Balassagyarmati Kábel SE – Ózdi KC 25-29 (11-10)
Balassagyarmat, 200 néző, v.: Heim, Jolántai.
Kábel SE: Síró – Bécsi 2, Piroska 1, Horváth 3, Széles,
Varga J. 8, Bán 1. Cs.: VARGA Á. (kapus), Szabó T. 6/2, Varsandán, Tihanyi 2,
Szabó A. 1, Kertész, PURUCZKI 1. Vezetőedző: Kedves László. Pályaedző: Demus
Dániel.
Ózd: LOSONCZI – Jakab Zs. 1, Panyi, BARTA 11/3, Papp, NYESTE
7, Scitovszky T. 1. Cs.: Nyitrai (kapus), Koscsó 1/1, Harkó 1, Lázár 2,
SCITOVSZKY R. 4, Kocsis. Vezetőedző: Váczi Sándor.
Hétméteresek: 2/2, ill. 5/4. Kiállítások: 12 p. (+1 kizárás:
Széles, azonnali piros lap ütésért), ill. 12 p. (+2 kizárás: Papp, azonnali
piros lap gáncsolásért, és Scitovszky T., a harmadik 2 perces büntetés után).
Az eredmény alakulása: 6.p.: 3-1, 11.p.. 4-6, 23.p.: 7-9,
31.p.: 12-10, 38.p.: 12-15, 42.p.: 15-18, 52.p.: 18-27, 54.p.: 20-29.
Itt, ezen a helyen egy szokványos tudósításnak kellene
állnia, benne jegyzőkönyvszerűen a mérkőzés történetével. Hogy ez mégsem így
történik most, annak oka a találkozó lefolyásában, kimenetelében keresendő. Egész
egyszerűen rengeteg, már-már kabaréba illő jelenet volt az összecsapáson. Nevek
említése nélkül: számtalan eladott labda, olykor gyors ellentámadás közben
nemes egyszerűséggel az ellenfél kezébe passzolás, százszázalékos helyzetben a
kapus céltáblának tekintése, temérdek technikai hiba, benne olyanok, mint
kétszer indulás, és labdavezetés közben a játékszer pályán kívülre hajítása. No
és rohanás, robogás, mintha egy flúgos futamról készült filmbe csöppentünk
volna.
Persze mindezek a résztvevők, a játékosok, a szakvezetők, és
a közönség, a lelkes szurkolók számára cseppet sem tűntek nevetségesnek, de a
kívülálló szemével tekintve felettébb kényszeres kacajra késztetőek voltak. A
rengeteg kapkodás láttán sokszor úgy rémlett, mintha nem is az NB I/B-ben
járnánk. Igaz, ez egyszeri alkalom volt, megismételhetetlen ez a produkció, és
vélhetően egyik csapat képviselői sem gondolják úgy, tartósan maradnak ezek a
hibák, ez a gyenge teljesítmény.
Amiből most az ózdiak jöttek ki jobban. Nem mintha magasabb
képzettségű csapat lennének, erről szó sincs, a gyarmatiak ugyanazt a szintet
képviselik, egységességben is egyenrangúak a társaságok, de ez egy ilyen este
volt október hatodikán.
A két csapatnál ezúttal csak a játékvezetői páros
teljesített haloványabban. Főleg akkor, mikor előbb teljesen elhamarkodottan,
egy szemlátomást csak két percet érő szabálytalanságért azonnal piros lapot
mutattak fel a vendégek rutinos beállójának, Papp Gábornak, nem sokkal később pedig
– lehet, hogy eme tévedésüket felismerve, egyfajta „kompenzációként” – szintén
egy legfeljebb kisbüntetést érdemlő lökésért a másik oldalon Széles Zoltánt
küldték be az öltözőbe. De még sok-sok kisebb-nagyobb hibájuk akadt, és mivel
játékvezetői ellenőr is megjelent a mérkőzésen – hazánk egyik legnagyobb
tiszteletnek örvendő sípmestere személyében – biztos buzgón került bejegyzés a
jegyzettömbbe.
Kedves László: Az első félidőben eldönthettük volna a
mérkőzést, de legalább tizenkét egyértelmű ziccert elhibáztak a fiúk. Azt
gondolták a játékosok, elég most csak a mezüket kivinni a pályára, a szívüket,
a lelkesedésüket, a koncentráló képességüket otthon felejtették.
Váczi Sándor: Az első félidei rohanásunkkal előkészítettük a
második félidő eredményességét. Itt tartunk most: háromból három győzelemnél
járunk.
H.H.
