Szombat kora este, amikor a Városi Sportcsarnok felé veszem az irányt, legfőképpen azon töprengek, vajon mennyire lesz békés a Kábel SE- Békés kézilabda rangadó, vajon akad e majd csihipuhi-könyökharc. Persze az sem mellékes, mennyire sikerült kiheverni a dabasi sokkot, azaz a végjátékban milyen produkciót nyújtanak majd a hazai fiúk.
Mire leérek, máris kezdhetem szervezni új feladatomat, mondván az egyesület vezetői engem bíztak meg azzal, hogy Havassy Kálmán klubmenedzser távozása után a felkonferálói feladatokat lássam el. Nosza, kis vita után elfoglalom helyem a zsüriasztal mellett, és gyorsan letudom a „kötelezőt” (szegény Kovács Robi biztos bosszús rám, mert menet közben megfeledkezem róla – hja, fejből mondom a játékosok nevét és számát – de aztán egy huszárvágással a legvégén szólítom őt).
Kisebb botladozások után lehuppanok megszokott törzshelyemre a lelátón, s örömmel konstatálom, hogy csinos szomszédaim akadnak a Kamper -lányok személyében (Olívia, a Békéscsaba kiválósága ugyebár a békési 3-as, Tomori Győző hitvese, Nóra meg gondolom elkísérte a „hugit”).
De már fel is harsan a játékvezetői „Gábor-páros”, Hargitai I.-Markó kezdő sípjele. (Apropó: Hargitai Gabival a meccs előtt beszélgettem, s mondta, mennyire élvezi az ilyen kiélezett másodosztályú találkozókat, s sokkal jobb érzés levezényelni egy ilyen, szurkolói torkoktól is túlfűtött összecsapást, mint mondjuk egy foghíjas teremben egy Veszprém-Mezükövesd NB I-es „sima egyest”. )
A Kábel villámrajtot vesz. Pontosabban ehhez aktívan asszisztálnak a vendégek, hiszen sorra csúszik ki a kezükből a labda, még a mégoly rutinos Mohácsi sem találja a ritmust. Egyre-másra tömnék labdával a beállóst, de az elhulló játékszert rendre a gyarmati védők „csipegetik” fel, Savón meg robog, elfut és belövi a ziccert, ha meg nem egyéni indulás van, akkor csoportos gyors akció zajlik, ennek végén Gubó alakítja 5-1-re az eredményt. Oda is biggyesztem Kamper Olinak, Gávai edző biztos leteszi a „T-betűt” és a viharsarki tréner nem is habozik, Holman versenybíró pedig füttyent: időkérés a vendég-fertályon.
De ha még használna! Csakhogy a kép különösképpen nem változik. A Balassagyarmat továbbra is uralja a játékot, és noha ők is hibáznak jó párat, az alföldi gárda jóindulattal szólva is csak éledezik a szendergésből. Közülük talán a sokszoros válogatott Mohácsi mossa ki a csipáit leghamarabb, egy ügyes felső sarkos találattal jelzi, igyekszik beleszólni a meccsbe. A másik oldalon Bán Dávid „eteti” meg egy szép csellel a szélső védőjét, ezzel 6-3, sőt Kovács Péter magabiztos hetese után 7-4. Még Forgács kiállítása alatt sem zárkózik tovább a Békés, ellenkezőleg, egy Savón átlövéssel 9-6. De aztán jönnek a kimaradt lehetőségek, és a félidő hajrájára vészesen közelít a rivális, Kedves László úgy dönt, a hajrára még új lendületet ad a fiúknak, így ő is időt kér.
Ezzel szemben az utolsó hat-hét perc egyértelműen a vendégeké. Mohácsi most már „tempózik” rendesen, hátára veszi a többieket, s ha nincs Kokó időn túli büntetője, ők mennek előnnyel pihenőre – így viszont 15-15.
Szünetben a békési tévés kollégával diskurálgatok kicsit, azt mondom, keveset játssza a széleket a Gyarmat, minden középre összpontosul, ahol a békési védekezés jelentősen feljavult, ezért akadoznak a hazai támadások. De sok „dumára” nincs idő, folytatódik a mérkőzés.
A második játékrészt megint jól kezdi a Kábel. Báthori kap meg beállóban egy lasztit, vetődik, Domokos kapus „lefelé bont”, ő fölfelé fejez: 16-15. Kisvártatva 18-16 áll az eredményjelzőn, Gubó átlövése után. Ki hinné, hogy ez az utolsó fellángolása a házigazdának. Tíz percen keresztül ugyanis szörnyű gólcsend telepszik az Ipoly-parti legénységre. Semmi sem sikerül, Savón átemelős csel után lő, a kapus véd, és Domokos szinte extázisba jön. Szélről teljes a „terített rebetli”, azaz nincs találat, holott kísérletezés bőven akad. Bezzeg Mohácsi és társai jóval szerencsésebbek. Sokszor mint kés a vajon hatolnak át a gyarmati védőfalon, és a két kábeles kapus teljesítményéről mindent elmond, hogy szinte hárompercenként váltják egymást a háló előtt. Pillanatok alatt 18-22 az állás, Vojkovics emberhátrányból is eredményes.
Van-e innen visszaút, eljöhet-e még a felkapaszkodás? Momentán Báthori Peti akarja ezt a leginkább, maradéktalanul ugyan nem, de szinte csak ő dicsérhető a fiúk közül. Váratlanul gondol egyet, felugrik, és gyönyörű átlövésgólt ragaszt a békési hálóba – biztos róla nem volt felvétele Domokosnak, mert ugye minden „portás” előre részletesen készül az ellenfélből. De ezek a próbálkozások is csak arra jók, hogy legfeljebb két találatra szűkítse a hátrányt a nógrádi alakulat. Kovács Peti is igyekszik megrázni magát, betör, majd hetest lő, 26-28-nál ismét csillan némi fény az alagút végén, de hiába, ha a hátsó alakzat gépezete kattog, olajozni kéne, frissíteni, vagy mifene, de nem megy...
Eljön a végjáték, amitől féltem az elején. Ezúttal az utolsó három perc gólparádé, ide-oda potyognak, sikeres hazai akcióra rögtön jön a felelet, végre Szabó András is értékesít egy szél-ziccert, de Varga Antal, a csere lohol és nem lehet megállítani. A végére még Piroska meglövi a harmincadikat, de a kapott gólok száma harminckettő. Elvesztette hazai makulátlanságát is a kábeles társaság.
A lefújás után Kedves mester marad a kispadon, Báthorinak magyaráz rendületlenül, annak a Báthorinak, aki ugyan ezen a napon a csapat legjobbja volt, de úgy tűnik, az edző szerint van még mit javulnia. Demus Dani, a pályaedző pedig csóválja a fejét, bosszankodik a védekezés hatástalansága, meg a gyenge kapusteljesítmény miatt.
Hazafelé menet jómagam már azon morfondírozom: hol a valós helye a Kábel SE gárdájának az NB I/B Keleti csoportjában? Erre most még aligha lehet egyértelműen felelni, de egyre inkább kikristályosodik, hogy a jelenlegi játékosállománnyal az ötödik-hatodik hely megkaparintása lehet az igazi cél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése