Csak felzárkózásra futotta a Kábel SE erejéből

CLAAS-Törökszentmiklósi KE - Balassagyarmati Kábel SE 26-20 (14-8)

Törökszentmiklós 250 néző, vezette: Bócz, Wiedemann.

TKE: MÉSZÁROS P. – Boda 3/1, HORVÁTH 5, NAGY 1, SZŐLLŐSI 1, Takács 4, László 2. Csere: Erdélyi (kapus), Losonc, MILICSEVICS 4, Csató 3, Gelley, Nyeső 1/1, Bendó 2. Edző: Kis Gergely.
Kábel SE: Varga Á. - Szulcsán, Széles 1, Székely 6/2, PIROSKA 2, VARGA J. 8, Szabó A. 1. Csere: Síró (kapus), Dóczi, Kajdy, Bán 1/1, Kottán, Bécsi, György 1, Tihanyi. Edző: Kedves László.
Hétméteresek: 3/2, ill. 4/3. Kiállítások: 8, ill. 8 perc.
Az eredmény alakulása: 5. perc: 2-2, 11. perc: 4-5, 17. perc: 7-6, 23. perc: 12-6, 35. perc: 17-9, 43. perc: 18-14, 51. perc: 21-14, 57. perc: 24-20.

A mérkőzés elején sokáig jól tartotta magát a balassagyarmati csapat. Varga János az első öt találatból egymaga négyet jegyzett, és egy időben a vezetést is megkaparintották a vendégek. Ám az egykori társai ellen kellőképpen motiváltan játszó Horváth Szilárd vezényletével nem csupán fordítottak a házigazdák, hanem a szünetig jelentősebb előnyhöz jutottak. Igaz, az Ipoly-partiak védekezéséből kiesett a menet közben megsérülő Széles, aki visszatért ugyan a pályára, de már közel sem egyenrangú harcosként.

Szünet után még tovább „emelte” a különbséget a korábbi hetek kudarcait most igencsak kijavítani törekvő Törökszentmiklós, ám miután már 17-9-re vezettek, kissé kiengedni látszottak. Ezt használta ki a Kábel, és Piroskáék szívósan zárkóztak. Négy gólra meg is közelítették ellenfelüket, de ekkor kimaradt egy hétméteres, illetve több hiba szintén becsúszott a játékukba. A házigazdák újból magabiztosabbá tették a „fórt”, és bár akadt még egy fellángolása a nógrádi gárdának, ez ismét csak rövid életű lett.

Kis Gergely: Nem játszottunk tökéletesen, de most elsősorban az volt a fontos, hogy kikerüljünk a hullámvölgyből. Úgy gondolom, egy percig sem volt veszélyben a sikerünk. Lélekemelő győzelmet arattunk.

Kedves László: Megérdemelten nyert a Törökszentmiklós, mert sok hibát vétettünk. Az első félidőben az átlövők, a másodikban a beállós elleni védekezést nem sikerült megoldani. Nagyon akartunk, de nyögés lett a vége.

Izzadva hozta a kötelezőt a Kábel SE

Balassagyarmati Kábel SE – Gödöllői KC 26-20 (12-8)

Balassagyarmat, 200 néző, vezette: Búza, Pinizsi.

Kábel: VARGA Á. – Szulcsán, SZÉKELY 6/3, Dóczi, SZÉLES 1, PIROSKA 3, SZABÓ A. 4. Csere: Síró (kapus), VARGA J. 6, Kottán 1, Bán 2/1, Tihanyi, Bécsi 2, Kajdy, György 1. Edző: Kedves László.

Gödöllő: TÓTH – Kocsis 1, DOMOKOS 6, Eőry 1, Stranigg, Kátai 2, Bagó. Csere: Nemes (kapus),Markó, GYŐRFI 5, Széles B. 1, Soós 4/3, Schmidt. Edző: Bartos Gábor.

Hétméteresek: 6/4, ill. 3/3. Kiállítások: 10 perc (+2 kizárás: Széles Z. a harmadik 2 perces büntetés után, György: sportszerűtlen magatartásért), illetve 8 perc.

Az eredmény alakulása: 4. perc: 0-2, 13. perc: 5-2, 21. perc: 10-5, 34. perc: 13-10, 45. perc: 19-13, 54. perc: 21-18.

Kapkodva kezdte a Kábel a bajnokság két, eddig még nyeretlen csapatának összecsapását. Sorra kimaradtak a helyzetek, miközben Eőry és Kátai találataival a vendégek előnyhöz jutottak. Hamarosan azonban helyreállt a világ rendje. Feljavult a házigazdák védekezése, Varga Ádám remekelt a kapuban, és a gyors ellenakciók révén fordítottak a gyarmatiak. Varga János és Szabó András emberelőnyből lőtt gólt, Bán Dávid értékesített büntetője után már 5-2 állt az eredményjelzőn – a gödöllői edző kényszerűségből időt is kért. Sok jóval azonban nem kecsegtettek a tanácsok, mert a legeredményesebb játékosuk, Kátai szinte mindenhova tüzelt, csak a kapura nem, viszont Széles Zoltán és Varga átlövése utat talált a hálóba. Öt gólnál többre azonban nem sikerült a különbséget növelni. A Pest megyeieknél egyedül a beállós, Győrfi tudott hasznosan „mozgolódni” az Ipoly-partiak védőfalában.

A második félidő elején megint Varga vitte a hátán a kábeleseket, a bejátszásokból pedig Piroska fordult le ügyesen az őrzőiről. Ám támadásban több hibát is vétettek Kottánék, így nem tudták még biztosabbá tenni a vezetésüket, ráadásul előbb Bán, majd Tihanyi is büntetőt rontott.

A hajrába érve Székely vette át hazai részről a kezdeményező szerepet, és a hétmétereseket is higgadtan lőtte. Ekkoriban az amúgy sportszerű mérkőzésen hol az egyik, hol a másik társaságból küldött ki két percre embereket a két játékvezető, Széles a harmadik ilyen eset után már vehette is le a mezét. A legvégén az maradt a kérdés, vajon eléri-e a 20 gólt a gödöllői gárda, ez az utolsó percre fordulva Domokos jóvoltából teljesült is, ám György egy gyors lerohanás végén nem engedte, hogy a vendégeké legyen a slusszpoén. Igaz, a gólját követően összeszólalkozott Tóth kapussal, és a kakaskodásból ő jött ki rosszul, mivel azonnali piros lapot kapott.

Összességében beigazolódott a papírforma, azaz hozta a kötelező győzelmet a balassagyarmati együttes, noha valóban komolyan meg kellett izzadniuk a fiúknak, hogy immár egy nagy kő, a nyeretlenségi sorozat megszakadásával, legördülhessen a szívekről.

Kedves László: Nem forgott veszélyben a sikerünk, bár a védekezésünknél sokszor túl nagy teret kapott a beállós. Komoly megkönnyebbülést okoz, hogy már van nyertes meccsünk, remélem, az ősz hátralévő részében még inkább előbbre lépünk.

Bartos Gábor: Mindkét csapat nagyon akart, a kevesebbet hibázó nyert.

Hegedűs Henrik

Veszélyes útkereszteződés

Balassagyarmat egyik legvitatottabb csomópontja az Ady Endre és Kóvári út torkolata, a Madách ligeti lakótömbök szomszédságában. Ami persze az elkerülő út becsatlakozása után még vitatottabbá vált.

Ha jól emlékszem, 1997 kora nyarán jelent meg az akkori Gyarmati újság nevezetű városi hetilapban egy cikkem „Életünkkel játszunk, ha vásárolni megyünk” címmel. A történet arról szólt, hogy a „Leninen” élő emberek kifogásolták, nem létesült gyalogos átkelőhely az akkortájt éppen megépült Penny Market környékén, és ha az üzletbe mennek, bizony cikázniuk kell a főúton elhaladó gépkocsik között – aztán lett „zebra”. Ugyancsak itt alakult ki élesen először a „körforgalom polémia” is. Néhai Urbán Árpád országgyűlési képviselő szorgalmazta a kereszteződésben a körforgalom létesítését, mondván az elkerülő út majdan itt csatlakozik vissza a 22-es útra, és érdemes lenne a közlekedést ilyen megoldással „szabályozni”. Csakhogy szinte azonnal közbeszólt az ellenoldal. A Madách liget 1-es épületének közös képviselője mozgósította az ott élőket, hogy a körforgalom által nagyon megnövekedik a zaj a környéken, a lassító kamionok hatalmas robajjal érkeznek, és ez folyamatosan zavarhatja a mindennapok nyugalmát. A kezdeményezéshez a városrész akkori önkormányzati képviselője, a mai polgármester, Medvácz Lajos is csatlakozott. A felháborodásnak eredménye lett, az ötletgazdák lemondtak végül a körforgalomról.

Aztán megépült az elkerülő út, így a hármas kereszteződés négyessé alakult. Eleinte nem is volt itt különösebb gond, csakhogy a belvárosi rekonstrukció megindulásával, a lassító „domború” szigetek kiépítésével a forgalmi rend is megváltozott. A 22-es főút az elkerülő lett, azaz a strand irányából érkező autósoknak indexelniük kell, ha például egyenesen, a városközpont felé akarnak továbbhaladni. Aki rendszeresen erre közlekedik – mint egyik ismerősöm egy hivatásos sofőr -, arra panaszkodik, ha az Adyról érkezik és balra akarna fordulni, ugyan, miből tudná eldönteni, hogy az Újkóvár felől érkező, és jobb irányjelzőt használó autós, merre is akar menni. Egyenesen, avagy balra? Nos, talán azért nem alakult ki itt még komolyabb kalamajka, mert a járművezetők annyira koncentrálnak ebbe a kereszteződésbe érve, hogy túlzottan is óvatosan, nagyon lelassítva haladnak, és egyelőre elkerülte őket a baj. De számos egyéb probléma létezik még itt, ebben a csomópontban. Én magam, kerékpárral legszívesebben el is kerülöm a környéket, de hát egy autós, vagy kamionos nem tehet ilyet.

A legjobb megoldás mindenképpen a körforgalom lenne. Hiszen a művelődési központ előtt tökéletesen bevált ez a megoldás, az emberek villámgyorsan elfogadták, megszokták az új helyzetet. Gyanítom azonban, hogy a döntéshozók fejében nem fordulnak meg hasonló gondolatok, mi több, erős a gyanúm, hogy a „leniniek” megint tiltakoznának. Így aztán könnyen elképzelhető, hogy legfeljebb egy jelzőlámpás kereszteződés lesz, ami drágább megoldás a körforgalomnál, és korántsem végleges.

Elbontott "Cirmoskaréj"

Igencsak elhanyagolt állapotba került Balassagyarmat régi kedvelt rendezvénypontja a Palóc ligetben található szabadtéri színpad és környéke. A napokban megkezdődött a terület megújítása.

Aki a nyáron, vagy ősz eleje során a Palóc ligetben járt, rendkívül elszomorító körülményeket talált a szabadtéri színpad környékén. Az egykori térelválasztó cölöpsor közötti réseken minden nehézség nélkül bemehetett oda boldog és boldogtalan, ráadásul nagyon nagy piszokkal találkozott. Széttört üvegek darabjai, összegyűrt sörözdobozok hevertek szerteszét, és volt, aki patkányt is látott. A színpad nagykapuján bekukucskálva sem éppen lenyűgöző látvány fogadta az embert.

Az önkormányzat már tavaly ősszel komolyan foglalkozott a színpad környékének megújításával. Egy összevont turisztikai pályázatba „illesztették be” ezt a területet, a Városi Képtár korszerűsítése mellett. Ám végül a pályázat első körben nem nyert, pontosabban a városvezetés tájékoztatása szerint „tartaléklistára” helyezték.

Ám az életveszély elhárítása már végképp elkerülhetetlen lett. Így a közelmúltban megkezdődött a környezet rendbetétele, amiben részt vesz a Börtön és Fegyház, valamint a Polgárok Balassagyarmatért Alapítvány is. A „Cirmoskaréj” névre keresztelt, de mára teljesen tönkrement előteret teljesen elbontják, és helyreállítják a kerítést, valamint megjavítják az ülőhelyeket. A tervek szerint annyira felújítják a szabadtéri színpadot, hogy 2014-ben ismét itt, ezen a helyen rendezhessék meg a Palóc Búcsú legfőbb eseményeit.

Börtönből luxusszálloda Balassagyarmaton?

Képviselő-testületi határozatban hozott állásfoglalást nemrégiben Balassagyarmat önkormányzata, hogy a központból a város déli határszélére költöztetné a börtönt. Ez ügyben javaslattal fordultak a kormányhoz. A jelenleg rendkívül túlzsúfolt büntetés-végrehajtási intézet hasznosítására több elképzelés is született.

Egész Magyarország talán legszebb, legpatinásabb börtönépülete a balassagyarmati fegyház. Több mint másfél évszázada emelték. Ám hosszú évek óta komoly túlzsúfoltság jellemzi az intézetet. Az eredetileg engedélyezett 321 rab helyett rendszeresen 450-500 embert tartanak itt fogva. Ráadásul, mivel a belvárosban található a komplexum, lényegében nem bővíthető. E mellett az itt működő Ipoly Cipőgyár sem növelheti bázisát, pedig igény bőven lenne rá. Ami fontos szempont még, hogy a régi Vármegyeháza szélesebb körű hasznosítása előtt is akadály, hogy a szomszédja a fegyház.

E sok szempont figyelembe vételével régóta gondolkodik már a jelenlegi városvezetés – mint ahogy elődjei is tették -, hogy ésszerűbb megoldást keressenek a börtön elhelyezésére. Annak idején, jó tizenöt esztendővel ezelőtt Karaba Tamás, megyénk jelenlegi főépítésze, még pályakezdő mérnökként felvázolta, miként is lehetne a börtön környékét új funkcióval ellátni. Az elképzelés szorosan kapcsolódott volna az Ipoly-rét kulturális központtá „emeléséhez”, de ez még mind a mai napig csak tervezőasztalokon látható. A jelenlegi ötletek viszont annál inkább kivitelezhetőnek tűnnek. Mivel az új országos büntetés-végrehajtási kódex, a régió bűnügyi fertőzöttsége okán előírja Észak-Magyarországon egy új intézet felépítését, erre kiváló lehetőség nyílhatna Balassagyarmaton. Az önkormányzat kiváltásként ingyen felajánlott erre egy üresen álló területet, méghozzá a déli városhatáron, a Delphi gyárával szemközti környéken. Itt létesülhetne az új fegyház, ezer fogvatartott személlyel, és a kiváló eredményességi mutatókkal rendelkező Ipoly Cipőgyár a mostaninál jóval nagyobb telephelyen működhetne. Ezzel legalább ötszáz új munkahely teremtődne.

Ha a fegyház kikerülne ide, megindulhat a régi Vármegyeháza és a börtön épületegyüttesének komplex fejlesztése, ami nemzetközileg is kiemelt jelentőségű lehetne. A képviselő-testületi előterjesztés szerint „az újjászülető vármegyeháza–börtön komplexum a határon átnyúló, térségi gazdasági-, kulturális-, művészeti élet fő szervező központja lehet. Alkalmas megfelelő mennyiségű és minőségű, ráadásul egészen exkluzív szállásigény kiszolgálására, hiszen igazi kuriózum egy európai rangú börtönmúzeumi funkció mellett az egyedülálló védjegyet akár luxus börtönhotelként hasznosítani.”

A hasznosítás természetesen összhangban lenne a városközpont rekonstrukcióval, amelynek első üteme hamarosan befejeződik. Az egész elképzelés alappillére, hogy a most megszületett javaslatot a legfőbb döntéshozók is „befogadják”. Az önkormányzat felterjesztésében arra kéri Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy „támogassa a büntetés-végrehajtási szakmával és a műemlékvédelemmel közös kezdeményezésünket, és azt segítse sikerre vinni a foglalkoztatás növelése, a zsúfoltság csökkentése és a város kulturális és gazdasági jellegű szolgáltatásainak bővítése érdekében”.

Hajrában tette szorossá a meccset a Kábel

Nyír-Flop Holding Nyíregyháza – Balassagyarmati Kábel SE 27-25 (14-13)

Nyíregyháza, 150 néző, v.: Kolarovszki, Szabó I.

Nyíregyháza: Boczák – NAGY 6/3, Tarnavölgyi 1, Braun 1, Kaplonyi 3, SZŰCS 6, Juhász 3. Cs.: Tamási, GADNAI (kapusok), Dobos 1, VARGA L. 5/1, Bécsi J. 1, Szőllősi, Erdős. Szakmai igazgató: Varga Zsolt.

Kábel SE: SÍRÓ – Bécsi M. 1, SZÉLES 6, Kottán, PIROSKA 2, VARGA J. 10, SZABÓ A. 1. Csere: VARGA Á. (kapus), BÁN 4/2, Szulcsán 1, Tihanyi, Petrovszki, Puruczki. Edző: Kedves László.

Hétméteresek: 4/4, ill. 3/2. Kiállítások: 10, ill. 16 perc.

Az eredmény alakulása: 8. perc: 3-1, 15. perc: 5-7, 19. perc: 8-7, 28. perc: 13-12, 33. perc: 17-13, 40. perc: 21-17, 50. perc: 25-20, 55. perc: 26-24.

Tartalékos csapattal érkezett a Nyírségbe a Kábel SE, mivel a mérkőzéssel egy időben rendezték a Vác – Balatonfüred NB I-es találkozót, így a Duna-parti különítményből csak Szulcsán állt Kedves László rendelkezésére. Ráadásul a bordasérüléssel bajlódó Kajdy sem vállalta a játékot.

Az első félidő kiegyenlített küzdelmet hozott. A hazaiak jutottak előbb előnyhöz, majd Varga János vezérletével fordított a Balassagyarmat. Az előny azonban csak rövid ideig tartott, mert Kaplonyi és Szűcs góljaival ismét a Nyíregyháza vezetett, bár az Ipoly-partiak jó védekezésének és remek kapusteljesítményének köszönhetően jobban nem húztak el.

A második félidő elején mintha az öltözőben feledkeztek volna a vendégek, mert Szűcs három találatára nem érkezett válasz a részükről. A Kábel SE szívósan próbálkozott ezután a felzárkózással, ám eleinte elpártolt mellőlük a szerencse és egy kettős emberelőnyt sem tudtak gólra váltani. De ugyanígy jártak a házigazdák is.

A hajrába érve már 25-20-ra vezetett az észak-alföldi társaság, de talán el is hitték már, hogy zsebben a két pont. A nógrádi legénység azonban egészen másként gondolta. Egy időkérést követően megint jobban koncentráltak a támadásban, Széles és Varga János irányításával, valamint Bán értékesített büntetőjét követően 26-24-re felzárkóztak. Érett a meglepetés, de végül elmaradt. Az utolsó percekben egy hétméteres is kimaradt, így nem sikerült még közelebb férkőzniük a szabolcsiakhoz.

Varga Zsolt: Az eredményt látva biztosan nyertünk, de a játék képe alapján korántsem tűnt így.

Kedves László: Foghíjas csapatunknak esélye volt akár a pontszerzésre is. Ha legalább még egy minőségi cserénk van, ez biztosan sikerül. Újabb előremutató jeleket tapasztaltam a játékunkban.

Keleti kézis végeken – A nyolcadik forduló elé

Az elmúlt héten pihentek a másodosztály játékosai – bár igazából nem értem, mi a ráció abban, ha az NB I-ben szünet van (válogatott meccs), akkor minek kell az alacsonyabb osztályokban is „lyukas hét végét” tartani. Kivételt csak az Eger és a Törökszentmiklós jelentett, akik felettébb okosan döntve, előrehozták a bajnoki meccsüket, igaz, e miatt az alföldi legénység bosszankodhatott, hiszen húszgólos vereségbe szaladt bele (36-16). Lássuk a mostani párosítást:

Balmazújváros – Hajdúnánás

Csak nevében „szomszédvárak rangadója”, mert míg hazai oldalon kőből van a kerítés is, addig a vendégeknél csak palánkok állnak. De félre a tréfával, egyértelmű házigazda sikert jósol ez a péntek esti találkozó. Tipp 1 (40-22).

Békés – Mizse KC

A vendéglátó együttesnek, mint falat kenyér kell a győzelem, hiszen az Ózd elleni fiaskót mihamarabb illik kijavítani. Erre kiváló alkalom kínálkozik a lajosmizseiek ellenében, és Gávai Ferenc alakulata, ha nagy nehezen is, de begyűjti a két pontot. Tipp: 1 (29-25).

Eger – FTC

Itt is aligha borul a papírforma. Ráadásul most már – láthatóan – az egri gárda nem „lazsálja” el a végjátékot, és képesek a fiúk hatvan percig végig koncentrálni – a nagy előny birtokában is. A Fradi-legények azért az első félidőben megnehezítik vetélytársuk dolgát, ám aztán… Tipp: 1 (38-21).

Gödöllő – Pick Szeged II.

Ha a szegedieknél mindenki rendelkezésre áll, és meghallgatják a játékosok Velky mester tanácsait, sikert érhetnek el idegenben. Kátai Zsolt és társai ugyan egyre jobb formába lendülnek, de a lendületes délvidékiek ellenszerét ezúttal nem találják meg. Tipp: 2 (22-28).

Ózd – Kecskemét

Felettébb valószínű, hogy az Ózd az ősz hátralévő részében hozza majd a hazai meccseit. A békési bravúr biztosan hatalmas energiákat szabadított fel Barta Dánieléknél, és bár a Kecskemét nehéztüzérei ezúttal is jól céloznak, arra nem lesznek képesek, hogy a csatát is győzelemmel zárják. Tipp: 1 (34-32).

Törökszentmiklós – PLER II.

Megviselte ugyan az egri kiadós kudarc Kis Gergely tanítványait, viszont hazai pályán roppant erősek. Ezt mutatták eddig az egész szezon során, és lelkes közönségüket ismerve, ezúttal is űzik-hajszolják majd őket. A PLER fiataljai csak ideig-óráig állják a rohamokat. Tipp: 1 (27-21).

Nyíregyháza – Balassagyarmat

A Törökszentmiklós veresége megnyitotta az utat a közvetlen üldözőknek a bajnoki dobogó harmadik fokára. E sorba tartozik a nyírségi gárda is, tele rutinos kézilabdázóval. A balassagyarmatiak megszorongatták a balmazújvárosi oroszlán bajszát, és most, ott fenn, az északkeleti fellegvárban is erre törnek. Érzésem szerint felülmúlják majd eddigi góltermésüket, de a házigazdák néhány találattal többször céloznak pontosabban. Tipp: 1 (34-30).

Guszti bácsi percei a mai magyar fociban

Megy a vita mostanság, MLSZ irodákban és folyosókon, sajtóban és kiskocsmákban egyaránt, ki is legyen Magyarország labdarúgó válogatottjának új szövetségi kapitánya? Villannak a nevek, súgnak-búgnak az illetékesek, emitt Jupp Heynckest méltatják, amott Sven-Göran Erikssont – kinek-kinek az érdekei szerint.

A huzavona híre eljutott a Mennyországba is. Az egyik középső felhőn sütkérező Sebes Gusztáv is felkapja a fejét a történtekre. Fogja magát, engedélyt kér Szent Pétertől, hogy néhány órára lemehessen a Földre, körbeszaglászik szeretett hazájában, mégis, mi fán terem manapság a magyar foci.

Lepottyan Budapest belvárosában, beszáll egy taxiba, kiviteti magát délnyugat-Budára, az MLSZ székházába, oda a Balatoni út mellé. Bemenne, de a portás útját állja, meghökkenve nézi az ötvenes évek viseletét rajta:

-         Maga kicsoda?

-         Sebes Gusztáv vagyok.

-         Nem ismerem magát jóember. Kihez jött?

-         Hát csak körbenéznék fiam, tudja én voltam ebben az országban a legeredményesebb szövetségi kapitány…

-         A franccal szórakozzon öregúr, húzzon a fenébe.

Azzal kitessékeli az ajtón Guszti bácsit.

Egye fene, mormogja magában, hát inkább továbbállok, hátha máshol nagyobb kedvvel fogadnak. Visszahuppan a taxiba, és ha már erre vezetett az útja, elviteti magát Telkibe. Hallotta, ott valami komoly komplexum épült, elsősorban az utánpótlásnak, megnézi hát a fiatalokat, netán rácsodálkozik egy-két tehetségre.

Kiérve Telkibe először csettint egyet, mondván szép kis vityillót húztak fel itt, biztos kényelmes is, meg mindennel felszerelve, remélhetőleg egy-két taktikai tábla is van, amelyre felrajzolható a védekezési-támadási stratégia.

Az egyik pályán éppen edzést tartanak. Valamelyik U-válogatott foglalkozására téved, nekitámaszkodik a kapunak. Épp támadás fut a pályán, a szélen a felnyírt hajú kiskölyök átveszi a labdát, pontosabban csak átvenné, mert dadog a bokán a játékszer. Bent középen mozog a társ, hát nagy nehezen megszelídíti a lasztit, beível, de rendkívül pontatlanul, messzi túlszáll a középcsatár feje felett. Az ívelő ráhorkan a társra, és akkorát káromkodik, hogy az Etyeki-dombság összes csúcsa beleremeg. Persze a sértett fél sem hagyja annyiban. Guszti bácsi pedig szomorúan sarkon fordul. Rájuk nem érdemes az időt és az energiát pazarolni…

Visszafelé menet a fővárosba, eszébe jut a Ferencváros. Vajon mi van a legnépszerűbb klubbal? Az Üllői út-Könyves Kálmán körút sarkán keresi a pályát. De csak sisakos urakat lát tömegével, hatalmas darukat, meg egy félkész stadiont. Odalép az egyik munkáshoz és megkérdi:

-         Öcsémuram, mi épül itten?

-         Hát nem tudja maga, hiszen az egész ország ezt dörmögi: a Fradi-stadion.

-         De jó! És hol játszanak ma a fiúk?

-         Hát a Puskásban!

-         Micsoda???

-         Ja… maga még Népstadionként ismeri.

-         Netán valami nemzetközi kupában?

-         Áhhh… dehogy, csak itt a magyar bajnokságban.

-         És legalább vezetik a bajnokságot?

-         Francokat! Még dobogón sincsenek.

-         És ki az edző?

-         Ricardo Moniz.

-         Nem magyar az ipse? Még a nevét se hallottam sosem.

-         Valami holland ürge.

-         És kik játszanak? Nyilasi, meg valami kissrácról hallottam… Várjon csak, mi is a neve… igen… Lisztes!

-         Hol vannak azok már. Csak a Józsi meg…

-         A Mucha még játszik?

-         Áhhh… a Józsi vezetéknév, ő a csapatkapitány is.

-         De azért vannak a Fradiból válogatottak, nem?

-         Csak a Böde. Az tudja, nagydarab csatár.

-         Más nem?

-         Mások? Tele van külföldivel a csapat. Néhány néger srác, hollandok, egy spanyol...

Na, ez már sok(k) volt tényleg Guszti bácsinak. Búcsúzóul kezet fog, jó munkát kíván, de itt sincs már több keresnivalója.

A Hungária körúton haladva gondol még egyet, hátha lesz valami pozitív élménye is. Betér egy kocsmába.

Nagybajszú, hetven év körüli, jó százhúsz kilós törzsvendég könyököl a pultnál, megszólítja.

-         Milyen a magyar foci, barátom?

-         Maga honnan jött, hogy nem tudja! A béka feneke alatt van!

-         Hogyhogy?

-         Most aláztak le bennünket a hollandok 8-1-re, a románok levertek 3-0-ra, nem jutottunk ki a világbajnokságra…

-         Sajnálom. De gondolom, ez valami különleges eset volt.

-         Dehogy uram, legutóbb 1986-ban voltunk kinn VB-n, akkor meg a ruszkik páholtak el 6-0-ra.

-         De hát remény csak van… Most voltam kinn Telkiben, láttam azt a szép edzőközpontot, meg az épülő Fradi-stadionnál is megálltam.

-         Hja, bátyám, pénz az van dögivel itt, minden a bőrlabda körül forog, csak úgy úsznak befelé a milliók és milliárdok a fociba, a miniszterelnökünk is stadiont épített magának a szülőhelyén. Csak tudja, a mennyiség, még nem minőség…

-         És maga szerint mi kellene a minőséghez…

-         Futballisták uram, futballisták. Mert ezek, akik most vannak falábúak. Sok-sok pénzt keresnek, tudásuk meg nulla. Visszasírom én, kérem szépen a régi szép időket, kisgyerekként láttam Puskást, Kocsist, Czibort, az volt ám a nagy csapat, ezek a nyomukba sem jöhetnek.

Guszti bácsi nem fedi fel kilétét, csendesen elmosolyodik, és kilép a kocsmából. „Ideje hazamenni”, szól egyet, majd a következő pillanatban eltűnik a Föld színéről.

Jobb neki a Mennyországban. Ott ultizhat Puskással, fröccsözhet Lakat Karcsi bácsival, de azért elmondja Bozsik Cucuéknak: ha nem akarnak elszomorodni, inkább maradjanak itt fenn, a felhők ölelésében, ne kívánkozzanak még egy percig sem a magyar futball jelenlegi miliőjébe.