Kemény ember volt.
Kérlelhetetlen, nyílt, őszinte: úgy is mondhatnánk, ami a szívén, az a száján.
Sohasem palástolta, sohasem rejtette véka alá a véleményét. Szemtől-szemben
védte meg az igazságát. Ilyen volt futballistaként is, amikor az
ötvenes-hatvanas években százak tapsolták megmozdulásait a legendás „Loksi”
játékosaként. És nem tántorított ettől akkor sem, amikor már szögre akasztotta
a stoplis cipőt, és fiatalok tucatjait tanította a labdarúgásra. Több generáció
nőtt fel az ő utasításai szellemében.
Edzői pályájából a Volán
korszakára emlékezett a legszívesebben. Talán azért, mert ez a társaság a
hetvenes években igazi közösség volt, ahol mindenki jól érezte magát,
klubvezető, szakember és centerhalf egyaránt. El is ment minden esztendőben a
volános öregfiúk találkozójára, jellegzetes öblös hangján emlékezett a régi
időkre. Június elején is ott ült az idei találkozón, a Nagyligeti Sporttelep
lelátóján, nézte, milyen virgoncul táncoltatják a labdát a már korosodó egykori
tanítványok.
Döbbenten hallottuk a
halálhírét. Vidomusz János 80 esztendősen itt hagyta a földi létet. Nyugodjon
békében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése