Véget ért az FTC elleni meccs. A teljesen szétzilált
társaság benyomását keltő gyarmatiak 29-24-re kikaptak a fővárosi
zöld-fehérektől. Az operatőr szépen felszerelte az állványt, én pedig kerestem
Kedves László vezetőedzőt, hogy interjút kérjek tőle a Gyarmati TV számára –
hiszen egy vesztes meccs után is illik nyilatkozni, és Laci ezt készséggel
mindig meg is teszi.
Most viszont első blikkre nem találtam. A pályán már nem
volt, és akiket kérdeztem, senki sem látta. Kimentem hát a sportcsarnok
udvarára, oldalra néztem, akkor pillantottam meg. Indultam volna hozzá – de
visszahőköltem. Éppen komoly eszmecserét folytatott László Sándor elnökkel és
Orosz János elnökségi taggal. Visszaballagtam hát a kollégához, mondtam neki,
csomagoljon össze, hiszen úgy is siet, itt perceken belül nem lesz interjú. Jó
negyedórával később már az öltözőből „kérettem ki” a mestert. Hosszasan
töprengett, hogy mit mondjon – akkor már csak az újság, meg a blogom számára.
Végül elmondta azt a mondatát: „ahhoz, hogy ilyen mérkőzéseket megnyerhessünk a
jövőben, nagyon nagy átalakuláson kell átesnie a csapatunknak.”
Ez a kijelentés már érlelt valamit. De vártam, hiszen amíg
hivatalos határozat nincs, nem illik kiszivárogtatni az információt. Kedden
délután aztán Lombos István utánpótlás igazgató tájékoztatott a fejleményekről:
hogy az elnökség hétfőn, Kedves László jelenlétében megvitatta a szakmai
kérdéseket, majd döntést hozott: megválnak José Savóntól és Pintér Zoltántól.
Nos, nem esett le az állam a hír hallatán. Hiszen közvetlen közelről
követhettem figyelemmel, hogy a két említett férfiú egyáltalán nem volt az
elmúlt öt meccsen a csapat erőssége, ráadásul éreztem/tudtam, hogy Laci
elégedetlen Rodney teljesítményével és hozzáállásával. „Öcsi” bácsi azt is elmondta
még, hogy várhatóan három-négy játékos érkezhet a Vác csapatától, és ő Dóczi
Dávidot és Szulcsán Attilát már név szerint említette.
Persze nem rohanhattam azonnal egy számítógéphez, hogy
bepötyögtetve a szöveget, közhírré tegyem az információt. Néhány perc múlva a
Megafon rádiótól kerestek, és mint „szakújságíró”, illetve
kézilabda-kommentátor elemeztem a helyzetet, és érintőlegesen említettem a váci
kapcsolatot.
Biztos voltam benne, hogy rövid időn belül László Sándor
elnök nem kertel, hanem bejelenti a két játékos távozását. Csütörtök reggel,
szintén a Megafon hullámhosszán nyilatkozott ő, és őszintén taglalta, egészen
mást vártak attól a Savóntól, aki két éve közkedvenccé vált, mint amit eddig
nyújtott ebben a szezonban.
De vajon milyen lesz az élet a kubai klasszis után?
Hamarosan, pontosabban péntek reggel erre is fény derült. Újfent László úr
tájékoztatta a rádióhallgatókat: valóban érkezik az irányítóként és átlövőként
egyaránt bevethető Dóczi Dávid, és már játszhat is Egerben, míg a másik két
fiú, Szulcsán Attila és György Dániel papírjait még intézik, ők később
csatlakozhatnak – előbbi bal - utóbbi jobbkezes szélső. Ráadásul egy hosszú
távú együttműködési megállapodást köt a Kábel SE a váci klubbal, onnan is
érkezhetnek újabb kézilabdázók az Ipoly-parti társasághoz és tehetséges
gyarmati fiatalok is mehetnek a Duna-partra tovább „pallérozódni”.
Nosza rajta, gyorsan meg is néztem a három emberke
„nacionáléját” a kezilabdaeredmenyek.hu honlapon. Dócziról kiderült, ugye
tavaly ősszel még a szintén másodosztályú Szentendrében „nyomta”, de utolsó
meccsét decemberben játszotta, azaz bő tíz hónapja nem lépett pályára
tétmeccsen. Jelenleg ő a váciak technikai vezetője, tehát van munkája ott
bőven. Bizonyos voltam abban, hogy erőnléti gondokkal küszködik – ezt Kedves
mester, kérdésemre meg is erősítette – de abban is száz százalékig hiszek, hogy
Egerben rendkívül pozitív mentalitással áll csatasorba az új társak mellett, és
ahogy hallom róla, olyan egyéniség, hogy feltétlenül csapategység-erősítő
hatása lehet. A másik két srác közül Szulcsán hét meccset játszott ősszel a
juniorban, tizenháromszor talált a hálóba, míg György a felnőtt keret tagja
volt, a Csurgó ellen lőtt kettőt, de jobbára csak nevezhették a meccsekre, nem
sokat játszott.
Aligha kétséges, a három új szerzemény beépítése – és
esetleg, ha még jön valaki – nem azonnal valósulhat meg. Idő kell hozzá.
Csakhogy most két olyan összecsapás jön, ami a „foghatatlan” kategóriába
tartozik. Ami a Kábel SE szempontjából lehet rossz, meg jó is. Rossz azért,
mert ugyebár továbbra sincs győzelem, és a papírforma szerint Egerben és a
Balmazújvárossal szemben sem születik meg az első siker, kedvező talán abból a
szempontból, hogy ezek a találkozók tökéletesen alkalmasak a megváltozott
formáció minél jobb összecsiszolására.
Aztán november 10-én, Nyíregyházán már lehet bőven „vért
inni” a fiúknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése