Üzletsor az egykori pártház mögött?

Magánkezdeményezésre akár üzletsor is épülhet a balassagyarmati belvárosban, a Canada Üzletház mögött, amit az építési hatósági köznyelv Rákóczi-Deák utcai tömbbelsőnek nevez. A kisajátításra az engedélyt a közelmúltban megadta az önkormányzat, most már a tulajdonosokon múlik mikor és milyen célra hasznosítják a területet.

Az egykori pártház – mai közismert nevén Canada üzletház – mögötti terebélyes térség a Deák Ferenc utca felől, kis közön, enyhe lejtős úton közelíthető meg, ahol az üzletház parkolója található. Jobbra tekintve az elválasztó kerítésen túl a Teleki és Deák utcai háztulajdonosok kertjei sorakoznak, nem egy bizony igen elhanyagolt állapotban. Egy Teleki utcában lakó vállalkozó tett javaslatot a közelmúltban az önkormányzatnak, hogy ez a központi helyen fekvő terület akár üzleti célokra is hasznosítható legyen. A képviselő-testület tavaly december végi ülésén bólintott rá a javaslatra, amely új formában szabályozná a Rákóczi-Deák tömbbelsőt.

Az engedély megadását követően már a lakók döntenek a terület további sorsáról. Az elképzelések szerint a telkek végéből mind a Deák, mind a Teleki utcai oldalon több tíz négyzetméternyi területet „csippentenek” le, ahol egy bekötőút létesülhet. Az út két oldalán pedig üzletsort, vagy éppenséggel lakásokat építhetnek. Az esetleges beruházás egyáltalán nem befolyásolja a jelenlegi Canada üzletházi tágas parkoló sorsát, amit akár a majdan megnyíló boltokba érkezők is használhatnak. Ahogy a lapunkhoz eljutott térképvázlatból kitűnik ez a terület a jövőben nem csupán a Deák utcai közön keresztül, hanem az ellenkező irányból, azaz az Egészségház felől is megközelíthető lesz, itt egy elválasztó téglafalat kell elbontani.

Információink szerint a vállalkozó a közeljövőben felveszi a kapcsolatot a szomszédjaival, hogy az önkormányzat elvi engedélye után a gyakorlatban is minél előbb elkezdődhessen a terület kisajátítása és a kivitelezés megkezdése.

Kekeckedő Kalocsa

Nem tudni még, mikor mérkőzik meg a férfi kézilabda Magyar Kupa negyeddöntőjében a Balassagyarmati Kábel SE a Kalocsai KC csapatával. A felek ugyanis nem tudtak megegyezni az időpontban.

A január harmadikai sorsolást követően a Magyar Kézilabda Szövetség versenybizottsága öt napot adott az érintett egyesületeknek, hogy a kupa-negyeddöntő párharcainak időpontjában megegyezzenek. Január nyolcadikáig a négyből három összecsapás dátuma kiderült, kivéve a Kalocsa-Balassagyarmat meccs maradt nyitott.

Amikor a Kábel SE vezetőinél rákérdeztünk, mikor születik meg a végleges megállapodás, csupán sajnálkozó hangok érkeztek a telefonvonal túlsó végéről. A Kalocsa ugyanis egy február 27-i időponttal rukkolt elő, ezen a szerdai napon este hét órától fogadták volna az Ipoly-parti legénységet. A háttérben meghúzódó „igazi” ok: ez esetben vélhetően nem ment volna komoly létszámú gyarmati szurkolósereg, miáltal teljes mértékben biztosítani tudják a „hazai hangulatot”. A balassagyarmatiak viszont jelezték, hogy ők mindenképpen még a tavaszi bajnokság nyitánya, azaz február 23-a előtt szeretnék letudni a kupafeladatokat, és lehetőleg hét végén, ettől viszont a házigazda Bács megyei gárda vezetői elhatárolódtak. Miután nem született meg az alku, a labda visszapattant a szövetség asztalára.

Megkerestük Éliás Gábort, a Magyar Kézilabda Szövetség versenyigazgatóját, kérdezve, mi a teendő ebben az esetben. Azt a választ kaptuk, hogy miután az első egyeztetés sikertelennek bizonyult, egy újabb közvetítéssel próbálkozott az MKSZ, ám úgy tűnik, ez is hatástalannak bizonyul. Ha mindenki köti az ebet a karóhoz, akkor a szövetség hivatalból jelöl ki egy napot, ami várhatóan március hatodika, szerda lesz, vagyis az utolsó időpont, amikor még az összecsapás megrendezhető. Ám egyelőre várják még a visszajelzéseket a két egyesülettől, hátha mégis dűlőre jutnak a meccs végleges időpontjában. Az ígéretek szerint legkésőbb január 15-ig minden fennforgó vitás kérdést rendeznek.

Emlékezés egy túszdrámára

Teljes Balassagyarmat megbénult azokban a negyven évvel ezelőtti, január eleji napokban. Nem csupán a közlekedés szűnt meg egyik pillanatról a másikra a városban, hanem az emberek is megdermedve, rémülten, idegesen várták a fejleményeket. A lánykollégium épületébe ugyanis két „terrorista” fészkelte be magát, túszul ejtve a téli szünetről visszatérő lányokat.
H.H.

Máig nem tisztázott tökéletesen, milyen motiváció is vezette az akkor tizenkilenc esztendős Pintye Andrást, és tizenhét éves öccsét, Lászlót, hogy ilyen vakmerő tettre vetemedjen. Emlegették a szerelmi szálakat, a családi hátteret (az apa határőr tiszt volt, és keveset törődött a gyerekekkel), a lényeg, a fivérek azt tervezték, egy „nagy akciót” végrehajtva meglépnek Magyarországról. Fegyvereket (köztük géppisztolyt) lopva 1973. január hetedikén este tíz óra tájban egyszerűen besétáltak a Köztársaság téren lévő, Geisler Eta nevét viselő lánykollégiumba (az egykori apácazárda épületébe), ahol túszul ejtették a diáklányokat, majd elbarikádozták magukat. A húsz hölgy közül hatan az illemhely ablakán keresztül megszöktek, és a rendőrök hüledezve hallgatták a beszámolóikat, mit is csinál benn a két Pintye-testvér. A kiérkező egyenruhásokat golyózápor fogadta, ekkor tudatosult a hatóságba, itt nem babra megy a játék, kőkemény terrordráma közepébe kerültek (emlékezzünk, alig négy hónappal korábban volt a Fekete Szeptember túszejtése a müncheni olimpián). A tárgyalásokat megkezdő rendőrkapitánynak pedig azt mondta az idősebb fiú, ha nem mennek el a zsaruk, két lányt kivégez.

Balassagyarmaton szükségállapotot vezettek be, lezárták a városba vezető utakat, és a belügyisek átvették az irányítást. Pintyéék követelései között szerepel egy lefüggönyözött autóbusz, amely majd Ferihegyre szállítja őket, egy repülőgép, fegyverek, továbbá egymillió amerikai dollár, százezer nyugatnémet márka, négyszázezer svájci frank, valamint Kádár János aláírása annak bizonyítékául, hogy a pénzt önként adták oda nekik.

Miután a szülők hiába próbálkoztak, hogy jobb belátásra bírják a fiúkat, a járási kórház pszichiáter szakorvosa, dr. Samu István lépett fel túsztárgyalóként – ebbéli minőségben elsőként Magyarországon. Nyugodt hangon igyekezett meggyőzni a testvéreket, de megingatni nem tudta őket, azt azonban elérte, hogy a fegyvereket nem fordították a lányok ellen, és az ő közvetítésével vizet és élelmet kaptak a reszkető-rémült lányok.

A Belügyminisztérium, látva, hogy hosszú napokon keresztül nem oldódik meg a válsághelyzet, cselekvésre szánta el magát. Január 12-én, a dráma hatodik napján a szemközti Városháza, illetve a régi megyeháza épületének padlására mesterlövészeket telepítettek, majd különböző módszerekkel – harangkongás, kutyaugatás, teherautók zaja – elérték, hogy Pintye András óvatlanul az ablakhoz menjen, majd dörrent a távcsöves puska. Ezután a másik fiút már könnyen lefegyverezték a hirtelen berobbanó egykori kommandósok. A fegyvert egyes híresztelések szerint Hammerl László sportlövő olimpiai bajnok sütötte el – de ezt cáfolták az érintettek, és valószínűleg sohasem derül rá fény. Pintye László tizenöt évig ült börtönben, szabadulása után visszavonultan él, távol Nógrád megyétől.

A történetről a szemtanú Finta Kata dokumentumkötetet írt, ennek információ alapján Végh Antal a nyolcvanas évek végén Könyörtelenül címmel adta ki regényét. A műből Túsztörténet címmel Gazdag Gyula rendező 1989-ben filmet alkotott, amelyben a főszerepet a kor kedvelt „tinibálványa” Bery Ary játszotta.

A balassagyarmati dráma az első túszejtő akció volt Magyarországon, s bizony, ahogy hazánkat rengeteg helyen Puskás Ferenc nevéről emlegetik, úgy az Ipoly-parti város neve sokakban e szomorú esemény kapcsán maradt meg.

„Kiváltott” tornacsarnok Balassagyarmaton

Ettől az esztendőtől már nem tartozik az úgynevezett PPP-projektek közé a balassagyarmati Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola tornaterme. A sportlétesítmény működtetéséért a jövőben kizárólag az állam felel.

Annak idején, a Gyurcsány-kormány működése alatt sorra épültek az úgynevezett PPP-létesítmények. Maga a PPP egy angol szóösszetétel (public-private partnership – köz–és magán-együttműködés), ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a közfeladat ellátásához szükséges létesítmény tervezésébe, létrehozásába, fenntartásába-üzemeltetésébe az állam bevonja a magánszektort, majd az együttműködésben részt vállaló cég saját tulajdonban üzemelteti a létesítményt, amiért az állam, illetve a területileg illetékes önkormányzat díjat fizet. A szerződés lejártával pedig a vagyon, illetve a működtetés automatikusan visszaszáll a közszereplőre.

A PPP-kivitelezésű tornacsarnokok szabványszerűen, három állandó méretben épültek az országban. A legnagyobbak lelátóval, sok-sok kiszolgáló helyiséggel ellátott sportcsarnokok voltak, a középsők általában iskolai tornacsarnokok, illetve a legkisebbek tornaszobák. A gyarmati Szent-Györgyi Gimnázium létesítménye a középső kategóriába tartozott, a működtetője pedig egy építőipari Zrt. volt. Ám az Orbán-kormány egy júniusi döntése értelmében – látva, hogy a válsággal küszködő önkormányzatoknak kiemelten nagy terhet jelent ez a működtetési hozzájárulás – mintegy 15 milliárd forintnyi forrást biztosított a PPP-konstrukcióban megvalósult projektek lezárására.

Balassagyarmaton, a Szent-Györgyi tornacsarnoka tekintetében az állam és az önkormányzat 45-55 százalékos részarányban finanszírozta eddig a fejlesztést és a működtetést, amely 2023-ban járt volna le. A „kiváltással” az állam 260 milliós, a város pedig 40 milliós egyszeri ráfordítással megszabadul ettől az előnytelen PPP-konstrukciótól, hiszen az inflációval számolva a hátralévő tizenegy évre összesen mintegy 400 millió forintot kellett volna Gyarmatnak a fenntartásra költenie. Így azonban, miután magát a bázisintézményt, a gimnáziumot januártól a Klebersberg Intézményfenntartó Központ – magyarul az állam – működteti, így maga a tornacsarnok üzemeltetése is központi kézbe kerül.

Kalocsai kaland előtt a Kábel

 

Bár nem kaptunk arról hírt, kinek a kezét foglalják imáikba a balassagyarmati kézilabdázók, de tény és való, ennél jobban nem sikerülhetett volna számukra a Magyar Kupa negyeddöntőjének sorsolása.

Az ellenfél ugyanis a hét lehetséges ellenfél közül a legalacsonyabb osztályban szereplő, jelenleg az NB II-ben vitézkedő Kalocsai KC gárdája lesz. Mielőtt azonban komoly örömtüzek gyúlnának az Ipoly-partján, nem árt az óvatosság. A csipkéjéről és pompás érseki palotájáról nevezetes Bács-Kiskun megyei város legényei ugyanis eleddig felettébb fényes eredményeket mutattak fel kupamenetelésük során. Az első fordulóban a gyarmatiakhoz hasonlóan erőnyerő társaság a második körben az NB I/B-ben játszó Siklóst, a harmadik fordulóban gólgazdag meccsen a szintén NB II-es Tökölt, majd a nyolc közé jutásért a Kábel SE-vel egy csoportban küzdő Nyíregyházát győzték le – mondhatni nagy magabiztossággal. Saját bajnokságukban, az NB II. Délnyugati csoportjában az őszi idény végeztével a harmadik helyen tanyáznak, hét győzelem mellett egy döntetlen és három vereség a mérlegük. A csoport góllövőlistáját a kalocsai Juhász Péter vezeti 95 találattal és társa, Szvétek Balázs is igen előkelő pozícióban van a maga 68 góljával.

A Kábel SE és a Kalocsai KC a közelmúltban, a 2009/10-es idényben az NB I/B Keleti csoportjában találkozott egymással. A novemberi mérkőzésen, idegenben nyertek a balassagyarmatiak 33-24, míg áprilisban, az Ipoly-parti sportcsarnokban a vendégek 29-27-re visszavágtak.

A továbbjutás egyetlen mérkőzésen dől el, amit a kiírás értelmében az alacsonyabb osztályú csapat otthonában, a hatszáz nézőt befogadó kalocsai Városi Sportcsarnokban rendeznek.

Kedves László, a gyarmatiak vezetőedzője mindenesetre derűlátó.

-         Jómagam három csapatot láttam volna szívesen ellenfélül, a Tata, a Tatabánya és a Kalocsa együttesét – mondta a szakember. – Szerencsés módon utóbbit hozta utunkba a sors. Ugyanakkor nagyon nehéz a feladatunk, látva a Kalocsa kupaeredményeit, biztos, hogy izzadtságos percek várnak ránk idegenben. Tavaly tavasszal láttam már őket egy lajosmizsei tornán, és remélem, sikerül beszerezni róluk a legfontosabb információkat, netán videó-anyagot is. Bízom a továbbjutásban, óriási siker lenne számunkra a négyes döntő.

Hasonlóképpen bizakodó a Kábel SE elnöke, László Sándor is.

-         Előzetesen az MKB Veszprém vagy a Kalocsa együttesét fogadtam volna el, tehát bejött a várakozásom – fejtegetett a klubvezető. – Bízom benne, hogy a fiúk kellőképpen felszívják magukat erre az ütközetre, és győzedelmesen zárjuk a kalocsai kirándulást. Ahogy hallottam, szurkolóink körében hatalmas az érdeklődés a negyeddöntő iránt, így minden valószínűség szerint egy autóbuszt rendelünk majd, hogy minél többen a helyszínen szoríthassanak a kedvenceknek.

Demus Dániel szakosztályvezető tájékoztatása szerint még nem egyeztek meg az ellenfél vezetőivel a mérkőzés időpontjában, de a Magyar Kézilabda Szövetségből származó információk alapján március hatodikáig kell megrendezni az összecsapást.

Január 8-ig mindenképpen kiderül mikor lesz tehát ez a balassagyarmati kézilabda szempontjából sporttörténelmi találkozó, ami után akár valóban örömtüzek gyúlhatnak az Ipoly partján.

Csak a kötelezőket „hozták” az Ipoly-parti hölgyek

Bár csupán két győzelmet aratott ősszel első NB II-es bajnokságában a Balassagyarmati Kiss Árpád VDSE női kézilabda csapata, nincs komoly elkeseredettség az Ipoly-parti hölgyek háza táján. A szűkös feltételek között az Észak csoportban elfoglalt jelenlegi kilencedik hely is elfogadható. A részletekről Hegedűs Henrik szakosztályvezetővel beszélgettünk.

-         Milyen tervekkel vágtak neki a sporttörténeti évadnak?

-         Merész reményeket egyáltalán nem dédelgethettünk. Miután láttuk, hogy a csoportunkban csak tíz csapat szerepel, így hivatalosan csak egyetlen kieső lesz, a hetedik-kilencedik hely megszerzése reális elképzelésnek tűnt.

-         Aztán ebből a minimum lett csak…

-         Sok összetevője van, hogy ez a kilencedik pozíció sikeredett belőle. Amikor kialakítottuk a játékoskeretet, Kovács József vezetőedzővel, valamint a fővárosban élő játékosainkkal úgy egyeztünk meg, hogy legalább hetente egyszer eljönnek Balassagyarmatra edzeni, ennek pénzügyi feltételeit is előteremtettük – a többi edzést pedig ki-ki magának megoldja Budapesten. Aztán kiderült, különböző nehézségek miatt ez nem valósulhatott meg, sőt, október közepétől december elejéig lényegében nem is gyakorolt közösen a felnőtt gárda. Ez alaposan rányomta a bélyegét a szereplésünkre, ugyanakkor komoly fegyvertény, hogy ilyen feltételek mellett hazai pályán a Pestszentimre és a Budakalászi MSE együttesét is legyőztük.

-         Ahogy az összeállításokból kiderült az utánpótláshoz igen gyakran kellett nyúlni.

-         Ezt viszont felettébb pozitívumként értékeljük. Garamvölgyi Eszter, Golyán Barbara és a még csupán tizennégy esztendős (!) beállós, Szabó Evelin alapembernek számított ebben az idényben, ráadásul számukra a junior mérkőzések is komoly megpróbáltatást jelentettek, nem egyszer szinte végigjátszották mindkét meccset ugyanazon a délutánon. A fokozott leterheltség mellett ők maximálisan megszolgálták a bizalmat.

-         Kapusposzton szintén erősnek tűntek.

-         Nem a két képzett hálóőrünkön múlt, hogy nem játszottunk jobban. Szabó Krisztina és Varga Eszter mindent megtettek, irányították hátulról a védekezést, de a lerohanások ellen, illetve mikor a lényegesen erősebb ellenfél átrobogott rajtunk, bizony tehetetlenek voltak.

-         Milyen meglátásokkal készülnek a tavaszra?

-         A sikeres társasági adókedvezményes pályázatunk által most jóval szélesebb lehetőségeink adódnak, de az összegyűjtött összegek döntő hányadát az utánpótlásra kell fordítanunk. A junior – és ifjúsági együttesünket ennek köszönhetően január-februárban folyamatosan versenyeztetjük, illetve, mivel edzéslátogatottságban nem számíthatunk nagyobb előrelépésre, a felnőtt csapatnak is sok edzőmérkőzést szeretnénk leszervezni. A március elején folytatódó pontvadászatban legalább három újabb győzelem szükségeltetik, hogy ne csak megtartsuk a jelenlegi utolsó előtti helyezést, hanem előre is léphessünk egyet-kettőt.

Rendezte vitáit Balassagyarmat és a Nógrád Volán

Gyorsan kellett dönteni, hát viharsebesen, három nap alatt lezajlottak a tárgyalások, amely után az alku megköttetett: a balassagyarmati önkormányzat és a Nógrád Volán Zrt. megállapodtak a város új, 2013. január elsejétől életbe lépő helyijárati forgalmi rendjéről – két évre szólóan.

 Történt ugyanis, hogy a szolgáltatást végző cég és az önkormányzat között lejárt a korábbi megállapodás, ilyen esetben pedig törvényi kötelezettség a közbeszerzési eljárás lefolytatása. Ám ez eredménytelen maradt, így a feladatellátás megszakadásának elkerülése érdekében december közepén a Nógrád Volán vezetőivel újra tárgyalóasztalhoz kellett ülni. Más, esetlegesen szóba jöhető szolgáltatónak ugyanis – egyértelműen – nincs se gépparkja, se pénze, se apparátusa hasonló nagyságú helyijárati közlekedés üzemeltetéséhez.

Ám nem volt egyszerű az új megállapodás megtervezése, mivel a cég és a város komoly vitában állt: az önkormányzat nem értett egyet a Nógrád Volán elmúlt öt évre vonatkozó, a gyarmati helyijárati közlekedésben keletkezett veszteségeinek összegével. Végül a tulajdonos állam nevében a Volán megegyezést ajánlott a veszteség rendezésére. Jelentős költségeket elengedtek, a maradék 45 millió forint „fejében” pedig a város autóbusz állomásán telekrészt adott át az önkormányzat a társaságnak.

Miután e vitát a felek „lerendezték”, kialakították az új helyijárati menetrendet. Ahogy a képviselő-testület előtt Pápai László balassagyarmati személyszállítási üzletágvezető fogalmazott, négy alapvető elvnek kellett érvényesülnie: a munkahelyre, illetve iskolába utazás biztosításának, a nyírjesi közlekedés ésszerű megszervezésének, valamint a hét végi templomba járáshoz történő igazodásnak. Ezen túlmenően az óránkénti körjáratok is megmaradnak, amelyek során háromszáz méteres körzeten belül bárki találhat megállót magának, bárhol is lakik Gyarmaton. Több egyéb járatot viszont megszüntetnek, ám a megállapodásban rögzítették, hogy nyolcszáz kilométeres „tartalékot” képeztek arra az esetre, ha valamelyik megszüntetett járat esetében az újbóli indításra igény jelentkezne. Kisebb, öt százalékos díjemelést is lesz január elsejétől.

A Nógrád Volán Zrt. és az önkormányzat közötti új megállapodás 2014. december 31-én jár le, ami igazodik a Volán társaságok egyesülésének időpontjához.

Negyedszázados Kinopuskin

A nyolcvanas évek végének „erjedése” nem csupán politikai frontokon, hanem a művészetekben, azon belül pedig leginkább a rockzenében nyilvánult meg. E hatást hűen példázza Balassagyarmaton a Kinopuskin együttes megalakulása, amely máig őrzi töretlen népszerűségét, nem csupán a városban, hanem az ország alternatív muzsikát kedvelő „örökifjai” körében is. A zenekar nemrégiben ünnepelte fennállásának negyedszázados jubileumát.

 Amikor a Balassi Bálint Gimnázium gólyabálján 1987. november 27-én először lépett fel a Kinopuskin, az akkori középiskolás fiatalemberek aligha gondolták volna, hogy „röpke” huszonöt esztendővel később is együtt (öröm)zenélnek majd. A két frontember, a Csach testvérpár, Gyula és Gábor ma is az együttest erősíti, az idők folyamán pedig közel harminc zenésztárs fordult meg mellettük.

Már maga a névválasztás is többrétű: egyrészt utal a Tasman-sziget ősrágcsálója, a Kinopu bőrére (angolul skin), amiből heretartót készítettek az őslakosok, illetve a fővárosi Puskin mozira is, ahol a tagok először látták az angol abszurd humor legjobb filmalkotását, a Gyalog galoppot.

Első sikereiket még a rendszerváltás korában megalakult, Rigó Zoltán által fémjelzett – és még ma is működő – Rocktáncházban aratták, de nem kellett sok víznek lefolynia az Ipolyon, hogy szélesebb ismertségre tegyenek szert. Ám hiába vitte el őket a „muzsika szele” szerte a világban, mindig megmaradtak balassagyarmatinak, és a tagok is kivétel nélkül az Ipoly-parti városból származnak, vagy rengeteg szállal kötődnek a településhez. Jó példa erre a hovatartozásra, egyszersmind a város népszerűsítésére, egyfajta városmarketingre, hogy a Sziget Fesztiválon 1994 és 2002 között valamennyi fellépésük alkalmával úgy konferálták be őket: „következnek észak pravoszláv angyalai, az egész világ Balassagyarmat”, a szakma pedig csak „kisvárosi érzésként” vagy „Ipoly-funk” címen tartja számon a Kinopuskint.

Azokban az években, amikor ritka fennen ívelt a pályájuk, évi hatvan-hetven koncertet is adtak, ma már ez – talán a tagok más irányú „civil” elfoglaltságai miatt is – lecsökkent hat-hét színpadra lépésre. Ha pedig arról kérdezik a Csach-fivéreket, hogy mit jelent ma a Kinopuskin, szinte azonnal jön a válasz: a barátság – és a „rakenroll” nosztalgiája. Mert ma már inkább barátoknak zenélnek, mint hatalmas rajongótábornak, családias légkörben, ahol nem harsogva rikkantják, hanem csendesen dúdolják az ismert refréneket, és a koncerteken megjelenő emberek zöme inkább a fiatalságukat veszni semmiképpen sem hagyó apukák és anyukák gyülekezete, de mindenképpen kedves, szeretetteljes közeg.

Legutóbb, december elején a rádióban lehetett hallani az együttest. A jubileum alkalmából az MR 2 Akusztik című műsorában adtak másfél órás stúdiókoncertet, amely januártól az adó honlapjáról is letölthető. A jövőről szólva pedig az alapító tag Csach Gábor akként vélekedik: tavasszal feltétlenül elfogadják a szintén balassagyarmati zenész-barát, ifj. Ember Péter meghívását, aki stúdiófelvételre invitálja a Kinopuskint. Bár hivatalosan, a Rocktáncházban már megtartották „első búcsúkoncertjüket”, de biztos, hogy nem hagyják abba, mert, ahogy azt a mondás tartja: a rock örök és elpusztíthatatlan.