Emlékezés egy túszdrámára

Teljes Balassagyarmat megbénult azokban a negyven évvel ezelőtti, január eleji napokban. Nem csupán a közlekedés szűnt meg egyik pillanatról a másikra a városban, hanem az emberek is megdermedve, rémülten, idegesen várták a fejleményeket. A lánykollégium épületébe ugyanis két „terrorista” fészkelte be magát, túszul ejtve a téli szünetről visszatérő lányokat.
H.H.

Máig nem tisztázott tökéletesen, milyen motiváció is vezette az akkor tizenkilenc esztendős Pintye Andrást, és tizenhét éves öccsét, Lászlót, hogy ilyen vakmerő tettre vetemedjen. Emlegették a szerelmi szálakat, a családi hátteret (az apa határőr tiszt volt, és keveset törődött a gyerekekkel), a lényeg, a fivérek azt tervezték, egy „nagy akciót” végrehajtva meglépnek Magyarországról. Fegyvereket (köztük géppisztolyt) lopva 1973. január hetedikén este tíz óra tájban egyszerűen besétáltak a Köztársaság téren lévő, Geisler Eta nevét viselő lánykollégiumba (az egykori apácazárda épületébe), ahol túszul ejtették a diáklányokat, majd elbarikádozták magukat. A húsz hölgy közül hatan az illemhely ablakán keresztül megszöktek, és a rendőrök hüledezve hallgatták a beszámolóikat, mit is csinál benn a két Pintye-testvér. A kiérkező egyenruhásokat golyózápor fogadta, ekkor tudatosult a hatóságba, itt nem babra megy a játék, kőkemény terrordráma közepébe kerültek (emlékezzünk, alig négy hónappal korábban volt a Fekete Szeptember túszejtése a müncheni olimpián). A tárgyalásokat megkezdő rendőrkapitánynak pedig azt mondta az idősebb fiú, ha nem mennek el a zsaruk, két lányt kivégez.

Balassagyarmaton szükségállapotot vezettek be, lezárták a városba vezető utakat, és a belügyisek átvették az irányítást. Pintyéék követelései között szerepel egy lefüggönyözött autóbusz, amely majd Ferihegyre szállítja őket, egy repülőgép, fegyverek, továbbá egymillió amerikai dollár, százezer nyugatnémet márka, négyszázezer svájci frank, valamint Kádár János aláírása annak bizonyítékául, hogy a pénzt önként adták oda nekik.

Miután a szülők hiába próbálkoztak, hogy jobb belátásra bírják a fiúkat, a járási kórház pszichiáter szakorvosa, dr. Samu István lépett fel túsztárgyalóként – ebbéli minőségben elsőként Magyarországon. Nyugodt hangon igyekezett meggyőzni a testvéreket, de megingatni nem tudta őket, azt azonban elérte, hogy a fegyvereket nem fordították a lányok ellen, és az ő közvetítésével vizet és élelmet kaptak a reszkető-rémült lányok.

A Belügyminisztérium, látva, hogy hosszú napokon keresztül nem oldódik meg a válsághelyzet, cselekvésre szánta el magát. Január 12-én, a dráma hatodik napján a szemközti Városháza, illetve a régi megyeháza épületének padlására mesterlövészeket telepítettek, majd különböző módszerekkel – harangkongás, kutyaugatás, teherautók zaja – elérték, hogy Pintye András óvatlanul az ablakhoz menjen, majd dörrent a távcsöves puska. Ezután a másik fiút már könnyen lefegyverezték a hirtelen berobbanó egykori kommandósok. A fegyvert egyes híresztelések szerint Hammerl László sportlövő olimpiai bajnok sütötte el – de ezt cáfolták az érintettek, és valószínűleg sohasem derül rá fény. Pintye László tizenöt évig ült börtönben, szabadulása után visszavonultan él, távol Nógrád megyétől.

A történetről a szemtanú Finta Kata dokumentumkötetet írt, ennek információ alapján Végh Antal a nyolcvanas évek végén Könyörtelenül címmel adta ki regényét. A műből Túsztörténet címmel Gazdag Gyula rendező 1989-ben filmet alkotott, amelyben a főszerepet a kor kedvelt „tinibálványa” Bery Ary játszotta.

A balassagyarmati dráma az első túszejtő akció volt Magyarországon, s bizony, ahogy hazánkat rengeteg helyen Puskás Ferenc nevéről emlegetik, úgy az Ipoly-parti város neve sokakban e szomorú esemény kapcsán maradt meg.