Amikor a vasárnapi junior meccsre leérek a Városi
Sportcsarnokba, máris meglepetés ér. Volt tanítványom, Veres Bernadett közli,
játszottak ma a lányok. Hogy én erről nem tudtam! A Gyarmati Televízió
sportszerkesztőjeként azért joggal vártam volna el a tájékoztatást az esedékes
bajnoki meccsről. De ennek hiánya azt „indukálja” bennem, hogy a csapatvezetés
számára nem (olyan) lényeges a sajtónyilvánosság – és ezt tudomásul is veszem,
illetve a jövőben, sajtómunkás minőségemben így közelítek a női szakághoz.
Miután kellőképpen kidohogtam magam ezen, elfoglalom helyem,
előveszem a mappát és szépen, nagyvonalakban felskiccelem a pályarajzot a fehér
papírosra – hisz statisztikát készítek. Közben kedves beszélgetőtárs akad,
hiszen Szikszai Nóri ugyancsak ex-játékosom, és hát a mérkőzésük után itt
maradt szemrevételezni a fiúkat is.
Első „blikkre” komoly különbségek mutatkoznak a két junior
társaság között. A balmazújvárosiak „tagbaszakadt” egyedek, igazi hús-vér
hajdú-utódok, az ősök még bizonyára harciasan őrizték a mezővárosok sáncait,
meg terelgették a gulyát hosszú száz-meg száz kilométereken keresztül a
németországi vásárokig. Tehát adottságokban, testfelépítésben náluk az előny.
Kézilabdázó tudásban azonban nem. A technikai képzettség ez esetben kiegyenlíti
a „drabalitást”. Ám lassan melegedik bele a játékba a házigazda alakulat.
Lombos István edző meglehetősen szótlanul, a palánkra könyökkel támaszkodva
tekinti fiai produkcióját, és azt láthatja, hogy bár támadásban még csak-csak
betalálnak, elég nagy védekezési hiányosságok vannak. Például a vendégek
beállósa olyan jól zár, hogy egy súlypont-áthelyezéssel könnyedén emberfölényt
teremtenek a túloldalon, így a kettő-egy elleni játékban már nem olyan nehéz a
befejezés. Szerencsére azonban az alföldi legények is sokat bakiznak, a
mellettem szurkoló Urbán-apuka, Ottó, egy rendkívül tesze-tosza labdaátvételi
kísérlet után oda is kiállt: „adjunk nyelet a labdának?”.
A Kábel-srácok elsősorban átlövésekből vitézkednek. Noha az
eddigi vezéregyéniségnek, Tihaméri Zalánnak nem megy a játék, Petrovszki és
Danisovszki szórja a találatokat. „Pepe” ugyan túlságosan „befixírozta” magának
a rövid sarkot, rendre oda céloz, amit egy idő után a kapus is kiismer, így
sorra hárít, egy ilyen elvétett próbálkozás után halkan megjegyzem, a hosszúba
kellene lőni. Néhány másodperc múlva Ottó, érces hangján és némi
karmozdulatokkal kísérve át is „dörren”, ugyanezzel a javaslattal. És a
következő támadásnál, láss csodát, Pisti barátunk a kapufa érintésével kilövi a
hosszú sarkot. Hiába, a jó tanács, az jó tanács, illik megfogadni.
Ennek a kiváló átlövő-átlagnak köszönhetően a szünetben
15-13-ra vezetnek a gyarmatiak. Fordulás után aztán sokáig nem is változik a
játék képe. Danisovszkit most emberfogással őrzik a balmaziak, ez láthatóan megzavarja
a házigazdákat, maga Danisovszki Erik is tétován tekint balra-jobbra, most mit
csináljon, mert a legrosszabb, ha hagyja magát. Ottó mellettem bekiált,
mozogjon be beállóba, mire nem nagy meggyőződéssel Erik el is indul. Ráadásul a
másik oldalon Petrovszki is visszafogottá válik, a sérülése után ismét
csatasorba került Pintér Máté – ujján kötéssel – sem tud sok mindent kezdeni az
ellenfél hatalmas falával.
A támadásbeli tétovaságnak egy idő után aztán lesz böjtje.
Fordul a kocka, és tíz perccel a befejezés előtt már a vendégeknél az előny.
Ekkor jönnek Lehoczki percei. A jobb szélen hol egy remekbe szabott testcsel
után, szinte az alapvonalról élesen beugorva talál be, hol csak amolyan szimpla
lendületvételből ugrik fel, egyszer pedig átlövésből is eléri a hálót. A másik
fertályon meg Tihaméri Balázs gondol egyet, futball-nyelven szólva ugyancsak
Kohut-szögből lő a kapus lába között váratlan gólt. De ezzel is csak fut az
eredmény után a társaság, mert a védekezés továbbra is rendkívül gyenge, Tucsek
helyett immár Varga a kapuban, de az Erik-gyerek sem váltja most meg a világot
– igaz, többször, mint kés a vajon hatolnak át a védők között a balmazújvárosi
fiatalok.
A véghajrában Ottó érzi, visszatért az esély, így felszereli
a felnőtt meccsre „tartalékolt” dobját, és kegyetlenül verni kezdi, miközben
élesen kiabál, „védekezz, védekezz!”, és mintha meg is hallanék ott benn a
pályán a fiúk. Egy újvárosi időkérés után visszatér Tucsek cerberusnak,
Lehoczki 29-29-re egyenlít, majd Tucsek lábbal véd egyet, és az utolsó támadást
a gyarmatiak vezethetik. Három másodperccel a befejezés előtt szabálytalanságot
követ el az ellenfél. A felnőtt csapat már átöltözött játékosai kézzel-lábbal
magyarázzák a labdával ott álló Danisovszkinak, mit tegyen. Petrovszki lenn a
jobb sarokban, mellette Lehoczki átlövőként. Elhangzik a sípjel, és Erik
azonnal „Pepét” akarná megjátszani – közbenyúl egy kéz és oda a győzelem
lehetősége.
Kár azonban búsongani. „Öcsi” bácsi a lefújás után azt
mondja nekem, vállalja a felelősséget a pontvesztésért – én meg azt mondom, ez
a 29-29 egész jó eredmény, de egy összeszedettebb védekezéssel, jóval simábban
alakulhatott volna végkifejlet – azért a harciasságért, a küzdőszellemért
minden dicséret megilleti a fiúkat.
Jegyzőkönyv:
Balassagyarmati Kábel SE – Balmazújvárosi KK 29-29 (15-13)
Balassagyarmat, vezette: Pauló, Tímár.
Kábel: Tucsek – LEHOCZKI 10/2, Gál 1, Puruczki 1,
DANISOVSZKI 6, Tihaméri Z. 3, Juhász. Csere: Varga (k), Petrovszki 5, TIHAMÉRI
B. 3, Pintér Á., Pintér M.
Hétméteresek: 3/2. Kiállítások: 8 perc.
Az eredmény alakulása: 10. perc: 3-5, 20. perc: 9-8, 40.
perc: 18-16, 49. perc: 23-21, 53. perc: 24-25, 57. perc: 25-27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése