Mivel megint közvetítünk, így az Ipoly TV stábjával vesszük Cegléd felé ezúttal az irányt. Az autóban persze kérdezgetik a kollégák, mint bennfentes, áruljam el, mit várok én magam a meccstől. Ahelyett, hogy hosszas szakmai elemzésekbe kezdenék nekik a hazaiak és a vendégek erősségeiről, illetve gyengeségeiről, röviden lezárom a témát azzal: ha az ötvenedik perc táján még szoros a meccs, akkor mindenképpen megéri az „egyenes” közvetítés, mert akkor izgalmakat is átadhatunk a nézőknek, és nem járunk úgy, mint május végén Gyöngyösön, amikor bizony egy húszgólos „zakó” kommentálása maradt nekem osztályrészül.
A ceglédi Városi Sportcsarnokba érve némi vitánk támad a helybéli rendezvényszervező (kis)asszonnyal, mondván nem szívesen engednének be bennünket – pontosabb engem, mint riportert – a közvetítő helyiségbe, de aztán egy főnöknek szóló „áthidaló” telefon után elfoglalhatom kényelmes kis (ülés)pontomat.
A találkozót a kék mezes Kábel kezdi, és röpke negyven másodperc után Gubó Alex góljával a vezetést is megszerzi. De máris ott a válasz erre Tóth révén, majd Savón találata következik. A gyarmatiak tudatosan nyúlnak a szoros emberfogás fegyveréhez, hiszen Bíró Balázs tavasszal az Ipoly partján egy félidő alatt szórt kilencet, és ezt a veszélyt illik elhárítani, vagy legalábbis csökkenteni. Varsandán kapja az őrző-védő feladatot, ismerik egymást a fiúk Kecskemétről, kedélyes beszélgetésbe is kezdenek a félpályánál, de azért oda-odasandítanak a mérkőzés folyására.
Balázs barátunk momentán azt láthatja, hogy derék jobbszélső csapattársának, a 84-es mezben vélhetően a saját születési évszámát a hátán viselő Pocsainak abszolúte nem megy a játék. Pedig ő volt a vezére egy héttel ezelőtt a több gyarmati szurkolóban, kézilabdabarátban igencsak nagy félelmet keltő 11 gólos törökszentmiklósi diadalnak. Most azonban a szélről ugrik, „pörkölne” egy jót a hosszúba, Kovács Robi azonban rendesen eltakarja a labda útját. Kollégájának, a nála rutinosabb ceglédi hálóőrnek, Erdélyinek nincs ekkora szerencséje, ő úgy nyeli a lövéseket, mint ama háziszárnyas a galuskát.
A Kábel tehát uralja lényegében a játékot, Forgács bal kézzel is eredményes, majd Bán kiállítása ide-oda, Savón értékesít egy büntetőt, ezzel 3-5. Nosza, rajta, igyekeznek az alföldi legények, Bíró kikapcsolása miatt most Tóth és Dengi próbál küzdeni, meg Hódi a bal szélen, az ő találatával már 8-7 a hazaiaknak. De a listavezető, a pontveszteség nélküli házigazda (még?) nem tudja tovább gombolyítani a fonalat. Igaz, bejön Benke, az 5-5 elleni mozgástérben megveri Gubót, egymás után háromszor is „feliratkozik a jegyzőkönyvbe”, de ezek mind-mind csak szépítési, legfeljebb egyenlítési alkalmak, mert a másik oldalon Piroska bevág egy kipattanót, Varsandán átlő és bombáz, és a félidő hajrájára már újra kettő a különbség – a gyarmatiaknak. Sőt, a végén Gubó passzívnál valami irtózatos módon „teszteli” Erdélyit, milyen gyorsan tudja a kapus felemelni a kezét – nos nem tudta, így a szünet 13-16. Érik a meglepetés!
Ama kábeles bravúrt jelző gyümölcs pedig büszkén érik tovább a második félidőben. Továbbra is a húszéves, hórihorgas átlövő érzi magát elemében, Gubó neve mellé kerül a hivatalos jelentésben a tizenhetedik és tizennyolcadik balassagyarmati gól is, Bíró bezzeg még csak az elsőnél jár, amikor 15-17-re szépít. Tartja a háromgólos előnyt a Kábel, igaz nem sokáig, mert egy bosszantó hiba után Pocsai emelkedik és 18-19-nél vészes közelsége „repeszti” a Pest megyei alakulatot.
Ezt mintha megérezné a Kolarovszki-Szabó sípmester-páros is, mert most talán túlságosan is könnyedén osztanak ki egymás után két kétpercet a vendégeknek, előbb Teimelt, aztán Varsandánt ültetve a kispadra, és bizony a hazaiak vannak olyan rutinosak, hogy az ilyen lehetőséget nem szalasztják el – Pocsai révén 19-19-re egyenlítenek.
A dobosok tőlem jobbra, a sportcsarnok sarkában még nagyobb ütemben verik a „jószágot”, de ez nem hat túlságosan nagy lelkesítő erővel a kedvencekre, mert a vezetést nem ragadják magukhoz. Minderről előbb Varsandán, később indulásból Szabó, majd 22-23-ra alakítva az eredményt büntetőből Savón gondoskodik. Az események ritka módon felgyorsulnak most, így a tizennegyedik-tizenötödik perc táján, aminek a gyarmatiak lesznek az áldozatai, mert az ő hibáikból indul Lepsényi, meg Bíró, végül a mindinkább heves fokozatba jutó Pocsai, utóbbi játékos góljával 26-24 a ceglédieknek.
Ennyi lett volna a balassagyarmati helytállás? Nagy tévedés! Savón szedi össze a többieket, szépít, majd megint jön Szabó Andris a szélről, „secc-perc” alatt 26-26 áll a táblán. Sőt, a kubai légiós haláli nyugalommal értékesíti a megítélt büntetőket, 27-29-es az állás így, és mintha a békési bíróduó is látná, ezen a napon képtelenség kifogni a nógrádiakon, hát kompenzálják szépen a kiállításokat.
Az utolsó öt percre ezen a gyötrelmes, küzdelmes, robogós, és persze komoly izgalmakat hozó rangadón 30-30-as részeredménnyel „futunk be”, azaz még semmi sem dőlt el, a kocka bármelyik oldalra átfordulhat. Egyelőre ceglédi vonalon a „fór”, a Pocsai gyerek valóban ügyes kis kézilabdás, ez már a tizenegyedik gólja. Majd Kajdy játszik el egy „nagyhalált” Dengivel szemben, a kőkemény házigazda védő mehet a padra, és már alig lesz hátra valami, mikor visszajöhet. Ezt a sanszot Savón váltja gólra egy furfangos betöréssel – ő már tizenkettőnél jár –, sőt, megint lépéselőnybe kerülhetne a Kábel, de Savón messze eladja a labdát.
Mi lesz itt, kérem szépen?! Az utolsó percre fordul az óra mutatója, mikor egy elvétett gyarmati átadást elcsípve robog a bajnokság élén álló társaság, Bíró, aki lényegében ezen a meccsen csak effajta lerohanásos, vagy „létszámfölötti” szituációban talált be, most egy igen fontos pillanatban juttatja Kovács hálójába a harminckettedik találatot. Peregnek szorgosan a másodpercek, mind gyorsabban vándorol gyarmati kezeken a labda, Gubó meglát egy parányi lövősávot a ceglédi kezek erdejében, és nem hibáz. De nini! Medovarszki versenybíró felemelkedik, két kezét maga lőtt keresztben szétterjeszti, ezzel mutatja, érvénytelen a gól. Kedves László terpeszállásban „toporzékol” előtte, harsogja, „gól volt, gól volt(!)”, de ez aztán nem hatja meg különösképpen a békési zsűrit, az időkérést jelző tábla már az asztalon volt, mikor Gubó felugrott, tessék csak menni az egyperces beszélgetésre. Tehát marad a 32-31, de marad a labda is a gyarmatiaknál.
Egy technikai újításnak köszönhetően – mi számomra is meglepetés, hiszen a két szakvezető „bemikrofonozását” elhallgatták előlem a tévés kollégák – hallom, mit mond a gyarmati mester. Egyszerűen fogalmaz: egy nyomdafestéket nem tűrő, „b” betűs igét használva utasítja a fiúkat, mit kell tenniük a hátralévő huszonnyolc másodpercben.
A Kábel kockáztat. Kovács Robi lejön, a kapu üres, helyette Széles Zoli a pályán. Gubó kap egy pofont, lejön, fogja a száját... Maradt még tizenöt szekundum... tizennégy... tizenhárom... már csak tíz. Varsandán kezén a játékszer, az út előtte tiszta. Felugrik, a labda suhan, egyenesen a hosszú felső sarokig: 32-32! Egyenlítés! Erdélyi villámsebesen akarja kibogarászni a labdát a hálóból, Széles lohol lefelé, de felesleges, mert Báthori Péter egy hirtelen jött ötlettől vezéreltetve – vagy talán megbeszélt volt a dolog (?) – fogja magát, odarohan a hatoson belülre, fellöki a ceglédi kapust. A játékvezetők azonnal a piros lap után nyúlnak, ilyenkor egyértelműen ez dukál. Még akkor is, ha korántsem akkora sportszerűtlenség ez, mint anno Gunnar Prokop esete, emlékszünk, ugye, mikor a Hypo „főmuftija” egy BL-meccsen saját maga szállt játékba és öklelte fel az utolsó pillanatokban az ellenfél induló szélsőjét.
Lényeg a lényeg, Báthori ezért a tettéért minimum egymeccses eltiltást érdemel, de már csak négy másodperc van hátra, Bírót fogja Varsandán, így Kupcsik vállalja a feladatot, hogy végrehajtsa a lehetetlent, azaz ilyen rövid idő alatt kellő távolságba érjen Kovács kapujához, és bebombázza a lasztit. Nem is sikerül neki! Dudaszó! Egymás nyakában az örömittas gyarmati játékosok, megvan a bravúrpont idegenből! Ami eddig senkinek sem sikerült, az előző tíz fordulóban egyetlen riválisnak sem, azt a Kábel teljesítette. Megfosztotta makulátlanságától a listavezetőt!
Lihegve, fáradtan, izzadtságcseppekkel birkózva, rekedten, de boldogan kecmergek ki a közvetítő fülkéből. Igen, az ilyen meccset érdemes és élvezet is kommentálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése