A vérző állú „bajnok”

Életemben először és utoljára egy sítáborban – Szántó Kovács János Gimnázium, 1991. február, Alacsony Fátra (akkor még) Csehszlovákia.

Henrik lábán még soha nem volt síléc, de most meg kell próbálni. No de 47-es lábra megfelelő léckombinációt találni, igen bajos. Ujjé, Velkey Géza tanár úr szerez egyet!

Fel a hegyre boldogan, kacagva, léc felcsatolva. Először óvatosan, kilengés balra, kilengés jobbra. „Egyensúly Henrik, egyensúly!” Kisvártatva egyre jobb, ha biciklizni megtanultam, ez se lehet sokkal nehezebb. Egyre jobb hóeke balra, hóeke jobbra…

Aztán durr, hatalmas bukás.

Egy ütést érzek az államon. Fekete kesztyűmmel odanyúlok, nedves lesz. Gondolom, izzadtság. Erre közelít felém két (egészségügyi szakközepes) tábortárs-csaj: „Úristen Henrik, te nagyon vérzel!”

Valóban, a jobb kezemből nem oldott ki időben a bot és "visszaloccsantott".

Fájni nem fáj, csak zsibbad. Irány a hegytetőn az ambulanciás szolgálat. A szakápoló semmit sem vartyog angolul, és „brekegek” valamit ékes szlovák nyelven, és megértem: „Tyerhová, Tyerhová, podhornyí" azaz egy kis falu a hegy lábánál, oda menjek a „lekárhoz”, azaz a doktor bácsihoz.

Alkalmi kötést kapok az államra, így indulunk lefelé a felvonón. Kísérőm is akad, három csaj eljön velem, unják már a hegyet. Csakhogy a kötés nem tökéletes, csöpög belőle a vér.

Szemben jönnek a buzgó „turisztok”, mosolyogva, milyen jó lesz nekik itt fenn, erre mi az első élményük: sísapkás, bebugyolált fejű ipse jön lefelé, és csöpög az állából a vér.

Lenn buszmegálló, első falu Tyerhová. A sofőr rendes, nem kér jegyet, látva állapotomat, azt gondolhatja, én már vissza se térek.

Beérünk a faluba, rögtön az első megállónál leszállás. Fejkendős öregasszonyok jönnek szembe, kérdem: „Ggye lekár?” Tam-tam – mutatnak a harmadik házra, ott rendel a doki.

Először csak az ápolónő fogad: beszél kicsit oroszul, megnéz, azt mondja, ide a doktor kell, de mindjárt jön: tyiper, tyiper:)

Nemsokára betoppan a bácsi, kedélyes fickó, egyből angolul köszönt - kultúrlény - és közli: don't be afraid, be a man" és összevarrja a sebemet.

Négy öltés és kész. Indulás vissza. A csajok kapacitálnak, menjek pihenni vissza a szállásra. Mire én: kutya bajom, én visszatérek a hegyre. Így is teszek, a csajok tovább én a felvonó tövében leszállok. Fenn beülök a „restauráciába”, jó kis Gemert szürcsölgetek, mire jönnek a többiek és már mókázunk is.

Itthon a szülők hüledezve fogadnak. Híre sincs még a mobiltelefonnak, és a telegráfok sem kürtölték világgá a balesetemet, a látvány tehát újdonság. De mivel kedélyem a régi, hát az aggodalom gyorsan elszáll.

Azóta egy kis dudor jelzi az államon, életemben egyetlen egyszer megpróbálkoztam a síeléssel.

Alsónadrágos szatír Nagyorosziban

Gergelynek azon az estén igencsak „férfias” hangulata lett. Elővette a polcról a szexújságokat, de pár perc lapozgatás után beleunt. Inkább a videó. A régi, kopottra nyűtt VHS-pornókazettát betette a gépbe, de már az sem okozott felüdülést. Nosza rajta, valami élő testiség után kell nézni. Berántotta maga mögött a kertkaput és „vadászatra” indult.

De nem ám kifejlett zsákmányra vágyott. A „gidák” jobban érdekelték. Kisvártatva előbukkant egy magányos gyermek. Gergőnek felcsillant a szeme, hát leszólította. A „megmutatom a bélyeggyűjteményemet” kifejezést ósdi trükknek tartotta, hát másfajta csalogató eszközhöz nyúlt: egy zenei ritkaság dvd-re hívta fel a kislány figyelmét, ami a lakásán meghallgatható. Ez tökéletes csali volt.

Hazaértek, és a dvd gyorsan bele is „csusszant” a lejátszóba. De nyílt a hűtő is. Pálinkával, sörrel öblögette torkát a „jóember”, miközben a férfiassága is igen erőteljesen működésbe jött. Letolta a gatyáját, közösülni kívánt. A kislány azonban erélyesen ellenállt. Gergely elővett egy kést, azzal fenyegetőzött. Egy óvatlan pillanatban azonban a gyermek kiszabadult a szorításból, és elmenekült. A felajzott férfi, úgy, ahogy éppen volt, egy szál alsónadrágban utána. A sötét utcán a kislány folyamatosan segítségért kiáltott. Egy közeli házból egy néni épp kijött, a gyermek odaszaladt hozzá, és elmondta mi történt. Gergely, ezt meglátva, azonnal visszahőkölt és hazaosont. Nemsokára azonban már a zsaruk markában találta magát. Az alsónadrágos nagyoroszi szatír azt az estét már a fogdában töltötte.

Ugyanez a bűncselekmény a rendőrség hivatalos tolmácsolásában:

A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya 18. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntett kísérlet megalapozott gyanúja miatt folytat büntetőeljárást K. Gergely 27 éves nagyoroszi lakos ellen. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján K. Gergely 2013. december 17-én kora esti órákban Nagyoroszi lakásába csalt egy gyerekkorút. Ez idő alatt a férfi folyamatosan alkoholt fogyasztott, egyre agresszívabbá vált és közösülni próbált a sértettel. A kislány megpróbált ellenállni, azonban az elkövető őt egy késsel fenyegette meg. Ekkor a gyerekkorúnak sikerült magáról a földre löknie K. Gergelyt és ezt kihasználva elmenekült a lakásból. A férfi alsónadrágban szaladt utána, és követését akkor hagyta abba, amikor a gyerek segélykiáltásra egy utcán lévő személy jött ki a házból, akihez odament a kislány segítséget kérni. A bejelentést követően a
Rétsági Rendőrkapitányság járőrei lakásán elfogták és előállították K. Gergelyt, akit a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztály nyomozói 18. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntett kísérlet megalapozott gyanúja miatt – őrizetbe vétele mellett – gyanúsítottként hallgatták ki. A hatóság az eljárást szakértők bevonásával folytatja.

***

Hozzáteszem, az általam leírt cselekmény csupán a saját „fikcióm”, nem nyomoztam utána, hogyan is történhetett, mert ez a zsaruk dolga. Csupán azért vetettem papírra, mert talán így, ebben a megfogalmazásban olvasmányosabb és érthetőbb, mint az a hivatalos rendőrségi jelentésből leszűrhető lenne.

Ángyán: „Földmaffia kezében a vidék”

Zsúfolásig megtelt Balassagyarmaton a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Csikász-terme. Az érdeklődés Ángyán József országgyűlési képviselőnek szólt, aki az Örökség Kulturális Műhely programsorozatának keretében „Mi lesz veled magyar föld?” címmel tartott előadást.

A Vidékfejlesztési Minisztérium egykori politikai államtitkára, a gödöllői Szent István Egyetem tanára mondandójának bevezetőjében emlékezett arra, milyen illúziókkal lépett be a közéletbe. Annak idején, bő három évvel ezelőtt, a gazdatüntetések alkalmával rendszeresen találkozott a mezőgazdaság képviselőivel, és ott szembesült azzal, hogy az igazi emberi minőség „azokban a sátrakban” az egyszerű földművelőkben van. Szövetséget is kötött velük, ígéretet tett nekik, hogy a politikai életben a kis helyi közösségek, a termelő családok érdekeit képviseli majd. Amikor bekerült a kormányzatba, és felelős pozícióba jutott, ezen az úton is kezdett ténykedni. A megalkotott vidékstratégiában kiemelt szerepet szántak az élelmiszer-ellátás belső megszervezésének, a demográfiai földprogramnak, amelyben a gyermekeket vállaló fiatalokat ösztönözték a mezőgazdasági tevékenységre, földvásárlásra. Ám ahogy telt-múlt az idő, Ángyán József úgy látta meg a valóságot.

- Brutálisan ütközik a közösségi érdek a multik, a nagytőkések érdekeivel. Egy maffiahálózat irányítja az országot. A közösségek, a generációk évtizedek alatt megtermelt vagyonát széthordták, és ehhez asszisztált a kormányzat. A politikai élet vezérszereplői azon versengenek – attól függően, ki van éppen hatalmon -, hogy miként tudják kiszolgálni a maffiát. Az is óriási baj, hogy az állam a közösségek oldaláról átállt a tőke pártjára, és engedi, hogy gátlástalanul harácsolják fel a vagyonokat a kisemberek kárára. Ha nem sikerül ezeket a folyamatokat megállítani, és leválasztani a maffiáról a gazdaságot, akkor menthetetlenül tönkremennek a termelők – emelte ki előadásában.

Hozzátette, a földbérletek tekintetében sem különb a helyzet. Komoly vizsgálatokat végzett és végez abban a tekintetben, hogy az állam tételesen mennyi földet és kiknek ad bérbe. Így fordulhat elő, hogy a száz hektár feletti területek több mint felét néhány családi érdekeltség szerezte meg, és a nyolcvan éves, már idősek otthonában élő öreg néninek is van ötven-hatvan hektáros gyümölcsöse – mert a „nagytőkés” gyermeke a nevére íratta. Miközben a valódi gazdálkodók több mint kétharmada csak a megművelhető földek egyhatodán tevékenykedik.

-         Nem, erről szólt a gazdáknak tett egykori ígéretem, és mikor láttam azt, hogy az integráció monopolizálásával lényegében az állam az egyes térségek mezőgazdasági érdekeltségeit átadja a nagytőkéseknek, véglegesen szakítottam a kormánnyal, beadtam a lemondásomat. Ezek a spekulációs csoportok, a „kérges kezű zéerték” teljesen ellehetetlenítették az államtitkári munkámat.  De megfogadtam, hogy a jövőben végsőkig kiállok majd a kis – és középvállalkozó mezőgazdasági termelők, a közösségek érdekeiért.

Ángyán József azóta független honatyaként tevékenykedik, és a Tisztesség és Emberség Szövetsége mozgalom létrehozásával, egy „alulról indított kezdeményezéssel” szeretné megtisztítani a politikát az oligarchák befolyásától. Ahogy végezetül mondta, egy olyan vonat üres helyeire szeretne a közösség által elfogadott, hiteles, erkölcsös helyi embereket ültetni, amely szerelvény pontosan tudja a végcélját.

Ipoly-völgy - tanári optikával

Közel fél évszázada fotózza az Ipoly-mente vadregényes tájait Nagy Imre. A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium nyugalmazott tanárának második kötete nemrégiben jelent meg „Változó Ipoly-völgy” címmel. A szerzővel a Helytörténeti Gyűjteményben rendezett könyvbemutatón Medvácz Lajos polgármester beszélgetett.

Nagy Imre 1959 óta tanított a Balassi Bálint Gimnázium. A biológia-kémia szakos tanár először a diákokkal tett kirándulások alkalmával figyelt fel az Ipoly vidékének rendhagyó szépségeire. Nemsokára azonban már a fényképezőgép is kikerült a tokjából, és buzgón fotózta az évszakról-évszakra ezerszínűen változó tájat, a gyönyörű vadvirágokat – az első kötet 1994-ben készült el, a második most jelent meg.

Mint mondja, igazán jó képet készíteni, igazán tökéletesen elkapni a pillanatot csakis úgy lehet, ha magányosan keresi a szépet az ember. Amikor egyedül érkezik a rétre, nesztelenül közelíthet, hasra fekszik, és úgy fókuszál a sárga nősziromra, vagy éppen figyeli, miként fordítja a Nap felé „arcát” a tavirózsa.

Nagy Imrének három kedvenc helye van Balassagyarmat környékén. Az egyik a dejtári rét, amely leginkább emlékezteti a Tisza-mentén töltött gyermekkorra. Hiszen itt a lápi növényzettől a mocsár-állatvilágán keresztül a pusztára jellemző virágokig hazánk szinte minden vidékére jellemező természeti szépség előfordul. A morotva-tavak díszei, a tavaszt köszöntő virágok, a nyár elejének sárguló mezeje, a folyó csendes sodrása.

A másik az Ipolyszögi Égerláp. Amelynek védetté nyilvánításának történetéből is kaphatott kis ízelítőt a hallgatóság. Miként küzdöttek a természetvédők a politikával, amikor termőfölddé akarták tenni a lápot. Aztán csak ki kellett várni, hogy a gyarmati TSZ csődbe menjen, és a jogutód őrhalmiaknak már nem kellett az égeres – így hárult el minden akadály a védetté nyilvánítás előtt. A harmadik pedig a Dézsa patak völgye a Csesztve felett magasodó Anna-hegy lábánál. Itt a hűvös időjárást kedvelő növények mellett a lápi fajok egyaránt előfordulnak.

Amit a tanár úr viszont végképp sajnál, az éppen új könyvének a címében is rejtezik: a változás. Amely ma már sokkal inkább negatív, mint szép. Amikor az egykor virágzó rét helyén áthatolhatatlan bozót fogadja az embert, amikor egy-egy szép fát értelmetlenül vágnak ki a könyörtelen gazdák, amikor a gaz mindent benő, és eltűnnek az egyedi virágok. „Talán békén kellene hagyni az ártereket” – hangzott mintegy végkicsengésként, mert a természet magától újjáéled.

Szezonzáró győzelem – Síró-parádéval

Balassagyarmati Kábel SE – Kecskeméti TE-Altoterra 29-22 (12-12)

Balassagyarmat, 120 néző, vezette: Ágnecz, Sipos.

Kábel SE: SÍRÓ – BÉCSI 6, SZÉLES 3, Kajdy, Dóczi, Varga J. 5, Szabó 2. Csere: Varga Á. (kapus), KOTTÁN 3, Piroska 2, SZÉKELY 4, Tihanyi 1, Bán 3/3, Szulcsán. Edző: Kedves László.

KTE: Fehér – MISS 5/2, BENKE 8, Talmácsi, Petrik Varga 2, Lókodi 4/1, Erdős 1. Csere: Lakos (kapus), Csőke 2, Horváth, Stock, Ledacs-Kis. Edző: Kopornyik Zsolt.

Hétméteresek: 3/3, ill. 4/3. Kiállítások: 12 perc (+1 kizárás: Széles a harmadik 2 perces büntetés után), ill. 8 perc.

Az eredmény alakulása: 7 perc: 4-2, 14. perc: 6-6, 22. perc: 11-8, 38. perc: 16-15, 49. perc: 22-17, 56. perc: 26-20.

Talán a főtéravató programjai, vagy a vasárnap délutáni időpont miatt, de a szokásosnál meglehetősen kevesebben szorítottak az NB I/B utolsó fordulójában a balassagyarmatiaknak.

Nagy lendülettel, ugyanakkor támadásban sok hibával kezdett mindkét csapat. Bécsi lerohanásból szerzett vezetést, majd egy korai kiállítást kihasználva Kottán átlövésből növelte az előnyt. A vendégek részéről csak a villámléptű ex-ceglédi Benke válaszolt a hazaiak kísérleteire, a többiek, így az egész Keleti csoport gólkirálya, Lókodi csak töltött, de nem célzott: bombái rendszeresen a gyarmati védők sáncán landoltak, illetve a remek formába lendült Síró kapus hatástalanította azokat. A kábelesek azonban nem tudtak tartósabb előnyhöz jutni: a támadásban rossz átadások, eladott labdák miatt bosszankodott a közönség. A KTE gyorsan ki is egyenlített, ám az előnyt egy percig sem tudta megszerezni. Varga János emberhátrányból talált be, Bécsi ismét lerohanásból szerezett gólt, így hamar visszaállt a két-háromgólos különbség. A hajrában azonban gyors egymásutánban kétszer is eredményes volt a vendég együttes, ráadásul a legutolsó másodpercben Benke egyenlíteni tudott.

 Fordulás után sokáig maradt a szoros eredmény. Síró továbbra is parádézott a gyarmati kapuban, a társak azonban támadásban még mindig sokszor vétettek. A fordulópontot talán Miss kihagyott hétméterese jelentette (amit a csereként beállt Varga Ádám védett), mert ettől kezdve, 16-15 után fokozatos húztak el az Ipoly-partiak. Székely és Varga J. ismét létszámhátrányban „villant”, a másik oldalon Lókodi teljes csődöt mondott, és még az időkérés „fegyvere” sem segített a kecskemétieken. Az utolsó tíz percben már lényegében minden lövési próbálkozás utat talált az ellenfél hálójába, Bán belőtte a büntetőket, Piroska indult, Kottán és Székely átlőtt és egyre nőtt az előny. A legvégén pedig Bécsi két góljával gondoskodott arról, hogy ezen az estén ő legyen csapata legeredményesebb játékosa.

Összességében a második félidőben nyújtott pontosabb játékával a Kábel SE megérdemelten tartotta otthon közvetlen riválisával szemben a két pontot, ezzel együtt pedig sikerült elkerülni a kiesőhelyről.

Kedves László: Bár támadásban eleinte sok technikai hibát vétettünk a védekezésünk remekül működött és kiváló kapusteljesítmény társult hozzá. A második félidőben aztán magabiztosabbá váltunk. Örülök, hogy győzelemmel zártuk az őszi idényt.

Kopornyik Zsolt: Az első félidőben egyenrangú ellenfelek voltunk. A másodikban viszont fejetlenül támadtunk, mindenki maga akarta megoldani a helyzeteket. Az utolsó öt percben saját magunkat vertük meg.

Hiába kockáztattak a végjátékban a gyarmatiak

Békési FKC – Balassagyarmati Kábel SE 30-23 (11-9)

Békés, 150 néző, v.: Szécsi, Szőke.

Békés: Domokos – Ambrus 4/3, KÓSA 4, Kovács A. 3, MOLNÁR S. 5, POLGÁR 5, Kardos 1. Csere: Ardeleán (kapus), Szilágyi 1, GAZSÓ 5, Kopcsák 2, Lehoczki. Edző: Gávai Ferenc.

Kábel SE: SÍRÓ – Bécsi 1, Tihanyi, Széles 1, Dóczi 1, VARGA J. 6, Szabó A. 2. Csere: Varga Á. (kapus), Kottán, PIROSKA 5, Székely 3, György 1, Bán 3/3, Kajdy, Szulcsán. Edző: Kedves László.

Hétméteresek: 6/4, ill. 3/3. Kiállítások: 8, ill. 10 perc.

Az eredmény alakulása: 7. perc: 3-1, 21. perc: 7-8, 27. perc: 10-8, 36. perc: 13-12, 50. perc: 20-18, 55. perc: 25-21.

Bár két hazai találattal indult a viharsarki mérkőzés, a Kábel SE egyáltalán nem küzdött megilletődötten. Sőt, a zavaró védekezés ellenszerét nem is igen lelték meg a békésiek. A vendégeknél Piroska és Varga János termelte a gólokat, míg a házigazdáknál Molnár volt főként eredményes. A félidő közepén Síró gyors egymásutánban kétszer is büntetőt hárított, ám néhány játékvezetői tévedés megfosztotta Kedves László tanítványait attól, hogy a döntetlennél többre fussa az erőből. Egyetlen egyszer vették át a gyarmatiak a vezetést, amikor Bán értékesített büntetőjét követően 7-8 állt az eredményjelzőn. A játékrész hajrára azonban megint a békésieké lett, akik kétgólos előnnyel térhettek pihenőre.

Szünet után folytatódott a fej-fej melletti küzdelem – ismét csak sok-sok sípmesteri hibával. Mindkét kispad igen erősen „zsörtölődött” egyes ítéleteken. A pályán eközben komoly csata dúlt az erőfölény kivívásáért. Molnár mellé a hazaiaknál Polgár, Ambrus és Gazsó is szorgosan feliratkozott a találatot jegyző játékosok közé, míg a Kábel SE-ben Székely talált magára ebben az időszakban. Sokáig nem is dőlt el a két pont sorsa. Az utolsó tíz percre fordulva, a szoros meccset és az esetleges győzelem lehetőségét meglátva a nógrádi legénység kockáztatott. Egész pályás emberfogással védekeztek, de ez a taktikai húzás nem vált be. A békésiek megiramodtak, és bebiztosították sikerüket.

Összességében a vendégek komoly összpontosítással, nagy harci kedvvel küzdöttek, amiért dicséret illeti őket, de ezúttal sem sikerült nekik pontjaik számát gyarapítani.

Gávai Ferenc: Örülök a győzelemnek, tudtuk, hogy nehéz lesz, főleg a fáradtság miatt. A meccset elsősorban a szívünkkel nyertük meg.

Kedves László: Csapatunk mindent megtett azért, hogy nyertesen hagyja el a pályát. Sajnos, ez a játékvezetők miatt sem sikerülhetett.

Nem lesz illemhely az új balassagyarmati főtéren

Ahogy egyre jobban befejezéséhez közeledik a balassagyarmati városközpont rekonstrukciója, úgy vetődik fel mind több emberben, vajon lesz-e nyilvános illemhely a megújult főtéren?

Bizonyára sokan vannak még olvasóink közül, akik emlékeznek Balassagyarmaton az egykori kaszinó (a mai Városi Képtár) alatti nyilvános illemhelyre. Pontosabban inkább csak a maradványaira, mert az elmúlt negyed század során egyre leromlottabb állapotba került, csak úgy ontotta a bűzt, és már senki sem használta. Annak idején turisták is keresték a WC-t, mindhiába, a helyi „kalauzok” jobbára az akkori Köztársaság téren lévő közintézményekbe, vagy a régi buszmegálló épületébe „terelhették” e célra a látogatót.

Aztán elkészültek az új városközpont tervei, és a nyilvánosságra hozott elképzelésekben sehol sem szerepelt nyilvános illemhely a Civitas Fortissima téren. A munkák megindulása, de főként a beruházás célegyenesébe érkezve többen felvetették, ugyan nézzek már utána, hogy mit tett az önkormányzat a „toalett” ügyében. A minap egy idős úr panaszkodott, hogy az ide érkezők, ha megcsodálják a megszépült városközpontot, ugyan hova szaladnak, ha rájuk tör a „hasmars”.

Természetesen, megkérdeztük Balassagyarmat önkormányzatának illetékeseit is, mi lesz a nyilvános mosdóval.

- A főtérre nem tervezett a város nyilvános illemhelyet – jelentette ki Csach Gábor alpolgármester -, mert már a főtér-tervezés időszakában sem merült fel komoly érv mellette. Pontosan azért, mert annyi közintézmény és vendéglátóhely veszi körbe a beruházással érintett területet, hogy semmi szükség nincs rá, üzemeltetése nem lenne rentábilis, azt senki se vállalná fel. Nem véletlen, hogy már a szocializmusban tönkrement a főtéri épület. Hiszen a vasútállomáson, a moziban, a Városi Képtárban, a régi Vármegyeházán és a Városházán bárki elvégezhette régen is, és a jövőben is kis - és nagy dolgait egyaránt.