Lassan tekerek a kerékpárral a Városi Sportcsarnok felé. Négyből
négyszer nyert eddig a Heves megyei bajnokságban a Kábel SE női csapata, hát
kíváncsi vagyok felettébb a lányok játékára. Nem sietek, nem zúgnak bennem a
gondolatok, nem kattog agyamban, mifajta összeállítással is küldjem a
csatazajba az alakzatot, nincs a hátizsákomban az igazolások tasakja, nincs
nálam a jegyzőkönyv-tömb, sem a játékvezetőknek szánt ásványvizes flakon. Hisz
már csak nézni megyek a meccset – meg persze firkászként dolgozni.
Fura érzés, mi tagadás, a kispaddal szemben, a nézőtéri
padsoron ücsörögve szemlélni a bemelegítés utolsó pillanatait, ahogy a lányok
éppen „posztokról lőnek”. Visszagondolok: talán hat éve volt utoljára ilyen
élményem, mikor a játékvezető kókai „sértegetése” miatt egy mérkőzésre szóló
eltiltást kaptam, és Jakab Pisti, a férfi felnőtt csapat kapusa irányította
helyettem a társaságot. Most ez a „vezérlési” feladat, mivel én már véglegesen
elköszöntem a női kézilabdától, Demus Danira vár – hogy hálás-e vagy hálátlan,
döntse el maga.
Kezdődik az első félidő. Nézem a hatvaniakat, az aktuális
ellenfelet, pár játékos ismerős nekem régebbről. A kis kapust – ha jól
emlékszem, Sebők Evelinnek hívják – szerettem volna Balassagyarmatra
csalogatni, mikor az NB II-es junioroknál tavasz közepén komoly kapusgondokkal
küszködtünk – de aztán elmaradt a megegyezés. Meg az a 7-es mezben játszó
leányzó szintén ismerősnek tűnik, felettébb hasonlít anno huszonkét esztendővel
ezelőtti játékostársam, Vas Tomi, alias „Süti” csemetéjére – mondom is Lombos
Istvánnak, aki most éppen sípmesteri „beosztásban” ténykedik, ez biztos a Tomi
lánya –, szünetben, a jegyzőkönyvben szereplő névsort böngészve beigazolódik a
sejtésem, ő Vas Tamara, valóban. És milyen ügyes is – nem hiába, Gyöngyösön
nevelkedett – a vendégek első hat góljából négyet ő „jegyez”, vezetnek is, némi
meglepetésre 6-4-re. Mellettem Ambrus-apuka, miközben harsányan kurjongat a bal
szélen fel s alá loholó Vera lányának, kérdezgeti, ki-kicsoda a gyarmati
csapatban, aztán egy-két név kimondása után meghökkenve tekint fel: „jééé de
megnőtt”. Időközben épp Vera az, aki a bal szélen egyre-másra találja meg a
réseket, meg ad pontos átadást – például Krisztin-Német Livinek egy figurát
követően. Nem is marad el a fordítás, 10-7-re már a kábeles „csajoknál” az
előny. Közben a pályán a hazaiaknál 4-es számmal Szabó Krisztina. Nem így
szoktuk meg őt, sokkal inkább hosszú ujjú felsőben, hosszú nadrágban, és egy
bizonyos hálóval felszerelt „tákolmány” hű őrzőjeként. Jó döntés ez az edzőtől,
felesleges két remek képességű kapust nevezni egy ilyen meccsre, az egyik
nyugodtan mehet a mezőnybe, így egyszerre lehetnek hasznosak – így Varga Eszter
a „portás” ma. Kriszta szemlátomást igencsak élvezi a játékot, indul bátran –
kapusként azért el is várható a jó ütemérzék – és ha egyszer-kétszer nem is
pontos az indítás, harmadjára odahull a kezébe a labda, és ő szerzi a
tizenötödik gyarmati találatot. Szünetig aztán ötre nő a különbség.
A második félidő elején szintén Kriszta találataival egyre
inkább „tágul az olló”, azaz már hét a fórja a Kábel SE hölgykoszorújának. Nem
sokáig, mert talán a megnyugtatóbb eredmény hatására sokat hibáznak a lányok,
néhány technikai „kapkodás” is elvegyül az akciókba. A Hatvan meg zárkózik,
21-17-nél talán már vészesnek mondható a közelítés, Ambrus és Krisztin-Német
azonban megint felrázza a társakat – azért illő megjegyezni, dicséretes az is,
hogy Vas Tamara kettős emberhátrányból szépít.
A végén már Szabó Zsófi kapus, meg Virág Rebeka is pályára
léphet, aligha lesz szorosabb a meccs. Az utolsó öt percben ide-oda potyognak a
gólok, a házigazdák egyre fáradtabbak, de a vendégek is szuszognak kegyetlenül,
a védekezés ekkor már jobbára „ablakban”. Az utolsó, harmincadik Kábel-gólt
Szabó Kriszta jegyzi, átejti a kapust, így alakul ki a 30-25-ös végeredmény.
Bő tizenöt perccel a lefújás után már Demus Danit kérlelem,
egy röpke edzői nyilatkozatra és mondja is: „nyögvenyelős győzelmet arattunk,
de lényeg, hogy megőriztük a veretlenségünket. A játékunkban láttam fejlődési
jeleket, folytatjuk tovább a munkát”. A mellette álló Bán Tibi azért – mert ő
már csak ilyen – nem bírja ki élcelődés nélkül: „Látod Döme, ez Ónrival sosem
sikerült, hogy veretlenek maradjatok”. Nem veszem fel a kesztyűt, azért a velem
együtt távozó operatőrnek halkan odasúgom: „ebben a bajnokságban nem nehéz
tökéletesnek maradni, azért az NB II-es meccsek jótékony hatása egyértelműen
jelentkezik”.
Jegyzőkönyv:
Balassagyarmati Kábel SE – Hatvani KSZSE 30-25 (17-12)
Balassagyarmat, 50 néző, vezette: Kovács J., Lombos.
Kábel SE: Varga – Molnárka 1, Balázs 2, Garamvölgyi 4,
KRISZTIN-NÉMET 7/1, Hutyánszki 3, AMBRUS V. 7. Csere: Szabó Zs. (kapus), SZABÓ
K. 5/1, Petrovszki 1, Pásztor, Virág. Edző: Demus Dániel.
Az ellenfél legjobb dobója: Vas T. 10/4.
Hétméteresek: 4/2, ill. 4/4. Kiállítások: 4, ill. 6 perc.
Az eredmény alakulása: 6 perc: 3-2, 13. perc: 4-6, 26. perc:
14-10, 37. perc: 20-13, 47. perc: 21-17, 51. perc: 24-18, 58. perc: 27-24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése