Nyirkos, párás, életunt ez a novemberi szombat. Hangulattal a kora délután, és bizony a Városi Sportcsarnokban négytől kezdődő junior meccs sem teszi üdébbé a körülményeket. Nem csak azért, mert bizony a listavezető vendégeskedik a gyarmati utánpótlásnál, aminek folytán jobbára macska-egér harc folyik a pályán – még szerencse, hogy a mérkőzés bizonyos szakaszaiban igyekeznek keményen a helyi fiúk -, hanem a nézőközönség is kevesebb a korábban megszokottnál, még álmosítóbb tehát a helyzet. Nincs mese, a déli kávé hatása elmúlt, fel kell hörpintenem még egyet, hogy felébresszen – elvégre a felnőttek összecsapása ennél jóval kiélezettebb küzdelmet ígér.
Nincs tele a csarnok – ki tudja miért (?) – a hátsó régióban, ami az én megszokott helyem, csak néhány „ifista” ücsörög, meg nem messze tőlem Lombos Öcsi „bácsi”. A Kábel kezdi a játékot, és Gadnai kapus már huszonkettő másodperc elteltével a hálójából veszi ki a játékszert, mivel Savón barátunk egyből feltalálja magát. A másik oldalon a hórihorgas Tarnavölgyi lő át a nála talán egy fejjel is alacsonyabb Piroska Krisztián felett, aztán elől ő kerül helyzetbe, de kimarad. Nosza viszont, Bán „Dév” csippent le egy indítást, és nem is hibáz. Ez a pár körülmény is érzékletesen mutatja, pörög a játék, ide-oda esnek a gólok, még szerencse, hogy pár nyírségi labdaeladás nyomán villámgyors ellenakció fut át a pályán, Savón és Forgács következik a sorban, 5-3 ide. A lendület, a sebesség azonban hibákat szül. Savón például kihagy egy „tökziccert”, majd Báthori hosszú átadását kapcsolja le Varga, megiramodik, és 5-4. A következő támadásnál Teimel, a frissen érkezett balkezes szélső villanhatna, de talán a bemutatkozás lámpaláza teszi – a labdafogó hálón landol a lövés.
A nyíregyháziak előszeretettel játszzák meg a beállóst, ez nem is csoda, hiszen Kocsis Csaba egymaga kétszer szélesebb, mint mondjuk Kajdy és Piroska együttvéve, szemrevaló labdajáratás után Varga érkezik, kisvártatva pedig Horváth fut át mindenkin, és már 6-6.
Tizenegyedik perc, és a Kábel hetest kap. Savón áll oda, lóbál, majd mellé trafál. Ahhh… Szerencsére Kovács Robi a helyén, erre a hibára nincs azonnali válasz, de a másik „újonc”, Varsandán lökete sem ér célba. Még az időkérés sem segít, mert Varga a hétméteres vonalról tudja, mit kell tennie. Ott az előny! Sőt, Báthori és Forgács is mintha a célzóvizét otthon felejtette volna, azt a kétszer-három méteres keretet, amit kézilabda kapunak hívnak, nem találja el. Bezzeg Kocsis összekapar egy bejátszást: 6-8. Bán Dávid jön megint, a szélről a rövid sarkot lövi, eredményesen, és egyenlíteni is lehetne, de a kubai legény – tőle rendkívül szokatlan módon – a második büntetőjét is elhibázza. Egy perccel később viszont valóban 8-8 a táblán: Piroska lohol végig, és belövi a ziccert.
A félidő utolsó tíz perce gólváltásokkal indul, mindenki, aki a sárga mezesekért szorít ezen az estén, kíváncsian figyeli, mit tud igazán ez a Varsandán-srác, aki bizonyítani is szeretne, mert most ő veszi át a főszerepet, átlő, átad, 13-12-nél például ismét ő juttatja vezetéshez a gyarmatiakat. Ám a házigazdák felettébb erős jellemzője ebben a fél órában a kitartó hullámzás, mert például Forgács, majd Teimel sem képes gólt elérni. A Nyíregyházánál viszont a kopaszodó fejű, borostás délszláv legény – meg nem mondom most, hogy szerb, horvát, avagy bosnyák – villan. Szó szerint, mert vajból „készült” csuklója, már-már követhetetlen sistergős bombái nyomán még Kovács Robi is csak ámul.
Az utolsó három percre fordulva – horribile dictu – Báthori is tétova a hetes vonalon, azért a kipattanót értékesíti, de Bursac megint jön, majd Varga is, és 15-17-el vonulnak pihenőre a fiúk.
A szünetben Bán Tibi - mint egykori jobbszélső – búsong egy kicsit a „kolléga”, Teimel góltalanságán, meg Kovács Józsival egyetemben azt mondják, ezzel a Bursac-gyerekkel kellene valamit kezdeni.
Kovács Robi újabb hárításával indul a második félidő, de Varsandán ügyes megoldásaira Tarnavölgyi rendre felel, ráadásul hiába ül két percig Bursac a padon, ebből sem képes profitálni a Kábel, mert Varga, majd Erdős góljával 18-21.
Na, most kell(ene) egy nagy levegőt venni, és beindítani az interkontinentális rakétákat. Ha nem is eme kozmikus sebesség-méretű módon, de Savón igyekszik kikecmeregni a csávából, előbb egy indulás nyomán szépít, majd átemel, betör és 21-21. Közben a Kedves-Demus kispad-páros kieszel egy ötletet, beküldik a védekezés közepére Széles Zolit. Ő aztán gyors egymásutánban kétszer ismerteti meg Bursac-ot azzal, milyen is közvetlen közelről érintkezni egy méretes pofonnal meg egy fojtó fogással – oda is kap a nyakához, percekre kedvét is szegi a gyarmati legény eme „keménykedése”. De még mindig nem történik meg a várt fordulat, mert Báthori ziccert ront, a „káprázattól felocsúdott” Bursac pedig emberhátrányból is eredményes. Báthori ellenben, felejtendő előbbi tévedését, most a középkezdésből máris inal, és úgy bevágja a lasztit Gadnai hálójába, hogy a kapu mögött ücsörgő nézők is összerezzennek.
A tizenharmadik percben a bal szélen „testvércserét” végrehajtó Vasas Tamás 24-25-nél a mérkőzésen utoljára juttatja előnyhöz a nyírségieket. Mert ezután igazán felpörögnek az események. Savón jön, átlő - hol van már az első félidő „rosszulléte” (!) -, kismerhetetlen a mozgása, már tízedik találatát jegyzi, a fáradt vendég-próbálkozások pedig Kovács Robi különböző testrészein - főként a térd alatti tartományokban – landolnak, Varsandán Áron sikeres büntetőjével 26-25-nél hosszú idő után újra a kábeleseknél a fór.
Megállt a nyíregyházi „tudomány”. Kovács Robiról szól a meccs eme szakaszán a fáma, és végre egy emberelőnyt sikerül gólra váltani – ki más, mint Savón -, visszafuttában pedig lelkesít, „koncentralj, koncentralj” mondja a többieknek. Egyre jobban „pezseg” a játék, főleg a házigazdák jóvoltából: Széles, hogy ne csak védekezési képességeivel jeleskedjen, szemérmetlenül belő egy indítást (29-26), s még az sem ront különösképpen az egyre masszívabb kábeles-összképen, hogy Varsandán a negyedik csapat-büntetőt rontja el.
Bartha mester, a vendégek trénere már nem tud mit kitalálni, emberfogással őrzi Savónt, aki viszont a pelyhedző állú Vasast ott veri át, ahol, és amikor tudja, lehetetlen helyzetből beugrik és a legnagyobb nyugalommal „becunderezi” a bőrgolyót a rövid sarokba – 31-28. Vastaps, dobpergés, Hege, a főszurkoló hüvelykujját az égnek emelve köszöni meg ezt a kiváló mozdulatot.
Eljön az utolsó öt perc: a vendégek kétségbeesetten próbálkoznak, gyorsítanak, Bursac már a hátsó felén veszi a levegőt, Varga szintúgy, azért ő még talál fifikát Kovács Robi ellen, de ez is csak 33-31-es szépítésre elég, ráadásul Szabó Andris, aki csak nemrégen szállt be, kérlelhetetlen a lerohanásban: 34-31. Ki gondolná ekkor, hogy ez a meccs utolsó gólja?! Mert többször nem rezdül a háló, Kovács Robi tövig lehúzta a rolót, mindegy már neki, honnan jön a lövés, szélről, beállóból, vagy középről messziről. Lombos Öcsi mögöttem meg rekedtre kiabálja magát: „gyerekek, álljatok meg, nem kell gól, játsszatok passzívig…”. Nem is tesznek mást a pályán izzadó fiúk, az egész pályás emberfogásra „kibotorkáló” rivális már ezzel a fogással sem ér el semmit.
Vége: a hatvan percen keresztül korrekten fújó Horváth-Simó páros véget vet a küzdelemnek. Boldog gyarmatiak ölelkeznek, a tudósító meg csendesen örül, s azt mormolgatja magában, mennyire más ez a társaság, mint a két-három héttel korábbi. Ha nem is tűntek tova az egyénieskedő mozzanatok, azért jelentősen csökkentek, Varsandán Áron pedig – aki 9 gólt szerzett ma – igazi csapatember benyomását kelti, és a többiekre is jó hatással lesz. A nagy rangadók előtt – Cegléd, Törökszentmiklós – jól jött ez a siker a lelkeknek...
És ami ugyancsak fontos: az örök töprengő-tépelődő, elégedetlen Kedves mester is mintha boldogabb lenne, mint más győzelmek esetén…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése