Szombat kora este, amikor a Városi Sportcsarnok felé veszem az irányt, legfőképpen azon töprengek, vajon mennyire lesz békés a Kábel SE- Békés kézilabda rangadó, vajon akad e majd csihipuhi-könyökharc. Persze az sem mellékes, mennyire sikerült kiheverni a dabasi sokkot, azaz a végjátékban milyen produkciót nyújtanak majd a hazai fiúk.
Mire leérek, máris kezdhetem szervezni új feladatomat, mondván az egyesület vezetői engem bíztak meg azzal, hogy Havassy Kálmán klubmenedzser távozása után a felkonferálói feladatokat lássam el. Nosza, kis vita után elfoglalom helyem a zsüriasztal mellett, és gyorsan letudom a „kötelezőt” (szegény Kovács Robi biztos bosszús rám, mert menet közben megfeledkezem róla – hja, fejből mondom a játékosok nevét és számát – de aztán egy huszárvágással a legvégén szólítom őt).
Kisebb botladozások után lehuppanok megszokott törzshelyemre a lelátón, s örömmel konstatálom, hogy csinos szomszédaim akadnak a Kamper -lányok személyében (Olívia, a Békéscsaba kiválósága ugyebár a békési 3-as, Tomori Győző hitvese, Nóra meg gondolom elkísérte a „hugit”).
De már fel is harsan a játékvezetői „Gábor-páros”, Hargitai I.-Markó kezdő sípjele. (Apropó: Hargitai Gabival a meccs előtt beszélgettem, s mondta, mennyire élvezi az ilyen kiélezett másodosztályú találkozókat, s sokkal jobb érzés levezényelni egy ilyen, szurkolói torkoktól is túlfűtött összecsapást, mint mondjuk egy foghíjas teremben egy Veszprém-Mezükövesd NB I-es „sima egyest”. )
A Kábel villámrajtot vesz. Pontosabban ehhez aktívan asszisztálnak a vendégek, hiszen sorra csúszik ki a kezükből a labda, még a mégoly rutinos Mohácsi sem találja a ritmust. Egyre-másra tömnék labdával a beállóst, de az elhulló játékszert rendre a gyarmati védők „csipegetik” fel, Savón meg robog, elfut és belövi a ziccert, ha meg nem egyéni indulás van, akkor csoportos gyors akció zajlik, ennek végén Gubó alakítja 5-1-re az eredményt. Oda is biggyesztem Kamper Olinak, Gávai edző biztos leteszi a „T-betűt” és a viharsarki tréner nem is habozik, Holman versenybíró pedig füttyent: időkérés a vendég-fertályon.
De ha még használna! Csakhogy a kép különösképpen nem változik. A Balassagyarmat továbbra is uralja a játékot, és noha ők is hibáznak jó párat, az alföldi gárda jóindulattal szólva is csak éledezik a szendergésből. Közülük talán a sokszoros válogatott Mohácsi mossa ki a csipáit leghamarabb, egy ügyes felső sarkos találattal jelzi, igyekszik beleszólni a meccsbe. A másik oldalon Bán Dávid „eteti” meg egy szép csellel a szélső védőjét, ezzel 6-3, sőt Kovács Péter magabiztos hetese után 7-4. Még Forgács kiállítása alatt sem zárkózik tovább a Békés, ellenkezőleg, egy Savón átlövéssel 9-6. De aztán jönnek a kimaradt lehetőségek, és a félidő hajrájára vészesen közelít a rivális, Kedves László úgy dönt, a hajrára még új lendületet ad a fiúknak, így ő is időt kér.
Ezzel szemben az utolsó hat-hét perc egyértelműen a vendégeké. Mohácsi most már „tempózik” rendesen, hátára veszi a többieket, s ha nincs Kokó időn túli büntetője, ők mennek előnnyel pihenőre – így viszont 15-15.
Szünetben a békési tévés kollégával diskurálgatok kicsit, azt mondom, keveset játssza a széleket a Gyarmat, minden középre összpontosul, ahol a békési védekezés jelentősen feljavult, ezért akadoznak a hazai támadások. De sok „dumára” nincs idő, folytatódik a mérkőzés.
A második játékrészt megint jól kezdi a Kábel. Báthori kap meg beállóban egy lasztit, vetődik, Domokos kapus „lefelé bont”, ő fölfelé fejez: 16-15. Kisvártatva 18-16 áll az eredményjelzőn, Gubó átlövése után. Ki hinné, hogy ez az utolsó fellángolása a házigazdának. Tíz percen keresztül ugyanis szörnyű gólcsend telepszik az Ipoly-parti legénységre. Semmi sem sikerül, Savón átemelős csel után lő, a kapus véd, és Domokos szinte extázisba jön. Szélről teljes a „terített rebetli”, azaz nincs találat, holott kísérletezés bőven akad. Bezzeg Mohácsi és társai jóval szerencsésebbek. Sokszor mint kés a vajon hatolnak át a gyarmati védőfalon, és a két kábeles kapus teljesítményéről mindent elmond, hogy szinte hárompercenként váltják egymást a háló előtt. Pillanatok alatt 18-22 az állás, Vojkovics emberhátrányból is eredményes.
Van-e innen visszaút, eljöhet-e még a felkapaszkodás? Momentán Báthori Peti akarja ezt a leginkább, maradéktalanul ugyan nem, de szinte csak ő dicsérhető a fiúk közül. Váratlanul gondol egyet, felugrik, és gyönyörű átlövésgólt ragaszt a békési hálóba – biztos róla nem volt felvétele Domokosnak, mert ugye minden „portás” előre részletesen készül az ellenfélből. De ezek a próbálkozások is csak arra jók, hogy legfeljebb két találatra szűkítse a hátrányt a nógrádi alakulat. Kovács Peti is igyekszik megrázni magát, betör, majd hetest lő, 26-28-nál ismét csillan némi fény az alagút végén, de hiába, ha a hátsó alakzat gépezete kattog, olajozni kéne, frissíteni, vagy mifene, de nem megy...
Eljön a végjáték, amitől féltem az elején. Ezúttal az utolsó három perc gólparádé, ide-oda potyognak, sikeres hazai akcióra rögtön jön a felelet, végre Szabó András is értékesít egy szél-ziccert, de Varga Antal, a csere lohol és nem lehet megállítani. A végére még Piroska meglövi a harmincadikat, de a kapott gólok száma harminckettő. Elvesztette hazai makulátlanságát is a kábeles társaság.
A lefújás után Kedves mester marad a kispadon, Báthorinak magyaráz rendületlenül, annak a Báthorinak, aki ugyan ezen a napon a csapat legjobbja volt, de úgy tűnik, az edző szerint van még mit javulnia. Demus Dani, a pályaedző pedig csóválja a fejét, bosszankodik a védekezés hatástalansága, meg a gyenge kapusteljesítmény miatt.
Hazafelé menet jómagam már azon morfondírozom: hol a valós helye a Kábel SE gárdájának az NB I/B Keleti csoportjában? Erre most még aligha lehet egyértelműen felelni, de egyre inkább kikristályosodik, hogy a jelenlegi játékosállománnyal az ötödik-hatodik hely megkaparintása lehet az igazi cél...
2011. október 17., hétfő
2011. október 11., kedd
Láttam egy meccset – Dabas-Diego KC – Kábel SE – Sípos segédlettel elbukott végjáték
Kicsit késve indulunk az Ipoly TV stábjával Dabasra, így amint a hármas út bevezető szakaszára térünk, heves imádkozásba kezdek az égiekhez, csak ne legyen nagy forgalom a Hungária Körúton. Szerencsére ez a vasárnap délután sem tér el az átlagostól, azaz viszonylag könnyedén átevickélünk a fővároson, megkönnyebbülésem közben pedig széles mosollyal köszöntöm – szigorúan az autó ablaküvegén keresztül – az ötös út kivezető része mellett lebzselő-didergő, kuncsaftra váró örömlányokat.
Tíz perccel öt óra után be is futunk a Dabasi Sportcsarnok főkapujához, így bő ötven percünk marad, hogy minden „klappoljon”. Jómagam az egész délelőttöt arra áldoztam, hogy a lehető legtökéletesebben felkészüljek a dabasi fiúkból, s közvetítés közben némi pikantériákról is szót ejthessek – igaz, cipőméret, vagy orrvérzési hajlamosság nem szerepelt a statisztikáimban. Prohászka Csaba, a DS „paralimpikon” igazgatója segítségével megtörténik a mezszám-egyeztetés, igaz, legalább a hetven százalékát ismerem a hazaiaknak, de hja, a fiatalok...
Indul a kétszer harminc perc. A Dabas szokásos formáját hozza, azaz sokmozgásos, keresztjátékokra épülő támadási variációkat alkalmaz, ennek végén szerzi a mérkőzés első találatát a strandon korábban válogatottságig és világverseny-éremig is menetelt Hímer Zoltán. Nem kell azonban soká várni a válaszra, a labda valahogy odajut Báthori Peti beállós-kezéig, és máris 1-1. Sőt, Szabó Andris iramodik meg a bal szélen, nem hibáz, itt az előny. Aztán Savón mester villant, átemelős cselét rendesen „megeszi” Horvát. Ha meg ez nem történik meg, a kubai klasszis legalább egy hetest kiharcol. Azt meg „Kokó” belövi.
Tizenegy perc után jó ránézni az eredményjelzőre: 4-8 áll rajta, vagyis remek rajtot vett a Kábel. „Ideje is váltani” - gondolja magában Szilágyi Zoltán, a házigazdák trénere, Horvátot jelöli ki arra a feladatra, hogy a védelem közepén zavaró tevékenységet végezzen, ami láthatóan meg is zavarja a nógrádi legénységet, mert akadozik a gépezet. Ebből aztán felzárkózási lehetőség teremtődik, Kiss inal, már 6-8. De jön Gubó Alex, akinek biztosan jót tett, hogy szombaton este a Mezőkövesd színeiben megszerezte első NB I-es bajnoki gólját, mert most roppant nagy önbizalommal játszik. Kétszer egymás után ő villan, ettől aztán nem jut közelebb a még mindig sokat bakizó Dabas.
Az a fránya zavaró viszont jól működik, elvétett átadás, a Kábel „mumusa”, Szabó Lajos rácsap, meg sem áll Ihász kapujáig. Aztán Gigler következik, ő egykor Gyarmaton is nagy kedvenc volt, a magánéletben felettébb szerény fiú most nem tétovázik, és 10-11-nél vészes közelségbe hozza fel csapatát. Kedves László nem is tehet mást, azt a zöld kartonlapot, amelyen egy nagy „T” betű díszeleg, máris leteszi a zsűri asztalára.
Mintha ez kevés lenne. Szabó Lajos – utolsó értékelhető megmozdulásaként, hiszen kisvártatva fájdalmas arccal lesántikál, s már vissza sem tér – kiegyenlít, ráadásul Burik egy szép beállós-elmozgás végén a vezetést is megszerzi a Dabasnak! Fordult a kocka?
Na azért még nem eszik ilyen forrón a kását! A kifejezetten elementáris formába lendült Szabó András szélről egalizál, majd Gubó két lövése jóvoltából a szünetben két gól ide, Álmos meg tintát játszik, azaz fog rendesen.
A rövid pihenő alatt kortyintok egyet-kettőt a szörpömből, elvégre nem illik a hajrára rekedtes kiszáradt torokkal egy kommentátornak „beégni”. László Sándor Kábel-elnökkel futok össze a nézőtéri folyosón, arcán elégedettség, „jól játszunk” mondja, erre gyorsan replikázom: „idegenben eddig a legjobban”. De már lehet is visszaülni a riporteri székbe, fülhallgatót a fejre illeszteni, kezdődik a második felvonás.
Aminek „antréját” Szabó András adja, s ott folytatódik a meccs, ahol tartott az első félidő közepén. Megy a gyarmati lendület, lázban az egész csapat. Álmos a kapuban bravúrokat mutat be, kézzel-lábbal egyaránt kinyilvánítja, hálóőr ő a talpán. A Dabas az eladott labdák után már vissza se fut, Savón kényelmesen fejez be egy indulást, Báthori emberhátrányos helyzetben tör át a védőfalon, Szabó András pedig már hat gólnál jár – érdemes lenne utánajárni, lőtt-e ő ennyit valaha az NB I/B-ben (lehet, hogy csak NB II-ben?). Eme szép sorozat végén Kovács Peti beállós posztról „cunderezik” egyet, így 27-23 már a Kábel előnye.
Az ember azt gondolná, hogy innen már „sima az út Tipperary-ig”, akár hátra is lehetne dőlni, de a szakértő szem, a kézilabdás ész azt diktálja, nincs itt még vége. Lám, éppen egyfajta dabasi feltámadás jeleit tapasztaljuk, s a „körmenetben” Talapka „viszi a keresztet”. Azaz ő a vezér most, indul és lohol, fut és lő, két és fél perc alatt egymaga hármat „vállal”, ezzel pedig ki is egyenlítenek a hazaiak. Miközben ott középen, a kábeles támadótengelyben semmi sem sikerül. Szabó András azért gondoskodik (még) róla, hogy megfogja az ellenfél lendületét.
Így érünk be, 27-28-as állásnál az utolsó tíz percbe. Amikor a játékvezetőkre közelít a kamera, meg is jegyzem, eddig nem játszottak főszerepet, megmaradtak a háttérben, s remélhetőleg a hátralévő időben sem akarnak ők a végzet emberei lenni. Erre mit látunk, Kovács Pétert kispadra küldik két percre, nem sokkal később Bécsi Misi is erre a sorsra jut, kettős emberelőnyben a vendéglátók. Ha most nem fordítanak, akkor soha. De nem tudnak, mert nem sikerül nekik. Ellenben Savón a jobb szélről, kiszorított helyzetből akkora kapufás gólt „akaszt”, hogy annak csattanását talán még a szomszédos Lajosmizsén ugyanebben az időben mérkőző Salgótarjáni Strandépítők is meghallják: 29-29!
Bodorovics siet, kihasználja még az emberelőnyt, de Savón is tartalék energiákat mozgósít, átemelős csele után nyílik az út, és nem téveszti el. Alex a következő támadásnál meg ugrik, s hiába védett korábban jól Duleba, ezt a löketet nem képes kitornászni a felső sarokból: 30-31!
A másik oldalon Elek Gábor, a Fradi-csajok KEK-győztes – meg enyhe sörpocakos – trénere, aki rutinban és életkorban is versenyre kelhet Savónnal (sörhasban nem, mert ez a gyarmati játékmesternél hiányzik), bal kezének csuklóját igyekszik megfelelő irányba állítani, s hogy ezt jól teszi, jelzi a nagytábla is: 31-31! A Kábel támadójátéka azonban mind jobban döcög, sőt jóformán áll. Középen akarnak a fiúk mindent megoldani, aztán egy labda rossz ütemben jön, Talapka, mint egy karvaly „ráröppen”, elfut és 32-31! A hátralévő idő pedig egy perc harminc másodperc! Nosza rajta, ki más vállalkozna gyarmati részről, ha már „Kokó” meg Savón a végletekig elfáradtak: Szabó András kanyarodik fel a szélről, innen felülről nézve mintha „faultolnák”, azaz szabálytalanság, így a labda csak jóval kisebb sebességgel ér el Duleba ujjaiig, ami könnyű zsákmány egy ilyen tapasztalt kapusnak. Ellenakció, Himer botladozik, szó szerint megbicsaklik a lába, a játékszer is dadog a kezében, ennek ellenére utolsó erejével még felugrik, valahogyan lő is, de harsan a síp! Belülvédekezés, Báthori meg ütött – a játékvezetők szerint - , kétperces kiállítás. „Na ne” - mondom én a kommentátor állásban, ez nem volt hetes kedves sporttársak, még jóindulattal sem kiállítás, sőt, ez már inkább merő rosszindulat a Bóna-Miskei páros részéről. Ami tovább tobzódik, mert Ihász Álmos, aki felettébb hangosan és morcosan reklamál, ugyancsak kisbüntetést kap a padon.
A pályán nagy-nagy káosz, a dabasi ifisták előttem tapsviharban törnek ki, de nem a saját kedvenceiket éltetik, hanem azt a két emberkét, aki momentán ilyetén módon beleavatkozott a meccs sodrába. A heteshez aztán Elek Gábor áll oda, és belövi.
Ezzel eldőlt. Kovács Peti még úgy gondolja, elszór egyet csuklóból – mindhiába – amiből kontra, Gigler pedig beállítja a 34-31-es végeredményt.
A kézilabda sportághoz végképp méltatlan módon, hathatós sípmesteri segédlettel veszítette el a végjátékot a Kábel SE, noha azért meg kell jegyezni, a játékosok előtt sok-sok lehetőség támadt, főleg a második félidőben a még nagyobb előny megszerzésére, és a rohanásban bizony a kulcsemberek nagyon elkészültek az erejükkel. Erre utal lefújás utáni nyilatkozatában maga Kedves László is, aztán az interjú után leül egy székbe, és hosszan maga elé tekintve mereng az elmúlt másfél óra történésein.
Békés ellen, szombaton lehet javítani!
H.H.
Tíz perccel öt óra után be is futunk a Dabasi Sportcsarnok főkapujához, így bő ötven percünk marad, hogy minden „klappoljon”. Jómagam az egész délelőttöt arra áldoztam, hogy a lehető legtökéletesebben felkészüljek a dabasi fiúkból, s közvetítés közben némi pikantériákról is szót ejthessek – igaz, cipőméret, vagy orrvérzési hajlamosság nem szerepelt a statisztikáimban. Prohászka Csaba, a DS „paralimpikon” igazgatója segítségével megtörténik a mezszám-egyeztetés, igaz, legalább a hetven százalékát ismerem a hazaiaknak, de hja, a fiatalok...
Indul a kétszer harminc perc. A Dabas szokásos formáját hozza, azaz sokmozgásos, keresztjátékokra épülő támadási variációkat alkalmaz, ennek végén szerzi a mérkőzés első találatát a strandon korábban válogatottságig és világverseny-éremig is menetelt Hímer Zoltán. Nem kell azonban soká várni a válaszra, a labda valahogy odajut Báthori Peti beállós-kezéig, és máris 1-1. Sőt, Szabó Andris iramodik meg a bal szélen, nem hibáz, itt az előny. Aztán Savón mester villant, átemelős cselét rendesen „megeszi” Horvát. Ha meg ez nem történik meg, a kubai klasszis legalább egy hetest kiharcol. Azt meg „Kokó” belövi.
Tizenegy perc után jó ránézni az eredményjelzőre: 4-8 áll rajta, vagyis remek rajtot vett a Kábel. „Ideje is váltani” - gondolja magában Szilágyi Zoltán, a házigazdák trénere, Horvátot jelöli ki arra a feladatra, hogy a védelem közepén zavaró tevékenységet végezzen, ami láthatóan meg is zavarja a nógrádi legénységet, mert akadozik a gépezet. Ebből aztán felzárkózási lehetőség teremtődik, Kiss inal, már 6-8. De jön Gubó Alex, akinek biztosan jót tett, hogy szombaton este a Mezőkövesd színeiben megszerezte első NB I-es bajnoki gólját, mert most roppant nagy önbizalommal játszik. Kétszer egymás után ő villan, ettől aztán nem jut közelebb a még mindig sokat bakizó Dabas.
Az a fránya zavaró viszont jól működik, elvétett átadás, a Kábel „mumusa”, Szabó Lajos rácsap, meg sem áll Ihász kapujáig. Aztán Gigler következik, ő egykor Gyarmaton is nagy kedvenc volt, a magánéletben felettébb szerény fiú most nem tétovázik, és 10-11-nél vészes közelségbe hozza fel csapatát. Kedves László nem is tehet mást, azt a zöld kartonlapot, amelyen egy nagy „T” betű díszeleg, máris leteszi a zsűri asztalára.
Mintha ez kevés lenne. Szabó Lajos – utolsó értékelhető megmozdulásaként, hiszen kisvártatva fájdalmas arccal lesántikál, s már vissza sem tér – kiegyenlít, ráadásul Burik egy szép beállós-elmozgás végén a vezetést is megszerzi a Dabasnak! Fordult a kocka?
Na azért még nem eszik ilyen forrón a kását! A kifejezetten elementáris formába lendült Szabó András szélről egalizál, majd Gubó két lövése jóvoltából a szünetben két gól ide, Álmos meg tintát játszik, azaz fog rendesen.
A rövid pihenő alatt kortyintok egyet-kettőt a szörpömből, elvégre nem illik a hajrára rekedtes kiszáradt torokkal egy kommentátornak „beégni”. László Sándor Kábel-elnökkel futok össze a nézőtéri folyosón, arcán elégedettség, „jól játszunk” mondja, erre gyorsan replikázom: „idegenben eddig a legjobban”. De már lehet is visszaülni a riporteri székbe, fülhallgatót a fejre illeszteni, kezdődik a második felvonás.
Aminek „antréját” Szabó András adja, s ott folytatódik a meccs, ahol tartott az első félidő közepén. Megy a gyarmati lendület, lázban az egész csapat. Álmos a kapuban bravúrokat mutat be, kézzel-lábbal egyaránt kinyilvánítja, hálóőr ő a talpán. A Dabas az eladott labdák után már vissza se fut, Savón kényelmesen fejez be egy indulást, Báthori emberhátrányos helyzetben tör át a védőfalon, Szabó András pedig már hat gólnál jár – érdemes lenne utánajárni, lőtt-e ő ennyit valaha az NB I/B-ben (lehet, hogy csak NB II-ben?). Eme szép sorozat végén Kovács Peti beállós posztról „cunderezik” egyet, így 27-23 már a Kábel előnye.
Az ember azt gondolná, hogy innen már „sima az út Tipperary-ig”, akár hátra is lehetne dőlni, de a szakértő szem, a kézilabdás ész azt diktálja, nincs itt még vége. Lám, éppen egyfajta dabasi feltámadás jeleit tapasztaljuk, s a „körmenetben” Talapka „viszi a keresztet”. Azaz ő a vezér most, indul és lohol, fut és lő, két és fél perc alatt egymaga hármat „vállal”, ezzel pedig ki is egyenlítenek a hazaiak. Miközben ott középen, a kábeles támadótengelyben semmi sem sikerül. Szabó András azért gondoskodik (még) róla, hogy megfogja az ellenfél lendületét.
Így érünk be, 27-28-as állásnál az utolsó tíz percbe. Amikor a játékvezetőkre közelít a kamera, meg is jegyzem, eddig nem játszottak főszerepet, megmaradtak a háttérben, s remélhetőleg a hátralévő időben sem akarnak ők a végzet emberei lenni. Erre mit látunk, Kovács Pétert kispadra küldik két percre, nem sokkal később Bécsi Misi is erre a sorsra jut, kettős emberelőnyben a vendéglátók. Ha most nem fordítanak, akkor soha. De nem tudnak, mert nem sikerül nekik. Ellenben Savón a jobb szélről, kiszorított helyzetből akkora kapufás gólt „akaszt”, hogy annak csattanását talán még a szomszédos Lajosmizsén ugyanebben az időben mérkőző Salgótarjáni Strandépítők is meghallják: 29-29!
Bodorovics siet, kihasználja még az emberelőnyt, de Savón is tartalék energiákat mozgósít, átemelős csele után nyílik az út, és nem téveszti el. Alex a következő támadásnál meg ugrik, s hiába védett korábban jól Duleba, ezt a löketet nem képes kitornászni a felső sarokból: 30-31!
A másik oldalon Elek Gábor, a Fradi-csajok KEK-győztes – meg enyhe sörpocakos – trénere, aki rutinban és életkorban is versenyre kelhet Savónnal (sörhasban nem, mert ez a gyarmati játékmesternél hiányzik), bal kezének csuklóját igyekszik megfelelő irányba állítani, s hogy ezt jól teszi, jelzi a nagytábla is: 31-31! A Kábel támadójátéka azonban mind jobban döcög, sőt jóformán áll. Középen akarnak a fiúk mindent megoldani, aztán egy labda rossz ütemben jön, Talapka, mint egy karvaly „ráröppen”, elfut és 32-31! A hátralévő idő pedig egy perc harminc másodperc! Nosza rajta, ki más vállalkozna gyarmati részről, ha már „Kokó” meg Savón a végletekig elfáradtak: Szabó András kanyarodik fel a szélről, innen felülről nézve mintha „faultolnák”, azaz szabálytalanság, így a labda csak jóval kisebb sebességgel ér el Duleba ujjaiig, ami könnyű zsákmány egy ilyen tapasztalt kapusnak. Ellenakció, Himer botladozik, szó szerint megbicsaklik a lába, a játékszer is dadog a kezében, ennek ellenére utolsó erejével még felugrik, valahogyan lő is, de harsan a síp! Belülvédekezés, Báthori meg ütött – a játékvezetők szerint - , kétperces kiállítás. „Na ne” - mondom én a kommentátor állásban, ez nem volt hetes kedves sporttársak, még jóindulattal sem kiállítás, sőt, ez már inkább merő rosszindulat a Bóna-Miskei páros részéről. Ami tovább tobzódik, mert Ihász Álmos, aki felettébb hangosan és morcosan reklamál, ugyancsak kisbüntetést kap a padon.
A pályán nagy-nagy káosz, a dabasi ifisták előttem tapsviharban törnek ki, de nem a saját kedvenceiket éltetik, hanem azt a két emberkét, aki momentán ilyetén módon beleavatkozott a meccs sodrába. A heteshez aztán Elek Gábor áll oda, és belövi.
Ezzel eldőlt. Kovács Peti még úgy gondolja, elszór egyet csuklóból – mindhiába – amiből kontra, Gigler pedig beállítja a 34-31-es végeredményt.
A kézilabda sportághoz végképp méltatlan módon, hathatós sípmesteri segédlettel veszítette el a végjátékot a Kábel SE, noha azért meg kell jegyezni, a játékosok előtt sok-sok lehetőség támadt, főleg a második félidőben a még nagyobb előny megszerzésére, és a rohanásban bizony a kulcsemberek nagyon elkészültek az erejükkel. Erre utal lefújás utáni nyilatkozatában maga Kedves László is, aztán az interjú után leül egy székbe, és hosszan maga elé tekintve mereng az elmúlt másfél óra történésein.
Békés ellen, szombaton lehet javítani!
H.H.
2011. október 2., vasárnap
Láttam egy meccset – Kábel SE – Eger-Eszterházy SZSE – Kovácsok kalapálták ki a kezdés csorbáit
Mivel megígértem az ifista fiúknak, hogy egyszer teljes egészében megszemlélem az ő mérkőzésüket is – és mivel a csütörtöki, hölgyek elleni edzőmeccsen maximális figyelemmel és pozitív hozzáállással játszottak –, így már korán megérkezem a Városi Sportcsarnokba. Örömmel látom, hogy a gyarmati játékosok már jóval a saját meccsük kezdése előtt itt vannak, meg maga a mester is. Oda is biggyesztem azonnal a kérdést Kedves Lászlóhoz: „Alex lesz?” A válasz „nem”, ezek után feltételezhető, hogy az egriektől sem jönnek Gyarmatra a kettős játékengedélyes mezőkövesdiek. Meg ugye maga az edző sem, Rosta István, aki momentán a Heves megyei csapat beállója (később derül csak ki, hogy Rosta sporttárs a mi Gubó fiunkat nem is nevezte a tizennégy jegyzőkönyvbe beírt kézilabdázó közé – ezek után döntse el az olvasó, mennyire korrekt lépést volt, hogy így sem engedte el Gyarmatra játszani).
Az ifjúságiak meccse maga a „csikicsuki”. Hol a hazai srácon vezetnek, hol az Eger, aztán a végén valahogy csak-csak errefelé billent a mérleg nyelve. A vendégek jobbára a beállóst igyekeznek megjátszani, a házigazdáknál meg Varga Erik egész jó formába lendülve véd. Igaz, a végjáték lehetne nyugodtabb is, de tisztába vagyunk azzal, hogy a fiúk még nem kellőképpen rutinosok, a hasonló téthelyzeteket, azok megoldását is szokniuk kell, de végül Toarniczky Ádám gólja felteszi az i-re a pontot és 30-28-ra nyernek a kábelesek! Ez azért is nagy szám, mert itthon utánanézek, és látom, utoljára 2009. május 9-én nyert NB I/B-s bajnoki meccset az utánpótlás (a Csömör elleni 10-0 tavaly a „fehér asztal” mellett született meg)! Azaz egy közel két és fél éves átok tört meg most! Le is pacsizok mindenkivel a csata után!
A „nagymeccs” előtt gyors egyeztetést tartok Iványi Bálinttal, az egriek mesterével, mivel jómagam tudósítom ezúttal a hevesi médiát is az eseményről. Aztán elfoglalom szépen a szokott helyem a lelátó túlsó végében, de hamar társaságom akad, hiszen törzskocsmám „tulaja”, id. Halas Csaba is eljött, és Lombos István is mellettem-fölöttem nézi a meccset.
A kezdet nem valami fényes. És ez még óvatos fogalmazás. Mintha kísértene a két héttel ezelőtti „derbi” szelleme, nem megy a támadás, hibák védekezésben. Szabó és Bécsi szélről, Báthori beállóból ront, még Savón is kihagyja az első hetesét. Bezzeg az egri legények robognak, mint az őrültek, az irányító Péter ugrik, bombáz, betalál, ha meg nem ő van soron, megtalálják a beállós Hevért, mert a gyarmati fiúk későn váltanak rá. 1-4, majd 2-5 az eredményjelzőn, nyögvenyelős a produkció, nosza, Kedves László el is unja, máris magához kéreti tanítványait egy perces időkérés erejére.
Lám, mintha ez használna, mert előbb Forgács Peti villan, és átlövése utat talál Repóth hálójába (hátrakacsintok Lombos Öcsire, mondom: „végre…”), majd Savón két megmozdulása következik, s máris 5-5. De forduljon is át éléről az a kocka! Nos, egyelőre nincs kellő löket, ami átlendítse. A védekezés még mindig nem állt össze teljesen, de a 21. percben 8-9-nél Kovács Robi kivédi a balkezes Kovács Ferenc ziccerét, és ez mintha most már meghozná a várva várt feltámadást. Így is van, szinte varázsütésre javulni kezd minden. A hátsó alakzatban ügyes blokkolások, a félelmetes hírű balkezes Pinczés egyelőre még semmit sem mutat, ám a pálya másik felén ott van Kovács Peti. Most ő cipeli a hátán a „társulatot”, igazi vezérként jelzi az irányt, alsó átlövései rendre betalálnak, szervez, betör, ha kell, ziccerbe passzol. Szabó Andris is eredményes a szélről – na, ugye hogy megy! - Forgács indul, megállíthatatlanul, Kovács Robi meg kapja a roló fogantyúját és lehúzza a földig, azaz egyetlen lövést sem enged át… 15-10! Ez már biztos előny a szünetben.
A második félidő rögvest Kajdy Norbi kiállításával indul. Biztos a Horváth-Kosztend páros a szünetben megvizslatta a jegyzeteit, hogy gyarmati oldalon még nincs kisbüntetés, nosza, rögvest adjunk egyet. Ettől azonban nem lesz még automatikusan jobb az egri támadójáték. Ide-oda születnek a gólok, Bán Dávid is megmutatja, hét közben nem azért gyakorolta szorgalmasan a szélső lövéseket, hogy épp meccsen ne menjen neki. Savón meg indul, átemel, indulócselt alkalmaz, jó ütemben passzol, és végre a heteseket is kíméletlenül értékesíti. A különbség meg szépen, fokozatosan nő, 5… 6… már 7 gól, miközben, nini, Báthori Peti váltja Forgácsot a neki merőben szokatlannak tűnő – ám aki ismeri a kábeles berkeket, tudja, ez nem is olyan váratlan húzás – átlövő poszton, mi több, ha kis szerencsével is, betalál. Ezzel már 21-15 a hazaiaknak. Egri oldalon egyedül a fiatal Tamás tartja a lépést, az első harminc percben pályán sem volt, most meg olyan löketeket ereszt kapura, hogy követni is alig lehet. Hol volt eddig ez a srác? No, ezt semmiképpen sem bánják a gyarmatiak.
Ózdon és a balmaziak elleni csatában hozzászokhattunk az izgalmas végkifejlethez, az infarktus-közeli állapothoz, ez most elmarad, talán egy kicsit unatkoznánk is itt a nézőtér végében, de középen Urbán Ottó és csapata olyan hangulatot ad… Ez a vidámság ragad át Ihász Álmosra is, aki semmiképpen sem akar lemaradni Robi mögött, bemegy egy hetesre, és megbabonázza Driznert (a végén ugyanezt teszi ugyanennyi ideig Pinczéssel is).
A végén már valóságos örömjátékkal kedveskedik a szurkolóknak a Kábel, amit Kajdy harmadik kétpercével „kivívott” piros lapja tesz még jobban „fűszeressé”. Van itt már minden, kínai figura, ami nem jön be, Bán Dév ezúttal a rövid sarkot lövi ki jobbkezesként a jobb szélről. Iványi Bálint a túlsó kispadon kap egy kétpercet reklamálásért, de csak az a kérdés már, mennyire nyert a Balassagyarmat. A slusszpoént „Kokó” belőtt hetese hozza el, ezzel lesz 31-24!
Négyből négy siker! Nem semmi, bőszen böngészve a statisztikákat, 1993-ig kell visszamenni az időben, hogy hasonlót találjak a másodosztályú korszakokból. Akkor a második és hatodik forduló között nem talált legyőzőre a Kábel - minden meccsen a következő volt a kezdőhetes: Ocsovai – Bán, Kürtössy, Cseri, Tillmann, Kertész, Cseh –, az öt győzelem után a harmadik helyen álltak a fiúk a tabellán, majd egy Dunakeszin elszenvedett vereség törte meg a sorozatot. Ha a jövő héten, Dabason is ilyen formát mutatnak a fiúk, akkor október 15-én, a Békéssel szemben házi sporttörténelmet írhatnak! De addig még sok víz lefolyik az Ipolyon…
Hegedűs Henrik
Az ifjúságiak meccse maga a „csikicsuki”. Hol a hazai srácon vezetnek, hol az Eger, aztán a végén valahogy csak-csak errefelé billent a mérleg nyelve. A vendégek jobbára a beállóst igyekeznek megjátszani, a házigazdáknál meg Varga Erik egész jó formába lendülve véd. Igaz, a végjáték lehetne nyugodtabb is, de tisztába vagyunk azzal, hogy a fiúk még nem kellőképpen rutinosok, a hasonló téthelyzeteket, azok megoldását is szokniuk kell, de végül Toarniczky Ádám gólja felteszi az i-re a pontot és 30-28-ra nyernek a kábelesek! Ez azért is nagy szám, mert itthon utánanézek, és látom, utoljára 2009. május 9-én nyert NB I/B-s bajnoki meccset az utánpótlás (a Csömör elleni 10-0 tavaly a „fehér asztal” mellett született meg)! Azaz egy közel két és fél éves átok tört meg most! Le is pacsizok mindenkivel a csata után!
A „nagymeccs” előtt gyors egyeztetést tartok Iványi Bálinttal, az egriek mesterével, mivel jómagam tudósítom ezúttal a hevesi médiát is az eseményről. Aztán elfoglalom szépen a szokott helyem a lelátó túlsó végében, de hamar társaságom akad, hiszen törzskocsmám „tulaja”, id. Halas Csaba is eljött, és Lombos István is mellettem-fölöttem nézi a meccset.
A kezdet nem valami fényes. És ez még óvatos fogalmazás. Mintha kísértene a két héttel ezelőtti „derbi” szelleme, nem megy a támadás, hibák védekezésben. Szabó és Bécsi szélről, Báthori beállóból ront, még Savón is kihagyja az első hetesét. Bezzeg az egri legények robognak, mint az őrültek, az irányító Péter ugrik, bombáz, betalál, ha meg nem ő van soron, megtalálják a beállós Hevért, mert a gyarmati fiúk későn váltanak rá. 1-4, majd 2-5 az eredményjelzőn, nyögvenyelős a produkció, nosza, Kedves László el is unja, máris magához kéreti tanítványait egy perces időkérés erejére.
Lám, mintha ez használna, mert előbb Forgács Peti villan, és átlövése utat talál Repóth hálójába (hátrakacsintok Lombos Öcsire, mondom: „végre…”), majd Savón két megmozdulása következik, s máris 5-5. De forduljon is át éléről az a kocka! Nos, egyelőre nincs kellő löket, ami átlendítse. A védekezés még mindig nem állt össze teljesen, de a 21. percben 8-9-nél Kovács Robi kivédi a balkezes Kovács Ferenc ziccerét, és ez mintha most már meghozná a várva várt feltámadást. Így is van, szinte varázsütésre javulni kezd minden. A hátsó alakzatban ügyes blokkolások, a félelmetes hírű balkezes Pinczés egyelőre még semmit sem mutat, ám a pálya másik felén ott van Kovács Peti. Most ő cipeli a hátán a „társulatot”, igazi vezérként jelzi az irányt, alsó átlövései rendre betalálnak, szervez, betör, ha kell, ziccerbe passzol. Szabó Andris is eredményes a szélről – na, ugye hogy megy! - Forgács indul, megállíthatatlanul, Kovács Robi meg kapja a roló fogantyúját és lehúzza a földig, azaz egyetlen lövést sem enged át… 15-10! Ez már biztos előny a szünetben.
A második félidő rögvest Kajdy Norbi kiállításával indul. Biztos a Horváth-Kosztend páros a szünetben megvizslatta a jegyzeteit, hogy gyarmati oldalon még nincs kisbüntetés, nosza, rögvest adjunk egyet. Ettől azonban nem lesz még automatikusan jobb az egri támadójáték. Ide-oda születnek a gólok, Bán Dávid is megmutatja, hét közben nem azért gyakorolta szorgalmasan a szélső lövéseket, hogy épp meccsen ne menjen neki. Savón meg indul, átemel, indulócselt alkalmaz, jó ütemben passzol, és végre a heteseket is kíméletlenül értékesíti. A különbség meg szépen, fokozatosan nő, 5… 6… már 7 gól, miközben, nini, Báthori Peti váltja Forgácsot a neki merőben szokatlannak tűnő – ám aki ismeri a kábeles berkeket, tudja, ez nem is olyan váratlan húzás – átlövő poszton, mi több, ha kis szerencsével is, betalál. Ezzel már 21-15 a hazaiaknak. Egri oldalon egyedül a fiatal Tamás tartja a lépést, az első harminc percben pályán sem volt, most meg olyan löketeket ereszt kapura, hogy követni is alig lehet. Hol volt eddig ez a srác? No, ezt semmiképpen sem bánják a gyarmatiak.
Ózdon és a balmaziak elleni csatában hozzászokhattunk az izgalmas végkifejlethez, az infarktus-közeli állapothoz, ez most elmarad, talán egy kicsit unatkoznánk is itt a nézőtér végében, de középen Urbán Ottó és csapata olyan hangulatot ad… Ez a vidámság ragad át Ihász Álmosra is, aki semmiképpen sem akar lemaradni Robi mögött, bemegy egy hetesre, és megbabonázza Driznert (a végén ugyanezt teszi ugyanennyi ideig Pinczéssel is).
A végén már valóságos örömjátékkal kedveskedik a szurkolóknak a Kábel, amit Kajdy harmadik kétpercével „kivívott” piros lapja tesz még jobban „fűszeressé”. Van itt már minden, kínai figura, ami nem jön be, Bán Dév ezúttal a rövid sarkot lövi ki jobbkezesként a jobb szélről. Iványi Bálint a túlsó kispadon kap egy kétpercet reklamálásért, de csak az a kérdés már, mennyire nyert a Balassagyarmat. A slusszpoént „Kokó” belőtt hetese hozza el, ezzel lesz 31-24!
Négyből négy siker! Nem semmi, bőszen böngészve a statisztikákat, 1993-ig kell visszamenni az időben, hogy hasonlót találjak a másodosztályú korszakokból. Akkor a második és hatodik forduló között nem talált legyőzőre a Kábel - minden meccsen a következő volt a kezdőhetes: Ocsovai – Bán, Kürtössy, Cseri, Tillmann, Kertész, Cseh –, az öt győzelem után a harmadik helyen álltak a fiúk a tabellán, majd egy Dunakeszin elszenvedett vereség törte meg a sorozatot. Ha a jövő héten, Dabason is ilyen formát mutatnak a fiúk, akkor október 15-én, a Békéssel szemben házi sporttörténelmet írhatnak! De addig még sok víz lefolyik az Ipolyon…
Hegedűs Henrik
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)