Miután tegnap este megtudtam, hogy a kézilabda NB I/B Keleti
csoportjának esedékes fordulójában a Balassagyarmati Kábel SE legénysége
34-27-re elvérzett a Hajdúnánás otthonában, egyből azon kezdtem morfondírozni,
vajon mikor fordulhatott elő utoljára, hogy az Ipoly-parti társaság a negyedik
meccs után is nyeretlen maradjon? Hiszen eddig a két döntetlen mellett két
vereség van a tarsolyban.
Nos, azt hittem, messzebbre kell nyúlnom az időben, de
mégsem. Elég volt egyetlen idényt visszatekintenem. Ugyanis tavaly ilyentájt is
hasonlóképpen döcögve indult Civitas Fortissima kézilabdázó „katonáinak”
szekere. Bár, hozzáteszem, akkoriban jóval nehezebb ellenfelekkel kellett
szembenézni, mint idén. A Mezőkövesd épp kiesett az NB I-ből (34-31-es vereség
otthon), az Eger egyértelműen markáns társaság volt (22-22 idegenben), az
ózdiakat illett volna felülmúlni (25-29 Gyarmaton), míg a balmazújvárosi
vereség megfelelt a papírformának (25-29).
De vajon mi okozza ezt a gyengébb rajtot? Hiszen a kubai
klasszis, a közönség kedvence, José „Rodney” Savón visszatért Gyarmatra, és az
első mérkőzésen valósággal ontotta a gólokat – igaz, később két egymás utáni
találkozón rontott időntúli büntetőt döntetlen állásnál. A karibi sztár azért
alaposan feltette magának a lécet – két éve egyértelműen messze kimagasló
vezéralakként vitte a hátán a kábeles legénységet, akadt, amikor húsz (!) gólt
lőtt egyetlen mérkőzésen. Ám az elmúlt szezonban, Cegléden csak peremembernek
számított az NB I-es Ceglédben, jóval kevesebbet játszott, és bármilyen fitt
állapot ide, bármilyen remek erőnlét oda – két esztendővel öregebb is lett
„Rodney”, és nem huszonöt helyett huszonhét, hanem negyvenkettő helyett
negyvennégy, azaz ezt is be kell már kalkulálni nála. Persze könnyen lehet,
megtáltosodik ő még ebben a bajnokságban, és vastaps kíséri majd az öltözőbe a
balassagyarmati sportcsarnokban.
Más kérdés, hogy Kedves László vezetőedző a nyári
felkészülést követő interjú alkalmával már egyfajta előképet rajzolt a csapat
szerepeltetéséről. Egyértelműen kijelentette, nem lett jobb a játékoskeret, nem
igazoltak képzettebb kézilabdázókat azoknál, akik távoztak. Tessék csak
emlékezni, Szabó Tamás irányítóként hányszor bolondította meg az ellenfél
védelmét, kiismerhetetlen cseleivel hogyan hozta tiszta helyzetbe magát, és
társait – most meg Egerben ül a kispadon, a PLER II. hét végi legyőzése
alkalmával még gólt sem jegyzett, bár nem tudom mennyit játszott. Vagy ott van
Horváth Szilárd, akinek a nevét egy ország „ízlelgette” az áprilisi Magyar
Kupa-döntő alkalmával, rendkívül bátran, merészen és eredményesen játszott –
hozzá kell tenni, akkor, mert a bajnoki meccseken elég hullámzó produkciót
nyújtott. Az érkezők pedig – Kottán, Székely és Pintér – nem tettek le még annyit
az asztalra, hogy elismeréssel csettintsen a publikum a megoldásaik után. A
Szeged ellen – amit láthattak élőben a gyarmati szurkolók – néhány perces
felvillanásaik voltak, de ez még egyáltalán nem a „teljesen meggyőző”
kategória. Igaz, náluk is fennáll, miután szépen beilleszkedtek, az ő
„mutatóik” is rendre elindulnak felfelé.
Kedves László a szélsőkkel is elégedetlen volt az első három
fordulóban – és ebben, a jegyzőkönyvek számait látva igazat is kell adni neki. Ugyan
nem érkeztek el még hozzám részletek a hajdúnánási összecsapásról, sokatmondó
tény, hogy az eddigi három alkalommal összesen tizenegy Kábel-találat született
szélről, ami elég kevés. De e tekintetben is lehet sok gyakorlással, megfelelő
összpontosítással komoly javulás.
Nem beszéltünk még a „szerencsefaktorról”. Ami sújtotta
Kajdyékat mind a Pick II. elleni hazai, mind a lajosmizsei találkozón. Azt
minden szakember elismerte, a szegediekkel szemben nem érdemelt győzelmet a
legénység, egyfajta bónusz lett volna, ha belövi Savón az időntúli hétméterest.
Ám a szemtanúk elmondása szerint a Mizse KC ellen illett volna begyűjteni a két
pontot, ott a lefújás után kimaradt büntető bizonyos értelemben a papírformát
borította.
Ettől függetlenül az eddig megszerzett két pont valóban nem
az álmok „netovábbja”.
Egyvalamit azonban ne felejtsünk: tavaly ilyenkor a kudarcos
első négy meccs után a Hajdúnánást alaposan „elporolták” Varga Jánosék –
tizenkét gólos különbséggel nyertek. Most szombaton, az FTC vendégeskedik az
Ipoly partján, és a zöld-fehérek sem vitézkedtek eddig a bajnokságban. Azaz: a
játékosok, vezetők és szurkolók abszolút nem bánnák, ha megismétlődne az egy
évvel ezelőtti forgatókönyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése