„Nem újságíró vagy, hanem egy kalap szar”

Eredetileg nem szándékoztam ennyire nyilvánosság elé tárni a szerdai ügyet, mármint nem teregettem ki részleteiben, miért is nem engedtek be a munkámat végezni a Balassagyarmat – Kemecse Magyar Kupa labdarúgó mérkőzésre, a Nagyligeti Sporttelepre. Sok minden leülepedett azóta bennem, ám egyvalami fölött a mai napig nem tudok nyugvópontra jutni, ez pedig a jegyszedő „bácsi” viselkedése.

Történt ugyanis, hogy a bejáratnál, rendesen, a főkapun – és nem „mellékvágányon”, kerítésen átlépdelve, vagy a klubház felől, ahogy sokan mások teszik – szerettem volna bemenni a fentebb említett meccsre. A Gyarmati Televízió szerkesztőjeként korábban is mindenfajta akadály nélkül bejutottam a lelátóra, semmiféle igazolványt, egyéb kártyát nem kellett felmutatnom, ismernek engem ebben a városban, nem többmilliós metropoliszról van ugye szó. Még múlt szombaton is így tettem, és a hatvan év körüli, magas, szikár, pirospozsgás arcú úr – akinek nevét azóta sem sikerült kiderítenem – még meg is jegyezte: „tudom, hogy újságíró vagy, menj csak nyugodtan”.

Szerda délután fél ötkor viszont egészen másképp tett. Megálljt parancsolt, és kerek-perec kijelentette, csak akkor mehetek be, ha befizetem az ötszáz forintot, mint egy szurkoló. De mondom neki, én a munkámat megyek végezni, nem drukker vagyok, nem focirajongó. Ő azonban kötötte az ebet a karóhoz, nem mehettem be, és kár is lett volna vele különösebben tovább vitatkozni, hát továbbálltam.

Szünetben visszatértem, és hangosan odaszólva kérdeztem tőle, kinek az utasítása volt, hogy nem mehetek be. „A vezetőségé” – hangzott a válasz, mire név szerint említettem két prominens személyiséget, de nem adott a jegyszedő „bácsi” egyértelmű feleletet. A következő pillanatban azonban alaposan meghökkentem: „Nem újságíró vagy te, hanem egy kalap szar”. Felment bennem a pumpa azonnal. Egyáltalán milyen alapon kezdett engem sértegetni ez a jóember, milyen alapon tegezett egyáltalán le. Én nem bántottam meg, erélyesen ugyan, de határozott kérdést tettem fel, cseppet sem érintve az ő személyiségét. Erre így legorombított. Ismeri egyáltalán a munkásságomat? Szorgos olvasója netán a Nógrád Megyei Hírlapban megjelent kézilabda (nem foci!) tudósításaimnak? Netán buzgón, naponta kattint rá a Gyarmat hangja blogoldalamra? Nos, aligha hiszem. Csak hallja a háttérben, hogy ez meg az szid, negatív véleményt mond rám, és ő, alázatosan azonnal befogadja a véleményt, és máris jön a vád, a sértegetés, anélkül, hogy egyáltalán ismerne.

Persze nem maradtam az úrnak adósa, én is cifra káromkodást mondtam rá, aztán vérpiros arccal felülte a kerékpárra és továbbtekertem.

Kedves jegyszedő „bácsi”! Ez nem volt szép magától, és mint a gyarmati labdarúgó klub megbízott beosztottja, nem csak önmagát járatta le ezzel a kijelentésével, hanem sajnos a munkaadóinak sem keltette éppen jó hírét!