„Nem újságíró vagy, hanem egy kalap szar”

Eredetileg nem szándékoztam ennyire nyilvánosság elé tárni a szerdai ügyet, mármint nem teregettem ki részleteiben, miért is nem engedtek be a munkámat végezni a Balassagyarmat – Kemecse Magyar Kupa labdarúgó mérkőzésre, a Nagyligeti Sporttelepre. Sok minden leülepedett azóta bennem, ám egyvalami fölött a mai napig nem tudok nyugvópontra jutni, ez pedig a jegyszedő „bácsi” viselkedése.

Történt ugyanis, hogy a bejáratnál, rendesen, a főkapun – és nem „mellékvágányon”, kerítésen átlépdelve, vagy a klubház felől, ahogy sokan mások teszik – szerettem volna bemenni a fentebb említett meccsre. A Gyarmati Televízió szerkesztőjeként korábban is mindenfajta akadály nélkül bejutottam a lelátóra, semmiféle igazolványt, egyéb kártyát nem kellett felmutatnom, ismernek engem ebben a városban, nem többmilliós metropoliszról van ugye szó. Még múlt szombaton is így tettem, és a hatvan év körüli, magas, szikár, pirospozsgás arcú úr – akinek nevét azóta sem sikerült kiderítenem – még meg is jegyezte: „tudom, hogy újságíró vagy, menj csak nyugodtan”.

Szerda délután fél ötkor viszont egészen másképp tett. Megálljt parancsolt, és kerek-perec kijelentette, csak akkor mehetek be, ha befizetem az ötszáz forintot, mint egy szurkoló. De mondom neki, én a munkámat megyek végezni, nem drukker vagyok, nem focirajongó. Ő azonban kötötte az ebet a karóhoz, nem mehettem be, és kár is lett volna vele különösebben tovább vitatkozni, hát továbbálltam.

Szünetben visszatértem, és hangosan odaszólva kérdeztem tőle, kinek az utasítása volt, hogy nem mehetek be. „A vezetőségé” – hangzott a válasz, mire név szerint említettem két prominens személyiséget, de nem adott a jegyszedő „bácsi” egyértelmű feleletet. A következő pillanatban azonban alaposan meghökkentem: „Nem újságíró vagy te, hanem egy kalap szar”. Felment bennem a pumpa azonnal. Egyáltalán milyen alapon kezdett engem sértegetni ez a jóember, milyen alapon tegezett egyáltalán le. Én nem bántottam meg, erélyesen ugyan, de határozott kérdést tettem fel, cseppet sem érintve az ő személyiségét. Erre így legorombított. Ismeri egyáltalán a munkásságomat? Szorgos olvasója netán a Nógrád Megyei Hírlapban megjelent kézilabda (nem foci!) tudósításaimnak? Netán buzgón, naponta kattint rá a Gyarmat hangja blogoldalamra? Nos, aligha hiszem. Csak hallja a háttérben, hogy ez meg az szid, negatív véleményt mond rám, és ő, alázatosan azonnal befogadja a véleményt, és máris jön a vád, a sértegetés, anélkül, hogy egyáltalán ismerne.

Persze nem maradtam az úrnak adósa, én is cifra káromkodást mondtam rá, aztán vérpiros arccal felülte a kerékpárra és továbbtekertem.

Kedves jegyszedő „bácsi”! Ez nem volt szép magától, és mint a gyarmati labdarúgó klub megbízott beosztottja, nem csak önmagát járatta le ezzel a kijelentésével, hanem sajnos a munkaadóinak sem keltette éppen jó hírét!

Savón újra Balassagyarmaton

Javában alapoz már a Kábel SE férfi kézilabda csapata a másodosztályú bajnokság szeptemberi nyitányára. Kedves László vezetőedző játékoskeretében több változás is történt a nyáron.

 A legfontosabb, hogy a korábban Balassagyarmaton igazi közönség-kedvenccé vált, és a 2011/12-es szezonban a Keleti csoport gólkirályi címét elhódító negyvennégy esztendős egykori kubai válogatott klasszis, José Savón visszatér az Ipoly-partjára. Ő legutóbb Cegléden kézilabdázott az NB I-ben, de többször jelezte, nagyon megszerette a Kábel SE-t, a szurkolókat, a közeget, így ha hívják, hát visszajön. És hívták.

Rajta kívül a Vácról kettős igazolással érkező Székely Kristóf szintén komoly erősítésnek számít. A huszonegy esztendős irányító tavaly a Duna-parti együttes juniorjának volt a vezéregyénisége, most pedig a felnőttben bizonyíthat, ami nem lesz épp „leányálom”, mert az Egerbe távozott Szabó Tamást kell pótolnia. Hozzá hasonlóképpen a szervezésben „jártas” az NB II-es Solymártól igazolt Kottán Péter Dániel is. A huszonnégy éves játékos Németországban, Magdeburgban nevelkedett, és átlövőként is bevethető. A Gyarmaton „hiányposztnak” tekinthető jobbszélsői feladatra szánja a szakvezetés az egyelőre próbajátékon lévő Pintér Zoltánt. A gyöngyösi fiatalember huszonhárom éves, legutóbb négy mérkőzés erejéig a csoport-rivális Hajdúnánást erősítette, azelőtt pedig a mátraaljai gárda második csapatában lőtte a gólokat. Az ő sorsa augusztus 31-ig eldől.

A távozók sorában van még a jobbátlövő Horváth Szilárd, aki a törökszentmiklósiakat választotta, míg Kovács Gábor Pécsen folytatja, Kertész Gábor pedig felhagyott az aktív játékkal, de az utánpótlásban továbbra is vállal edzői szerepkört.

Demus Dániel technikai igazgató tájékoztatása szerint a közelgő hosszú hét végén négynapos, bentlakásos edzőtáborozásra vonul a társaság, de előtte még, pénteken este fél héttől egy svájci másodosztályú legénységet fogadnak a Városi Sportcsarnokban. A közeljövőben egy törökszentmiklósi torna is szerepel a programban, szeptember 12-én pedig a Csömör elleni Magyar Kupa-találkozóval hangolnak a szeptember 15-i bajnoki rajtra, amikor a PLER Budapest II. lesz az ellenfél idegenben.

„Elbaltázott” városfejlesztés

Szó szerint elbaltázott. Merthogy a derék balassagyarmati belváros-rekonstrukció újabb lépéseként baltával, fejszével meg stílfűrésszel estek neki a munkások a Civitas Fortissima (bocsánat, én hagyománytiszteletből még a régi nevén hívom, azaz Köztársaság) tér terebélyes fáinak. A kiváló szakértelem pedig elnyerte méltó jutalmát, azaz tökéletesen csupasz terület, egyetlenegy „épkézláb” árnyék sem várja az eljövendő kivitelezőket. Lett is nagy felháborodás, szinte zsong az internet, „zizeg” a facebook, az építész Eleőd Ákos meg az alpolgármester Csach Gábor pedig csak csuklik és csuklik folyamatosan, annyit emlegetik az emberek – nem éppen a legjobb modorban – a nevüket.

De vajon miért kellett megszabadulni a fáktól, méghozzá ilyen barbár módon? Eleőd Ákos Ybl-díjas, tehát a legmagasabb magyar szakmai elismerés birtokosa, nem hiszem, hogy ne tudott volna olyan elképzeléseket a tervezőasztalára ötölni, amely megkíméli a zöld környezetet. Sokkal inkább a szellemiségében kereshető a „bibi”. Eleőd úr ugyanis vérbeli avantgard, azaz túlzottan modern felfogású, már-már űrbéli fantazmagóriák híve, ebben egy kicsit emlékeztet engem Mézga Aladárra. E felfogásban pedig méltó társa a hozzá hasonlóképpen gondolkodó Csach Gábor, aki ugyebár művészettörténész, kiválóan érti is a mesterségét, de ahogy a zenei ízlésében meglehetősen elvont, úgy az építészeti kérdésekben sem a konzervatív stílus a kedvence. Ha pedig Eleőd úr betondzsungelt akar, hát akkor az lesz.

Persze a terveket látva-ismerve, sok zöldfelületet akarnak erre a térre. De hogy ebből mikor lesz esetleg lombos fasor, hát, majd jó húsz-harminc ötven év múlva. Amikor majd az építész egy botra támaszkodva sétál majd errefelé, ha még egyáltalán él. Most viszont el kell viselnie a szidalmakat, amely a városlakók felől érkezik, és bizony ezeket a szitkokat az alpolgármesternek, meg Medvácz Lajosnak is le kell nyelnie, bár biztos nem örülnek annyira neki, hiszen jövőre választások jönnek. Igaz, a választásokra kész lesz az új tér – de ki fog annak igazán, tiszta szívből örülni?