Mivel megígértem az ifista fiúknak, hogy egyszer teljes egészében megszemlélem az ő mérkőzésüket is – és mivel a csütörtöki, hölgyek elleni edzőmeccsen maximális figyelemmel és pozitív hozzáállással játszottak –, így már korán megérkezem a Városi Sportcsarnokba. Örömmel látom, hogy a gyarmati játékosok már jóval a saját meccsük kezdése előtt itt vannak, meg maga a mester is. Oda is biggyesztem azonnal a kérdést Kedves Lászlóhoz: „Alex lesz?” A válasz „nem”, ezek után feltételezhető, hogy az egriektől sem jönnek Gyarmatra a kettős játékengedélyes mezőkövesdiek. Meg ugye maga az edző sem, Rosta István, aki momentán a Heves megyei csapat beállója (később derül csak ki, hogy Rosta sporttárs a mi Gubó fiunkat nem is nevezte a tizennégy jegyzőkönyvbe beírt kézilabdázó közé – ezek után döntse el az olvasó, mennyire korrekt lépést volt, hogy így sem engedte el Gyarmatra játszani).
Az ifjúságiak meccse maga a „csikicsuki”. Hol a hazai srácon vezetnek, hol az Eger, aztán a végén valahogy csak-csak errefelé billent a mérleg nyelve. A vendégek jobbára a beállóst igyekeznek megjátszani, a házigazdáknál meg Varga Erik egész jó formába lendülve véd. Igaz, a végjáték lehetne nyugodtabb is, de tisztába vagyunk azzal, hogy a fiúk még nem kellőképpen rutinosok, a hasonló téthelyzeteket, azok megoldását is szokniuk kell, de végül Toarniczky Ádám gólja felteszi az i-re a pontot és 30-28-ra nyernek a kábelesek! Ez azért is nagy szám, mert itthon utánanézek, és látom, utoljára 2009. május 9-én nyert NB I/B-s bajnoki meccset az utánpótlás (a Csömör elleni 10-0 tavaly a „fehér asztal” mellett született meg)! Azaz egy közel két és fél éves átok tört meg most! Le is pacsizok mindenkivel a csata után!
A „nagymeccs” előtt gyors egyeztetést tartok Iványi Bálinttal, az egriek mesterével, mivel jómagam tudósítom ezúttal a hevesi médiát is az eseményről. Aztán elfoglalom szépen a szokott helyem a lelátó túlsó végében, de hamar társaságom akad, hiszen törzskocsmám „tulaja”, id. Halas Csaba is eljött, és Lombos István is mellettem-fölöttem nézi a meccset.
A kezdet nem valami fényes. És ez még óvatos fogalmazás. Mintha kísértene a két héttel ezelőtti „derbi” szelleme, nem megy a támadás, hibák védekezésben. Szabó és Bécsi szélről, Báthori beállóból ront, még Savón is kihagyja az első hetesét. Bezzeg az egri legények robognak, mint az őrültek, az irányító Péter ugrik, bombáz, betalál, ha meg nem ő van soron, megtalálják a beállós Hevért, mert a gyarmati fiúk későn váltanak rá. 1-4, majd 2-5 az eredményjelzőn, nyögvenyelős a produkció, nosza, Kedves László el is unja, máris magához kéreti tanítványait egy perces időkérés erejére.
Lám, mintha ez használna, mert előbb Forgács Peti villan, és átlövése utat talál Repóth hálójába (hátrakacsintok Lombos Öcsire, mondom: „végre…”), majd Savón két megmozdulása következik, s máris 5-5. De forduljon is át éléről az a kocka! Nos, egyelőre nincs kellő löket, ami átlendítse. A védekezés még mindig nem állt össze teljesen, de a 21. percben 8-9-nél Kovács Robi kivédi a balkezes Kovács Ferenc ziccerét, és ez mintha most már meghozná a várva várt feltámadást. Így is van, szinte varázsütésre javulni kezd minden. A hátsó alakzatban ügyes blokkolások, a félelmetes hírű balkezes Pinczés egyelőre még semmit sem mutat, ám a pálya másik felén ott van Kovács Peti. Most ő cipeli a hátán a „társulatot”, igazi vezérként jelzi az irányt, alsó átlövései rendre betalálnak, szervez, betör, ha kell, ziccerbe passzol. Szabó Andris is eredményes a szélről – na, ugye hogy megy! - Forgács indul, megállíthatatlanul, Kovács Robi meg kapja a roló fogantyúját és lehúzza a földig, azaz egyetlen lövést sem enged át… 15-10! Ez már biztos előny a szünetben.
A második félidő rögvest Kajdy Norbi kiállításával indul. Biztos a Horváth-Kosztend páros a szünetben megvizslatta a jegyzeteit, hogy gyarmati oldalon még nincs kisbüntetés, nosza, rögvest adjunk egyet. Ettől azonban nem lesz még automatikusan jobb az egri támadójáték. Ide-oda születnek a gólok, Bán Dávid is megmutatja, hét közben nem azért gyakorolta szorgalmasan a szélső lövéseket, hogy épp meccsen ne menjen neki. Savón meg indul, átemel, indulócselt alkalmaz, jó ütemben passzol, és végre a heteseket is kíméletlenül értékesíti. A különbség meg szépen, fokozatosan nő, 5… 6… már 7 gól, miközben, nini, Báthori Peti váltja Forgácsot a neki merőben szokatlannak tűnő – ám aki ismeri a kábeles berkeket, tudja, ez nem is olyan váratlan húzás – átlövő poszton, mi több, ha kis szerencsével is, betalál. Ezzel már 21-15 a hazaiaknak. Egri oldalon egyedül a fiatal Tamás tartja a lépést, az első harminc percben pályán sem volt, most meg olyan löketeket ereszt kapura, hogy követni is alig lehet. Hol volt eddig ez a srác? No, ezt semmiképpen sem bánják a gyarmatiak.
Ózdon és a balmaziak elleni csatában hozzászokhattunk az izgalmas végkifejlethez, az infarktus-közeli állapothoz, ez most elmarad, talán egy kicsit unatkoznánk is itt a nézőtér végében, de középen Urbán Ottó és csapata olyan hangulatot ad… Ez a vidámság ragad át Ihász Álmosra is, aki semmiképpen sem akar lemaradni Robi mögött, bemegy egy hetesre, és megbabonázza Driznert (a végén ugyanezt teszi ugyanennyi ideig Pinczéssel is).
A végén már valóságos örömjátékkal kedveskedik a szurkolóknak a Kábel, amit Kajdy harmadik kétpercével „kivívott” piros lapja tesz még jobban „fűszeressé”. Van itt már minden, kínai figura, ami nem jön be, Bán Dév ezúttal a rövid sarkot lövi ki jobbkezesként a jobb szélről. Iványi Bálint a túlsó kispadon kap egy kétpercet reklamálásért, de csak az a kérdés már, mennyire nyert a Balassagyarmat. A slusszpoént „Kokó” belőtt hetese hozza el, ezzel lesz 31-24!
Négyből négy siker! Nem semmi, bőszen böngészve a statisztikákat, 1993-ig kell visszamenni az időben, hogy hasonlót találjak a másodosztályú korszakokból. Akkor a második és hatodik forduló között nem talált legyőzőre a Kábel - minden meccsen a következő volt a kezdőhetes: Ocsovai – Bán, Kürtössy, Cseri, Tillmann, Kertész, Cseh –, az öt győzelem után a harmadik helyen álltak a fiúk a tabellán, majd egy Dunakeszin elszenvedett vereség törte meg a sorozatot. Ha a jövő héten, Dabason is ilyen formát mutatnak a fiúk, akkor október 15-én, a Békéssel szemben házi sporttörténelmet írhatnak! De addig még sok víz lefolyik az Ipolyon…
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése