Alsónadrágos szatír Nagyorosziban

Gergelynek azon az estén igencsak „férfias” hangulata lett. Elővette a polcról a szexújságokat, de pár perc lapozgatás után beleunt. Inkább a videó. A régi, kopottra nyűtt VHS-pornókazettát betette a gépbe, de már az sem okozott felüdülést. Nosza rajta, valami élő testiség után kell nézni. Berántotta maga mögött a kertkaput és „vadászatra” indult.

De nem ám kifejlett zsákmányra vágyott. A „gidák” jobban érdekelték. Kisvártatva előbukkant egy magányos gyermek. Gergőnek felcsillant a szeme, hát leszólította. A „megmutatom a bélyeggyűjteményemet” kifejezést ósdi trükknek tartotta, hát másfajta csalogató eszközhöz nyúlt: egy zenei ritkaság dvd-re hívta fel a kislány figyelmét, ami a lakásán meghallgatható. Ez tökéletes csali volt.

Hazaértek, és a dvd gyorsan bele is „csusszant” a lejátszóba. De nyílt a hűtő is. Pálinkával, sörrel öblögette torkát a „jóember”, miközben a férfiassága is igen erőteljesen működésbe jött. Letolta a gatyáját, közösülni kívánt. A kislány azonban erélyesen ellenállt. Gergely elővett egy kést, azzal fenyegetőzött. Egy óvatlan pillanatban azonban a gyermek kiszabadult a szorításból, és elmenekült. A felajzott férfi, úgy, ahogy éppen volt, egy szál alsónadrágban utána. A sötét utcán a kislány folyamatosan segítségért kiáltott. Egy közeli házból egy néni épp kijött, a gyermek odaszaladt hozzá, és elmondta mi történt. Gergely, ezt meglátva, azonnal visszahőkölt és hazaosont. Nemsokára azonban már a zsaruk markában találta magát. Az alsónadrágos nagyoroszi szatír azt az estét már a fogdában töltötte.

Ugyanez a bűncselekmény a rendőrség hivatalos tolmácsolásában:

A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya 18. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntett kísérlet megalapozott gyanúja miatt folytat büntetőeljárást K. Gergely 27 éves nagyoroszi lakos ellen. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján K. Gergely 2013. december 17-én kora esti órákban Nagyoroszi lakásába csalt egy gyerekkorút. Ez idő alatt a férfi folyamatosan alkoholt fogyasztott, egyre agresszívabbá vált és közösülni próbált a sértettel. A kislány megpróbált ellenállni, azonban az elkövető őt egy késsel fenyegette meg. Ekkor a gyerekkorúnak sikerült magáról a földre löknie K. Gergelyt és ezt kihasználva elmenekült a lakásból. A férfi alsónadrágban szaladt utána, és követését akkor hagyta abba, amikor a gyerek segélykiáltásra egy utcán lévő személy jött ki a házból, akihez odament a kislány segítséget kérni. A bejelentést követően a
Rétsági Rendőrkapitányság járőrei lakásán elfogták és előállították K. Gergelyt, akit a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztály nyomozói 18. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntett kísérlet megalapozott gyanúja miatt – őrizetbe vétele mellett – gyanúsítottként hallgatták ki. A hatóság az eljárást szakértők bevonásával folytatja.

***

Hozzáteszem, az általam leírt cselekmény csupán a saját „fikcióm”, nem nyomoztam utána, hogyan is történhetett, mert ez a zsaruk dolga. Csupán azért vetettem papírra, mert talán így, ebben a megfogalmazásban olvasmányosabb és érthetőbb, mint az a hivatalos rendőrségi jelentésből leszűrhető lenne.

Ángyán: „Földmaffia kezében a vidék”

Zsúfolásig megtelt Balassagyarmaton a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Csikász-terme. Az érdeklődés Ángyán József országgyűlési képviselőnek szólt, aki az Örökség Kulturális Műhely programsorozatának keretében „Mi lesz veled magyar föld?” címmel tartott előadást.

A Vidékfejlesztési Minisztérium egykori politikai államtitkára, a gödöllői Szent István Egyetem tanára mondandójának bevezetőjében emlékezett arra, milyen illúziókkal lépett be a közéletbe. Annak idején, bő három évvel ezelőtt, a gazdatüntetések alkalmával rendszeresen találkozott a mezőgazdaság képviselőivel, és ott szembesült azzal, hogy az igazi emberi minőség „azokban a sátrakban” az egyszerű földművelőkben van. Szövetséget is kötött velük, ígéretet tett nekik, hogy a politikai életben a kis helyi közösségek, a termelő családok érdekeit képviseli majd. Amikor bekerült a kormányzatba, és felelős pozícióba jutott, ezen az úton is kezdett ténykedni. A megalkotott vidékstratégiában kiemelt szerepet szántak az élelmiszer-ellátás belső megszervezésének, a demográfiai földprogramnak, amelyben a gyermekeket vállaló fiatalokat ösztönözték a mezőgazdasági tevékenységre, földvásárlásra. Ám ahogy telt-múlt az idő, Ángyán József úgy látta meg a valóságot.

- Brutálisan ütközik a közösségi érdek a multik, a nagytőkések érdekeivel. Egy maffiahálózat irányítja az országot. A közösségek, a generációk évtizedek alatt megtermelt vagyonát széthordták, és ehhez asszisztált a kormányzat. A politikai élet vezérszereplői azon versengenek – attól függően, ki van éppen hatalmon -, hogy miként tudják kiszolgálni a maffiát. Az is óriási baj, hogy az állam a közösségek oldaláról átállt a tőke pártjára, és engedi, hogy gátlástalanul harácsolják fel a vagyonokat a kisemberek kárára. Ha nem sikerül ezeket a folyamatokat megállítani, és leválasztani a maffiáról a gazdaságot, akkor menthetetlenül tönkremennek a termelők – emelte ki előadásában.

Hozzátette, a földbérletek tekintetében sem különb a helyzet. Komoly vizsgálatokat végzett és végez abban a tekintetben, hogy az állam tételesen mennyi földet és kiknek ad bérbe. Így fordulhat elő, hogy a száz hektár feletti területek több mint felét néhány családi érdekeltség szerezte meg, és a nyolcvan éves, már idősek otthonában élő öreg néninek is van ötven-hatvan hektáros gyümölcsöse – mert a „nagytőkés” gyermeke a nevére íratta. Miközben a valódi gazdálkodók több mint kétharmada csak a megművelhető földek egyhatodán tevékenykedik.

-         Nem, erről szólt a gazdáknak tett egykori ígéretem, és mikor láttam azt, hogy az integráció monopolizálásával lényegében az állam az egyes térségek mezőgazdasági érdekeltségeit átadja a nagytőkéseknek, véglegesen szakítottam a kormánnyal, beadtam a lemondásomat. Ezek a spekulációs csoportok, a „kérges kezű zéerték” teljesen ellehetetlenítették az államtitkári munkámat.  De megfogadtam, hogy a jövőben végsőkig kiállok majd a kis – és középvállalkozó mezőgazdasági termelők, a közösségek érdekeiért.

Ángyán József azóta független honatyaként tevékenykedik, és a Tisztesség és Emberség Szövetsége mozgalom létrehozásával, egy „alulról indított kezdeményezéssel” szeretné megtisztítani a politikát az oligarchák befolyásától. Ahogy végezetül mondta, egy olyan vonat üres helyeire szeretne a közösség által elfogadott, hiteles, erkölcsös helyi embereket ültetni, amely szerelvény pontosan tudja a végcélját.

Ipoly-völgy - tanári optikával

Közel fél évszázada fotózza az Ipoly-mente vadregényes tájait Nagy Imre. A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium nyugalmazott tanárának második kötete nemrégiben jelent meg „Változó Ipoly-völgy” címmel. A szerzővel a Helytörténeti Gyűjteményben rendezett könyvbemutatón Medvácz Lajos polgármester beszélgetett.

Nagy Imre 1959 óta tanított a Balassi Bálint Gimnázium. A biológia-kémia szakos tanár először a diákokkal tett kirándulások alkalmával figyelt fel az Ipoly vidékének rendhagyó szépségeire. Nemsokára azonban már a fényképezőgép is kikerült a tokjából, és buzgón fotózta az évszakról-évszakra ezerszínűen változó tájat, a gyönyörű vadvirágokat – az első kötet 1994-ben készült el, a második most jelent meg.

Mint mondja, igazán jó képet készíteni, igazán tökéletesen elkapni a pillanatot csakis úgy lehet, ha magányosan keresi a szépet az ember. Amikor egyedül érkezik a rétre, nesztelenül közelíthet, hasra fekszik, és úgy fókuszál a sárga nősziromra, vagy éppen figyeli, miként fordítja a Nap felé „arcát” a tavirózsa.

Nagy Imrének három kedvenc helye van Balassagyarmat környékén. Az egyik a dejtári rét, amely leginkább emlékezteti a Tisza-mentén töltött gyermekkorra. Hiszen itt a lápi növényzettől a mocsár-állatvilágán keresztül a pusztára jellemző virágokig hazánk szinte minden vidékére jellemező természeti szépség előfordul. A morotva-tavak díszei, a tavaszt köszöntő virágok, a nyár elejének sárguló mezeje, a folyó csendes sodrása.

A másik az Ipolyszögi Égerláp. Amelynek védetté nyilvánításának történetéből is kaphatott kis ízelítőt a hallgatóság. Miként küzdöttek a természetvédők a politikával, amikor termőfölddé akarták tenni a lápot. Aztán csak ki kellett várni, hogy a gyarmati TSZ csődbe menjen, és a jogutód őrhalmiaknak már nem kellett az égeres – így hárult el minden akadály a védetté nyilvánítás előtt. A harmadik pedig a Dézsa patak völgye a Csesztve felett magasodó Anna-hegy lábánál. Itt a hűvös időjárást kedvelő növények mellett a lápi fajok egyaránt előfordulnak.

Amit a tanár úr viszont végképp sajnál, az éppen új könyvének a címében is rejtezik: a változás. Amely ma már sokkal inkább negatív, mint szép. Amikor az egykor virágzó rét helyén áthatolhatatlan bozót fogadja az embert, amikor egy-egy szép fát értelmetlenül vágnak ki a könyörtelen gazdák, amikor a gaz mindent benő, és eltűnnek az egyedi virágok. „Talán békén kellene hagyni az ártereket” – hangzott mintegy végkicsengésként, mert a természet magától újjáéled.

Szezonzáró győzelem – Síró-parádéval

Balassagyarmati Kábel SE – Kecskeméti TE-Altoterra 29-22 (12-12)

Balassagyarmat, 120 néző, vezette: Ágnecz, Sipos.

Kábel SE: SÍRÓ – BÉCSI 6, SZÉLES 3, Kajdy, Dóczi, Varga J. 5, Szabó 2. Csere: Varga Á. (kapus), KOTTÁN 3, Piroska 2, SZÉKELY 4, Tihanyi 1, Bán 3/3, Szulcsán. Edző: Kedves László.

KTE: Fehér – MISS 5/2, BENKE 8, Talmácsi, Petrik Varga 2, Lókodi 4/1, Erdős 1. Csere: Lakos (kapus), Csőke 2, Horváth, Stock, Ledacs-Kis. Edző: Kopornyik Zsolt.

Hétméteresek: 3/3, ill. 4/3. Kiállítások: 12 perc (+1 kizárás: Széles a harmadik 2 perces büntetés után), ill. 8 perc.

Az eredmény alakulása: 7 perc: 4-2, 14. perc: 6-6, 22. perc: 11-8, 38. perc: 16-15, 49. perc: 22-17, 56. perc: 26-20.

Talán a főtéravató programjai, vagy a vasárnap délutáni időpont miatt, de a szokásosnál meglehetősen kevesebben szorítottak az NB I/B utolsó fordulójában a balassagyarmatiaknak.

Nagy lendülettel, ugyanakkor támadásban sok hibával kezdett mindkét csapat. Bécsi lerohanásból szerzett vezetést, majd egy korai kiállítást kihasználva Kottán átlövésből növelte az előnyt. A vendégek részéről csak a villámléptű ex-ceglédi Benke válaszolt a hazaiak kísérleteire, a többiek, így az egész Keleti csoport gólkirálya, Lókodi csak töltött, de nem célzott: bombái rendszeresen a gyarmati védők sáncán landoltak, illetve a remek formába lendült Síró kapus hatástalanította azokat. A kábelesek azonban nem tudtak tartósabb előnyhöz jutni: a támadásban rossz átadások, eladott labdák miatt bosszankodott a közönség. A KTE gyorsan ki is egyenlített, ám az előnyt egy percig sem tudta megszerezni. Varga János emberhátrányból talált be, Bécsi ismét lerohanásból szerezett gólt, így hamar visszaállt a két-háromgólos különbség. A hajrában azonban gyors egymásutánban kétszer is eredményes volt a vendég együttes, ráadásul a legutolsó másodpercben Benke egyenlíteni tudott.

 Fordulás után sokáig maradt a szoros eredmény. Síró továbbra is parádézott a gyarmati kapuban, a társak azonban támadásban még mindig sokszor vétettek. A fordulópontot talán Miss kihagyott hétméterese jelentette (amit a csereként beállt Varga Ádám védett), mert ettől kezdve, 16-15 után fokozatos húztak el az Ipoly-partiak. Székely és Varga J. ismét létszámhátrányban „villant”, a másik oldalon Lókodi teljes csődöt mondott, és még az időkérés „fegyvere” sem segített a kecskemétieken. Az utolsó tíz percben már lényegében minden lövési próbálkozás utat talált az ellenfél hálójába, Bán belőtte a büntetőket, Piroska indult, Kottán és Székely átlőtt és egyre nőtt az előny. A legvégén pedig Bécsi két góljával gondoskodott arról, hogy ezen az estén ő legyen csapata legeredményesebb játékosa.

Összességében a második félidőben nyújtott pontosabb játékával a Kábel SE megérdemelten tartotta otthon közvetlen riválisával szemben a két pontot, ezzel együtt pedig sikerült elkerülni a kiesőhelyről.

Kedves László: Bár támadásban eleinte sok technikai hibát vétettünk a védekezésünk remekül működött és kiváló kapusteljesítmény társult hozzá. A második félidőben aztán magabiztosabbá váltunk. Örülök, hogy győzelemmel zártuk az őszi idényt.

Kopornyik Zsolt: Az első félidőben egyenrangú ellenfelek voltunk. A másodikban viszont fejetlenül támadtunk, mindenki maga akarta megoldani a helyzeteket. Az utolsó öt percben saját magunkat vertük meg.

Hiába kockáztattak a végjátékban a gyarmatiak

Békési FKC – Balassagyarmati Kábel SE 30-23 (11-9)

Békés, 150 néző, v.: Szécsi, Szőke.

Békés: Domokos – Ambrus 4/3, KÓSA 4, Kovács A. 3, MOLNÁR S. 5, POLGÁR 5, Kardos 1. Csere: Ardeleán (kapus), Szilágyi 1, GAZSÓ 5, Kopcsák 2, Lehoczki. Edző: Gávai Ferenc.

Kábel SE: SÍRÓ – Bécsi 1, Tihanyi, Széles 1, Dóczi 1, VARGA J. 6, Szabó A. 2. Csere: Varga Á. (kapus), Kottán, PIROSKA 5, Székely 3, György 1, Bán 3/3, Kajdy, Szulcsán. Edző: Kedves László.

Hétméteresek: 6/4, ill. 3/3. Kiállítások: 8, ill. 10 perc.

Az eredmény alakulása: 7. perc: 3-1, 21. perc: 7-8, 27. perc: 10-8, 36. perc: 13-12, 50. perc: 20-18, 55. perc: 25-21.

Bár két hazai találattal indult a viharsarki mérkőzés, a Kábel SE egyáltalán nem küzdött megilletődötten. Sőt, a zavaró védekezés ellenszerét nem is igen lelték meg a békésiek. A vendégeknél Piroska és Varga János termelte a gólokat, míg a házigazdáknál Molnár volt főként eredményes. A félidő közepén Síró gyors egymásutánban kétszer is büntetőt hárított, ám néhány játékvezetői tévedés megfosztotta Kedves László tanítványait attól, hogy a döntetlennél többre fussa az erőből. Egyetlen egyszer vették át a gyarmatiak a vezetést, amikor Bán értékesített büntetőjét követően 7-8 állt az eredményjelzőn. A játékrész hajrára azonban megint a békésieké lett, akik kétgólos előnnyel térhettek pihenőre.

Szünet után folytatódott a fej-fej melletti küzdelem – ismét csak sok-sok sípmesteri hibával. Mindkét kispad igen erősen „zsörtölődött” egyes ítéleteken. A pályán eközben komoly csata dúlt az erőfölény kivívásáért. Molnár mellé a hazaiaknál Polgár, Ambrus és Gazsó is szorgosan feliratkozott a találatot jegyző játékosok közé, míg a Kábel SE-ben Székely talált magára ebben az időszakban. Sokáig nem is dőlt el a két pont sorsa. Az utolsó tíz percre fordulva, a szoros meccset és az esetleges győzelem lehetőségét meglátva a nógrádi legénység kockáztatott. Egész pályás emberfogással védekeztek, de ez a taktikai húzás nem vált be. A békésiek megiramodtak, és bebiztosították sikerüket.

Összességében a vendégek komoly összpontosítással, nagy harci kedvvel küzdöttek, amiért dicséret illeti őket, de ezúttal sem sikerült nekik pontjaik számát gyarapítani.

Gávai Ferenc: Örülök a győzelemnek, tudtuk, hogy nehéz lesz, főleg a fáradtság miatt. A meccset elsősorban a szívünkkel nyertük meg.

Kedves László: Csapatunk mindent megtett azért, hogy nyertesen hagyja el a pályát. Sajnos, ez a játékvezetők miatt sem sikerülhetett.

Nem lesz illemhely az új balassagyarmati főtéren

Ahogy egyre jobban befejezéséhez közeledik a balassagyarmati városközpont rekonstrukciója, úgy vetődik fel mind több emberben, vajon lesz-e nyilvános illemhely a megújult főtéren?

Bizonyára sokan vannak még olvasóink közül, akik emlékeznek Balassagyarmaton az egykori kaszinó (a mai Városi Képtár) alatti nyilvános illemhelyre. Pontosabban inkább csak a maradványaira, mert az elmúlt negyed század során egyre leromlottabb állapotba került, csak úgy ontotta a bűzt, és már senki sem használta. Annak idején turisták is keresték a WC-t, mindhiába, a helyi „kalauzok” jobbára az akkori Köztársaság téren lévő közintézményekbe, vagy a régi buszmegálló épületébe „terelhették” e célra a látogatót.

Aztán elkészültek az új városközpont tervei, és a nyilvánosságra hozott elképzelésekben sehol sem szerepelt nyilvános illemhely a Civitas Fortissima téren. A munkák megindulása, de főként a beruházás célegyenesébe érkezve többen felvetették, ugyan nézzek már utána, hogy mit tett az önkormányzat a „toalett” ügyében. A minap egy idős úr panaszkodott, hogy az ide érkezők, ha megcsodálják a megszépült városközpontot, ugyan hova szaladnak, ha rájuk tör a „hasmars”.

Természetesen, megkérdeztük Balassagyarmat önkormányzatának illetékeseit is, mi lesz a nyilvános mosdóval.

- A főtérre nem tervezett a város nyilvános illemhelyet – jelentette ki Csach Gábor alpolgármester -, mert már a főtér-tervezés időszakában sem merült fel komoly érv mellette. Pontosan azért, mert annyi közintézmény és vendéglátóhely veszi körbe a beruházással érintett területet, hogy semmi szükség nincs rá, üzemeltetése nem lenne rentábilis, azt senki se vállalná fel. Nem véletlen, hogy már a szocializmusban tönkrement a főtéri épület. Hiszen a vasútállomáson, a moziban, a Városi Képtárban, a régi Vármegyeházán és a Városházán bárki elvégezhette régen is, és a jövőben is kis - és nagy dolgait egyaránt.

Tehetetlen támadójáték

Balassagyarmati Kábel SE – Ózdi KC 20-26 (11-13)

Balassagyarmat, 200 néző, v.: Horváth, Simó.

Kábel SE: VARGA Á. – Bécsi 2, Széles 3, Székely, Piroska 3, Varga J. 4, Bán 2/1. Csere: Síró (kapus), Kajdy, DÓCZI 2, Kottán 1, Tihanyi 1, György D., Szabó 2. Edző: Kedves László.

Ózd: GYÖRGY G. – Kocsis R., PANYI 1, KOCSIS CS., NYIKES 10, Koscsó 1/1, Scitovszky 1. Csere: Losonczi (kapus), BARTA 9/2, Papp, Lázár 1, Ponyi 1, Kovács 2. Edző: Szakál György.

Hétméteresek: 2/1, ill. 4/3. Kiállítások: 4, ill. 4 perc.

Az eredmény alakulása: 6. perc: 1-4, 20. perc: 8-8, 26. perc: 9-12, 41. perc: 11-17, 44. perc: 13-20, 53. perc: 18-22.

Mindkét csapat számára rendkívül idegesen kezdődött a mérkőzés. A kapkodás pedig sok-sok hibát eredményezett. A gólok sorát az őszülő hajú, hórihorgas vendég átlövő, Nyikes nyitotta, erre Varga János válaszolt, majd az egykor Gyarmaton is játszó Barta előbb büntetőből, majd akcióból vette be Varga Ádám kapuját. A másik oldalon folytatódott a tehetetlenség, kimaradtak a helyzetek, így Kedves László már a hatodik perc derekán időt kért.

Ettől eleinte nem nyugodott meg a kábeles legénység. A sérüléséből visszatérő Széles nagyon bizonyítani akart, de rendre pontatlanul célzott, mindössze a beállós Piroska megjátszásából tudtak eredményt elérni a hazaiak. Aztán Varga kapusteljesítménye egyre jobban feljavult, Dóczi vezérletével a védekezés szintén hatékonyabb lett, és a háromgólos hátrányból nem csupán felzárkózott az Ipoly-parti társaság, hanem előbb Dóczi labdaszerzését követően, majd Széles lerohanásából 8-8-nál utol is érték a kohászvárosiakat. Ekkor az ózdi mester gondolta úgy, rendet kell rakni a fejekben, jöhetett is az egy perces „kupaktanács”.

A vendégeknek hasznos volt a megbeszélés, mert zsinórban három gólt lőttek, igaz, Kottán kiállítása alatt emberelőnyben játszhattak. Érdekesség, hogy a borsodi alakulat első tucat góljából a Barta-Nyikes páros összesen tízet szerzett, ellenben a gyarmatiaknál Varga János szüntelenül, de szertelenül kereste csak a lövőformáját, legtöbb próbálkozását blokkolták a sáncban magasodó kezek. Szünet előtt némi gyógyírt jelentett, hogy Síró hárította Barta hétméteresét, de így is az Ózd mehetett előnnyel a pihenőre.

Fordulás után, a második félidő első harmada kísértetiesen hasonlított a kezdetekre. Azaz kapkodás kapkodás hátán, gyors és pontatlan akciók jellemezték a meccs e szakaszát. Azzal a különbséggel, hogy most tizenegy percen keresztül teljesen tehetetlenek maradtak a balassagyarmati támadók. A korábbi találkozók húzóemberei közül a fentebb emlegetett Varga mellett Székely is rendkívül gyengén teljesített, legfeljebb a kapufát találta el, és a büntetője is kimaradt. Barta és Nyikes viszont továbbra is „öntötte magába a célzóvizet”, és 11-17-nél elúszni látszott a gyarmatiak hajója. A gólcsendet Szabó András törte meg a bal szélről.

A küzdőszellemmel nem akadt különösebb gond a házigazdák oldalán, ezt bizonyította a második félidő közepe, amikor igencsak szívósan akartak zárkózni a kábeles fiúk, viszont ismét „csőstül” jöttek a hibák. Az összecsapás még szorosabbá tételéhez Bán értékesített hétméteresét követően érkeztek el Kedves László tanítványai, ám 18-22-es állásnál Szabó kapufán landoló ejtése a korábbi lendületet megtörte, és Barta átlövése véget vetett a gyarmatiak pontszerzésbe vetett reményének. Ettől kezdve a kockáztatásban merült ki a hazaiak hite, még egész pályás emberfogással is kísérleteztek, de ez a taktika szintén az Ózd malmára hajtotta a vizet. Az utolsó percben Bécsi két ügyes gólja csak újabb szépítést eredményezett.

Összességében a kritikán aluli támadójátékot nyújtó kábeles társaságból ezen az estén megint hiányoztak a vezéregyéniségek. A húsz lőtt gól NB I/B-s szinten roppant kevés – és önmagáért beszél.

Kedves László: Nagyon gyengén támadtak a fiúk, védekezésben pedig hiába készültünk Barta és Nyikes semlegesítésére, ez sem sikerült. Rendkívül csalódott vagyok, de köszönöm a nagyszerű közönségünknek, hogy ilyen teljesítmény mellett is kitartanak mellettünk.

Csak felzárkózásra futotta a Kábel SE erejéből

CLAAS-Törökszentmiklósi KE - Balassagyarmati Kábel SE 26-20 (14-8)

Törökszentmiklós 250 néző, vezette: Bócz, Wiedemann.

TKE: MÉSZÁROS P. – Boda 3/1, HORVÁTH 5, NAGY 1, SZŐLLŐSI 1, Takács 4, László 2. Csere: Erdélyi (kapus), Losonc, MILICSEVICS 4, Csató 3, Gelley, Nyeső 1/1, Bendó 2. Edző: Kis Gergely.
Kábel SE: Varga Á. - Szulcsán, Széles 1, Székely 6/2, PIROSKA 2, VARGA J. 8, Szabó A. 1. Csere: Síró (kapus), Dóczi, Kajdy, Bán 1/1, Kottán, Bécsi, György 1, Tihanyi. Edző: Kedves László.
Hétméteresek: 3/2, ill. 4/3. Kiállítások: 8, ill. 8 perc.
Az eredmény alakulása: 5. perc: 2-2, 11. perc: 4-5, 17. perc: 7-6, 23. perc: 12-6, 35. perc: 17-9, 43. perc: 18-14, 51. perc: 21-14, 57. perc: 24-20.

A mérkőzés elején sokáig jól tartotta magát a balassagyarmati csapat. Varga János az első öt találatból egymaga négyet jegyzett, és egy időben a vezetést is megkaparintották a vendégek. Ám az egykori társai ellen kellőképpen motiváltan játszó Horváth Szilárd vezényletével nem csupán fordítottak a házigazdák, hanem a szünetig jelentősebb előnyhöz jutottak. Igaz, az Ipoly-partiak védekezéséből kiesett a menet közben megsérülő Széles, aki visszatért ugyan a pályára, de már közel sem egyenrangú harcosként.

Szünet után még tovább „emelte” a különbséget a korábbi hetek kudarcait most igencsak kijavítani törekvő Törökszentmiklós, ám miután már 17-9-re vezettek, kissé kiengedni látszottak. Ezt használta ki a Kábel, és Piroskáék szívósan zárkóztak. Négy gólra meg is közelítették ellenfelüket, de ekkor kimaradt egy hétméteres, illetve több hiba szintén becsúszott a játékukba. A házigazdák újból magabiztosabbá tették a „fórt”, és bár akadt még egy fellángolása a nógrádi gárdának, ez ismét csak rövid életű lett.

Kis Gergely: Nem játszottunk tökéletesen, de most elsősorban az volt a fontos, hogy kikerüljünk a hullámvölgyből. Úgy gondolom, egy percig sem volt veszélyben a sikerünk. Lélekemelő győzelmet arattunk.

Kedves László: Megérdemelten nyert a Törökszentmiklós, mert sok hibát vétettünk. Az első félidőben az átlövők, a másodikban a beállós elleni védekezést nem sikerült megoldani. Nagyon akartunk, de nyögés lett a vége.

Izzadva hozta a kötelezőt a Kábel SE

Balassagyarmati Kábel SE – Gödöllői KC 26-20 (12-8)

Balassagyarmat, 200 néző, vezette: Búza, Pinizsi.

Kábel: VARGA Á. – Szulcsán, SZÉKELY 6/3, Dóczi, SZÉLES 1, PIROSKA 3, SZABÓ A. 4. Csere: Síró (kapus), VARGA J. 6, Kottán 1, Bán 2/1, Tihanyi, Bécsi 2, Kajdy, György 1. Edző: Kedves László.

Gödöllő: TÓTH – Kocsis 1, DOMOKOS 6, Eőry 1, Stranigg, Kátai 2, Bagó. Csere: Nemes (kapus),Markó, GYŐRFI 5, Széles B. 1, Soós 4/3, Schmidt. Edző: Bartos Gábor.

Hétméteresek: 6/4, ill. 3/3. Kiállítások: 10 perc (+2 kizárás: Széles Z. a harmadik 2 perces büntetés után, György: sportszerűtlen magatartásért), illetve 8 perc.

Az eredmény alakulása: 4. perc: 0-2, 13. perc: 5-2, 21. perc: 10-5, 34. perc: 13-10, 45. perc: 19-13, 54. perc: 21-18.

Kapkodva kezdte a Kábel a bajnokság két, eddig még nyeretlen csapatának összecsapását. Sorra kimaradtak a helyzetek, miközben Eőry és Kátai találataival a vendégek előnyhöz jutottak. Hamarosan azonban helyreállt a világ rendje. Feljavult a házigazdák védekezése, Varga Ádám remekelt a kapuban, és a gyors ellenakciók révén fordítottak a gyarmatiak. Varga János és Szabó András emberelőnyből lőtt gólt, Bán Dávid értékesített büntetője után már 5-2 állt az eredményjelzőn – a gödöllői edző kényszerűségből időt is kért. Sok jóval azonban nem kecsegtettek a tanácsok, mert a legeredményesebb játékosuk, Kátai szinte mindenhova tüzelt, csak a kapura nem, viszont Széles Zoltán és Varga átlövése utat talált a hálóba. Öt gólnál többre azonban nem sikerült a különbséget növelni. A Pest megyeieknél egyedül a beállós, Győrfi tudott hasznosan „mozgolódni” az Ipoly-partiak védőfalában.

A második félidő elején megint Varga vitte a hátán a kábeleseket, a bejátszásokból pedig Piroska fordult le ügyesen az őrzőiről. Ám támadásban több hibát is vétettek Kottánék, így nem tudták még biztosabbá tenni a vezetésüket, ráadásul előbb Bán, majd Tihanyi is büntetőt rontott.

A hajrába érve Székely vette át hazai részről a kezdeményező szerepet, és a hétmétereseket is higgadtan lőtte. Ekkoriban az amúgy sportszerű mérkőzésen hol az egyik, hol a másik társaságból küldött ki két percre embereket a két játékvezető, Széles a harmadik ilyen eset után már vehette is le a mezét. A legvégén az maradt a kérdés, vajon eléri-e a 20 gólt a gödöllői gárda, ez az utolsó percre fordulva Domokos jóvoltából teljesült is, ám György egy gyors lerohanás végén nem engedte, hogy a vendégeké legyen a slusszpoén. Igaz, a gólját követően összeszólalkozott Tóth kapussal, és a kakaskodásból ő jött ki rosszul, mivel azonnali piros lapot kapott.

Összességében beigazolódott a papírforma, azaz hozta a kötelező győzelmet a balassagyarmati együttes, noha valóban komolyan meg kellett izzadniuk a fiúknak, hogy immár egy nagy kő, a nyeretlenségi sorozat megszakadásával, legördülhessen a szívekről.

Kedves László: Nem forgott veszélyben a sikerünk, bár a védekezésünknél sokszor túl nagy teret kapott a beállós. Komoly megkönnyebbülést okoz, hogy már van nyertes meccsünk, remélem, az ősz hátralévő részében még inkább előbbre lépünk.

Bartos Gábor: Mindkét csapat nagyon akart, a kevesebbet hibázó nyert.

Hegedűs Henrik

Veszélyes útkereszteződés

Balassagyarmat egyik legvitatottabb csomópontja az Ady Endre és Kóvári út torkolata, a Madách ligeti lakótömbök szomszédságában. Ami persze az elkerülő út becsatlakozása után még vitatottabbá vált.

Ha jól emlékszem, 1997 kora nyarán jelent meg az akkori Gyarmati újság nevezetű városi hetilapban egy cikkem „Életünkkel játszunk, ha vásárolni megyünk” címmel. A történet arról szólt, hogy a „Leninen” élő emberek kifogásolták, nem létesült gyalogos átkelőhely az akkortájt éppen megépült Penny Market környékén, és ha az üzletbe mennek, bizony cikázniuk kell a főúton elhaladó gépkocsik között – aztán lett „zebra”. Ugyancsak itt alakult ki élesen először a „körforgalom polémia” is. Néhai Urbán Árpád országgyűlési képviselő szorgalmazta a kereszteződésben a körforgalom létesítését, mondván az elkerülő út majdan itt csatlakozik vissza a 22-es útra, és érdemes lenne a közlekedést ilyen megoldással „szabályozni”. Csakhogy szinte azonnal közbeszólt az ellenoldal. A Madách liget 1-es épületének közös képviselője mozgósította az ott élőket, hogy a körforgalom által nagyon megnövekedik a zaj a környéken, a lassító kamionok hatalmas robajjal érkeznek, és ez folyamatosan zavarhatja a mindennapok nyugalmát. A kezdeményezéshez a városrész akkori önkormányzati képviselője, a mai polgármester, Medvácz Lajos is csatlakozott. A felháborodásnak eredménye lett, az ötletgazdák lemondtak végül a körforgalomról.

Aztán megépült az elkerülő út, így a hármas kereszteződés négyessé alakult. Eleinte nem is volt itt különösebb gond, csakhogy a belvárosi rekonstrukció megindulásával, a lassító „domború” szigetek kiépítésével a forgalmi rend is megváltozott. A 22-es főút az elkerülő lett, azaz a strand irányából érkező autósoknak indexelniük kell, ha például egyenesen, a városközpont felé akarnak továbbhaladni. Aki rendszeresen erre közlekedik – mint egyik ismerősöm egy hivatásos sofőr -, arra panaszkodik, ha az Adyról érkezik és balra akarna fordulni, ugyan, miből tudná eldönteni, hogy az Újkóvár felől érkező, és jobb irányjelzőt használó autós, merre is akar menni. Egyenesen, avagy balra? Nos, talán azért nem alakult ki itt még komolyabb kalamajka, mert a járművezetők annyira koncentrálnak ebbe a kereszteződésbe érve, hogy túlzottan is óvatosan, nagyon lelassítva haladnak, és egyelőre elkerülte őket a baj. De számos egyéb probléma létezik még itt, ebben a csomópontban. Én magam, kerékpárral legszívesebben el is kerülöm a környéket, de hát egy autós, vagy kamionos nem tehet ilyet.

A legjobb megoldás mindenképpen a körforgalom lenne. Hiszen a művelődési központ előtt tökéletesen bevált ez a megoldás, az emberek villámgyorsan elfogadták, megszokták az új helyzetet. Gyanítom azonban, hogy a döntéshozók fejében nem fordulnak meg hasonló gondolatok, mi több, erős a gyanúm, hogy a „leniniek” megint tiltakoznának. Így aztán könnyen elképzelhető, hogy legfeljebb egy jelzőlámpás kereszteződés lesz, ami drágább megoldás a körforgalomnál, és korántsem végleges.

Elbontott "Cirmoskaréj"

Igencsak elhanyagolt állapotba került Balassagyarmat régi kedvelt rendezvénypontja a Palóc ligetben található szabadtéri színpad és környéke. A napokban megkezdődött a terület megújítása.

Aki a nyáron, vagy ősz eleje során a Palóc ligetben járt, rendkívül elszomorító körülményeket talált a szabadtéri színpad környékén. Az egykori térelválasztó cölöpsor közötti réseken minden nehézség nélkül bemehetett oda boldog és boldogtalan, ráadásul nagyon nagy piszokkal találkozott. Széttört üvegek darabjai, összegyűrt sörözdobozok hevertek szerteszét, és volt, aki patkányt is látott. A színpad nagykapuján bekukucskálva sem éppen lenyűgöző látvány fogadta az embert.

Az önkormányzat már tavaly ősszel komolyan foglalkozott a színpad környékének megújításával. Egy összevont turisztikai pályázatba „illesztették be” ezt a területet, a Városi Képtár korszerűsítése mellett. Ám végül a pályázat első körben nem nyert, pontosabban a városvezetés tájékoztatása szerint „tartaléklistára” helyezték.

Ám az életveszély elhárítása már végképp elkerülhetetlen lett. Így a közelmúltban megkezdődött a környezet rendbetétele, amiben részt vesz a Börtön és Fegyház, valamint a Polgárok Balassagyarmatért Alapítvány is. A „Cirmoskaréj” névre keresztelt, de mára teljesen tönkrement előteret teljesen elbontják, és helyreállítják a kerítést, valamint megjavítják az ülőhelyeket. A tervek szerint annyira felújítják a szabadtéri színpadot, hogy 2014-ben ismét itt, ezen a helyen rendezhessék meg a Palóc Búcsú legfőbb eseményeit.

Börtönből luxusszálloda Balassagyarmaton?

Képviselő-testületi határozatban hozott állásfoglalást nemrégiben Balassagyarmat önkormányzata, hogy a központból a város déli határszélére költöztetné a börtönt. Ez ügyben javaslattal fordultak a kormányhoz. A jelenleg rendkívül túlzsúfolt büntetés-végrehajtási intézet hasznosítására több elképzelés is született.

Egész Magyarország talán legszebb, legpatinásabb börtönépülete a balassagyarmati fegyház. Több mint másfél évszázada emelték. Ám hosszú évek óta komoly túlzsúfoltság jellemzi az intézetet. Az eredetileg engedélyezett 321 rab helyett rendszeresen 450-500 embert tartanak itt fogva. Ráadásul, mivel a belvárosban található a komplexum, lényegében nem bővíthető. E mellett az itt működő Ipoly Cipőgyár sem növelheti bázisát, pedig igény bőven lenne rá. Ami fontos szempont még, hogy a régi Vármegyeháza szélesebb körű hasznosítása előtt is akadály, hogy a szomszédja a fegyház.

E sok szempont figyelembe vételével régóta gondolkodik már a jelenlegi városvezetés – mint ahogy elődjei is tették -, hogy ésszerűbb megoldást keressenek a börtön elhelyezésére. Annak idején, jó tizenöt esztendővel ezelőtt Karaba Tamás, megyénk jelenlegi főépítésze, még pályakezdő mérnökként felvázolta, miként is lehetne a börtön környékét új funkcióval ellátni. Az elképzelés szorosan kapcsolódott volna az Ipoly-rét kulturális központtá „emeléséhez”, de ez még mind a mai napig csak tervezőasztalokon látható. A jelenlegi ötletek viszont annál inkább kivitelezhetőnek tűnnek. Mivel az új országos büntetés-végrehajtási kódex, a régió bűnügyi fertőzöttsége okán előírja Észak-Magyarországon egy új intézet felépítését, erre kiváló lehetőség nyílhatna Balassagyarmaton. Az önkormányzat kiváltásként ingyen felajánlott erre egy üresen álló területet, méghozzá a déli városhatáron, a Delphi gyárával szemközti környéken. Itt létesülhetne az új fegyház, ezer fogvatartott személlyel, és a kiváló eredményességi mutatókkal rendelkező Ipoly Cipőgyár a mostaninál jóval nagyobb telephelyen működhetne. Ezzel legalább ötszáz új munkahely teremtődne.

Ha a fegyház kikerülne ide, megindulhat a régi Vármegyeháza és a börtön épületegyüttesének komplex fejlesztése, ami nemzetközileg is kiemelt jelentőségű lehetne. A képviselő-testületi előterjesztés szerint „az újjászülető vármegyeháza–börtön komplexum a határon átnyúló, térségi gazdasági-, kulturális-, művészeti élet fő szervező központja lehet. Alkalmas megfelelő mennyiségű és minőségű, ráadásul egészen exkluzív szállásigény kiszolgálására, hiszen igazi kuriózum egy európai rangú börtönmúzeumi funkció mellett az egyedülálló védjegyet akár luxus börtönhotelként hasznosítani.”

A hasznosítás természetesen összhangban lenne a városközpont rekonstrukcióval, amelynek első üteme hamarosan befejeződik. Az egész elképzelés alappillére, hogy a most megszületett javaslatot a legfőbb döntéshozók is „befogadják”. Az önkormányzat felterjesztésében arra kéri Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy „támogassa a büntetés-végrehajtási szakmával és a műemlékvédelemmel közös kezdeményezésünket, és azt segítse sikerre vinni a foglalkoztatás növelése, a zsúfoltság csökkentése és a város kulturális és gazdasági jellegű szolgáltatásainak bővítése érdekében”.

Hajrában tette szorossá a meccset a Kábel

Nyír-Flop Holding Nyíregyháza – Balassagyarmati Kábel SE 27-25 (14-13)

Nyíregyháza, 150 néző, v.: Kolarovszki, Szabó I.

Nyíregyháza: Boczák – NAGY 6/3, Tarnavölgyi 1, Braun 1, Kaplonyi 3, SZŰCS 6, Juhász 3. Cs.: Tamási, GADNAI (kapusok), Dobos 1, VARGA L. 5/1, Bécsi J. 1, Szőllősi, Erdős. Szakmai igazgató: Varga Zsolt.

Kábel SE: SÍRÓ – Bécsi M. 1, SZÉLES 6, Kottán, PIROSKA 2, VARGA J. 10, SZABÓ A. 1. Csere: VARGA Á. (kapus), BÁN 4/2, Szulcsán 1, Tihanyi, Petrovszki, Puruczki. Edző: Kedves László.

Hétméteresek: 4/4, ill. 3/2. Kiállítások: 10, ill. 16 perc.

Az eredmény alakulása: 8. perc: 3-1, 15. perc: 5-7, 19. perc: 8-7, 28. perc: 13-12, 33. perc: 17-13, 40. perc: 21-17, 50. perc: 25-20, 55. perc: 26-24.

Tartalékos csapattal érkezett a Nyírségbe a Kábel SE, mivel a mérkőzéssel egy időben rendezték a Vác – Balatonfüred NB I-es találkozót, így a Duna-parti különítményből csak Szulcsán állt Kedves László rendelkezésére. Ráadásul a bordasérüléssel bajlódó Kajdy sem vállalta a játékot.

Az első félidő kiegyenlített küzdelmet hozott. A hazaiak jutottak előbb előnyhöz, majd Varga János vezérletével fordított a Balassagyarmat. Az előny azonban csak rövid ideig tartott, mert Kaplonyi és Szűcs góljaival ismét a Nyíregyháza vezetett, bár az Ipoly-partiak jó védekezésének és remek kapusteljesítményének köszönhetően jobban nem húztak el.

A második félidő elején mintha az öltözőben feledkeztek volna a vendégek, mert Szűcs három találatára nem érkezett válasz a részükről. A Kábel SE szívósan próbálkozott ezután a felzárkózással, ám eleinte elpártolt mellőlük a szerencse és egy kettős emberelőnyt sem tudtak gólra váltani. De ugyanígy jártak a házigazdák is.

A hajrába érve már 25-20-ra vezetett az észak-alföldi társaság, de talán el is hitték már, hogy zsebben a két pont. A nógrádi legénység azonban egészen másként gondolta. Egy időkérést követően megint jobban koncentráltak a támadásban, Széles és Varga János irányításával, valamint Bán értékesített büntetőjét követően 26-24-re felzárkóztak. Érett a meglepetés, de végül elmaradt. Az utolsó percekben egy hétméteres is kimaradt, így nem sikerült még közelebb férkőzniük a szabolcsiakhoz.

Varga Zsolt: Az eredményt látva biztosan nyertünk, de a játék képe alapján korántsem tűnt így.

Kedves László: Foghíjas csapatunknak esélye volt akár a pontszerzésre is. Ha legalább még egy minőségi cserénk van, ez biztosan sikerül. Újabb előremutató jeleket tapasztaltam a játékunkban.

Keleti kézis végeken – A nyolcadik forduló elé

Az elmúlt héten pihentek a másodosztály játékosai – bár igazából nem értem, mi a ráció abban, ha az NB I-ben szünet van (válogatott meccs), akkor minek kell az alacsonyabb osztályokban is „lyukas hét végét” tartani. Kivételt csak az Eger és a Törökszentmiklós jelentett, akik felettébb okosan döntve, előrehozták a bajnoki meccsüket, igaz, e miatt az alföldi legénység bosszankodhatott, hiszen húszgólos vereségbe szaladt bele (36-16). Lássuk a mostani párosítást:

Balmazújváros – Hajdúnánás

Csak nevében „szomszédvárak rangadója”, mert míg hazai oldalon kőből van a kerítés is, addig a vendégeknél csak palánkok állnak. De félre a tréfával, egyértelmű házigazda sikert jósol ez a péntek esti találkozó. Tipp 1 (40-22).

Békés – Mizse KC

A vendéglátó együttesnek, mint falat kenyér kell a győzelem, hiszen az Ózd elleni fiaskót mihamarabb illik kijavítani. Erre kiváló alkalom kínálkozik a lajosmizseiek ellenében, és Gávai Ferenc alakulata, ha nagy nehezen is, de begyűjti a két pontot. Tipp: 1 (29-25).

Eger – FTC

Itt is aligha borul a papírforma. Ráadásul most már – láthatóan – az egri gárda nem „lazsálja” el a végjátékot, és képesek a fiúk hatvan percig végig koncentrálni – a nagy előny birtokában is. A Fradi-legények azért az első félidőben megnehezítik vetélytársuk dolgát, ám aztán… Tipp: 1 (38-21).

Gödöllő – Pick Szeged II.

Ha a szegedieknél mindenki rendelkezésre áll, és meghallgatják a játékosok Velky mester tanácsait, sikert érhetnek el idegenben. Kátai Zsolt és társai ugyan egyre jobb formába lendülnek, de a lendületes délvidékiek ellenszerét ezúttal nem találják meg. Tipp: 2 (22-28).

Ózd – Kecskemét

Felettébb valószínű, hogy az Ózd az ősz hátralévő részében hozza majd a hazai meccseit. A békési bravúr biztosan hatalmas energiákat szabadított fel Barta Dánieléknél, és bár a Kecskemét nehéztüzérei ezúttal is jól céloznak, arra nem lesznek képesek, hogy a csatát is győzelemmel zárják. Tipp: 1 (34-32).

Törökszentmiklós – PLER II.

Megviselte ugyan az egri kiadós kudarc Kis Gergely tanítványait, viszont hazai pályán roppant erősek. Ezt mutatták eddig az egész szezon során, és lelkes közönségüket ismerve, ezúttal is űzik-hajszolják majd őket. A PLER fiataljai csak ideig-óráig állják a rohamokat. Tipp: 1 (27-21).

Nyíregyháza – Balassagyarmat

A Törökszentmiklós veresége megnyitotta az utat a közvetlen üldözőknek a bajnoki dobogó harmadik fokára. E sorba tartozik a nyírségi gárda is, tele rutinos kézilabdázóval. A balassagyarmatiak megszorongatták a balmazújvárosi oroszlán bajszát, és most, ott fenn, az északkeleti fellegvárban is erre törnek. Érzésem szerint felülmúlják majd eddigi góltermésüket, de a házigazdák néhány találattal többször céloznak pontosabban. Tipp: 1 (34-30).

Guszti bácsi percei a mai magyar fociban

Megy a vita mostanság, MLSZ irodákban és folyosókon, sajtóban és kiskocsmákban egyaránt, ki is legyen Magyarország labdarúgó válogatottjának új szövetségi kapitánya? Villannak a nevek, súgnak-búgnak az illetékesek, emitt Jupp Heynckest méltatják, amott Sven-Göran Erikssont – kinek-kinek az érdekei szerint.

A huzavona híre eljutott a Mennyországba is. Az egyik középső felhőn sütkérező Sebes Gusztáv is felkapja a fejét a történtekre. Fogja magát, engedélyt kér Szent Pétertől, hogy néhány órára lemehessen a Földre, körbeszaglászik szeretett hazájában, mégis, mi fán terem manapság a magyar foci.

Lepottyan Budapest belvárosában, beszáll egy taxiba, kiviteti magát délnyugat-Budára, az MLSZ székházába, oda a Balatoni út mellé. Bemenne, de a portás útját állja, meghökkenve nézi az ötvenes évek viseletét rajta:

-         Maga kicsoda?

-         Sebes Gusztáv vagyok.

-         Nem ismerem magát jóember. Kihez jött?

-         Hát csak körbenéznék fiam, tudja én voltam ebben az országban a legeredményesebb szövetségi kapitány…

-         A franccal szórakozzon öregúr, húzzon a fenébe.

Azzal kitessékeli az ajtón Guszti bácsit.

Egye fene, mormogja magában, hát inkább továbbállok, hátha máshol nagyobb kedvvel fogadnak. Visszahuppan a taxiba, és ha már erre vezetett az útja, elviteti magát Telkibe. Hallotta, ott valami komoly komplexum épült, elsősorban az utánpótlásnak, megnézi hát a fiatalokat, netán rácsodálkozik egy-két tehetségre.

Kiérve Telkibe először csettint egyet, mondván szép kis vityillót húztak fel itt, biztos kényelmes is, meg mindennel felszerelve, remélhetőleg egy-két taktikai tábla is van, amelyre felrajzolható a védekezési-támadási stratégia.

Az egyik pályán éppen edzést tartanak. Valamelyik U-válogatott foglalkozására téved, nekitámaszkodik a kapunak. Épp támadás fut a pályán, a szélen a felnyírt hajú kiskölyök átveszi a labdát, pontosabban csak átvenné, mert dadog a bokán a játékszer. Bent középen mozog a társ, hát nagy nehezen megszelídíti a lasztit, beível, de rendkívül pontatlanul, messzi túlszáll a középcsatár feje felett. Az ívelő ráhorkan a társra, és akkorát káromkodik, hogy az Etyeki-dombság összes csúcsa beleremeg. Persze a sértett fél sem hagyja annyiban. Guszti bácsi pedig szomorúan sarkon fordul. Rájuk nem érdemes az időt és az energiát pazarolni…

Visszafelé menet a fővárosba, eszébe jut a Ferencváros. Vajon mi van a legnépszerűbb klubbal? Az Üllői út-Könyves Kálmán körút sarkán keresi a pályát. De csak sisakos urakat lát tömegével, hatalmas darukat, meg egy félkész stadiont. Odalép az egyik munkáshoz és megkérdi:

-         Öcsémuram, mi épül itten?

-         Hát nem tudja maga, hiszen az egész ország ezt dörmögi: a Fradi-stadion.

-         De jó! És hol játszanak ma a fiúk?

-         Hát a Puskásban!

-         Micsoda???

-         Ja… maga még Népstadionként ismeri.

-         Netán valami nemzetközi kupában?

-         Áhhh… dehogy, csak itt a magyar bajnokságban.

-         És legalább vezetik a bajnokságot?

-         Francokat! Még dobogón sincsenek.

-         És ki az edző?

-         Ricardo Moniz.

-         Nem magyar az ipse? Még a nevét se hallottam sosem.

-         Valami holland ürge.

-         És kik játszanak? Nyilasi, meg valami kissrácról hallottam… Várjon csak, mi is a neve… igen… Lisztes!

-         Hol vannak azok már. Csak a Józsi meg…

-         A Mucha még játszik?

-         Áhhh… a Józsi vezetéknév, ő a csapatkapitány is.

-         De azért vannak a Fradiból válogatottak, nem?

-         Csak a Böde. Az tudja, nagydarab csatár.

-         Más nem?

-         Mások? Tele van külföldivel a csapat. Néhány néger srác, hollandok, egy spanyol...

Na, ez már sok(k) volt tényleg Guszti bácsinak. Búcsúzóul kezet fog, jó munkát kíván, de itt sincs már több keresnivalója.

A Hungária körúton haladva gondol még egyet, hátha lesz valami pozitív élménye is. Betér egy kocsmába.

Nagybajszú, hetven év körüli, jó százhúsz kilós törzsvendég könyököl a pultnál, megszólítja.

-         Milyen a magyar foci, barátom?

-         Maga honnan jött, hogy nem tudja! A béka feneke alatt van!

-         Hogyhogy?

-         Most aláztak le bennünket a hollandok 8-1-re, a románok levertek 3-0-ra, nem jutottunk ki a világbajnokságra…

-         Sajnálom. De gondolom, ez valami különleges eset volt.

-         Dehogy uram, legutóbb 1986-ban voltunk kinn VB-n, akkor meg a ruszkik páholtak el 6-0-ra.

-         De hát remény csak van… Most voltam kinn Telkiben, láttam azt a szép edzőközpontot, meg az épülő Fradi-stadionnál is megálltam.

-         Hja, bátyám, pénz az van dögivel itt, minden a bőrlabda körül forog, csak úgy úsznak befelé a milliók és milliárdok a fociba, a miniszterelnökünk is stadiont épített magának a szülőhelyén. Csak tudja, a mennyiség, még nem minőség…

-         És maga szerint mi kellene a minőséghez…

-         Futballisták uram, futballisták. Mert ezek, akik most vannak falábúak. Sok-sok pénzt keresnek, tudásuk meg nulla. Visszasírom én, kérem szépen a régi szép időket, kisgyerekként láttam Puskást, Kocsist, Czibort, az volt ám a nagy csapat, ezek a nyomukba sem jöhetnek.

Guszti bácsi nem fedi fel kilétét, csendesen elmosolyodik, és kilép a kocsmából. „Ideje hazamenni”, szól egyet, majd a következő pillanatban eltűnik a Föld színéről.

Jobb neki a Mennyországban. Ott ultizhat Puskással, fröccsözhet Lakat Karcsi bácsival, de azért elmondja Bozsik Cucuéknak: ha nem akarnak elszomorodni, inkább maradjanak itt fenn, a felhők ölelésében, ne kívánkozzanak még egy percig sem a magyar futball jelenlegi miliőjébe.

Keleti kézis végeken – Egyre erősebb a Törökszentmiklós

Túl vagyunk már az őszi idény felén az NB I/B Keleti csoportjában, és egyre inkább kirajzolódnak az erőviszonyok. Az élen álló három csapatot ugyan tisztes távolban követik még a többiek, de közülük a Nyíregyháza és az FTC is mind markánsabban akar közeledni a dobogóhoz. A hetedik forduló meglepetéseként mindenképpen a balmazújvárosiak balassagyarmati pontvesztése kívánkozik az első helyre, mögötte alig marad el az Ózd viharsarki bravúrja, de például izgalmas végjáték volt Lajosmizsén és Szegeden is.

Békési FKC – Ózdi KC 25-26 (14-11)

Az első félidőben könnyedén eldönthette volna a mérkőzés sorsát a hazai alakulat, de nem tette. Már 10-3-ra és 11-4-re vezettek, mégis hagyták kiénekelni a sajtot a szájukból. A második félidőben pedig – a honlapok tudósítása szerint – jól váltott az Ózd, Ponyi és Koscsó is pluszt tett hozzá a játékhoz, így Nyikes és Scitovszky eredményessége is feljavult. A hajrába érve a vendégek kerültek lépéselőnybe, de egy szerencsés labdaszerzés, majd az azt követő pontos támadás-befejezés is kellett az idegenbeli sikerhez. Gávai Ferenc hazai oldalról csalódottan konstatálta, hogy bár a hozzáállással nem volt gond, de bután játszottak és a megbeszélteket nem tartották be a játékosok. A másik kispadról Szakál György úgy nyilatkozott, „kemény békési szembeszélben” kézilabdáztak, de így is eredményes, lendületes játékot mutattak.

Hajdúnánás – Eger 23-32 (11-14)

Nem minden papsajt az éllovasok számára sem, ezt jelezte a hajdúnánási első félidő, amikor a harcos házigazdák alaposan feladták a leckét a „nagy" Egernek. Nem is tudtak komoly előnyt kovácsolni Szabó Péterék, de aztán a második félidőben fokozatosan kibontakozott a fizikai fölényük. Ehhez persze kellett az is, hogy Csonka személyében vezéralakját vesztette a hajdúnánási védekezés. Ennek ellenére hiába igyekezett az Eger, a tízgólos különbséget nem érték el. Csík János azt mondta a meccs után, teljesítették a kötelező feladatot, de csak önmagukat okolhatják, hogy nem lett még nagyobb a különbség.

Mizse KC – FTC 24-25 (12-9)

Azt szokás mondani, ha mindkét versengő csapat egyaránt szidja a játékvezetőket, akkor lehet benne igazság. Ez a meccs pedig főként arról szólt. A Fradi elsősorban azt rótta fel a Dohány-Nagy II. páros teljesítményére, hogy nem büntették kellőképpen a túl durva hazai szabálytalanságokat, míg Tóth Edmond, a mizsei edző egyértelműen kimondta: „Nagy II. játékvezető méltatlan ehhez az osztályhoz”. A történethez hozzátartozik, hogy a hajrában jobban koncentráltak a ferencvárosiak, a Mizse KC komoly egyenlítési esélyt szalasztott el az utolsó percben.

PLER II. – Gödöllő 33-29 (17-14)

A gödöllőiek, Kátai vezérletével nagyon sokáig keményen állták a sarat a Lőrinci Sportcsarnokban. A második félidő közepén aztán nagyobb lendületre kapcsolt a hazai társaság, és egy 9-2-es „etappal” jelentősebb előnyt harcolt ki. Ennek tudatában a végére kiengedtek, így felzárkózhattak Bartos Gábor fiai. A vezetőedzővé „avanzsált” PLER-mester, Kárpáti Krisztián szerint voltak a meccsen jó és gyengébb periódusaik, viszont játékgyorsaságban még többet vár a fiúktól.

Kecskemét – Törökszentmiklós 29-37 (14-18)

A Varsandán Áronnal (tessék csak figyelni balassagyarmatiak!) és Fehér Mihállyal megerősödött kecskemétiek meglepetésre készültek, de nem jött össze nekik. Ugyanis a Törökszentmiklós felettébb jó napot fogott ki ellenük. Az elején még ugyan vezettek rövid ideig, de a rutinos TKE-játékosok hamar fordítottak, és ezek után már nem engedték ki a győzelmet a kezükből. Ismét Takács emelkedett ki Kis Gergely társaságából, és most már a volt válogatott Bendó Csaba is négy találatot jegyzett, míg a hazaiaknál Lókodi Gergő tizenöt(!) alkalommal volt eredményes. Kopornyik Zsolt hiányolta a tüzet tanítványaiból, és a döntő pillanatokban sokat hibáztak. Kis Gergely pedig amiatt lehetett elégedett, mert kulcsemberei közül többen nyújtottak egyenletesen jó teljesítményt ezen a meccsen.

Balassagyarmat – Balmazújváros 23-23 (11-12)

Valamennyi csapat-honlap, amely foglalkozik a forduló más összecsapásaival is, a hét meglepetésének tartja ezt a döntetlent. Persze ők leginkább balmazújvárosi pontvesztésként értékelik, némi joggal, hiszen a vendégek negyed annyit sem mutattak igazi arcukból, mint amivel tönkreverték korábban riválisaikat. Ám a Kábel SE oldaláról hatalmas bravúrról beszélnek, hiszen a Savón nélküli, átalakult legénységük még most érik össze, és számukra feltétlenül kedvező jel ez a döntetlen.

Pick Szeged II. – Nyíregyháza 31-31 (15-15)

Ez a mérkőzés is kiélezett ütközetet hozott. A Nyíregyháziak jóval közelebb álltak a győzelemhez, hiszen a második félidőben végig vezettek, különösen Varga László tette oda magát, aki tíz gólt jegyzett. Bécsi János, a nyírségiek egyik legrutinosabb személyisége a szon.hu oldalon utólag úgy értékelt, a végjátékban bátrabban és higgadtabban kellett volna kézilabdázniuk, hogy sikert érjenek el, hiszen Velky Mihály alakulata az utolsó öt percben kétgólos hátrányt ledolgozva mentette meg az egyik pontot.

A bajnokság állása:

1. Eger 14 pont; 2. Balmazújváros 13; 3. Törökszentmiklós 12; 4. FTC 8 (211-202); 5. Nyíregyháza 8 (196-190); 6. Pick Szeged II. 8 (197-194); 7. PLER II. 8 (202-207); 8. Ózd 8 (170-181); 9. Békés 5 (181-193); 10. Mizse KC 5 (151-172); 11. Hajdúnánás 4; 12. Balassagyarmat 3; 13. Kecskemét 2; 14. Gödöllő 0.

A góllövőlista élén: Szabó P. (Eger), Lókodi G. (Kecskemét) 57-57 góllal.

Pontmentés a hajrában

Amikor a vasárnapi junior meccsre leérek a Városi Sportcsarnokba, máris meglepetés ér. Volt tanítványom, Veres Bernadett közli, játszottak ma a lányok. Hogy én erről nem tudtam! A Gyarmati Televízió sportszerkesztőjeként azért joggal vártam volna el a tájékoztatást az esedékes bajnoki meccsről. De ennek hiánya azt „indukálja” bennem, hogy a csapatvezetés számára nem (olyan) lényeges a sajtónyilvánosság – és ezt tudomásul is veszem, illetve a jövőben, sajtómunkás minőségemben így közelítek a női szakághoz.

Miután kellőképpen kidohogtam magam ezen, elfoglalom helyem, előveszem a mappát és szépen, nagyvonalakban felskiccelem a pályarajzot a fehér papírosra – hisz statisztikát készítek. Közben kedves beszélgetőtárs akad, hiszen Szikszai Nóri ugyancsak ex-játékosom, és hát a mérkőzésük után itt maradt szemrevételezni a fiúkat is.

Első „blikkre” komoly különbségek mutatkoznak a két junior társaság között. A balmazújvárosiak „tagbaszakadt” egyedek, igazi hús-vér hajdú-utódok, az ősök még bizonyára harciasan őrizték a mezővárosok sáncait, meg terelgették a gulyát hosszú száz-meg száz kilométereken keresztül a németországi vásárokig. Tehát adottságokban, testfelépítésben náluk az előny. Kézilabdázó tudásban azonban nem. A technikai képzettség ez esetben kiegyenlíti a „drabalitást”. Ám lassan melegedik bele a játékba a házigazda alakulat. Lombos István edző meglehetősen szótlanul, a palánkra könyökkel támaszkodva tekinti fiai produkcióját, és azt láthatja, hogy bár támadásban még csak-csak betalálnak, elég nagy védekezési hiányosságok vannak. Például a vendégek beállósa olyan jól zár, hogy egy súlypont-áthelyezéssel könnyedén emberfölényt teremtenek a túloldalon, így a kettő-egy elleni játékban már nem olyan nehéz a befejezés. Szerencsére azonban az alföldi legények is sokat bakiznak, a mellettem szurkoló Urbán-apuka, Ottó, egy rendkívül tesze-tosza labdaátvételi kísérlet után oda is kiállt: „adjunk nyelet a labdának?”.

A Kábel-srácok elsősorban átlövésekből vitézkednek. Noha az eddigi vezéregyéniségnek, Tihaméri Zalánnak nem megy a játék, Petrovszki és Danisovszki szórja a találatokat. „Pepe” ugyan túlságosan „befixírozta” magának a rövid sarkot, rendre oda céloz, amit egy idő után a kapus is kiismer, így sorra hárít, egy ilyen elvétett próbálkozás után halkan megjegyzem, a hosszúba kellene lőni. Néhány másodperc múlva Ottó, érces hangján és némi karmozdulatokkal kísérve át is „dörren”, ugyanezzel a javaslattal. És a következő támadásnál, láss csodát, Pisti barátunk a kapufa érintésével kilövi a hosszú sarkot. Hiába, a jó tanács, az jó tanács, illik megfogadni.

Ennek a kiváló átlövő-átlagnak köszönhetően a szünetben 15-13-ra vezetnek a gyarmatiak. Fordulás után aztán sokáig nem is változik a játék képe. Danisovszkit most emberfogással őrzik a balmaziak, ez láthatóan megzavarja a házigazdákat, maga Danisovszki Erik is tétován tekint balra-jobbra, most mit csináljon, mert a legrosszabb, ha hagyja magát. Ottó mellettem bekiált, mozogjon be beállóba, mire nem nagy meggyőződéssel Erik el is indul. Ráadásul a másik oldalon Petrovszki is visszafogottá válik, a sérülése után ismét csatasorba került Pintér Máté – ujján kötéssel – sem tud sok mindent kezdeni az ellenfél hatalmas falával.

A támadásbeli tétovaságnak egy idő után aztán lesz böjtje. Fordul a kocka, és tíz perccel a befejezés előtt már a vendégeknél az előny. Ekkor jönnek Lehoczki percei. A jobb szélen hol egy remekbe szabott testcsel után, szinte az alapvonalról élesen beugorva talál be, hol csak amolyan szimpla lendületvételből ugrik fel, egyszer pedig átlövésből is eléri a hálót. A másik fertályon meg Tihaméri Balázs gondol egyet, futball-nyelven szólva ugyancsak Kohut-szögből lő a kapus lába között váratlan gólt. De ezzel is csak fut az eredmény után a társaság, mert a védekezés továbbra is rendkívül gyenge, Tucsek helyett immár Varga a kapuban, de az Erik-gyerek sem váltja most meg a világot – igaz, többször, mint kés a vajon hatolnak át a védők között a balmazújvárosi fiatalok.

A véghajrában Ottó érzi, visszatért az esély, így felszereli a felnőtt meccsre „tartalékolt” dobját, és kegyetlenül verni kezdi, miközben élesen kiabál, „védekezz, védekezz!”, és mintha meg is hallanék ott benn a pályán a fiúk. Egy újvárosi időkérés után visszatér Tucsek cerberusnak, Lehoczki 29-29-re egyenlít, majd Tucsek lábbal véd egyet, és az utolsó támadást a gyarmatiak vezethetik. Három másodperccel a befejezés előtt szabálytalanságot követ el az ellenfél. A felnőtt csapat már átöltözött játékosai kézzel-lábbal magyarázzák a labdával ott álló Danisovszkinak, mit tegyen. Petrovszki lenn a jobb sarokban, mellette Lehoczki átlövőként. Elhangzik a sípjel, és Erik azonnal „Pepét” akarná megjátszani – közbenyúl egy kéz és oda a győzelem lehetősége.

Kár azonban búsongani. „Öcsi” bácsi a lefújás után azt mondja nekem, vállalja a felelősséget a pontvesztésért – én meg azt mondom, ez a 29-29 egész jó eredmény, de egy összeszedettebb védekezéssel, jóval simábban alakulhatott volna végkifejlet – azért a harciasságért, a küzdőszellemért minden dicséret megilleti a fiúkat.

Jegyzőkönyv:

Balassagyarmati Kábel SE – Balmazújvárosi KK 29-29 (15-13)

Balassagyarmat, vezette: Pauló, Tímár.

Kábel: Tucsek – LEHOCZKI 10/2, Gál 1, Puruczki 1, DANISOVSZKI 6, Tihaméri Z. 3, Juhász. Csere: Varga (k), Petrovszki 5, TIHAMÉRI B. 3, Pintér Á., Pintér M.

Hétméteresek: 3/2. Kiállítások: 8 perc.

Az eredmény alakulása: 10. perc: 3-5, 20. perc: 9-8, 40. perc: 18-16, 49. perc: 23-21, 53. perc: 24-25, 57. perc: 25-27.

Egy bravúros vasárnap lélekemelő estéje

Kezdek félni. Mármint a junior meccs után az utánpótlás gárda egyik legjobbjának, Lehoczki Lacinak az apjával beszélgetek a Városi Sportcsarnok előtti parkolóban, amikor tőlünk pár méterre a balmazújvárosi szurkolók már bőszen hangolnak. No, nem éppen a zeneszerszámaikkal még, hanem jó kis sörökkel, meg úgy látom, az egyik flakonban felettébb üdítőbb nedű van, némi házi pálinka formájában. Félelmem oka egyébiránt éppen ez, mivel a sportcsarnokban elfoglalt firkász-törzshelyem ott, a vendégszektor tövében helyezkedik el, tehát közvetlen mellettem zúg majd a borgőzös „Hajrá Balmaz!”. Miután Lehoczki apukának felvetem ezt, meg is jegyzi: „sajnállak nagyon”.

De hát a munka az munka. A srácok még bőven kinn, mikor letelepedek, kipécézem magamnak a legnyugalmasabb ürgének tűnő egyik balmazi drukkert, hátha azonosítja mezszámról nekem az ellenfelet. Oda is hívja Marek Kovacech-et, a szlovák légióst, de szemből máris int a mestere, semmi esetre se szakítsa félbe a melegítést, azaz tőle nem tudok meg érdemi információkat. Mivel még jóval a labdás bemelegítés előtt tartunk, fogom magam, a hátsó kapu mögött átevickélve közelítem meg a rivális Balmazújváros hórihorgas edzőjét, Füzesi Ferencet. Kábé két perc, és már „kész a leltár”.

Visszaülök hát a helyemre, és míg eljön a kezdő sípszó, addig Váci Krisztián és Jele Dávid barátaimnak tartok a lelátón rögtönzött kiesőadást, kik is az új fiúk a Kábel legénységében. Nos, Savónt, jelenlegi formája alapján ők sem hiányolják.

De indul is a mandula. A gyarmatiak kezdik a meccset, és az első támadás alatt fel is lehet térképezni a vendégeket. Nyitottan védekeznek, elöl amolyan „horvát-Vori módra” a jól megtermett Hajdú az ék, mögötte sem éppen liliputi fiúk állják a rohamokat. Alaposan bele is zavarodnak kezdetben a házigazdák, alig találják meg egymást a labdával, el is adják a játékszert. Most mutatkozik meg igazán miért az éllovasok közé sorolandó a balmazújvárosi gárda. Villámgyorsan fut a támadás, szemmel már-már követhetetlen módon, jön Füleki a balátlövő és vezetnek 1-0-ra. No nem sokáig, mert Varga János megtalálja az utat a Knyezevics kapujába – egyenlítés.  Ám továbbra sem lelik a nyitott védekezés ellenszerét Székelyék. Kontrák futnak a pályán, a rendkívül fordulékony beállós, István saját tengelye körül, mint a búgócsiga pördül, kiharcol egy büntetőt, amit Hajdú értékesít, kisvártatva Nagy Norbert indul, majd újra Hajdú lökete érkezik, máris 4-1 oda. Míg Szabó András és társai a szépítésért serénykednek, néhány elszánt tekintetű, és a „toroköblögető” szer melegítő hatására már félmeztelenre vetkőzött vendég drukker hatalmas elánnal veri a palánkot, és szúrós szemmel szuggerálja az Ipoly-parti kézilabdázókat. Egyikük észre is veszi szorgos jegyzetelésemet, és rögvest odakiált a hangzavarban: „remélem, te nem ellenőr vagy tesó!”. Megnyugtatom sebesen, közöm sincs a két sípmesterhez. Míg ez a párbeszéd lezajlik, Piroska Krisztián se rest, Kottán tökéletes bejátszását zúdítja a hálóba. De ez még mindig kevés… A balkezes Strbac robog és az éppen kisbüntetését töltő Széles hiányát kihasználva 5-2-re alakítja az eredményt. Pontban tíz perc telik el a mérkőzésből és Kedves László már kénytelen időt kérni.

Hogyan lehet megfogni ezt a szemlátomást vérmes társaságot? Mi lehet az ellenszer? Bizonyára ezekre a kérdésekre keresik a választ ott, szemközt, és nem is telik bele hat-hét perc, mintha a válasz is megszületne. Megint Piroska fúrja át magát „kézis-szú” módjára a védőkön (3-5), majd egy Varga Ádám bravúrt követően valóban parádés góllal jön közelebb a hazai társulat. Varga János indul el a bal szél felé, átadási cselt mímel, de olyan hatásosan, hogy még a nézői szem is csupán a kézmozdulatot követi, mire pedig felocsúdunk, már tiszta helyzetből ugrik fel, és tökéletesen helyezi a lasztit a kapuba (4-5). Megfogható ez a Balmaz mégis? Újabb kérdés, ami feleletre vár. Füzesi mester közben forgat, „lekapja” gyorsan Knyezevicset, Pajkót küldi be cerberusnak, a fiatal kora ellenére erősen kopaszodó Korsós pedig néhány pillanatra véget vet a balassagyarmati felzárkózási esélyeknek (4-6). A másik oldalon viszont Szabó András gondol egyet, beugrik (5-6). Varga Ádám újfent bizonyítja parádés napot fogott ki, ezúttal átlövést hárít, de sajnos Kottán ottmarad a földön, fájdalmasan kap a lábához. Rövid ápolás, pihenő, Kottán nagy nehezen lebiceg, szinte kizárt, hogy folytassa, komoly a baj. De ez a kis szünet jót tett a társaknak, újult lendülettel vethetik magukat a csatába. Székely érkezik a védőfal elé, nem teketóriázik, besuhintja a labdát Pajkó térde magasságában a balmazi kapuba (6-6). Nocsak, feltámadtak a fiúk, ebből még kisülhet valami jó! A szkeptikus ember azonban még csóválja a fejét: messzi a vége.

Füzesi mester is az időkérés mellett dönt, ő is igyekszik felrázni a tanítványait. Egyelőre azonban hiába, Hajdú olyan hosszan hajítja át a labdát a túloldalra, hogy Nagy képtelen azt utolérni. Jöhet a Kábel! Megint Varga Jani vállalja magára a felelősséget – a meccs folyamán először előny a házigazdáknál (7-6). De ekkor a délszláv légiós Pavlovics kap észbe, hoppá, ebből „ramazuri” lehet, hát kicsipkézi Varga Ádám mellett/mögött a hosszú felső sarkot (7-7).

A hangulat egyre forróbb, és rendkívül jó, mert a két szurkolótábor élénken vívja a maga párbaját. A Hege-Oszi dob-duó méltó társa az öblös hangú hajdúsági „galerinek”, amihez a dudás szextettetek is bőszen csatlakoznak. Eközben Székely lő, pontosan (8-7), de Pavlovics is tudja már, mi „Dedi” gyengéje (8-8). Közben magamban azon morfondírozom, ki gondolta volna, hogy huszonhárom perc elteltével partiban lehet lenni ezzel a korábban minden vetélytársát a tönkreverésig megalázó Balmazújvárossal. Mert bizony ez éles harc: Temesvári ugyan labdát csen és előny náluk (8-9), de úgy látszik, mára felpörögtek a szélsők, mert Bán Dávid kérlelhetetlenül húzza fel a rövid sarokba a golyóbist, Pajkó el is rántja rémülten a fejét (9-9). A vendégek nem mondanak le a szélsebes támadásokról, de újabb hibát vétenek, pontosabban Varga Ádám van újra szigorúan cövekelve a helyén, az ellenakcióból pedig Varga Jani „hogy–hogy nem” a beállós posztján találja magát, és onnan sem ront (10-9). Pavlovics ezúttal a lövőcsel megoldását választja, hatásosan (10-10), míg egy ellopott labdából István kapja az átadást, forog, és betalál (10-11). Másfél perc a hátralévő idő, Varga Jani egyenlít megint (11-11), mire Pavlovics bőszült erővel bombáz – védhetetlenül (11-12). Az utolsó akció joga a gyarmatiaké, de egy szabálytalanságot követően megvárják a fiúk, míg lepereg az óra – Varga pedig hiába dől oldalra, mellé trafál az időntúliból.

Szünetben kavarognak a gondolatok bennem. Ez meglepetés! Felettébb valószínűtlennek tűnt, hogy az alföldi legénységgel ennyire tartani lehet a lépést. De hát a labda gömbölyű, és ennek a mondásnak sok igazságtartalma van, mi több, az ellenfélben sem robotok játszanak, ők is emberek, érzelmekkel. A balmazújvárosi drukker-fővezér is odajön hozzám, elismeri, milyen elszántság van a hazaiakban, ők pedig rosszul játszanak – ő tudja, gondolom ott tombolt az előző hat meccsen is.

A második félidő elején megint erőt vesz rajtam a pesszimizmus: múlt héten a balmaziak éppen ebben az időszakban, a második félidő első perceiben döntötték el az ütközetet a Szegeddel szemben – egy 5-0-ás sorozattal. Most azonban nem következik be hasonló fordulat. Tovább tart az újvárosi alakulat vesszőfutása, és a gyarmatiak magas hőfokú pezsgése is. Székely indítja a szünet utáni góltermést (12-12), de István is résen beállóban (12-13). Bán veszi észre a túloldalon őrizetlenül feltűnő Szélest, hosszú passz, de Zoli belelövi a kapusba. Székely pedig iszonyatosan szétforgácsolja a kapufát.

A védekezések mérkőzése ez. Dóczi Dávid széttárt karokkal, mint egy „Krisztus” babonázza Pavlovicsékat, talán e miatt is, de a délszláv legény nagyon fölé trafál. Bezzeg Varga János nem, hatodik találatával már ő a legeredményesebb a mezőnyben (13-13). Ráadásul újabb labdaszerzés, nini, Bécsi Misi ott elöl, „add neki” hangzik a kiáltás, és egyetlen őrült üdvrivalgásban tör ki a publikum. Megint vezet a Kábel (14-13). Füzesi Ferenc hiába próbálja megőrizni a nyugalmát, ezt már ő sem bírja „cérnával”, hát időt kér – megteheti, már háromszor nyílik rá alkalma a kétszer harminc perc során. A disputa lényege: ideje felébredniük, mert rossz vége lesz a bealvásnak. A támadásnál Székely rángatja ki az utolsó leheletet is Istvánból – kiállítás a jutalma. Hajdú meg belövi a büntetőt (14-14). Most Kedves mesteren a sor – aki elismerésre méltóan meccsel, hisz mindent jól lereagál, ami a pályán történik – ő is egy perces tereferére inti magához a fiait. De ez talán a vendégeket nyugtatja meg jobban, mert az emberelőnnyel jól élnek, a „cserefickó” Heiczinger villan középen (14-15), majd az anno néhány hétig önmagát balassagyarmati játékosnak valló, majd sebtében távozó dominikai Dioris Mateo fejez be pontosan egy lerohanást (14-16).

Helyreáll a világ rendje, igazolódik mégis a papírforma? No, azért nem eszik ilyen forrón a kását. Bán repül a szélen, szépít (15-16), de a beállósokkal szemben még akadozik a védőmunka, Heiczinger másodszor eredményes (15-17). Ám ezen a napon azért olyan összeszedett a kábeles együttes, hogy ilyen szituációktól ne ijedjen meg. Bán „Dév” keze már Egerben sem remegett meg, mikor a hétméteres vonalra kellett állnia, most sem – egymás után kétszer (17-17). Sőt, az igencsak ficánkoló Varga Jani újra nem tétovázik, átlövése nyílegyenesen vágódik a kapuba (18-17).

Amelyik gárda egy ilyen kényes helyzetből is talpra tud állni, megérdemli a győzelmet – fut át az agyamon – és még a mögöttem ülő Fenyőházi-házaspár (főleg „Nacsi”, hisz ő azért edzőkolléga), is elismerően szól a srácok produkciójáról. A balomon helyet foglaló hölgy – nem tudom eldönteni, balmazújvárosi vezető, avagy családtag, netán maga a polgármester (nem néztem utána) -, ellenben szótlan, arcát a tenyerébe temeti, és magában, könnyek nélkül sirat. A balmazi főszurkoló meg minden-mindegy alapon, hátha ezzel is ijesztően léphet fel, felölti magára a bomberdzsekijét, fejére sísapkát húz, és most már így bömböl tovább. Strabac lehet, kitekintett rá, ezzel erőt gyűjtött, mert egyenlít (18-18). Az eredményjelzőre tekintek, lassan eljön az utolsó tíz perc – és kis híján lemaradok Széles Zoli látványos betöréséről (19-18).

Hosszú másodpercek következnek gólcsendben, mert a védekezések jól működnek, Varga Ádám a helyén, igaz a vendégek magas „gólemein” sem lehet könnyedén átjutni.  Hajdú töri meg ezt a szakaszt (19-19), majd, jaj, húsz másodpercen belül két gyarmatinak is felmutatja a mutató-és középső ujját Tomecskó játékvezető – Varga és Széles mehet a padra pihenni. Ekkora esélyt már nem szalaszthat el a Balmazújváros! Érzi a sanszot Füzesi is, teljesen kinyitja a védvonalát, ez kezdetben bejön, mert két labdaszerzésből Hajdú kétszer gólt ér el (19-21). És még mindig négyen a gyarmatiak! Feltűnik azonban Bécsi Miska, megszabadul az őrzőjétől, keresztbe fut a pályán, ott a hatos vonalnál megkaparintja a labdát, de Temesvári lerántja: hétméteres! Tomecskó ki is küldi a renitens „hajdút”, mire az még veszekszik vele – és a játékvezetői kéz a kettő helyett máris négyet mutat – azaz ennyi percre megszabadulunk Temesváritól. A büntetőhöz ki más, mint Bán lép oda – higgadt, mint máskor (20-21).

Mi lesz itt a végjátékban? Ez egy újabb költői kérdés, ma már a sokadik, ami a poétikus énben megfogalmazódik. Lassan kiegyenlítődnek az erőviszonyok, sőt, abban a másodpercben, amikor teljesen kiegészül a csapat, Kedves László 25:38-nál leteszi a kis zöld „T” betűt jelző táblácskát a zsűriasztalra. Fejtágítás gyarmati módra. Mit fundálnak ki? Hisz most már itt az emberfór. Egy perc után ez is kiderül. Megy a laszti kézről-kézre, aztán hirtelen elindul a figura, melynek végén Bán tűnik fel szokatlan helyen, de róla ma tudjuk, hibátlan a teljesítménye, benne bíznak, és bízvást bízhatnak a társak – gyönyörű akció, gyönyörű találat (21-21).

Most már valóban borzolódnak az idegek, most már valóban szétszakad a szurkolói szív, most már valóban nem marad ép hely azokon a dobokon, vadul csapkodják az ütőt Hege és Oszi, harsognak a dudák, rekedtre ordibálja magát a nép, mindkét oldalon, csak vigyázzunk, ki ne szakadjanak a sportcsarnok oldalfalai.

Az újvárosiak már csak a csere cseréjében hisznek, mert a junior gyerek, Minegász ejti át Varga Ádámot (21-22), majd Füleki minden „idegbaját” beletestálja abba az átlövésbe, amely már a huszonharmadik gólja a vendégeknek – és utána olyan ökölrázásban tör ki, mintha az Eger ellen öt másodperccel a vége előtt, döntetlen állásnál tenné ugyanezt.

Mégsem történik csoda? Elég már ezekből a pesszimista kérdésekből! Nézzük inkább Szélest, mint szakad ki belőle az elmúlt ötvenkilenc minutum valamennyi kínja, és a játékszer kegyetlenül vágódik be a kapuba (22-23). Füzesi még egyszer időt kér. Igen, ha most, a hátralévő egy perc tizennégy másodpercben megtalálják a rést a gyarmatiak falán, felejthető minden szenvedés, ami e napon meglegyintette a társaságot. Akkor marad minden a régiben, mehetnek tovább fej-fej mellett az Egerrel. Első kísérlet: Varga Ádám lábbal hárít, de harsan a síp, szabaddobás. A hazai közönségnek ez nem tetszik – pfujolás. Második kísérlet – a nagy zűrzavarban meg sem jegyzem, hogy ki, de lényeg, hogy elereszti a lövést – Varga megint hárít, és nincs visszafújás!

Harminc másodperc a hátralévő idő! Már csak húsz, már csak tizenöt… Benn, középen, a hórihorgas vendégekkel viaskodva egy tépett mezű, iszonyatosan fáradt, de iszonyatosan égő lelkű fiatalember hirtelen egyedül marad – és megkapja az átadást. Piroska Krisztián tisztán forog be a kapuval szemben. És belövi! Egyenlítés! A sportcsarnok valósággal felrobban, miközben Székely Kristóf agya teljesen hideg marad – odasiet, és a középkörben feltartóztatja a balmazújvárosi középkezdést. Nincs vita, ez piros lap! Közben megszólalt a duda! Vége, nincs tovább??? A két játékvezető lohol Holman Ferenchez, a zsűrihez, ott beszélik meg, mi a helyzet. Piroska hallgatózik, fülel, aztán int a többieknek, „csak” egy időntúli szabaddobás következik! Igen, ezt mutatják a bírók is! Az időntúlit aztán Füleki belevágja a sorfalba, ott sáncot vet a labda, majd néhány pattanással kiköt Varga Ádám kezében.

Félre hát mindenfajta pesszimizmussal, félre hát ezekkel a költői kérdésekkel, ünnepeljen a tömeg, boruljanak egymás nyakába a játékosok, gördüljenek a kövér könnycseppek a szerettek szeméből, ujjongjon a kézilabda rajongó balassagyarmati polgár. És miközben az edzői interjúkra várok, érzem én is, ott benn, szorul valami, hát veszek egy nagy levegőt – mert Székely Éva óta tudjuk, sírni csak a győzteseknek szabad, és ez a döntetlen felér egy győzelemmel!

A jegyzőkönyv:

Balassagyarmati Kábel SE – König-Trade Balmazújvárosi KK 23-23 (11-12)
Balassagyarmat, 200 néző, v.: Tomecskó, Unyatinszki.
Kábel SE: VARGA Á. – Bécsi 1, SZÉLES 2, Székely 3, PIROSKA 3, VARGA J. 7, Szabó A. 1. Cs.: Kottán, DÓCZI, Kajdy, Danisovszki, BÁN 6/3, Szulcsán, Tihanyi. Edző: Kedves László.
Balmazújváros: Knyezevics – Nagy N. 1, Strbac 2, Füleki 2, HAJDU 6/2, ISTVÁN 2, Temesvári 1. Csere: PAJKÓ, Oláh (kapusok), Korsós 1, PAVLOVICS 4, Mateo 1, Kovacech, Balázs, Heiczinger 2, Minegász. Edző: Füzesi Ferenc.
Hétméteresek: 3/3, ill. 2/2. Kiállítások: 10 perc (+1 kizárás: Székely: gyors középkezdés megakadályozásáért), ill. 4 perc.
Az eredmény alakulása: 9. perc: 2-5, 19. perc: 7-6, 27. perc: 10-9, 39. perc: 14-13, 45. perc: 15-17, 47. perc: 18-17, 55. perc: 19-21, 58. perc: 21-23.

Kedves László: Nem véletlenül mondtam, hogy ez már egy szerethető csapat. Kiváló egységet mutattak fel a fiúk támadásban és védekezésben egyaránt, ezzel raboltunk pontot a bajnokesélyestől.
Füzesi Ferenc: Gyors kézilabdát játszottunk, és ebben rengeteg hibát vétettünk. Ráadásul fontos pillanatokban, vétettek védekezésben a játékosaim. Lépéshátrányba kerültünk a bajnoki címért folytatott harcban.