Keleti kézis végeken – Egyre erősebb a Törökszentmiklós

Túl vagyunk már az őszi idény felén az NB I/B Keleti csoportjában, és egyre inkább kirajzolódnak az erőviszonyok. Az élen álló három csapatot ugyan tisztes távolban követik még a többiek, de közülük a Nyíregyháza és az FTC is mind markánsabban akar közeledni a dobogóhoz. A hetedik forduló meglepetéseként mindenképpen a balmazújvárosiak balassagyarmati pontvesztése kívánkozik az első helyre, mögötte alig marad el az Ózd viharsarki bravúrja, de például izgalmas végjáték volt Lajosmizsén és Szegeden is.

Békési FKC – Ózdi KC 25-26 (14-11)

Az első félidőben könnyedén eldönthette volna a mérkőzés sorsát a hazai alakulat, de nem tette. Már 10-3-ra és 11-4-re vezettek, mégis hagyták kiénekelni a sajtot a szájukból. A második félidőben pedig – a honlapok tudósítása szerint – jól váltott az Ózd, Ponyi és Koscsó is pluszt tett hozzá a játékhoz, így Nyikes és Scitovszky eredményessége is feljavult. A hajrába érve a vendégek kerültek lépéselőnybe, de egy szerencsés labdaszerzés, majd az azt követő pontos támadás-befejezés is kellett az idegenbeli sikerhez. Gávai Ferenc hazai oldalról csalódottan konstatálta, hogy bár a hozzáállással nem volt gond, de bután játszottak és a megbeszélteket nem tartották be a játékosok. A másik kispadról Szakál György úgy nyilatkozott, „kemény békési szembeszélben” kézilabdáztak, de így is eredményes, lendületes játékot mutattak.

Hajdúnánás – Eger 23-32 (11-14)

Nem minden papsajt az éllovasok számára sem, ezt jelezte a hajdúnánási első félidő, amikor a harcos házigazdák alaposan feladták a leckét a „nagy" Egernek. Nem is tudtak komoly előnyt kovácsolni Szabó Péterék, de aztán a második félidőben fokozatosan kibontakozott a fizikai fölényük. Ehhez persze kellett az is, hogy Csonka személyében vezéralakját vesztette a hajdúnánási védekezés. Ennek ellenére hiába igyekezett az Eger, a tízgólos különbséget nem érték el. Csík János azt mondta a meccs után, teljesítették a kötelező feladatot, de csak önmagukat okolhatják, hogy nem lett még nagyobb a különbség.

Mizse KC – FTC 24-25 (12-9)

Azt szokás mondani, ha mindkét versengő csapat egyaránt szidja a játékvezetőket, akkor lehet benne igazság. Ez a meccs pedig főként arról szólt. A Fradi elsősorban azt rótta fel a Dohány-Nagy II. páros teljesítményére, hogy nem büntették kellőképpen a túl durva hazai szabálytalanságokat, míg Tóth Edmond, a mizsei edző egyértelműen kimondta: „Nagy II. játékvezető méltatlan ehhez az osztályhoz”. A történethez hozzátartozik, hogy a hajrában jobban koncentráltak a ferencvárosiak, a Mizse KC komoly egyenlítési esélyt szalasztott el az utolsó percben.

PLER II. – Gödöllő 33-29 (17-14)

A gödöllőiek, Kátai vezérletével nagyon sokáig keményen állták a sarat a Lőrinci Sportcsarnokban. A második félidő közepén aztán nagyobb lendületre kapcsolt a hazai társaság, és egy 9-2-es „etappal” jelentősebb előnyt harcolt ki. Ennek tudatában a végére kiengedtek, így felzárkózhattak Bartos Gábor fiai. A vezetőedzővé „avanzsált” PLER-mester, Kárpáti Krisztián szerint voltak a meccsen jó és gyengébb periódusaik, viszont játékgyorsaságban még többet vár a fiúktól.

Kecskemét – Törökszentmiklós 29-37 (14-18)

A Varsandán Áronnal (tessék csak figyelni balassagyarmatiak!) és Fehér Mihállyal megerősödött kecskemétiek meglepetésre készültek, de nem jött össze nekik. Ugyanis a Törökszentmiklós felettébb jó napot fogott ki ellenük. Az elején még ugyan vezettek rövid ideig, de a rutinos TKE-játékosok hamar fordítottak, és ezek után már nem engedték ki a győzelmet a kezükből. Ismét Takács emelkedett ki Kis Gergely társaságából, és most már a volt válogatott Bendó Csaba is négy találatot jegyzett, míg a hazaiaknál Lókodi Gergő tizenöt(!) alkalommal volt eredményes. Kopornyik Zsolt hiányolta a tüzet tanítványaiból, és a döntő pillanatokban sokat hibáztak. Kis Gergely pedig amiatt lehetett elégedett, mert kulcsemberei közül többen nyújtottak egyenletesen jó teljesítményt ezen a meccsen.

Balassagyarmat – Balmazújváros 23-23 (11-12)

Valamennyi csapat-honlap, amely foglalkozik a forduló más összecsapásaival is, a hét meglepetésének tartja ezt a döntetlent. Persze ők leginkább balmazújvárosi pontvesztésként értékelik, némi joggal, hiszen a vendégek negyed annyit sem mutattak igazi arcukból, mint amivel tönkreverték korábban riválisaikat. Ám a Kábel SE oldaláról hatalmas bravúrról beszélnek, hiszen a Savón nélküli, átalakult legénységük még most érik össze, és számukra feltétlenül kedvező jel ez a döntetlen.

Pick Szeged II. – Nyíregyháza 31-31 (15-15)

Ez a mérkőzés is kiélezett ütközetet hozott. A Nyíregyháziak jóval közelebb álltak a győzelemhez, hiszen a második félidőben végig vezettek, különösen Varga László tette oda magát, aki tíz gólt jegyzett. Bécsi János, a nyírségiek egyik legrutinosabb személyisége a szon.hu oldalon utólag úgy értékelt, a végjátékban bátrabban és higgadtabban kellett volna kézilabdázniuk, hogy sikert érjenek el, hiszen Velky Mihály alakulata az utolsó öt percben kétgólos hátrányt ledolgozva mentette meg az egyik pontot.

A bajnokság állása:

1. Eger 14 pont; 2. Balmazújváros 13; 3. Törökszentmiklós 12; 4. FTC 8 (211-202); 5. Nyíregyháza 8 (196-190); 6. Pick Szeged II. 8 (197-194); 7. PLER II. 8 (202-207); 8. Ózd 8 (170-181); 9. Békés 5 (181-193); 10. Mizse KC 5 (151-172); 11. Hajdúnánás 4; 12. Balassagyarmat 3; 13. Kecskemét 2; 14. Gödöllő 0.

A góllövőlista élén: Szabó P. (Eger), Lókodi G. (Kecskemét) 57-57 góllal.

Pontmentés a hajrában

Amikor a vasárnapi junior meccsre leérek a Városi Sportcsarnokba, máris meglepetés ér. Volt tanítványom, Veres Bernadett közli, játszottak ma a lányok. Hogy én erről nem tudtam! A Gyarmati Televízió sportszerkesztőjeként azért joggal vártam volna el a tájékoztatást az esedékes bajnoki meccsről. De ennek hiánya azt „indukálja” bennem, hogy a csapatvezetés számára nem (olyan) lényeges a sajtónyilvánosság – és ezt tudomásul is veszem, illetve a jövőben, sajtómunkás minőségemben így közelítek a női szakághoz.

Miután kellőképpen kidohogtam magam ezen, elfoglalom helyem, előveszem a mappát és szépen, nagyvonalakban felskiccelem a pályarajzot a fehér papírosra – hisz statisztikát készítek. Közben kedves beszélgetőtárs akad, hiszen Szikszai Nóri ugyancsak ex-játékosom, és hát a mérkőzésük után itt maradt szemrevételezni a fiúkat is.

Első „blikkre” komoly különbségek mutatkoznak a két junior társaság között. A balmazújvárosiak „tagbaszakadt” egyedek, igazi hús-vér hajdú-utódok, az ősök még bizonyára harciasan őrizték a mezővárosok sáncait, meg terelgették a gulyát hosszú száz-meg száz kilométereken keresztül a németországi vásárokig. Tehát adottságokban, testfelépítésben náluk az előny. Kézilabdázó tudásban azonban nem. A technikai képzettség ez esetben kiegyenlíti a „drabalitást”. Ám lassan melegedik bele a játékba a házigazda alakulat. Lombos István edző meglehetősen szótlanul, a palánkra könyökkel támaszkodva tekinti fiai produkcióját, és azt láthatja, hogy bár támadásban még csak-csak betalálnak, elég nagy védekezési hiányosságok vannak. Például a vendégek beállósa olyan jól zár, hogy egy súlypont-áthelyezéssel könnyedén emberfölényt teremtenek a túloldalon, így a kettő-egy elleni játékban már nem olyan nehéz a befejezés. Szerencsére azonban az alföldi legények is sokat bakiznak, a mellettem szurkoló Urbán-apuka, Ottó, egy rendkívül tesze-tosza labdaátvételi kísérlet után oda is kiállt: „adjunk nyelet a labdának?”.

A Kábel-srácok elsősorban átlövésekből vitézkednek. Noha az eddigi vezéregyéniségnek, Tihaméri Zalánnak nem megy a játék, Petrovszki és Danisovszki szórja a találatokat. „Pepe” ugyan túlságosan „befixírozta” magának a rövid sarkot, rendre oda céloz, amit egy idő után a kapus is kiismer, így sorra hárít, egy ilyen elvétett próbálkozás után halkan megjegyzem, a hosszúba kellene lőni. Néhány másodperc múlva Ottó, érces hangján és némi karmozdulatokkal kísérve át is „dörren”, ugyanezzel a javaslattal. És a következő támadásnál, láss csodát, Pisti barátunk a kapufa érintésével kilövi a hosszú sarkot. Hiába, a jó tanács, az jó tanács, illik megfogadni.

Ennek a kiváló átlövő-átlagnak köszönhetően a szünetben 15-13-ra vezetnek a gyarmatiak. Fordulás után aztán sokáig nem is változik a játék képe. Danisovszkit most emberfogással őrzik a balmaziak, ez láthatóan megzavarja a házigazdákat, maga Danisovszki Erik is tétován tekint balra-jobbra, most mit csináljon, mert a legrosszabb, ha hagyja magát. Ottó mellettem bekiált, mozogjon be beállóba, mire nem nagy meggyőződéssel Erik el is indul. Ráadásul a másik oldalon Petrovszki is visszafogottá válik, a sérülése után ismét csatasorba került Pintér Máté – ujján kötéssel – sem tud sok mindent kezdeni az ellenfél hatalmas falával.

A támadásbeli tétovaságnak egy idő után aztán lesz böjtje. Fordul a kocka, és tíz perccel a befejezés előtt már a vendégeknél az előny. Ekkor jönnek Lehoczki percei. A jobb szélen hol egy remekbe szabott testcsel után, szinte az alapvonalról élesen beugorva talál be, hol csak amolyan szimpla lendületvételből ugrik fel, egyszer pedig átlövésből is eléri a hálót. A másik fertályon meg Tihaméri Balázs gondol egyet, futball-nyelven szólva ugyancsak Kohut-szögből lő a kapus lába között váratlan gólt. De ezzel is csak fut az eredmény után a társaság, mert a védekezés továbbra is rendkívül gyenge, Tucsek helyett immár Varga a kapuban, de az Erik-gyerek sem váltja most meg a világot – igaz, többször, mint kés a vajon hatolnak át a védők között a balmazújvárosi fiatalok.

A véghajrában Ottó érzi, visszatért az esély, így felszereli a felnőtt meccsre „tartalékolt” dobját, és kegyetlenül verni kezdi, miközben élesen kiabál, „védekezz, védekezz!”, és mintha meg is hallanék ott benn a pályán a fiúk. Egy újvárosi időkérés után visszatér Tucsek cerberusnak, Lehoczki 29-29-re egyenlít, majd Tucsek lábbal véd egyet, és az utolsó támadást a gyarmatiak vezethetik. Három másodperccel a befejezés előtt szabálytalanságot követ el az ellenfél. A felnőtt csapat már átöltözött játékosai kézzel-lábbal magyarázzák a labdával ott álló Danisovszkinak, mit tegyen. Petrovszki lenn a jobb sarokban, mellette Lehoczki átlövőként. Elhangzik a sípjel, és Erik azonnal „Pepét” akarná megjátszani – közbenyúl egy kéz és oda a győzelem lehetősége.

Kár azonban búsongani. „Öcsi” bácsi a lefújás után azt mondja nekem, vállalja a felelősséget a pontvesztésért – én meg azt mondom, ez a 29-29 egész jó eredmény, de egy összeszedettebb védekezéssel, jóval simábban alakulhatott volna végkifejlet – azért a harciasságért, a küzdőszellemért minden dicséret megilleti a fiúkat.

Jegyzőkönyv:

Balassagyarmati Kábel SE – Balmazújvárosi KK 29-29 (15-13)

Balassagyarmat, vezette: Pauló, Tímár.

Kábel: Tucsek – LEHOCZKI 10/2, Gál 1, Puruczki 1, DANISOVSZKI 6, Tihaméri Z. 3, Juhász. Csere: Varga (k), Petrovszki 5, TIHAMÉRI B. 3, Pintér Á., Pintér M.

Hétméteresek: 3/2. Kiállítások: 8 perc.

Az eredmény alakulása: 10. perc: 3-5, 20. perc: 9-8, 40. perc: 18-16, 49. perc: 23-21, 53. perc: 24-25, 57. perc: 25-27.

Egy bravúros vasárnap lélekemelő estéje

Kezdek félni. Mármint a junior meccs után az utánpótlás gárda egyik legjobbjának, Lehoczki Lacinak az apjával beszélgetek a Városi Sportcsarnok előtti parkolóban, amikor tőlünk pár méterre a balmazújvárosi szurkolók már bőszen hangolnak. No, nem éppen a zeneszerszámaikkal még, hanem jó kis sörökkel, meg úgy látom, az egyik flakonban felettébb üdítőbb nedű van, némi házi pálinka formájában. Félelmem oka egyébiránt éppen ez, mivel a sportcsarnokban elfoglalt firkász-törzshelyem ott, a vendégszektor tövében helyezkedik el, tehát közvetlen mellettem zúg majd a borgőzös „Hajrá Balmaz!”. Miután Lehoczki apukának felvetem ezt, meg is jegyzi: „sajnállak nagyon”.

De hát a munka az munka. A srácok még bőven kinn, mikor letelepedek, kipécézem magamnak a legnyugalmasabb ürgének tűnő egyik balmazi drukkert, hátha azonosítja mezszámról nekem az ellenfelet. Oda is hívja Marek Kovacech-et, a szlovák légióst, de szemből máris int a mestere, semmi esetre se szakítsa félbe a melegítést, azaz tőle nem tudok meg érdemi információkat. Mivel még jóval a labdás bemelegítés előtt tartunk, fogom magam, a hátsó kapu mögött átevickélve közelítem meg a rivális Balmazújváros hórihorgas edzőjét, Füzesi Ferencet. Kábé két perc, és már „kész a leltár”.

Visszaülök hát a helyemre, és míg eljön a kezdő sípszó, addig Váci Krisztián és Jele Dávid barátaimnak tartok a lelátón rögtönzött kiesőadást, kik is az új fiúk a Kábel legénységében. Nos, Savónt, jelenlegi formája alapján ők sem hiányolják.

De indul is a mandula. A gyarmatiak kezdik a meccset, és az első támadás alatt fel is lehet térképezni a vendégeket. Nyitottan védekeznek, elöl amolyan „horvát-Vori módra” a jól megtermett Hajdú az ék, mögötte sem éppen liliputi fiúk állják a rohamokat. Alaposan bele is zavarodnak kezdetben a házigazdák, alig találják meg egymást a labdával, el is adják a játékszert. Most mutatkozik meg igazán miért az éllovasok közé sorolandó a balmazújvárosi gárda. Villámgyorsan fut a támadás, szemmel már-már követhetetlen módon, jön Füleki a balátlövő és vezetnek 1-0-ra. No nem sokáig, mert Varga János megtalálja az utat a Knyezevics kapujába – egyenlítés.  Ám továbbra sem lelik a nyitott védekezés ellenszerét Székelyék. Kontrák futnak a pályán, a rendkívül fordulékony beállós, István saját tengelye körül, mint a búgócsiga pördül, kiharcol egy büntetőt, amit Hajdú értékesít, kisvártatva Nagy Norbert indul, majd újra Hajdú lökete érkezik, máris 4-1 oda. Míg Szabó András és társai a szépítésért serénykednek, néhány elszánt tekintetű, és a „toroköblögető” szer melegítő hatására már félmeztelenre vetkőzött vendég drukker hatalmas elánnal veri a palánkot, és szúrós szemmel szuggerálja az Ipoly-parti kézilabdázókat. Egyikük észre is veszi szorgos jegyzetelésemet, és rögvest odakiált a hangzavarban: „remélem, te nem ellenőr vagy tesó!”. Megnyugtatom sebesen, közöm sincs a két sípmesterhez. Míg ez a párbeszéd lezajlik, Piroska Krisztián se rest, Kottán tökéletes bejátszását zúdítja a hálóba. De ez még mindig kevés… A balkezes Strbac robog és az éppen kisbüntetését töltő Széles hiányát kihasználva 5-2-re alakítja az eredményt. Pontban tíz perc telik el a mérkőzésből és Kedves László már kénytelen időt kérni.

Hogyan lehet megfogni ezt a szemlátomást vérmes társaságot? Mi lehet az ellenszer? Bizonyára ezekre a kérdésekre keresik a választ ott, szemközt, és nem is telik bele hat-hét perc, mintha a válasz is megszületne. Megint Piroska fúrja át magát „kézis-szú” módjára a védőkön (3-5), majd egy Varga Ádám bravúrt követően valóban parádés góllal jön közelebb a hazai társulat. Varga János indul el a bal szél felé, átadási cselt mímel, de olyan hatásosan, hogy még a nézői szem is csupán a kézmozdulatot követi, mire pedig felocsúdunk, már tiszta helyzetből ugrik fel, és tökéletesen helyezi a lasztit a kapuba (4-5). Megfogható ez a Balmaz mégis? Újabb kérdés, ami feleletre vár. Füzesi mester közben forgat, „lekapja” gyorsan Knyezevicset, Pajkót küldi be cerberusnak, a fiatal kora ellenére erősen kopaszodó Korsós pedig néhány pillanatra véget vet a balassagyarmati felzárkózási esélyeknek (4-6). A másik oldalon viszont Szabó András gondol egyet, beugrik (5-6). Varga Ádám újfent bizonyítja parádés napot fogott ki, ezúttal átlövést hárít, de sajnos Kottán ottmarad a földön, fájdalmasan kap a lábához. Rövid ápolás, pihenő, Kottán nagy nehezen lebiceg, szinte kizárt, hogy folytassa, komoly a baj. De ez a kis szünet jót tett a társaknak, újult lendülettel vethetik magukat a csatába. Székely érkezik a védőfal elé, nem teketóriázik, besuhintja a labdát Pajkó térde magasságában a balmazi kapuba (6-6). Nocsak, feltámadtak a fiúk, ebből még kisülhet valami jó! A szkeptikus ember azonban még csóválja a fejét: messzi a vége.

Füzesi mester is az időkérés mellett dönt, ő is igyekszik felrázni a tanítványait. Egyelőre azonban hiába, Hajdú olyan hosszan hajítja át a labdát a túloldalra, hogy Nagy képtelen azt utolérni. Jöhet a Kábel! Megint Varga Jani vállalja magára a felelősséget – a meccs folyamán először előny a házigazdáknál (7-6). De ekkor a délszláv légiós Pavlovics kap észbe, hoppá, ebből „ramazuri” lehet, hát kicsipkézi Varga Ádám mellett/mögött a hosszú felső sarkot (7-7).

A hangulat egyre forróbb, és rendkívül jó, mert a két szurkolótábor élénken vívja a maga párbaját. A Hege-Oszi dob-duó méltó társa az öblös hangú hajdúsági „galerinek”, amihez a dudás szextettetek is bőszen csatlakoznak. Eközben Székely lő, pontosan (8-7), de Pavlovics is tudja már, mi „Dedi” gyengéje (8-8). Közben magamban azon morfondírozom, ki gondolta volna, hogy huszonhárom perc elteltével partiban lehet lenni ezzel a korábban minden vetélytársát a tönkreverésig megalázó Balmazújvárossal. Mert bizony ez éles harc: Temesvári ugyan labdát csen és előny náluk (8-9), de úgy látszik, mára felpörögtek a szélsők, mert Bán Dávid kérlelhetetlenül húzza fel a rövid sarokba a golyóbist, Pajkó el is rántja rémülten a fejét (9-9). A vendégek nem mondanak le a szélsebes támadásokról, de újabb hibát vétenek, pontosabban Varga Ádám van újra szigorúan cövekelve a helyén, az ellenakcióból pedig Varga Jani „hogy–hogy nem” a beállós posztján találja magát, és onnan sem ront (10-9). Pavlovics ezúttal a lövőcsel megoldását választja, hatásosan (10-10), míg egy ellopott labdából István kapja az átadást, forog, és betalál (10-11). Másfél perc a hátralévő idő, Varga Jani egyenlít megint (11-11), mire Pavlovics bőszült erővel bombáz – védhetetlenül (11-12). Az utolsó akció joga a gyarmatiaké, de egy szabálytalanságot követően megvárják a fiúk, míg lepereg az óra – Varga pedig hiába dől oldalra, mellé trafál az időntúliból.

Szünetben kavarognak a gondolatok bennem. Ez meglepetés! Felettébb valószínűtlennek tűnt, hogy az alföldi legénységgel ennyire tartani lehet a lépést. De hát a labda gömbölyű, és ennek a mondásnak sok igazságtartalma van, mi több, az ellenfélben sem robotok játszanak, ők is emberek, érzelmekkel. A balmazújvárosi drukker-fővezér is odajön hozzám, elismeri, milyen elszántság van a hazaiakban, ők pedig rosszul játszanak – ő tudja, gondolom ott tombolt az előző hat meccsen is.

A második félidő elején megint erőt vesz rajtam a pesszimizmus: múlt héten a balmaziak éppen ebben az időszakban, a második félidő első perceiben döntötték el az ütközetet a Szegeddel szemben – egy 5-0-ás sorozattal. Most azonban nem következik be hasonló fordulat. Tovább tart az újvárosi alakulat vesszőfutása, és a gyarmatiak magas hőfokú pezsgése is. Székely indítja a szünet utáni góltermést (12-12), de István is résen beállóban (12-13). Bán veszi észre a túloldalon őrizetlenül feltűnő Szélest, hosszú passz, de Zoli belelövi a kapusba. Székely pedig iszonyatosan szétforgácsolja a kapufát.

A védekezések mérkőzése ez. Dóczi Dávid széttárt karokkal, mint egy „Krisztus” babonázza Pavlovicsékat, talán e miatt is, de a délszláv legény nagyon fölé trafál. Bezzeg Varga János nem, hatodik találatával már ő a legeredményesebb a mezőnyben (13-13). Ráadásul újabb labdaszerzés, nini, Bécsi Misi ott elöl, „add neki” hangzik a kiáltás, és egyetlen őrült üdvrivalgásban tör ki a publikum. Megint vezet a Kábel (14-13). Füzesi Ferenc hiába próbálja megőrizni a nyugalmát, ezt már ő sem bírja „cérnával”, hát időt kér – megteheti, már háromszor nyílik rá alkalma a kétszer harminc perc során. A disputa lényege: ideje felébredniük, mert rossz vége lesz a bealvásnak. A támadásnál Székely rángatja ki az utolsó leheletet is Istvánból – kiállítás a jutalma. Hajdú meg belövi a büntetőt (14-14). Most Kedves mesteren a sor – aki elismerésre méltóan meccsel, hisz mindent jól lereagál, ami a pályán történik – ő is egy perces tereferére inti magához a fiait. De ez talán a vendégeket nyugtatja meg jobban, mert az emberelőnnyel jól élnek, a „cserefickó” Heiczinger villan középen (14-15), majd az anno néhány hétig önmagát balassagyarmati játékosnak valló, majd sebtében távozó dominikai Dioris Mateo fejez be pontosan egy lerohanást (14-16).

Helyreáll a világ rendje, igazolódik mégis a papírforma? No, azért nem eszik ilyen forrón a kását. Bán repül a szélen, szépít (15-16), de a beállósokkal szemben még akadozik a védőmunka, Heiczinger másodszor eredményes (15-17). Ám ezen a napon azért olyan összeszedett a kábeles együttes, hogy ilyen szituációktól ne ijedjen meg. Bán „Dév” keze már Egerben sem remegett meg, mikor a hétméteres vonalra kellett állnia, most sem – egymás után kétszer (17-17). Sőt, az igencsak ficánkoló Varga Jani újra nem tétovázik, átlövése nyílegyenesen vágódik a kapuba (18-17).

Amelyik gárda egy ilyen kényes helyzetből is talpra tud állni, megérdemli a győzelmet – fut át az agyamon – és még a mögöttem ülő Fenyőházi-házaspár (főleg „Nacsi”, hisz ő azért edzőkolléga), is elismerően szól a srácok produkciójáról. A balomon helyet foglaló hölgy – nem tudom eldönteni, balmazújvárosi vezető, avagy családtag, netán maga a polgármester (nem néztem utána) -, ellenben szótlan, arcát a tenyerébe temeti, és magában, könnyek nélkül sirat. A balmazi főszurkoló meg minden-mindegy alapon, hátha ezzel is ijesztően léphet fel, felölti magára a bomberdzsekijét, fejére sísapkát húz, és most már így bömböl tovább. Strabac lehet, kitekintett rá, ezzel erőt gyűjtött, mert egyenlít (18-18). Az eredményjelzőre tekintek, lassan eljön az utolsó tíz perc – és kis híján lemaradok Széles Zoli látványos betöréséről (19-18).

Hosszú másodpercek következnek gólcsendben, mert a védekezések jól működnek, Varga Ádám a helyén, igaz a vendégek magas „gólemein” sem lehet könnyedén átjutni.  Hajdú töri meg ezt a szakaszt (19-19), majd, jaj, húsz másodpercen belül két gyarmatinak is felmutatja a mutató-és középső ujját Tomecskó játékvezető – Varga és Széles mehet a padra pihenni. Ekkora esélyt már nem szalaszthat el a Balmazújváros! Érzi a sanszot Füzesi is, teljesen kinyitja a védvonalát, ez kezdetben bejön, mert két labdaszerzésből Hajdú kétszer gólt ér el (19-21). És még mindig négyen a gyarmatiak! Feltűnik azonban Bécsi Miska, megszabadul az őrzőjétől, keresztbe fut a pályán, ott a hatos vonalnál megkaparintja a labdát, de Temesvári lerántja: hétméteres! Tomecskó ki is küldi a renitens „hajdút”, mire az még veszekszik vele – és a játékvezetői kéz a kettő helyett máris négyet mutat – azaz ennyi percre megszabadulunk Temesváritól. A büntetőhöz ki más, mint Bán lép oda – higgadt, mint máskor (20-21).

Mi lesz itt a végjátékban? Ez egy újabb költői kérdés, ma már a sokadik, ami a poétikus énben megfogalmazódik. Lassan kiegyenlítődnek az erőviszonyok, sőt, abban a másodpercben, amikor teljesen kiegészül a csapat, Kedves László 25:38-nál leteszi a kis zöld „T” betűt jelző táblácskát a zsűriasztalra. Fejtágítás gyarmati módra. Mit fundálnak ki? Hisz most már itt az emberfór. Egy perc után ez is kiderül. Megy a laszti kézről-kézre, aztán hirtelen elindul a figura, melynek végén Bán tűnik fel szokatlan helyen, de róla ma tudjuk, hibátlan a teljesítménye, benne bíznak, és bízvást bízhatnak a társak – gyönyörű akció, gyönyörű találat (21-21).

Most már valóban borzolódnak az idegek, most már valóban szétszakad a szurkolói szív, most már valóban nem marad ép hely azokon a dobokon, vadul csapkodják az ütőt Hege és Oszi, harsognak a dudák, rekedtre ordibálja magát a nép, mindkét oldalon, csak vigyázzunk, ki ne szakadjanak a sportcsarnok oldalfalai.

Az újvárosiak már csak a csere cseréjében hisznek, mert a junior gyerek, Minegász ejti át Varga Ádámot (21-22), majd Füleki minden „idegbaját” beletestálja abba az átlövésbe, amely már a huszonharmadik gólja a vendégeknek – és utána olyan ökölrázásban tör ki, mintha az Eger ellen öt másodperccel a vége előtt, döntetlen állásnál tenné ugyanezt.

Mégsem történik csoda? Elég már ezekből a pesszimista kérdésekből! Nézzük inkább Szélest, mint szakad ki belőle az elmúlt ötvenkilenc minutum valamennyi kínja, és a játékszer kegyetlenül vágódik be a kapuba (22-23). Füzesi még egyszer időt kér. Igen, ha most, a hátralévő egy perc tizennégy másodpercben megtalálják a rést a gyarmatiak falán, felejthető minden szenvedés, ami e napon meglegyintette a társaságot. Akkor marad minden a régiben, mehetnek tovább fej-fej mellett az Egerrel. Első kísérlet: Varga Ádám lábbal hárít, de harsan a síp, szabaddobás. A hazai közönségnek ez nem tetszik – pfujolás. Második kísérlet – a nagy zűrzavarban meg sem jegyzem, hogy ki, de lényeg, hogy elereszti a lövést – Varga megint hárít, és nincs visszafújás!

Harminc másodperc a hátralévő idő! Már csak húsz, már csak tizenöt… Benn, középen, a hórihorgas vendégekkel viaskodva egy tépett mezű, iszonyatosan fáradt, de iszonyatosan égő lelkű fiatalember hirtelen egyedül marad – és megkapja az átadást. Piroska Krisztián tisztán forog be a kapuval szemben. És belövi! Egyenlítés! A sportcsarnok valósággal felrobban, miközben Székely Kristóf agya teljesen hideg marad – odasiet, és a középkörben feltartóztatja a balmazújvárosi középkezdést. Nincs vita, ez piros lap! Közben megszólalt a duda! Vége, nincs tovább??? A két játékvezető lohol Holman Ferenchez, a zsűrihez, ott beszélik meg, mi a helyzet. Piroska hallgatózik, fülel, aztán int a többieknek, „csak” egy időntúli szabaddobás következik! Igen, ezt mutatják a bírók is! Az időntúlit aztán Füleki belevágja a sorfalba, ott sáncot vet a labda, majd néhány pattanással kiköt Varga Ádám kezében.

Félre hát mindenfajta pesszimizmussal, félre hát ezekkel a költői kérdésekkel, ünnepeljen a tömeg, boruljanak egymás nyakába a játékosok, gördüljenek a kövér könnycseppek a szerettek szeméből, ujjongjon a kézilabda rajongó balassagyarmati polgár. És miközben az edzői interjúkra várok, érzem én is, ott benn, szorul valami, hát veszek egy nagy levegőt – mert Székely Éva óta tudjuk, sírni csak a győzteseknek szabad, és ez a döntetlen felér egy győzelemmel!

A jegyzőkönyv:

Balassagyarmati Kábel SE – König-Trade Balmazújvárosi KK 23-23 (11-12)
Balassagyarmat, 200 néző, v.: Tomecskó, Unyatinszki.
Kábel SE: VARGA Á. – Bécsi 1, SZÉLES 2, Székely 3, PIROSKA 3, VARGA J. 7, Szabó A. 1. Cs.: Kottán, DÓCZI, Kajdy, Danisovszki, BÁN 6/3, Szulcsán, Tihanyi. Edző: Kedves László.
Balmazújváros: Knyezevics – Nagy N. 1, Strbac 2, Füleki 2, HAJDU 6/2, ISTVÁN 2, Temesvári 1. Csere: PAJKÓ, Oláh (kapusok), Korsós 1, PAVLOVICS 4, Mateo 1, Kovacech, Balázs, Heiczinger 2, Minegász. Edző: Füzesi Ferenc.
Hétméteresek: 3/3, ill. 2/2. Kiállítások: 10 perc (+1 kizárás: Székely: gyors középkezdés megakadályozásáért), ill. 4 perc.
Az eredmény alakulása: 9. perc: 2-5, 19. perc: 7-6, 27. perc: 10-9, 39. perc: 14-13, 45. perc: 15-17, 47. perc: 18-17, 55. perc: 19-21, 58. perc: 21-23.

Kedves László: Nem véletlenül mondtam, hogy ez már egy szerethető csapat. Kiváló egységet mutattak fel a fiúk támadásban és védekezésben egyaránt, ezzel raboltunk pontot a bajnokesélyestől.
Füzesi Ferenc: Gyors kézilabdát játszottunk, és ebben rengeteg hibát vétettünk. Ráadásul fontos pillanatokban, vétettek védekezésben a játékosaim. Lépéshátrányba kerültünk a bajnoki címért folytatott harcban.

Keleti kézis végeken – A hetedik forduló elé

Ezen a hét végén tovább menetel a három dobogós, akik közül a Törökszentmiklósnak lehet majd a legnehezebb dolga.

Békés – Ózd

A békésiek rendkívül harcos felfogásban, és ügyesen is kézilabdáztak Törökszentmiklóson, és végre Gávai Ferenc is elégedett volt a fiaival. A nagy számok törvénye alapján a lendület folytatódik, és a Viharsarokban nem lesz kohászvárosi örömünnep. Tipp: 1 (30-25).

Hajdúnánás – Eger

Nincs mese, itt már csak kettőn áll a vásár, azaz az Eger-Balmazújváros viaskodásban egyik csapat sem hullajthat indokolatlanul pontokat. Az Egert láttam a Balassagyarmat ellen, kizárt, hogy a Hajdúnánás komoly erőt fejtsen ki ellenük. Tipp: 2 (21-36).

Mizse KC – FTC

A legszorosabb csatának ez ígérkezik. A Fradi támadójátéka mellett a védekezésben is egyre markánsabb, de a lajosmizseieket is egyre nagyobb rendbe szedi Tóth Edmond. Ha csekély mértékben is, de a hazai pálya felé billen itt a mérleg nyelve. Tipp: 1 (28-26).

PLER II. – Gödöllő

A házigazdák csak azért kerültek némiképp hullámvölgybe, mert nagyon erős csapatokkal játszottak az utóbbi hetekben. Most viszont a sereghajtó a következő feladat, és a következő egyben kötelezőnek is minősül. Tipp: 1 (32-23).

Kecskemét – Törökszentmiklós

Egy sok gólt szerző, de egyben sokat is kapó társasághoz érkezik a védekezésben rendkívül erős Törökszentmiklós. A Lókodi-Benke-Miss hármas vezette KTE most is bőven termeli majd a gólokat, de a „török átok” felett nem lesz hatalmuk. Tipp: 2 (29-33).

Balassagyarmat – Balmazújváros

A gyarmatiak játékában az egri kiadós vereség ellenére már fel lehetett fedezni jó jeleket, ám az „új fazon” kialakításához kell még kis idő. A házigazdák tovább gyakorolhatják a gárda összecsiszolását, míg a vendégek a teljes kispadjukat is bevethetik akár. Tipp: 2 (22-31).

Pick II. – Nyíregyháza

A szegediek legutóbbi két meccsükön egyaránt nagy pofonba szaladtak bele, de azt egyaránt szupernehézsúlyú ellenféltől szenvedték el. Most viszont könnyebb rivális érkezik hozzájuk, és van egy sejtésem: gólparádéba torkollik a Tisza-parti vasárnap este. Tipp: 1 (36-25).

Keleti kézis végeken – Ki győzi le a két éllovast?

Többségében papírforma eredmények születtek a kézilabda NB I/B hatodik fordulójában. A két éllovas nagyon menetel, vélhetően majd csak a november 22-i, egymás elleni összecsapáson dől el, melyikük vonulhat pontelőnnyel a téli pihenőre.

Törökszentmiklós – Békés 24-23 (13-12)

A hazaiak honlapján csak „keleti el Clásico” néven beharangozott találkozó a vártnál szorosabban alakult, és erről elsősorban a vendégek tehettek. Rendkívül szívósan küzdöttek, az első félidő nagy részében vezettek, és fordulás után is igencsak szorongatták a házigazdákat. A hangulatra sem lehetett panasz, így minden ízlésvilágot kielégíthetett a meccs. Gávai Ferenc, a békésiek mestere szerint most játszottak az idényben a legjobban, de az utolsó percekben becsúszott hibákat nem tudták kijavítani. Kis Gergely hazai oldalról szintén dicsérte a viharsarkiakat, és elismerte, nüánszok döntöttek a javukra.

FTC – Hajdúnánás 27-20 (16-7)

Első pillantásra az eredmény sima végkifejletet sugall, de korántsem volt ilyen „laza” a Fradi sikere. Az első félidőben valóban átrohantak ellenfelükön, a nánásiak honlapja szerint teljes csődöt mondott az alkalmazott védekezési rendszerük és az átlövőik is csupán tíz százalékos mutatót produkáltak. A második félidőben azonban nagyon talpra álltak a vendégek, kapusuk, Egri is formában lendült, 22-18-nál vészesen közelítettek, ám Adorján Gábor egy időkéréssel rendezte az FTC-sorokat, így magabiztos lett a győzelem.

Gödöllő – Kecskemét 24-30 (13-14)

Jómagam vártam a kecskemétiek győzelmét, mert láttam/olvastam, milyen jól fejlődnek hétről-hétre. Már az elején megléptek, és a KTE honlapja alapján a frissen érkezett mezőkövesdi kettős játékengedélyes Sipos kapus is remekül teljesített. Bartos Gábor tanítványai a szünetig majdnem ledolgozták a hátrányt, ám a második játékrész közepe táján egy hatperces gólcsendjükre alaposan ráfizettek, ekkor húzott el ismét a kecskeméti alakulat, s megszerezte első pontjait. Kopornyik Zsolt, a vendégek edzője a kapusok teljesítményét, és a kiemelkedő erőnlétet méltatta meccs utáni nyilatkozatában.

Ózd – Mizse KC 24-21 (11-11)

A lajosmizseiek rendesen feladták a leckét vendéglátóiknak, mert a mérkőzés java részében esélyük volt akár mindkét bajnoki pont megszerzésére is. Az 57. percben még 21-21 állt az eredményjelzőn, de ekkor a kohászvárosiak emberelőnybe kerültek, amit maximálisan kihasználtak, mert rövid időn belül kétszer is betaláltak, ezzel el is döntötték a mérkőzés sorsát.  Szakál György hazai oldalról rendkívül értékesnek nevezte a győzelmet, míg Tóth Edmond, a mizsei mester a sérült Kupcsik Bálint hiánya miatt bosszankodott.

Balmazújváros – Pick Szeged II. 39-22 (15-10)

Ahogy várható volt, egy félidő erejéig tartotta magát a szegedi alakulat. Velky Mihály értékelése szerint ezek után átrobogott rajtuk a két teljes sorral (azaz hosszú kispaddal) rendelkező balmazújvárosi gárda. A második játékrészt rögtön egy 5-0-s sorozattal nyitották Füzesi Ferenc tanítványai, de a henger igazából az utolsó negyedórában indult be. Érdekessége a mérkőzésnek, hogy a csak az utolsó húsz percben pályára lépő Heiczinger Zsolt egymaga kilenc alkalommal vette be a dél-alföldiek kapuját.

Nyíregyháza – PLER II. 30-23 (17-11)

A szabolcsi napilap internetes kiadása a rutin és a lendület összecsapásaként összegezte a mérkőzést, amelyen a tapasztalat diadalmaskodott. A házigazdák a találkozó nagy részében megakadályozták a budapestiek gyors kontráit, és a kapusok, valamint Nagy Csaba játéka is kiemelkedett. A PLER honlapja a fáradtságra is hivatkozott, hiszen a fiatalok előző nap Mezőkövesden játszottak NB I-es junior meccset. Ugyanakkor azt is kiemelték, hogy a nyíregyháziak durva, alattomos kézilabdáját nem torolták meg kellőképpen a játékvezetők, noha a végén Nagy Csaba valóban azonnali piros lapot kapott egy lerántásért.

Eger – Balassagyarmat 34-20 (20-13)

A „versenyistálló” jelleget mutató egri csapat Kőrizs kapus, illetve a két szélső, Lezák és Pálok remek teljesítményével már az elején biztos előnyre tett szert, de Székely vezérletével a jó csapategységet nyújtó vendégek is kiválóan küzdöttek. Szünet után viszont egyre inkább kidomborodott a tudásbeli különbség, és 33-16-os eredményt követően az utolsó tíz percben azt is megengedhették maguknak a házigazdák, hogy kiengedve, már csak egy gólt érjenek el.

A Keleti csoport állása:

1. Eger 12 pont (202-141); 2. Balmazújváros 12 (200-140); 3. Törökszentmiklós 10; 4. Nyíregyháza 7 (165-159); 5. Pick Szeged II. 7 (166-163); 6. FTC 6 (186-178); 7. PLER II. 6 (169-178); 8. Ózd 6 (144-156); 9. Békés 5 (156-167); 10. Mizse KC 5 (127-147); 11. Hajdúnánás 4; 12. Balassagyarmat 2 (144-175); 13. Kecskemét 2 (179-217); 14. Gödöllő 0.

Góllövőlista élmezőnye: 48: Szabó P. (Eger); 46: Bíró Á. (Hajdúnánás); 42: Lókodi G. (Kecskemét); 39: Pozsgai B. (FTC); 36: J. Savón (Balassagyarmat); Miss Z. (Kecskemét); 35: Márkus B. (FTC); Kovács A. (Békés).

Verőfényes-szomorú vasárnap Egerben

„Eger városa, papok városa…” szól a dal, én azonban mégsem a „csuhás barátok” miatt szeretem ezt a várost, sokkal inkább a sok-sok kézilabdás és egyéb cimbora miatt jövök mindig szívesen a várvédők településére.

Most is „felkéredzkedtem” a Kábel SE játékosait és vezetőit szállító emeletes autóbuszra. Kedélyes utazás volt ez, ott fenn, rázkódtunk eléggé, főként mikor odaértük a Mátra kacskaringós szerpentinjeire, amely sokak számára bizony igencsak „gyomorforgató” élmény, engem viszont ez a kórság nem érint. Meg is jegyezte Tihaméri apuka: „jól bírja a gyűrődést a Henrik, végig beszél, és közben még menetiránynak háttal fordul…”.

Nagyon szépen sütött a nap, amikor fél három után néhány perccel begördültünk az Érsekkert déli főkapujával szemközti parkolóba. Elsőre kis híján ott maradt a szerelés a jármű tövében, mivel a juniorok kényelmesen elindultak befelé, mire Székely Kristóf, a felnőttek játékosa kapta fel a kék dobozt, amit aztán Juhász Bence a fiatalabbak nevében készségesen átvett.

Talán ez az utolsó szép őszi hét vége – mondogattam magamban, miközben a park padjain „napfürdőző” párokat, a játszótéren vidáman hancúrozó gyerekeket, a babakocsikat toló kismamákat, a kedélyes kocogók sorát szemléltem.

Rövid séta, illetve kedvenc kocsmám – Sport büfé, egrieknek „Gesztenyés” – meglátogatása után (ide mindig betérek, mert egykor az olimpiatörténeti előadásomhoz itt, e falak között nyertem ihletet) a junior meccs bemelegítésének közepére értem vissza a körcsarnokba (hivatalos nevén dr. Kemény Ferenc Sportcsarnok). Miután az edzővel, Lombos Istvánnal megbeszéltük, ismét statisztikát készítek a srácok teljesítményéről, így a kispadra huppantam, ahonnan – hogy azért némi dolgom akadjon – ötpercenként bekiabáltam a fiúknak, mennyi idő maradt még a kezdésig.

Nem is indult rosszul a meccs a társaságnak. Bár „Öcsi bácsi” sokat bosszankodott a védekezés hiányosságai miatt, azért szép támadásokat vezetett a kábeles ifjú legénység. Petrovszki és Danisovszki több átlövése pontosan találta meg az utat a hálóba, labdaszerzések után pedig Puruczki és Lehoczki is gólt ért el. A szemlátomást jól képzett, és gyorsan kézilabdázó egriek azonban szívósnak bizonyultak. Többször kapkodásra késztették a gyarmatiakat, míg ők maguk különböző játékhelyzetekből pontosan céloztak, még „alsó átlövésből” is bombáztak Varga, illetve Tucsek kapujába. Ennek meg is lett az eredménye, mert a szünetben döntetlenre állt a meccs: 16-16 volt a táblán.

Miközben besétáltunk az öltözőbeli eligazításra, gyors pillantást vetettem a jegyzeteimre, és rögtön megállapíthattam, bizony a kapusteljesítmény jóval gyengébb, mint egy héttel korábban a Fradi-ifjoncok legyőzése alkalmával. Lombos mester sem állta ezt meg szó nélkül, megint a védekezést kritizálta, illetve a sok-sok bizonytalanság ellen emelt szót. Két mondat erejéig én is adtam tanácsot a fiúknak, főleg Lehoczkit biztattam, hogy a jobb szélről nyugodtan vállaljon többet, hiszen nem egyszer tiszta lövőhelyzetbe kerül, és ő van olyan képzett, hogy megoldja.

A második félidőben azonban nem úgy „sültek” el a dolgok, ahogy az „instrukciók” szóltak az öltözőben. Nem sikerült harminc lőtt gól alatt tartani a hazaiakat. Mi több, fegyelmezetlenségek, szabálytalanságok miatt ketten, Tihaméri Balázs és Petrovszki is piros lapot kapott, és a sorozatos emberhátrányok miatt sem sikerült – még újra az egyenlítés sem. Hozzáteszem, az én szememmel korrekt ítéleteket hoztak az amúgy nagyon rutinos játékvezetők. Ugyan mindent megpróbált a gyarmati társaság, Tihaméri Zalán űzte-hajtotta a többieket, Lehoczki a számára szokatlan jobbátlövő szerepkörben is gólt szerzett, de az alap-átlövők teljesítménye visszaesett, és számos eladott labda is rontotta a teljesítményt. A végeredmény 35-30 lett. Bizony, jóval összeszedettebb, jóval koncentráltabb produkcióval ez a mérkőzés „fogható” lett volna, de húsz százalékos össz-kapusteljesítménnyel, a négy szerzett labdával szemben tizenhét eladott labdával, megannyi védekezési egyéni – és csoportos hibával ezen a napon nem győzhettek a Kábel-juniorok.

Ha a fiataloknak egy csipetnyi esélyük lehetett volna a sikerre, ebben aligha reménykedhettek a felnőttek. Hiszen az Eger valóságos versenyistálló, remek „idomárral”, hiszen Csík János egyike hazánk legjelesebb kézilabda szaktekintélyeinek. Viszont a Kábel meg ezer sebből vérzik, nemrég búcsúztak Savóntól, és hiába bevethető már két új szerzemény, Dóczi Dávid és György Dániel, tőlük első alkalommal aligha lehet csodát várni.

Gyorsan be is igazolódtak a balsejtelmek. Kőrizs kapus, az ellenfél hálója előtt „fogott, mint a tinta”, túljárt Széles, Piroska és Varga János eszén is, mire Széles talált végre egy apró rést a hálóőr bokája és a kapufa között – a hetedik percre fordulva. Bezzeg a házigazdák: gyönyörűen kidolgozott akciók, kiléptetett védők, sok-sok keresztmozgás, és remek szélsőteljesítmény – az első tizenöt góljukból nyolcat szerzett Lezák és Pálos. De azért az Ipoly-partiakat is kemény fából faragták. Székely például felettébb örülhetett annak, hogy nincs már mellette Savón, mert ritka lelkesen, felszabadultan, már-már „ficánkolva” kézilabdázott, és egyszer olyan bombagólt ragasztott a felső sarokba, hogy annak látványára még a hazai közönség is tapsban tört ki. Tihanyi pedig három védőn átfúrva magát futott be szélről beállósba, hogy épp Székely találja meg egy „forintos” labdával – mindezt kettős emberhátrányban, ami mindenképpen jele annak, visszatérhet a legendás kábeles csapategység. Persze az Eger azért éllovas, hogy csak percekre eresszék ki a „fáradtgőzt”, így 20-13-as vezetésükkel zárult a félidő.

Szünetben Kékesi Lászlóval, a Kemény Iskola igazgatójával, egykori remek kapussal váltottam pár szót, és csak azért nem többet, mert megláttam, hogy egy kék színű retró-pólós tüneményes hölgyemény közeleg felém. Csak itt, csak ilyenkor szoktam találkozni régi ismerősömmel, Tóth Jucival, aki ma már férjes asszony – ahhh, hogy múlik az idő – és most néhai apukája „Balassagyarmat” feliratú egykori pólójában szurkol a Kábelnek – és a pólón ott vannak a tavaszi négyes kupadöntőn beszerzett értékes autogramok is. Így aztán a kedves csevegés közben nem is figyelhettem annyira, hogy a szünetben az ifjú sportiskolás tehetségek tartottak némi szivacskézi-bemutatót.

És jött a folytatás. Búskomoran. Csík mester minden bizonnyal nagyobb hajtásra ösztökélte fiait, mert iszonyatosan „beindultak”. A kábelesek meg közben teljesen elbizonytalanodtak. Miközben sorra hullottak a gólok a tehetetlen Síró kapujába, addig az egriek már a látványra is adtak. Ráadásul a sípmesterek – akiknek teljesítménye közelébe sem jöhetett a junior meccs bíráihoz – igencsak túlértékelték a „varázslatot”, mert elég markánsan segítették a vetélytársát már egyre inkább padlóra küldő hazaiakat. Kedves László dohogott is eleget rájuk, a szakállas játékvezető ezt olyan kedélyesen tűrte, hogy még a szeme sem villant vissza a trénerre. Egyszer aztán megunta a reklamálást, és „tudni illik, ami illik” alapon felmutatta a sárga lapot neki.

Ez azonban már nem osztott és nem szorzott. Addigra már 33-16 állt a táblán, nagyon súlyos vereség rémképe lépett elő. Ami végül nem következett be. Hogy a gyarmatiak nagyobb lelkesedése, avagy a leeresztő hevesiek „lazasága” számlájára írható a szorosabb eredmény, nézőpont kérdése. Ami tény: az utolsó tíz percben Padláék már csak egyszer vették be a gyarmati kaput. De nekik ezen az estén ez is belefért.

A közönség meg olyan unottan „respektálta” a fölényes sikert, mintha valami babazsúron lenne. Semmi igazi hangulat, semmi dobpergés, semmi kórusban „hajrá-hajrá” kiáltozás, ehhez a „körítéshez” képest a balassagyarmati sportcsarnok szurkolóserege valóságos frenetikus tűzvihar. De, ahogy mondják, ha nem kötődnek a társasághoz – mert alig van egy-két „echte” egri a csapatban – nincs is miért annyira lelkesedni. A vezetők elhatározták, kell nekünk az NB I., ebben a szelemben igazoltak, hozták az idegenlégiósokat, a profizmust nem érdekli a szubjektum.

Megígértem Jucinak, hogy meccs után még megkeresem őket, hiszen itt van az anyukája is, így gyorsan siettem fel, majd le a nézőtérről, és az aulában sikerült is a családdal még néhány szót váltani, aztán együtt sétáltunk ki a már sötétségbe burkolózó Érsekkertből.

Hogy a „Gesztenyésben” még egy korsó sört felhörpintsek ennek a verőfényes, de egyben balassagyarmati szempontból szomorú egri vasárnapnak az emlékére.

Jegyzőkönyvek. Junior:

Eger Eszterházy SZSE-VSI – Balassagyarmati Kábel SE 35-30 (16-16)

Vezette: Dohány, Nagy II.

Kábel: Varga – LEHOCZKI 3, Petrovszki 7, Pintér Á., Puruczki 2, Danisovszki 8/1, Juhász 1. Csere: Tucsek (kapus), Tihaméri B. 1, TIHAMÉRI Z. 8, Gál, Urbán.

Hétméteresek: 3/1. Kiállítások: 14 perc (+ 2 kizárás: Tihaméri B., Petrovszki).

Felnőtt:

SBS Eger Eszterházy SZSE – Balassagyarmati Kábel SE 34-20 (20-13)

Eger, dr. Kemény Ferenc Sportcsarnok, 400 néző. Vezette: dr. Kozák, Wenzel.

Eger: KŐRIZS -  LEZÁK 5, Padla 3, KISS G. 3, KOCSIS 3, PÁLOS 5, Szabó P. 7/4. Csere: Repóth (kapus), Pánczél 1, SZILÁGYI 3, Zalai 4, Nyeste, Menyhárt. Edző: Csík János.

Kábel SE: Varga Á. – Bécsi, Széles 1, SZÉKELY 6, Piroska 2, Varga J. 1, Szabó A. 1. Csere: Síró (kapus), Kajdy, TIHANYI 2, Dóczi 2, BÁN 4/2, Kottán 1, György, Petrovszki. Edző: Kedves László.

Hétméteresek: 4/4, ill. 3/2. Kiállítások: 4, ill. 8 perc.

Az eredmény alakulása: 6. perc: 4-0, 14. perc: 9-3, 18. perc: 11-7, 22. perc: 15-8, 34. perc: 24-13, 42. perc: 29-15, 50. perc: 33-16.

Papírforma vereség – pozitív végkicsengéssel

 SBS Eger-Eszterházy SZSE – Balassagyarmati Kábel SE 34-20 (20-13)

Eger, dr. Kemény Ferenc Sportcsarnok, 400 néző. Vezette: dr. Kozák, Wenzel.

Eger: KŐRIZS -  LEZÁK 5, Padla 3, KISS G. 3, KOCSIS 3, PÁLOS 5, Szabó P. 7/4. Csere: Repóth (kapus), Pánczél 1, SZILÁGYI 3, Zalai 4, Nyeste, Menyhárt. Edző: Csík János.

Kábel SE: Varga Á. – Bécsi, Széles 1, SZÉKELY 6, Piroska 2, Varga J. 1, Szabó A. 1. Csere: Síró (kapus), Kajdy, TIHANYI 2, Dóczi 2, BÁN 4/2, Kottán 1, György, Petrovszki. Edző: Kedves László.

Hétméteresek: 4/4, ill. 3/2. Kiállítások: 4, ill. 8 perc.

Az eredmény alakulása: 6. perc: 4-0, 14. perc: 9-3, 18. perc: 11-7, 22. perc: 15-8, 34. perc: 24-13, 42. perc: 29-15, 50. perc: 33-16.

Két új játékosával – Dóczi Dávid és György Dániel igazolását sikerült elintézniük gyors tempóban a kábeles vezetőknek – a csatasorban, illetve már Savón nélkül vette fel a harcot a balassagyarmati alakulat a csoport éllovasa ellen. Az elején egyáltalán nem találták a ritmust az Ipoly-partiak, pontosabban hiába dolgozták ki a helyzeteiket, a nagytermetű Kőrizs kapus eszén nem tudtak túljárni. Egri oldalon ebben az időszakban elsősorban a szélsők „mozgolódtak”, jobb oldalról Lezák, balról pedig Pálos talált be kidolgozott akciót követően. Az első kábeles gólra a hetedik percig kellett várni, ekkor Széles egy betörés után találta meg a kicsinyke rést a hálóőr és a kapufa között.

Ezután fokozatosan talált magára Kedves László alakulata, és jól bírva az ellenfél által diktált hatalmas tempót, szívósan zárkózott. Székely például olyan bombagólt suhintott a felső sarokba, hogy arra a legnagyobb ínyencek is csak csettinthetnek. Sőt, Bán egy ügyes szélső góljával már csak négy volt a különbség, míg Tihanyi egy befutást követően kettős emberhátrányból talált be. A félidő hajrájában aztán a rutinosabb játékosok vezérletével a hevesi megyeszékhely legénysége biztosabbá tette az előnyt.

A szünetben Csík János feltehetően még nagyobb fordulatszámra kapcsoltatta az egri „motort”, mert úgy megindultak a fiai, hogy negyed órán keresztül csak három alkalommal engedték meg, hogy a nógrádi társaság megzörgesse a hálójukat. Ezzel szemben Szabó Péter büntetőkből, Zalai és Kocsis lerohanásokból, Szilágyi a beállós posztról növelte a „fórt”, miközben Síró tehetetlenül szedte ki a labdákat sorra a gólvonal mögül. Hozzá kell tenni, a két játékvezető is igen szőrös szívű volt, mert az egriek több súlyosabb szabálytalansága miatt szemet hunytak, de a mások oldalon hasonló fejleményeket keményen büntettek – és bizony a vendéglátók ekkora „segítségre” aligha szolgáltak rá.

Amikor 33-16-ra vezetett már a hazai gárda, meglegyintette a teljes kiütés szele a gyarmatiakat. Ám akadt még tartalék bennük: Síró három ziccert is hárított, Székely újra magára talált, indításokat kapcsolt le, jól cselezett és eredményesen fejezett be több akciót, míg a házigazdák „belehaltak” a szépségbe, azaz látványos mozdulatokkal operáltak, ami sok hibát eredményezett. Így fordulhatott elő az a furcsaság, hogy a fölényes győzelmet arató Eszterházy-együttes az utolsó tíz percben csupán egyetlen gólt ért el.

Összességében a rendkívül masszív és egy „versenyistálló” benyomását keltő hevesi társasággal szemben a Kábel SE a mérkőzés több szakaszában eredményesen vehette fel a harcot, noha a mérkőzés végkimenetelébe nem lehetett beleszólásuk.

Csík János: A játékosaim olyan komolyan vették a meccset, mint ahogy azt kértem. Jól hajtottunk, ugyanolykor belecsúsztak hibák. D elég nagy volt a különbség, és ilyenkor kicsit kiengednek a játékosok.

Kedves László: Átalakult együttesünk, igaz nagy gólkülönbségű vereséget szenvedett a bajnokesélyes otthonában, de biztos vagyok benne, hogy ez a jövőben egy szerethető csapat lesz.

H.H.

Női győzelem a „túlpartról” szemlélve

Lassan tekerek a kerékpárral a Városi Sportcsarnok felé. Négyből négyszer nyert eddig a Heves megyei bajnokságban a Kábel SE női csapata, hát kíváncsi vagyok felettébb a lányok játékára. Nem sietek, nem zúgnak bennem a gondolatok, nem kattog agyamban, mifajta összeállítással is küldjem a csatazajba az alakzatot, nincs a hátizsákomban az igazolások tasakja, nincs nálam a jegyzőkönyv-tömb, sem a játékvezetőknek szánt ásványvizes flakon. Hisz már csak nézni megyek a meccset – meg persze firkászként dolgozni.

Fura érzés, mi tagadás, a kispaddal szemben, a nézőtéri padsoron ücsörögve szemlélni a bemelegítés utolsó pillanatait, ahogy a lányok éppen „posztokról lőnek”. Visszagondolok: talán hat éve volt utoljára ilyen élményem, mikor a játékvezető kókai „sértegetése” miatt egy mérkőzésre szóló eltiltást kaptam, és Jakab Pisti, a férfi felnőtt csapat kapusa irányította helyettem a társaságot. Most ez a „vezérlési” feladat, mivel én már véglegesen elköszöntem a női kézilabdától, Demus Danira vár – hogy hálás-e vagy hálátlan, döntse el maga.

Kezdődik az első félidő. Nézem a hatvaniakat, az aktuális ellenfelet, pár játékos ismerős nekem régebbről. A kis kapust – ha jól emlékszem, Sebők Evelinnek hívják – szerettem volna Balassagyarmatra csalogatni, mikor az NB II-es junioroknál tavasz közepén komoly kapusgondokkal küszködtünk – de aztán elmaradt a megegyezés. Meg az a 7-es mezben játszó leányzó szintén ismerősnek tűnik, felettébb hasonlít anno huszonkét esztendővel ezelőtti játékostársam, Vas Tomi, alias „Süti” csemetéjére – mondom is Lombos Istvánnak, aki most éppen sípmesteri „beosztásban” ténykedik, ez biztos a Tomi lánya –, szünetben, a jegyzőkönyvben szereplő névsort böngészve beigazolódik a sejtésem, ő Vas Tamara, valóban. És milyen ügyes is – nem hiába, Gyöngyösön nevelkedett – a vendégek első hat góljából négyet ő „jegyez”, vezetnek is, némi meglepetésre 6-4-re. Mellettem Ambrus-apuka, miközben harsányan kurjongat a bal szélen fel s alá loholó Vera lányának, kérdezgeti, ki-kicsoda a gyarmati csapatban, aztán egy-két név kimondása után meghökkenve tekint fel: „jééé de megnőtt”. Időközben épp Vera az, aki a bal szélen egyre-másra találja meg a réseket, meg ad pontos átadást – például Krisztin-Német Livinek egy figurát követően. Nem is marad el a fordítás, 10-7-re már a kábeles „csajoknál” az előny. Közben a pályán a hazaiaknál 4-es számmal Szabó Krisztina. Nem így szoktuk meg őt, sokkal inkább hosszú ujjú felsőben, hosszú nadrágban, és egy bizonyos hálóval felszerelt „tákolmány” hű őrzőjeként. Jó döntés ez az edzőtől, felesleges két remek képességű kapust nevezni egy ilyen meccsre, az egyik nyugodtan mehet a mezőnybe, így egyszerre lehetnek hasznosak – így Varga Eszter a „portás” ma. Kriszta szemlátomást igencsak élvezi a játékot, indul bátran – kapusként azért el is várható a jó ütemérzék – és ha egyszer-kétszer nem is pontos az indítás, harmadjára odahull a kezébe a labda, és ő szerzi a tizenötödik gyarmati találatot. Szünetig aztán ötre nő a különbség.

A második félidő elején szintén Kriszta találataival egyre inkább „tágul az olló”, azaz már hét a fórja a Kábel SE hölgykoszorújának. Nem sokáig, mert talán a megnyugtatóbb eredmény hatására sokat hibáznak a lányok, néhány technikai „kapkodás” is elvegyül az akciókba. A Hatvan meg zárkózik, 21-17-nél talán már vészesnek mondható a közelítés, Ambrus és Krisztin-Német azonban megint felrázza a társakat – azért illő megjegyezni, dicséretes az is, hogy Vas Tamara kettős emberhátrányból szépít.

A végén már Szabó Zsófi kapus, meg Virág Rebeka is pályára léphet, aligha lesz szorosabb a meccs. Az utolsó öt percben ide-oda potyognak a gólok, a házigazdák egyre fáradtabbak, de a vendégek is szuszognak kegyetlenül, a védekezés ekkor már jobbára „ablakban”. Az utolsó, harmincadik Kábel-gólt Szabó Kriszta jegyzi, átejti a kapust, így alakul ki a 30-25-ös végeredmény.

Bő tizenöt perccel a lefújás után már Demus Danit kérlelem, egy röpke edzői nyilatkozatra és mondja is: „nyögvenyelős győzelmet arattunk, de lényeg, hogy megőriztük a veretlenségünket. A játékunkban láttam fejlődési jeleket, folytatjuk tovább a munkát”. A mellette álló Bán Tibi azért – mert ő már csak ilyen – nem bírja ki élcelődés nélkül: „Látod Döme, ez Ónrival sosem sikerült, hogy veretlenek maradjatok”. Nem veszem fel a kesztyűt, azért a velem együtt távozó operatőrnek halkan odasúgom: „ebben a bajnokságban nem nehéz tökéletesnek maradni, azért az NB II-es meccsek jótékony hatása egyértelműen jelentkezik”.

Jegyzőkönyv:

Balassagyarmati Kábel SE – Hatvani KSZSE 30-25 (17-12)

Balassagyarmat, 50 néző, vezette: Kovács J., Lombos.

Kábel SE: Varga – Molnárka 1, Balázs 2, Garamvölgyi 4, KRISZTIN-NÉMET 7/1, Hutyánszki 3, AMBRUS V. 7. Csere: Szabó Zs. (kapus), SZABÓ K. 5/1, Petrovszki 1, Pásztor, Virág. Edző: Demus Dániel.

Az ellenfél legjobb dobója: Vas T. 10/4.

Hétméteresek: 4/2, ill. 4/4. Kiállítások: 4, ill. 6 perc.

Az eredmény alakulása: 6 perc: 3-2, 13. perc: 4-6, 26. perc: 14-10, 37. perc: 20-13, 47. perc: 21-17, 51. perc: 24-18, 58. perc: 27-24.

Savón nélkül már a Kábel SE

Véget ért az FTC elleni meccs. A teljesen szétzilált társaság benyomását keltő gyarmatiak 29-24-re kikaptak a fővárosi zöld-fehérektől. Az operatőr szépen felszerelte az állványt, én pedig kerestem Kedves László vezetőedzőt, hogy interjút kérjek tőle a Gyarmati TV számára – hiszen egy vesztes meccs után is illik nyilatkozni, és Laci ezt készséggel mindig meg is teszi.

Most viszont első blikkre nem találtam. A pályán már nem volt, és akiket kérdeztem, senki sem látta. Kimentem hát a sportcsarnok udvarára, oldalra néztem, akkor pillantottam meg. Indultam volna hozzá – de visszahőköltem. Éppen komoly eszmecserét folytatott László Sándor elnökkel és Orosz János elnökségi taggal. Visszaballagtam hát a kollégához, mondtam neki, csomagoljon össze, hiszen úgy is siet, itt perceken belül nem lesz interjú. Jó negyedórával később már az öltözőből „kérettem ki” a mestert. Hosszasan töprengett, hogy mit mondjon – akkor már csak az újság, meg a blogom számára. Végül elmondta azt a mondatát: „ahhoz, hogy ilyen mérkőzéseket megnyerhessünk a jövőben, nagyon nagy átalakuláson kell átesnie a csapatunknak.”

Ez a kijelentés már érlelt valamit. De vártam, hiszen amíg hivatalos határozat nincs, nem illik kiszivárogtatni az információt. Kedden délután aztán Lombos István utánpótlás igazgató tájékoztatott a fejleményekről: hogy az elnökség hétfőn, Kedves László jelenlétében megvitatta a szakmai kérdéseket, majd döntést hozott: megválnak José Savóntól és Pintér Zoltántól. Nos, nem esett le az állam a hír hallatán. Hiszen közvetlen közelről követhettem figyelemmel, hogy a két említett férfiú egyáltalán nem volt az elmúlt öt meccsen a csapat erőssége, ráadásul éreztem/tudtam, hogy Laci elégedetlen Rodney teljesítményével és hozzáállásával. „Öcsi” bácsi azt is elmondta még, hogy várhatóan három-négy játékos érkezhet a Vác csapatától, és ő Dóczi Dávidot és Szulcsán Attilát már név szerint említette.

Persze nem rohanhattam azonnal egy számítógéphez, hogy bepötyögtetve a szöveget, közhírré tegyem az információt. Néhány perc múlva a Megafon rádiótól kerestek, és mint „szakújságíró”, illetve kézilabda-kommentátor elemeztem a helyzetet, és érintőlegesen említettem a váci kapcsolatot.

Biztos voltam benne, hogy rövid időn belül László Sándor elnök nem kertel, hanem bejelenti a két játékos távozását. Csütörtök reggel, szintén a Megafon hullámhosszán nyilatkozott ő, és őszintén taglalta, egészen mást vártak attól a Savóntól, aki két éve közkedvenccé vált, mint amit eddig nyújtott ebben a szezonban.

De vajon milyen lesz az élet a kubai klasszis után? Hamarosan, pontosabban péntek reggel erre is fény derült. Újfent László úr tájékoztatta a rádióhallgatókat: valóban érkezik az irányítóként és átlövőként egyaránt bevethető Dóczi Dávid, és már játszhat is Egerben, míg a másik két fiú, Szulcsán Attila és György Dániel papírjait még intézik, ők később csatlakozhatnak – előbbi bal - utóbbi jobbkezes szélső. Ráadásul egy hosszú távú együttműködési megállapodást köt a Kábel SE a váci klubbal, onnan is érkezhetnek újabb kézilabdázók az Ipoly-parti társasághoz és tehetséges gyarmati fiatalok is mehetnek a Duna-partra tovább „pallérozódni”.

Nosza rajta, gyorsan meg is néztem a három emberke „nacionáléját” a kezilabdaeredmenyek.hu honlapon. Dócziról kiderült, ugye tavaly ősszel még a szintén másodosztályú Szentendrében „nyomta”, de utolsó meccsét decemberben játszotta, azaz bő tíz hónapja nem lépett pályára tétmeccsen. Jelenleg ő a váciak technikai vezetője, tehát van munkája ott bőven. Bizonyos voltam abban, hogy erőnléti gondokkal küszködik – ezt Kedves mester, kérdésemre meg is erősítette – de abban is száz százalékig hiszek, hogy Egerben rendkívül pozitív mentalitással áll csatasorba az új társak mellett, és ahogy hallom róla, olyan egyéniség, hogy feltétlenül csapategység-erősítő hatása lehet. A másik két srác közül Szulcsán hét meccset játszott ősszel a juniorban, tizenháromszor talált a hálóba, míg György a felnőtt keret tagja volt, a Csurgó ellen lőtt kettőt, de jobbára csak nevezhették a meccsekre, nem sokat játszott.

Aligha kétséges, a három új szerzemény beépítése – és esetleg, ha még jön valaki – nem azonnal valósulhat meg. Idő kell hozzá. Csakhogy most két olyan összecsapás jön, ami a „foghatatlan” kategóriába tartozik. Ami a Kábel SE szempontjából lehet rossz, meg jó is. Rossz azért, mert ugyebár továbbra sincs győzelem, és a papírforma szerint Egerben és a Balmazújvárossal szemben sem születik meg az első siker, kedvező talán abból a szempontból, hogy ezek a találkozók tökéletesen alkalmasak a megváltozott formáció minél jobb összecsiszolására.

Aztán november 10-én, Nyíregyházán már lehet bőven „vért inni” a fiúknak.

Keleti kézis végeken – A hatodik forduló elé

Javarészt hazai sikerek várhatóak ezen a hét végén a férfi kézilabda NB I/B Keleti csoportjában. Az éllovasoknak feltehetően nem kell nagyon megizzadniuk, ha mégis igen, az a vendéggárdák dicsérete lesz.

Törökszentmiklós – Békés

Hetek óta felívelő formában van a Törökszentmiklós. Ugyan nem tömik ki nagyon az ellenfél kapuját (bár legutóbb harmincat lőttek az Ózdnak), a védekezésük remekül „szuperál”. Ennek a levét fogja meginni Gávai mester alakulata, nem hiszem, hogy kétséges lenne a hazaiak sikere. Tipp: 1 (28-20).

FTC – Hajdúnánás

A fővárosi zöld-fehérek alapos lökést kaphattak Balassagyarmaton, és most már magasabb sebességi fokozatba kapcsolhatnak. Adorján Gábor a jó védekezést emelte ki legutóbb, ha ezt a formát átmentik a következő hétre, és a támadó-szekcióban felettébb bízhatnak, lógó orral távozik tőlük a Nánás. Tipp: 1 (36-28).

Gödöllő – Kecskemét

Vajon ki szerzi meg előbb az első két pontját? Esetleg a viszonylag elfogadható védekezést nyújtó, ugyanakkor nem éppen acélos lövőformát mutató Gödöllő? Vagy a legutóbb gólfesztivált rendezve vereséget szenvedő Kecskemét? Nos, én az utóbbira voksolnék. A Kecskemét hétről-hétre fejlődik, míg a hazaiaknál nem érzem még a lendületet. Tipp: 2 (29-33).

Ózd – Mizse KC

A középmezőny rangadója lehet ez a meccs. A kohászvárosi alakulat erős otthon, legutóbb a Törökszentmiklós ellen a félidőben még vezettek, és hozzájuk nem lehet hasonlítani tudásban és felkészültségben a lajosmizseieket. Vélhetően a sérültek is rendbe jönnek Szakál György legénységében, és learatják a babért. Tipp: 1 (26-21).

Balmazújváros – Pick Szeged II.

Amikor nemrégiben élgárdával találkozott a szegedi csikócsapat, alapos verést kapott Egerben. A Balmazújváros sem bíz majd semmit a véletlenre, hiszen tartania kell a lépést a hevesiekkel. Csak idő kérdése lehet, hogy a képzettebb észak-alföldiek mikor lépnek el a Velky-legénységtől. Tipp: 1 (33-23).

Nyíregyháza – PLER II.

Még mindig nem tűnik eléggé meggyőzőnek a Nyíregyháza. A kecskeméti győzelmükből nem nagyon lehet kiindulni, hiszen azért az egy hetvenhat gólos meccs volt, azaz az ilyet szakmailag nem igazán értékelnek a mesterek. A PLER II. viszont már túljutott a nehéz falatokon, és a nyíregyháziak kevéssé tűnnek rágósnak, mint az Eger vagy a Balmazújváros. Tipp: 2 (32-34).

Eger – Balassagyarmat

Nem valószínű, hogy Csík mestert különösképpen érdekelné az, milyen változások történtek a héten Balassagyarmaton, sőt az is kizárt, hogy jelentősen megkönnyebbült volna a szíve, hogy Savónnal már nem kell törődniük a tanítványainak. A Kábel SE-nél most a csapategység erősítése került előtérbe, tehát biztos lelkes, odaadó játékot nyújtanak majd, de ez még csak az első állomás a változás útján. Tipp: 1 (39-26).

Miért nem látok (komoly) jövőt a balassagyarmati női kézilabdában?

Nem kell olyan sokat visszamenni az időben, hogy a balassagyarmati női kézilabdázás legfényesebb korszakáig érjünk vissza. Nem-nem, egyáltalán nem az elmúlt szezon NB II-es teljesítményét szeretném elemezni, amely ugyan valóban a legmagasabb szintű eredményt hozta, azonban már egy „leáldozó” korszakban. De a részletekről majd később.

Ez a legszebb korszak a 2008/2010-es két szezon. Mire utalok itt? Amikor a Kábel SE női kézilabda vonalának „becsődölésével” (egyszerűen megszűnt a női csapat), 2008 nyarán a Kiss Árpád VDSE átvette a szakosztályt, az alapokról kellett kezdeni mindent. Egy év leforgása alatt aztán egy minden korábbinál szélesebb játékos bázist teremtettünk. Indultunk ugyebár a serdülőkkel, az OSB-ben, ahol a kezdeti, tapogatózást, ismerkedést követően legyőztük például a váciakat, a csömörieket, de játszottunk a Fradi, a Vasas, a Láng SK utánpótlásával is. Ehhez jött ősz végétől a Pest megyei serdülő bajnokság, ahol végül a Dabas mögött a második helyen zártunk. Természetesen a Gyermekbajnokságra is sok energiát fordítottunk, a tizenöt évesekkel 2009 januárjában megvertük a nagy rivális Besztercét, amely addig a mumusunk volt, és három korosztállyal is régió döntőig jutottunk. Menet közben elindult a felnőtt gárda szervezése is, a Nógrád Megyei Terembajnokságban, amolyan nem hivatalos formában szerepeltünk, és a tarjáni Beszterce DSE mögött a második helyen végeztünk. Slusszpoénként pedig az ötödikes-hatodikos lányainkkal bejutottunk a diákolimpia országos döntőjébe, ami előttünk női vonalon még senkinek sem sikerült a város kézilabda történetében. Rengeteg – közel száz – hivatalos meccset játszottunk a szezon során, és akik vissza tudnak emlékezni erre az évadra, elismerhetik, hogy ez a sok-sok pályán töltött perc mennyi mindent jelentett a személyes fejlődésükben. Hozzáteszem, mindezt igen kis költségvetésből teremtettük elő. Az utazásokat a Kiss Árpád Iskola fizette „jórészt”, nagyvonalúan kalkulálva úgy gondolom, az egyesület által a működésre költött pénz mindent összevetve nem érte el a 6-700 ezer (!) forintot. Spóroltunk, ahol tudtunk, én, mint edző és szakosztályvezető egyetlen fillér juttatást sem kaptam, sőt, olykor én tettem be a közös kalap alá, mert az volt a fontos, hogy a lányok játszhassanak, és lehetőleg minél több sikerélménnyel gazdagodjanak – az önkormányzati támogatásunk például 200 ezer forint volt.

Ezt a munkát tovább lehetett volna folytatni, de itt már komolyabb akadályok tornyosultak – és itt most kizárólag szakmai/pénzügyi tekintetben vizsgálódom. A következő 2009/10-es szezonban már a felnőttre irányult a legtöbb reflektorfény, főként azért, mert mai napig úgy gondolom, bármilyen magas szintet elérhetsz az utánpótlás területén, ha nincs felnőtt csapatod, a közvélemény előtt aligha lesz magas ázsiód. Nos, ennek a szellemiségében igyekeztünk előre tekinteni. Így neveztünk be a felnőtt – és ifjúsági csapattal a Pest megyei bajnokságra. Nem dagadt jobban a bukszánk, nem jelentkeztek a támogatók, én magam (de beleértve Kovács Józsefet is) nem tartozom abba az embertípusba, aki személyes rafináltságával, tekintélyével, vagy akár hízelgéssel pénzt tud szerezni. Maradt tehát a szűkölködés, a nadrágszíj-összeszorítás. De még így is le tudtuk igazolni például Korponai Renit, Medve Timit, kettőssel Szabó Vivient. De ezzel a Pest megyei szerepléssel beáldoztuk az oltáron a kisebbeket. Azaz egyre kevesebb figyelem jutott a fiatalabb korosztályokra. Többen fel is hagytak az aktív játékkal, hiszen háttérbe szorultak, nem játszottak, vagy éppen eligazoltak – példának okáért a Vácba négyen mentek el, akik tavasszal még nálunk játszottak. Így bizonyos évfolyamokban űr keletkezett, és például az 1997/98-as születésűek társaságában ez már a fejlődésükben is komoly visszaesést okozott. Erről persze mi tehettünk, vezetők, legfőképpen én, de sajnos nem sikerült még nagyobb összegeket összekapirgálni, esetleg további személyeket bevonni a szakmai munkába, mert akkor elengedhetetlenül némi juttatást is kellett volna adni nekik, amit szorult helyzetünkben be sem vállalhattunk. A szakmai színvonal tehát hanyatlásnak indult, egyre fogyott a pénzünk, egyre nagyobb lett a feszültség e miatt bennem is, ami aztán nem várt jelenségekben csúcsosodott ki, amit mai napig szégyellek. De tény és való, ha esetleg velem, az irányításommal fejeződik be a 2010-es idény, ha nem „lépek le” idejekorán, akkor is kizárt, hogy lett volna folytatás.

Mert egy évig nem lett. A 2010/11-es idényben a legidősebb korosztály az 1996-os volt, amely hivatalos bajnokságban szerepelt. De hogyan! Talán 5-6 meccs juthatott nekik összesen, azaz ilyen formában nem sokat értek az edzések. Nem vállalta senki a felnőtt gárdával a munkát, a játékosok szétszéledtek, abbahagyták, vagy máshol próbáltak szerencsét. Ez az év volt a mélypont. Amely nagyon komoly ráhatással lett az utánpótlás-fejlesztésére is. Hiszen ha gördülékenyen tovább folytatódott volna a 2008 őszén beindult munka, akkor újabb tehetséges korosztályokkal (1999, 2000,2001-es születésűek) kezdhettünk volna komolyabban foglalkozni, de erre a körülmények egyáltalán nem lettek alkalmasabbak – még annak ellenére sem, hogy a Kiss Árpád Iskolában felépült a tornaterem.

De hát az ilyen megszállott, mint én, nem adhattam fel, így megint elkezdődött egy felnőtt együttes szervezése – megint közel a nulláról. Hiszen az álmomat, a régi vágyat, hogy egyszer női NB II-es társaság legyen Balassagyarmaton, mindenképpen szerettem volna elérni. Ezért (is) indultunk el a Heves megyei bajnokságban, noha nagyon keveset, szinte hébe-hóba játszottunk, az ország talán legkaotikusabb küzdelemsorozatában. De megint szűk maradt a bázis. Az ifjúsági korúak, néhány felnőttel kiegészülve adták a csapat magját, hárman is kettős játékengedéllyel kézilabdáztak nálunk. Nem volt külön ifibajnokság, nem szerepeltünk sehol a serdülőkkel, a gyermekbajnokságnak sem láttuk sok értelmét, mert már közel sem folyt olyan munka, mint azon az úton, amit 2008-ban jártunk. Megint egyik percről a másikra élt a szakosztály, megint úgy kellett a forintokat összeszedni, nyaggattam a lányokat a tagdíj miatt, egyszóval „mélyszegénységben” működtünk, de azért nagy nehezen befejeztük a bajnokságot (aki kíváncsi, szívesen megmutatom az akkori pénzforgalmunkat – mindent leírtam egy füzetbe). Hozzáteszem, e helyzet kialakulásában is nagy a személyes felelősségem, de mondom, hangsúlyozom, árva gyerekként tengődtünk, hiszen nem volt komoly elismerésünk a városban, nem tolongtak a szponzorok a kilincsnél.

És ekkor jött a váratlan lehetőség. Mármint a társasági adókedvezmény reménysugara. Amely minden addiginál szélesebbre tárhatta a pénztárcát. Bár amatőrök voltunk, úgy kalkuláltunk (itt megint Kovács József társasága jelenti a többes számot), belevághatunk az NB II-be, így a korábbi álom is valóra válhat. Megkaptuk a lehetőséget, közel négymillió forintot szedhettünk össze, és 2012. decemberre a kilencven százaléka a számlánkra meg is érkezett. Így indult meg az NB II-es szezon, ugye felnőtt és junior csapattal. Az utánpótlásban már akkor mutatkoztak a hanyatlás jelei. Ugyan az eredményességünk nem volt rossz, de a lányok többsége ugyanazokból állt, akik annak idején még 2008/2009-ben a serdülőben vitézkedtek, és az előző esztendők siralmas utánpótlás-politikája következtében nem bővelkedtünk érett, ügyes, az NB II-es szinten bátran bevethető fiatalabb 15-16 éves nemzedékkel. Megint nem indítottunk serdülőt, hiszen költség-takarékossági okokból (az NB II. ugyebár közel tripla-költségvetésű, mint Heves megye, tehát a felnőtt-junior szerepeltetése sok pénzt elvitt, illetve szerettük volna meghálálni a lányoknak a kitartást, így felruháztuk őket melegítővel, cipő-hozzájárulást, táskát is kaptak, mezeket is vettünk) erre már nem maradt elég pénzmag. Meg ugye Kovács Józsival ketten csináltunk mindent, szervezést, szakmai munkát és még sorolhatnám, azaz a fiatalabb generációra megint nem tárult nagy figyelem, sőt, alig valami.

Aztán ez az NB II. kudarccal ért véget. Amiről természetesen, mi, vezetők is igencsak tehetünk, lehetett volna sokkal sikeresebb is a szereplés, több odafigyeléssel, egymás közötti több kompromisszummal, esetleg nagyobb eréllyel, satöbbi. De nem léptük meg, amit meg kellett volna lépni, így a végére itt is több pohár betelt, fokozódtak a feszültségek, egyszer-kétszer valódi „tombolással” végződve.

Ami pedig megint a mi hibánk, amatőr ódon intéztük a pénzügyeket is, holott ebben a világban nincs helye megértésnek, liberális szemléletnek, ez kőkemény üzlet. Magyarul a következő szezont – hiába az újabb beadott TAO-pályázat – már nem kockáztattuk meg, július első napjaiban „bedőlt” minden, összeomlott a Kiss Árpád VDSE építménye.

Az, hogy lett folytatás, viszont kijelentem, és felettébb hangoztatom is: az én jó szívem következménye. Ugyan belefáradtam ebbe az egész szélmalomharcba, amit balassagyarmati női kézilabda működtetésnek neveztek az elmúlt egy évtizedben, illetve teljesült az álmom, és már nem termelődött bennem újabb motiváció a kellő lendületű folytatásra, de egy utolsó jócselekedettel szerettem volna némi jövőképet biztosítani, és ez a biztosítás elsősorban rajtam múlt. Ezeknek az erőfeszítéseknek, a továbbvitelt célzó tárgyalásoknak köszönhető, hogy most van a Kábel SE-ben női kézilabda csapat. De mivel több határidőből kicsúsztak, így megint csak a hevesi felnőtt bajnokság maradt, mint hivatalos szereplési lehetőség.

Azon az augusztusi, „adásvételi” megbeszélésen, amikor kiderült, hogy a Kábel SE vállalja a lányok további szerepeltetését, illetve a TAO-pénz is átütemezhető a kábelesek számlájára, László Sándor, az egyesület elnöke igencsak optimista hangot ütött meg. Bizakodva mondta, azzal, hogy megnyugodtak a kedélyek, és végre egy biztosabb anyagi és szakmai háttérrel rendelkező sportklub vette át a városi női kézilabda irányítását, a jövő is csillogóbb lehet. Sokat gondolkodtam, sok érv-ellenérv torlódott össze ezzel kapcsolatban az agyamban, de végül arra jutottam, nem értek egyet ezzel az optimizmussal. Hiszen jelenleg csak az a tizenhárom-tizenöt lány űzi a sportágat versenyszerűen, akik ennek a felnőtt keretnek a tagjai, és e tekintetben édes mindegy, milyen korosztályos összetételű ez a hölgykoszorú. Nem hogy még ők jelentik a piramis csúcsát, vagy a vízből kilógó jéghegyet, mögöttük/alattuk szinte semmi sincs. Se képzés, se emberanyag. Ugyanoda csúszott vissza az egész, vagy még süllyedőbb szintre, mint annak idején, a 2010-es megszakításkor. Jelenleg a tizennégy évnél fiatalabb korosztály nem versenyez sehol, nincs felépítmény-rendszer. Ennek a kialakítása azonban nem egy-két év munkája, sőt azt hiszem még fél évtized is kevés hozzá. Tehát úgy gondolom, komoly jövője jelenleg nincs a balassagyarmati női kézilabdának. A perspektíva jelenleg bizonyos fokú „túlélés”, vagyis az a cél, hogy ne szűnjön meg teljesen a sportág női vonala. Ezt szolgálja most a felnőtt csapat bajnokságban való játéka. Azt viszont, hogy ama piramisnak minél szélesebb talpa legyen, jelenleg több tényező akadályozza. A Kábel SE ugyebár az utóbbi öt esztendőben kizárólag fiúkat „foglalkoztatott”. Itt kialakult egy normális hierarchia, a Palóc Pumáktól Varga Janiékig bezárólag. Ennek fenntartása nem kis munka, és nem kevés pénz. Azaz közel hasonló nagyságrendű összeg kellene a női vonal ilyen rendű felépítéséhez is. Ki fogja ezt a hatalmas feladatot felvállalni? Hogyan fogják toborozni a gyerekeket? Kik lesznek az edzők? Szóval sok-sok kérdés áll nyitottan ebben a témában, vagyis fenntartom továbbra is álláspontomat, rövid – és középtávon nincs komoly jövő.

Azt azonban nem tartom kizártnak, hogy például a 2020-as évek közepe táján megint lehessen a 2008-as szakmai/minőségi szinten beszélni a balassagyarmati női kézilabdáról.

Keleti kézis végeken – Udvariatlan vendégek

Ahogy előtte megjósoltam, az elmúlt hét végén igencsak udvariatlannak mutatkoztak a vendégek a kézilabda NB I/B Keleti csoportjában. Ami pedig Kecskeméten történt, még a legínyencebb gólrajongókat is kielégítette.

Pick II. – Eger 21-32 (10-15)

Mindenképpen jót „húzott” azzal az Eger, hogy már egy nappal korábban leutazott Szegedre, így frissen játszhattak. Az egri csapat honlapja szerint már a kezdő sípszótól kezdve éreztették a hazaiakkal, hogy ők a jobb csapat, fegyelmezett visszarendeződésekkel megakadályozták a gyors Pick-leindulásokat, a védekezésben pedig remekül teljesítettek – például Czina „doki” öt átlövési kísérletét blokkolták. Szünet után pedig egyből egy nagy rohammal még inkább növeltek a különbségen. A szegediek elsősorban arra panaszkodtak, hogy igen tartalékosan kellett játszaniuk, Fekete és Hegedűs is hiányzott, ráadásul Czina egy szemsérülés miatt a második félidőben nem folytathatta a játékot. Csík János ezúttal elég mértéktartónak tűnt, úgy vélekedett, a jó védekezéssel döntötték el a mérkőzést.

Békés – Gödöllő 30-25 (13-9)

Olyan papírforma győzelmet aratott a Békés, ami után Gávai Ferenc mester mérgelődött. Hogy miért? Hát persze, hogy azért, mert sokkal simább sikerre számított. Hiába akarták a viharsarkiak, a sok hiba miatt nem tudtak meglépni ellenfelüktől, sőt, akadt olyan szakasz a meccsen, amikor a gödöllőiek két gólra is megközelítették a házigazdákat. „Ilyen nagyképű és dekoncentrált játékkal a leggyengébb csapat ellen is szenvedni fogunk. Nem is értem ezt a hozzáállást, miközben erre természetesen felhívtam a figyelmet. Nagyon el kell gondolkodnia pár embernek, így mérkőzésre nem lehet ide érkezni. Nem csak önmagának játszik, hanem a csapattársának, edzőjének és persze a  közönségnek is” – nyilatkozta saját honlapjuknak sokatmondóan a békési edző.

Ózd – Törökszentmiklós 24-30 (16-14)

Amint látható, szünetben még vezetett az Ózd, aztán széthullottak. Szakál edző úgy fogalmazott: elfogytak a második félidőre. Pedig az elején a szentmiklósiak nagyon elhúztak, 6-2 is vezettek, de innen még fordítottak a házigazdák – Kis Gergő vendég mester szerint hathatós játékvezetői segédlettel. A második félidőben viszont Takács és Boda tarthatatlannak bizonyult, míg az ózdiaknál több játékosnak kiújult menet közben a sérülése. A végén még kettős emberelőnyből sem találtak be, a „törökök” pedig minden hibát büntettek.

Balassagyarmat – FTC 24-29 (12-14)
Ezen a napon kilátástalan játékot nyújtott a Balassagyarmat, nem volt egyetlen vezéregyéniség sem a pályán, és a korábbi példás csapategység is igencsak halványan látszott. Ellenben a Fradi Pozsgai és Márkus irányításával, valamint az extra formát mutató Tuba Kovács remek produkciójával magabiztosan szerezte meg a győzelmet Balassagyarmaton.

Mizse KC – Hajdúnánás 29-23 (17-10)

A Hajdúnánás nem tudta ugyanazt a hatékony játékot teljesíteni, mint egy héttel korábban a Balassagyarmat ellen. Bár 3-1-re még ők vezettek, innen teljesen fordult a kocka, és 13-5-re már a lajosmizseieknél volt az előny. A második félidőben szintén rendkívül agresszívan védekeztek, ezzel kihúzták a vendégek méregfogát.

PLER II. – Balmazújváros 24-32 (15-16)

Egy félidőn keresztül nagyszerűen helytálltak a fővárosi fiatalok, ami felettébb bosszanthatta Füzesi Ferencet. Jól védekeztek, jó volt a kapusteljesítmény, és a félidő derekán már három góllal vezettek – igaz, szünetre már a vendégek fordultak előnnyel. Fordulást követően azonban a balmaziak gyorsan eldöntötték a két pont sorsát, határozottabb támadójátékukkal felőrölték a PLER ellenállását.

Kecskemét – Nyíregyháza 36-40 (22-23)

Mi történt itt az első félidőben? Negyvenöt gól! Elképzelhetetlenül sok! Mivel különösebb magyarázattal sem a kecskemétiek honlapja, sem a szabolcsi online újság nem szolgált, így csak arra következtethetünk, mint kés a vajon hatoltak át a támadók a másik csapat védőfalán, és a kapusoknak más dolga sem akadt, mint kiszedni a hálóból sorra a labdákat. Gyors, lüktető lehetett a közdelem, aztán a második félidőben felülkerekedett a Nyíregyháza, és a hazai tréner, Kopornyik Zsolt nyilatkozata szerint a végjáték okozta a vesztüket, mert égy ziccert is kihagytak a hajrában, ami befolyásolta a meccs kimenetelét.

Állás: 1. Eger 10 pont (168-121); 2. Balmazújváros 10 (161-118); 3. Törökszentmiklós 8; 4. Pick II. 7; 5. PLER II. 6; 6. Nyíregyháza 5 (135-136); 7. Békés 5 (133-143); 8. Mizse KC 5 (106-123); 9. FTC 4 (159-158); 10. Hajdúnánás 4 (129-141); 11. Ózd 4 (120-135); 12. Balassagyarmat 2, 13. Gödöllő 0 (108-135); 14. Kecskemét 0 (149-193).

Góllövőlista (A Hajdúnánás gólszerzőit még nem tudom, így ők a 4. forduló utáni gólszámukkal szerepelnek):

41: Szabó P. (Eger); 36: Savón (Bgyarmat); 35: Pozsgai (FTC); 34: Márkus (FTC); Bíró Á. (Hajdúnánás); 33: Lókodi (Kecskemét); 31: Benke, Miss (mindkettő Kecskemét); 29: Kovács A. (Békés); 28: Szűcs B. (Nyíregyháza); 27: Boda (Törökszentmiklós), István (Balmazújváros), Kátai (Gödöllő).