Kábeles „indigó”

Nagyon ritkán fordul elő a sportéletben, hogy a történelem ilyen pontosan, ennyire tökéletesen ismételje önmagát. A Nógrád megyei kézilabdában az elmúlt húsz évben biztosan nem fordult elő hasonló – sőt, szerintem korábban sem. Az, hogy két egymást követő héten, két egymás utáni mérkőzésen ugyanaz a személy, ugyanakkor és (majdnem) ugyanúgy hajtson végre egy mozdulatsort, lehet, hogy az egész magyarországi sportban sohasem történt meg.

De José Savón így járt.

Szeptember 21-én rendkívül izgalmasan alakult a Balassagyarmati Kábel SE – Pick Szeged II. NB I/B-s bajnoki mérkőzés végjátéka. Döntetlen állásnál a házigazda csapat támadhatott és az utolsó másodpercekben kiharcoltak egy hétméterest. Megszólalt a duda, és időn túli büntető következett. A Kábel SE legrutinosabb, leginkább tapasztalt, sok csatát átélt, kiváltképp harcedzett játékosa vállalta el a feladat végrehajtását: José Savón. A kubai klasszis rezzenéstelen arccal állt oda a „heteshez”, Tóth Mihály, a szegediek jól megtermett hálóőre izgett-mozgott vele szemben. Aztán „Rodney” a jobb sarok felé bombázta a büntetőt. Szomorúan fordult vissza, lemondóan legyintett, látszott rajta, megviseli a történet – biztatták is a társak, hiszen a csapat győzelmi esélyt szalasztott el.

Egy hét telt el, és a gyarmati legénység Lajosmizsére utazott. Mit ad isten, szeptember 28-án, talán ugyanabban a percben, mint az előző szombaton, megint döntetlen állásnál, az utolsó támadásnál járt kézről-kézre a kábeles fiúknál a labda. Aztán négy másodperccel a lefújás előtt akció. Betörés, belül védekezés, hétméteres. A duda most is megszólalt, letelt a hatvan perc. És ki vállalta el ismét a büntetőt? José Savón. Vajon járt-e épp akkor a fejében a múlt szombat szerencsétlen mozdulata? Vajon gondolt-e arra, hogy egy héttel ezelőtt fölé trafált? Profi gondolkodású, profi mentalitású férfiú ő, csak arra koncentrált, be kell lőni a hétméterest, szét kell „cincálni” az ellenfél hálóját, hogy aztán örömittasan ujjongjanak az idei első bajnoki győzelem után.

José Savón odaállt. És most belelőtte a kapusba. A végeredmény 22-22 lett, újból elmaradt a nyertes mámora.

Nagyon ritkán fordul elő a sportéletben, hogy a történelem ilyen pontosan, ennyire tökéletesen ismételje önmagát. Most megtörtént – a Kábel kárára.

Haditúra Romhányban

Ma már legfeljebb a negyvenes-ötvenes korosztály tagjai emlékeznek – némi nosztalgiával – a hajdani, iskolai Magyar Néphadsereg Napjára, ami tulajdonképpen a pákozdi csata emléknapja volt. Szeptember 29-én az iskolások terepre alkalmas ruhában ugyan, de az elmaradhatatlan vörös nyakkendőben, „egy napi hideg élelemmel” kirándultak valami közeli, vadregényes helyre, ahol akadályversennyel és az elmaradhatatlan számháborúval töltötték el a napot. Jó esetben a néphadsereg vagy a határőrség alakulata is kivonult ilyenkor, fegyvereket, hadi technikát bemutatni a gyerkőcöknek.

Ilyesmit szervezett idén a romhányi TERIKE – a Tegyünk Együtt Romhány Ifjúságáért Közhasznú Egyesület – az iskolások számára. Természetesen bizonyos attribútumok, mint a vörös nyakkendő, a Magyar Néphadsereg és a számháború hiányoztak, de akadályverseny, fegyverek és katonák is voltak. A Hadtörténelmi Kulturális Egyesület tagjait kérték föl a szervezők a közreműködésre, akik második világháborús – amerikai, szovjet és Wehrmacht – egyenruhába öltözve a korabeli kézi fegyvereket mutatták be a gyerekeknek az akadályverseny állomásain.

- Hagyományt szeretnénk ezzel teremteni, – mondta Csordás László főszervező – hogy ne kelljen a Hadtörténeti Múzeumba utaznia annak, aki háborús múltunkat valamennyire is szeretné megismerni. És nem utolsó sorban valami érdekes rendezvénnyel kimozdítani a gyerekeket a négy fal közül.

Ez most, a Pákozdi csata emléknapján sikerült is.

Rimóci pontrablás a Nagyligetben

Balassagyarmati VSE – Rimóc SE 1-1 (1-0)

Balassagyarmat, 150 néző, v.: Trubin B. (Holecska, Szász)

BVSE: Földi – Benécs (Nagy G.), Smiknya, Gaál, Földvári – Balga, Chikán – Fábri (Petrás), Balaskó (Hodur G.), Szilágyi Á. (Strehó) – Oláh Á. Edző: Mohácsi László.

Rimóc SE: Csampa – Balázs, Jusztin, Rácz I., Bangó N. – Antal, Farkas, Árva, Bangó R. – Vincze (Bangó A.), Márton. Edző: Sebestyén Szilárd.

Gl.: Balaskó,ill. Márton. Sárga lap: Benécs, ill. Antal, Balázs, Bangó N.

Jók: Balga, ill. Csampa, Jusztin, Bangó N., Márton.

Gyönyörű őszi időben, heves támadásokkal kezdett a balassagyarmati csapat. Az első negyedórában szinte beszorította ellenfelét, de a helyzetek kimaradtak. Gaál fejesét védte Csampa, Oláh Á. Szép akció után az oldalhálóba lőtt, Balga bombája pedig a keresztlécen csattant. Aztán megtört a jég: a huszonegyedik percben egy bal oldali szabadrúgást Balaskó a rövid sarokba csavart. Ám a gól nem pezsdítette fel a gyarmatiakat, maradt a meddő mezőnyfölény. A félidő vége felé Oláh növelhette volna az előnyt, de a rimóci kapust kicselezve gyengén gurított, így a védők felszabadíthattak.

A második félidőben tovább folytatódott a macska-egér harc, igaz, nagyobb helyzetek nélkül, a lelkes vendégek, csúsztak-másztak, illetve a hálóőr Csampa sem tétlenkedett.  A cserecsatár Nagy G. kiugrását például vetődve védte. Végül a sok kihagyott lehetőség megbosszulta magát, mert a Rimóc váratlanul egyenlített: a hetvennyolcadik percben Bangó N. szerzett labdát a BVSE térfelének közepén, azonnal megjátszotta Mártont, aki előbb Gaál, majd Földi mellett húzott el, és higgadtan gurított a kapuba. A hátralévő időben mindent egy lapra feltéve rohamozott a házigazda gárda, de ismét csak ordító ziccerig jutottak. A szívós vendégek megérdemelték a pontszerzést.

Mohácsi László: A helyzeteket nem csak kialakítani kell, be is kell rúgni. A játékosaink ma ezt elmulasztották, vagy nagyképűség, vagy felelőtlenség miatt. Súlyos döntéseket kell meghoznunk a jövőben. Gratulálok a rimóciaknak!

Sebestyén Szilárd: Lelkes, csupa szív játékunkkal pontot szereztünk egy erős ellenfél otthonában. És a szerencse sem pártolt el tőlünk.

Kiütötték a gyöngyösieket

Vak Bottyán DSE Gyöngyös – Balassagyarmati Kábel SE 16-38 (5-18)

Gyöngyös, 50 néző, v.: Urbán, Szabó.

Kábel SE: Varga – MARKÓ 7, MAZÁK 6, Krisztin-Német 2/1, Szikszai 2, GARAMVÖLGYI 7, Hutyánszki 1. Cs.: Szabó Zs. (kapus), BALÁZS 4, Petrovszki 3, MOLNÁRKA 2, Pásztor 2/1, VERES 1, Virág 1. Edző: Demus Dániel.

Hétméteresek: 1/0, ill. 3/2. Kiállítások: 2, ill. 2 perc.

Az eredmény alakulása: 6. perc: 0-5, 12. perc: 1-8, 28. perc: 4-17, 33. perc: 5-22, 45. perc: 11-30, 53. perc: 13-35.

A Heves megyei bajnoki, szabadtéri mérkőzésen a nem túl acélos házigazdák ellen kezdettől fogva nagy iramot diktált a szinte tavalyi NB II-es csapatával felálló gyarmati társaság. A nagy fölényre jellemző, hogy a második félidőben valamennyi cserejátékos kellő időt tölthetett a pályán, és a bizalmat gólokkal hálálták meg.

Demus Dániel: A lényeg, hogy sérülés nélkül megúsztuk a „bitumenes” kirándulást. Sok mindent tudtunk élesben gyakorolni, de akadnak még hiányosságok.

Megint elszalasztotta az esélyt a Kábel

Primavera Mizse KC – Balassagyarmati Kábel SE 22-22 (11-12)

Lajosmizse, 100 néző, v.: Nagy, Túróczi.

Mizse KC: Lengyel – BAK 3, Veszelszki, Kupcsik, BUJDOSÓ 3, PAZ 8, TAKÁCS 6/4. Cs.: FARKAS (kapus), Drabant 2, Sándor, Bán A., Vujasin, Varga. Edző: Tóth Edmond.

Kábel SE: SÍRÓ – Bécsi, Savón 5/2, Kottán, Piroska 1, Varga J. 4,  Bán D. 2. Cs.: VARGA Á. (kapus), Kajdy, SZÉLES 1, SZÉKELY 7/3, Szabó 1, Pintér, Tihanyi 1. Edző: Kedves László.

Hétméteresek: 6/4, ill. 7/5. Kiállítások: 14, ill. 12 perc.

Az eredmény alakulása: 8. perc: 2-4, 18. perc: 5-9, 24. perc: 9-9, 37. perc: 15-16, 45. perc: 19-16, 53. perc: 20-21.

Némi furcsaság, hogy két kimaradt büntetővel indult a találkozó, előbb Savón, majd Takács hibázott a hétméteres vonalról. Aztán egyre inkább magára talált a Kábel. Ügyesen szőtték a támadásokat és előnyhöz is jutottak, Bán Dávid egymás után kétszer talált be, majd Székely értékesített két hetest, sőt, a Vácról érkezett irányító újabb sikeres próbálkozásával már négy volt a különbség a vendégek javára. Ám ahelyett, hogy folytatódott volna a lendületes csapatjáték, sorozatos egyéni bakikból felzárkózott, majd a házigazdák kubai légiósa Paz, illetve Takács révén ki is egyenlített a Mizse KC. A félidő slusszpoénját azonban Székely adta meg, ezzel minimális vendég-vezetéssel vonultak pihenőre a csapatok.

A második játékrész elején Varga János keze villant „duplán”, egy Savón-büntetővel pedig 16-15-re még a Kábel birtokolta az előnyt. Nem sokáig, mert egy újabb balassagyarmati hullámvölgy következett. Paz háromszor felugrott, lőtt és betalált, az alföldi alakulat pedig 19-16-ra fordított. De még innen is talpra állt a nógrádi együttes – Szabó, Tihanyi és Széles góljaival ismét „egalizálták” az eredményt, sőt 20-21-nél ismét esély támadt a győzelemre. De ezzel nem éltek a gyarmatiak. Jött Bujdosó, majd Bak pontos befejezése és megint fordult a kocka. Ezt Varga János egyenlítette. Sőt, egy kivédekezett akció után az utolsó támadás joga – mint egy héttel korábban a Szegeddel szemben – a Kábelt illette. Négy másodperccel a lefújás előtt Piroska tört be a falba, ugyan „bepasszírozta” a labdát a hálóba, de belül-védekezés miatt büntetőt ítéltek a játékvezetők. Időn túlit. Akárcsak a múlt héten, most is a legrutinosabb ember, a karibi klasszis vállalta el a sorsdöntő lövést. És hasonlóképpen elhibázta – ezúttal a kapusba lőtte -, mint a Szeged ellen.

Összességében addig, amíg csapatként teljesítettek a gyarmatiak, komoly reményük volt az idegenbeli győzelem kivívására, ám amint az egyénieskedő, öncélú játék felülkerekedett, máris következtek a hibák, ami végül csak egyetlen pont megszerzését eredményezték.

Tóth Edmond: Hullámzó volt a meccs, a hajrában nekünk állt a zászló, de végül az egy pontnak is örülnünk kellett.

Kedves László: Ismételte magát a történelem. Néhány játékosnak komolyan el kell gondolkodni, hogyan tovább.

Keleti kézis végeken – A harmadik forduló elé

Érdekes párosítások vannak a férfi kézilabda NB I/B Keleti csoportjának harmadik fordulójában. A papírformát tekintve senki sem mehet igazán biztosra, ám néhány összecsapás végkifejlete igencsak megjósolható.

Pick Szeged II. – Hajdúnánás

A szegedieket láttam – jó sok balassagyarmati szurkolóval együtt – az elmúlt hét végén, és a tapasztalatok alapján egyértelműnek tűnik a hazaiak sikere. Gyors, lendületes kézilabdát játszanak, kiváló kapussal a háló előtt, tehát jogosan bizakodhatnak. Ahogy pedig ünnepelték az Ipoly-parti pontszerzést, előrevetíti, kifejezetten jó hangulatban kézilabdázhatnak szombaton. A nánásiak viszont roppant módon keserűek, hiszen a PLER legénysége valósággal átgázolt rajtuk. Ott biztosan akad mit helyrerakni a fejekben, de nem most indulnak meg felfelé a hajdúságiak.

Törökszentmiklós – Gödöllő

Hasonló a helyzet itt is. Lélekemelő sikert arattak a „törökök” Nyíregyházán, tehát aligha kétséges, folytatni akarják – és nem csupán akarják majd – a lendületet. Kis Gergely társasága egyre jobban kezd összerázódni. A vendégek legutóbb Lajosmizsén a végjátékra készültek el teljesen az erejükkel, pedig 20-20-nál még partiban voltak. Érzésem szerint ezúttal nem nehezítik meg ennyire a szentmiklósiak dolgát.

Békés – Balmazújváros

A Békés alapos zakóba szaladt bele Egerben, ezt a „gikszert” igyekeznek majd hazai környezetben kijavítani, ám éppen a mezőny „legkristályosabb” csapata látogat hozzájuk. Mégis, valahogy meglepetést szimatolok. Az első két forduló eredményei alapján sok gólos találkozó várható, lehet, a hazaiak most begyűjtik a két pontot.

Mizse KC – Balassagyarmat

Kedves László, a gyarmatiak mestere a beharangozójában háromesélyesnek látja a mérkőzést, és ez valóban így is van. A lajosmizseiek felálltak a szegedi kiütés után a padlóról, igaz, roppant nehezen a Gödöllővel szemben, míg a Kábel SE rendkívüli izgalmak közepette veszített egy pontot – mivel ugye Savón kihagyta az időn túli büntetőt. Minden bizonnyal végig kiélezett lesz a csata, amiben benne van mindkét fél győzelmének lehetősége is, ugyanakkor a döntetlen sem elképzelhetetlen.

PLER II. – FTC

Tavaly még egy tányérból ettek, ma riválisok. A fővárosi rangadó komoly kézilabda csemegét ígér vasárnap délután négytől az ínyenceknek, mindenképpen ez a legérdekesebb meccs a párosításokból. A PLER remekül, két nyertes összecsapással rajtolt, míg a Fradi a múlt héten 45 gólt termelt a Kecskemét hálójába. Itt is bőven zörögnek majd a hálók, de szerintem a hazaiak kapujába hull majd többet a játékszer.

Kecskemét – Eger

Az egriek biztos nem játszanak még egyszer olyan „nyögvenyelősen” idegenben, mint tették azt Ózdon, ráadásul remekül hathat a lelkekre a Békés kiütése. A Kecskemét ezzel szemben még csak ízlelgeti a másodosztály légkörét, a lelkes fiatalok megszorongatják majd a hevesi gárdát, de csak rövid ideig.

Ózd – Nyíregyháza

Ózdon – mint mutatták azt az egriek – rendkívül nehéz „kisajtolni” a győzelmet, ez nem mindenkinek sikerülhet, mint ahogy, érzésem szerint pórul járnak itt a nyíregyháziak. Szakál mester, a hazai tréner sokat panaszkodott múlt héten az átlövők teljesítménye, biztos sokat gyakorolt is velük, és Barta Dánielék nyernek is.

Keleti kézis végeken - Menetelnek a bajnokesélyesek

A második fordulóban tulajdonképpen nem történt különösebb meglepetés. Az első kör eredményeinek tudatában nem tekinthető annak a szegedi tartalék balassagyarmati pontszerzése, és a PLER II. hajdúnánási sikere sem (legfeljebb a mértéke), egyedül talán a törökszentmiklósiak nyírségi diadala emelhető ki, de itt sem volt különösebb kétség a két pont sorsáról. Nézzük a részleteket.

Balmazújváros – Ózd 37-22 (16-8)

Az ózdiak igen elszántan érkeztek a balmazújvárosi új rendezvényközpont kézilabdás „megnyitójára”, de végül lógó orral távozhattak. Az ózdiak tudósítása szerint még 3-2-re a vendégek vezettek, de ezután fokozatosan felőrölte riválisát a házigazda társaság. A nyitott védekezéssel szemben szinte semmit sem tudtak alkotni a kohászvárosiak, míg a balmaziaknál a beálló István Péter „élt” nagyon. A vendégek átlövői is csődöt mondtak, mint ahogy arra utalt meccs utáni összegzésében Szakál György edző is. A hajdúságiak ezek után már sorra szerezték a könnyű gólokat, a két csapat között pedig egyre duzzadt a különbség. A vendéglátók mestere, Füzesi Ferenc szerint a védekezésük végig stabil volt, ám a támadójátékon még akad mit javítani.

A balmazújvárosiaknál István 8, Hajdú 6, Temesvári és Kovacech 5-5, míg az Ózdnál Barta 7, illetve Kocsis 5 gólt szerzett.

Balassagyarmat – Pick Szeged II. 27-27 (11-12)

Erről a mérkőzésről külön írásban számoltam be a blogon, annyit azért itt is megjegyeznék, hogy ezúttal Savón nem vitte a hátán a többieket, sőt, önmagához képest kifejezetten gyengébb teljesítményt nyújtott, de a komoly izgalmakról azért gondoskodtak a csapatok, illetve a kapusteljesítmények (Varga Ádám és Tóth Mihály) kimagaslóak voltak.

Mizse KC – Gödöllő 26-21 (13-14)

Nehezen indult a hazaiak számára a mérkőzés, ugyanis a vendégek rendkívül szívósan, szervezetten, türelmesen játszottak. A második játékrész elején azonban egy 6-1-es sorozattal fordított a Mizse, és már-már úgy tűnt, simán veszi az első hazai akadályt. De a vendégek gondoskodtak még némi izgalomról, hiszen 20-20-ra kiegyenlítettek. A felzárkózás ellenben felőrölte maradék erejüket, és egy újabb 6-1 rohammal biztosan szerezte meg a győzelmet az alföldi csapat. További információt – közte edzői nyilatkozatokat – nem sikerült megszereznünk.

FTC – Kecskemét 45-28 (21-13)
Furcsán alakult a meccs első félideje. A Kecskemét ugyanis ritka bátor játékot nyújtott a Népligetben, hasonlóképpen idei első játszmájukhoz, most is vezetést szereztek – és most sem tudták tartani. Egy időkérés után Tuba Kovács kapus vezérletével, és gyors indításokkal 10-0-s „szakaszt” produkált a Fradi, és már a szünetig nagy előnyhöz jutott. A folytatásban nem állt le a zöld fehérek lendülete, sorozatban gyártották a gólokat, és teljesen két vállra fektették a vendégeket. A kecskemétiek honlapja szerint a súlyos vereség oka, hogy hiányoznak a rutinos játékosok.

Hajdúnánás – PLER Budapest II. 25-34 (10-19)

Az eredmény akár meglepetés is lehetne, de a PLER végig vezetett a meccsen. Sőt, nem is egy hirtelen lendülettel, hanem szép fokozatosan húzott el a hazaiaktól. 5-8, 7-12, majd a szünetben már 10-19 állt az eredményjelzőn. Ezek szerint tehát a fővárosiak sok-sok energiát nyertek a balassagyarmatiak felett aratott győzelemből. A Hajdúnánás a második félidőben egyre jobban görcsölt és kapkodott a felzárkózás érdekében, de számos hibát vétettek, míg a budapestiek nem hibáztak. Az ötvenedik perc táján 14 góllal (!) vezettek már, ezen a különbségen tudott a Nánás a hajrában szűkíteni.

Nyíregyháza – Törökszentmiklós 21-25 (8-11)

Érdekes mondattal indította a szabolcsi online újság a mérkőzésről szóló tudósítást: „a körítéssel nem volt gond, tapsoló várta a nézőket, hetesdobó versenyt rendeztek, tombolát sorsoltak, bemutatkozott a kabala kakas, ám a főfogás, a meccs odakozmált.”

Való igaz, a Losonc vezette szentmiklósi védekezés a kezdetektől fogva jól állta a nyírségi rohamokat, és a hetedik perctől kezdve folyamatosan vezettek is a vendégek. A vendéglátóktól egyedül a kilenc találatot jegyző Szűcs Balázst tudta kiemelni Varga Zsolt szakmai igazgató, míg a másik oldalon Kis Gergely mester a betegségéből felgyógyuló Mészáros Péter kapus teljesítményét (közel hatvan százalékos hatékonysággal védett!) dicsérte igazán. A második félidőben mindössze egyszer, 12-13-ra tudott „veszélyes közelségbe” kerülni az egyenlítéshez a Nyíregyháza, de ezután Boda Péter és társai újból szórni kezdték a gólokat. Végül úgy nyerték meg magabiztosan a mérkőzést, hogy az utolsó hét percben már egyetlen egyszer sem zörgették meg az ellenfél hálóját.

Kis Gergely a lefújást követően úgy vélekedett, magas hőfokú, szenvedélyes és precíz produkciót nyújtottak a tanítványai, nagy odaadással, szívvel-lélekkel küzdöttek, és ez volt a siker kulcsa.

Eger – Békés 36-23 (18-10)

Rangadónak indult a forduló záró találkozója – de nem az lett belőle. Az Eger ugyanis szemlátomást tanult az ózdi hibákból. Tíz perc alatt már négygólos előnyt szereztek, és még egy vendég-időkérés sem tudta kizökkenteni Padláékat a megszokott ritmusból. A hírek szerint nagyon jó volt a hazaiak védekezése, sokat sáncoltak, és remek átlövésgólokat lőttek, ráadásul nagyon könnyen alakították ki a helyzeteiket.

A második félidőben egyszer ugyan felzárkóztak a békésiek, de csak 24-18-ig tudtak, onnan megint jött Szabó Péter és Pánczél irányításával az egri roham, ami a végén rendkívül fölényes sikerben végződött. Szabó Péter ezúttal 9 gólt szerzett, ezzel átvette a góllövőlistán a vezetést José Savóntól. A vendégek szakvezetője, Gávai Ferenc rendkívül letörten nyilatkozott a saját honlapjuknak, elmondta, hogy idegenben még egy ennyire jó csapattól, mint az Eger sem szabad 36 gólt kapni, és reméli, tanulnak a hibákból a tanítványai. Csík Jánostól hasonló értékelést nem találtunk.

A bajnokság állása: 1. Balmazújváros 4 pont (62-44); 2. Eger 4 (57-42); 3. PLER II. 4 (63-52); 4. Pick Szeged II. 3 (57-43); 5. FTC 2 (76-62); 6. Törökszentmiklós 2 (47-46); 7. Nyíregyháza 2 (47-49); 8. Hajdúnánás 2 (51-59); 9. Mizse KC 2 (42-51); 10. Békés 2 (57-67); 11. Balassagyarmat 1 (54-56); 12. Gödöllő  0 (45-52); 13. Ózd 0 (41-58); 14. Kecskemét 0 (53-71).

Tömegverekedés a balassagyarmati bulin

Igencsak zsúfolt programok vártak a „köznépre” múlt szombaton. A sport szerelmesei választhattak egy városi felvonulással fűszerezett motoros nap és egy kézilabda meccsdélután között, míg a Városi Sportcsarnokkal szemközt egy civil szervezet rendezett valami bulit.

Nos, itt történt a címben említett eset. Jómagam a nap folyamán többször jártam erre. Először kora délután, mikor még alig lézengett erre valaki, a színpad is csendes volt. Később, úgy négy-öt óra felé már egyre többen bandukoltak az Ipolypart utcában a kijelölt „célállomás” irányába, amikor pedig benn, a csarnokban javában zajlott a Kábel-Szeged „derbi”, folyamatos, tompa basszus-bummolások jelezték, egyre inkább magas fokra hág a hangulat. Este nyolc felé, mikor a rangadó után távoztam a helyszínről, már jó sokan álldogáltak a színpad körül, de meglehetős nyugalom volt a környéken.

Másnap, egy kiskocsmában sört hörpölgetve hallottam arról, mi történt az előző éjjel. Az ismerős elmondása szerint úgy fél egy-egy óra tájban jó páran keményen civakodni kezdtek, majd jöttek a ruha-húzogatások, az ökölcsapások, a hajtépés. Valóságos tömegverekedés tört ki, márpedig ha már csak öten-hatan egy bizonyos területen belül „bunyózni” kezdenek, az már jogi értelemben tömegverekedésnek minősül – márpedig a hallomások szerint ennél a számnál többen estek egymásnak.

Jöttek is a rendőrök, „vinnyogó” szirénával – hat autó robogott a helyszínre rendet teremteni. A hírek szerint viszonylag hamar helyreállt a nyugalom, de ahogy mondják, az éppen színpadon a publikumot szórakoztató művészek is abbahagyták a zenélést, annyira elförmedtek a látványtól. Más forrásból arról is értesültem, hogy egy-két embert az eset után kórházba, de legalább is orvosi vizsgálatra kellett szállítani.

Egy blognak nem feladata, hogy pontosan, tökéletesen és villámgyorsan utána járjon a történteknek. Feltehetően itt magas falakba is ütköznék, mint a múltban jó párszor. A rendőrségtől aligha kapnék más információt, mint hogy „folyamatban van a nyomozás, a körülmények teljes feltárása”, és a kórház sem nyilatkozna érdemben (a zsaruk részéről amúgy is hozzászoktam már az utóbbi években, hogy azonnal sosem nyilatkoznak minden részletre kiterjedően, és ha később igen, akkor is meglehetősen szűkszavú a közlés). Maradjunk annyiban, az eset 99 százalék, hogy megtörtént, mert ha több forrásból hasonló tartalmú információ-anyag érkezik a firkászhoz, akkor bizonyosan „nem zörög a haraszt”. Szóval: tömegverekedés volt Balassagyarmaton, de hogy ennek ki milyen jelentőséget tulajdonít, meghagyom saját véleménynek.

Meccsképek egy junior diadalról

Lombos István, alias „Öcsi bácsi”, a Balassagyarmati Kábel SE fiú junior kézilabda csapatának edzője, egy múlt heti találkozásunk alkalmával igencsak elégedetten szólt tanítványai szezonbeli első bajnoki meccsén nyújtott teljesítményét méltatva. Sőt, még a jegyzőkönyvet büszkén mutatva ecsetelte, milyen sokáig „partiban” tudtak lenni az ország egyik legjobb utánpótlás-nevelő központjának tartott PLER-Budapest fiataljaival.

Nos, akkor határoztam el, megtekintem a juniorok következő fellépését a Pick Szeged II. ellen. Leérkezve a balassagyarmati sportcsarnokba, gyorsan el is döntöttem, egyfajta statisztikát is készítek menet közben – hiszen hozzászoktam ahhoz, hogy minden egyes megtekintett kézilabda meccsen az elmúlt években végig dolgoztam, vagy a lelátón sajtósként, vagy a kispadon edzőként.

Jól is indult a meccs a srácoknak. Az ellenfél csak 3-2-ig vezetett, ettől kezdve gyökeresen feljavult a védekezés. Főként a két salgótarjáni nevelés, a Tihaméri-testvérek jeleskedtek ebben, de Varga Erik kapusban is akadt egy-két élményszámba menő védése. Elöl pedig sorban hulltak a hazai gólok. Lehoczki Laci a szélen kapott hajszálpontos labdát Juhász Bencétől, majd Varga Erik indította ugyanőt „kézből-kézbe”, és máris Kábel-vezetés villant az eredményjelzőn. Sőt, Tihaméri Balázs remek bejátszásával a beállós Puruczki Gábor  növelte az előnyt, amit nem sokkal később egy átemelő cseles betörés után Danisovszki Erik „emelt” háromra, Végül az 5-0-s sorozatot Tihaméri Balázs fejezte be egy átlövéssel. Menet közben pedig szinte „repkedtek” a kiállítások, a két pásztói játékvezető szigorúan küldte ki a szabálytalankodó ifjakat, ráadásul egy véleményes „kakaskodást” követően Danisovszkinak a piros lapot is felmutatták, így idejekorán mehetett az öltözőbe – a kizárt srác családjának mellettem ülő hölgytagjai pedig dühösen verték a palánkot.

Egyik legjobb játékosuk elvesztése kissé meg is zavarta a gyarmatiakat, mert robogni kezdett a Szeged, labdát szereztek, indítottak, az ügyes átlövőjük felugrott és pontosan célzott – fordítottak is sebesen, 8-10-re. Szünetig megőrizték az előnyüket.

Nem tudom, mint mondhatott a fiúknak az eligazítás alatt Lombos mester, mi történt azon a közel tíz perces öltözőbeli kupaktanácson, de a második félidőre nem csupán egy új felállású, hanem merőben más, koncentráltabb szellemiségű társaság jött ki a pályára. Pintér Máté lett az irányító, Petrovszki István a jobb szélről átlövő posztra került, Lehoczkit pedig balról jobbra irányította át edzője. A Tihaméri „brothers-ből” pedig csak a fiatalabbik, Zalán maradt támadásban, Balázsra komoly védőmunka jutott. Nos, ez az új szerkezetű legénység tizenöt perc alatt csupán két gólt kapott, ellenben nyolcat lőtt. Petrovszki szinte megtáltosodott, remek átlövései mind-mind utat találtak a szegedi kapuba, a túloldalon hasonlóképpen Tihaméri Zalán jeleskedett, míg Pintér Máté kiválóan szervezte a játékot. A védekezésben pedig Tihaméri Balázs nyújtott elsőrangút, jó ütemű sáncolásaival, tökéletes helyezkedéseivel. Varga Erik szintén bemutatott néhány bravúrt, cseréje, Tucsek Balázs meg hétméterest fogott – kipattanóval együtt. A hajrára nem is lett kérdés, ki nyeri ezt a mérkőzést, sőt még látványos gólokra is futotta a balassagyarmati fiatalok erejéből. Az a tény, hogy húsz lőtt gól alatt „tartották” a Pick-utánpótlást, mindennél többet mond a győzelem értékéről.

Balassagyarmati Kábel SE – Pick Szeged II. 25-19 (10-11)

Balassagyarmat, 100 néző, v.: Alapi A., Kovács T.

Kábel SE: VARGA E. – PETROVSZKI 8,TIHAMÉRI Z. 6, Puruczki 1, Danisovszki 2, TIHAMÉRI B. 1, Lehoczki 2. Cs.: TUCSEK (kapus), Juhász 1/1, PINTÉR M. 4, Tamás, Gál.

Hétméteresek: 4/1. Kiállítások: 18 perc (+1 kizárás: Danisovszki).

Az eredmény alakulása: 5.p.: 2-3, 16.p.: 7-3, 27.p.: 8-10, 35.p.: 14-12, 44.p.: 18-13, 55.p.: 23-18.

Idegborzoló Ipoly-parti izgalmak

Balassagyarmati Kábel SE – Pick Szeged II. 27-27 (11-12)

Balassagyarmat, v.: Dohány, Nagy II. L.

Kábel SE: VARGA Á. – Pintér 3, Savón 4/2, Kajdy, SZÉLES, VARGA J. 10, Szabó A. 3. Cs.: Síró (kapus), KOTTÁN 5, Piroska 1, Székely 1, TIHANYI, Bécsi. Vezetőedző: Kedves László.

Pick Szeged II.: TÓTH M. – GIDAI 8/4, Fekete 3, Molnár 2, HEGEDŰS 4, CZINA 7, Velky P. Cs.: Sztojanov, TÓTH B. 3, Szabó B. Vezetőedző: Velky Mihály.

Hétméteresek: 5/2, ill. 4/4. Kiállítások: 10 perc, ill. 16 perc (+2 kizárás: dr. Czina, az ellenfél kezdődobásakor elkövetett szabálytalanságért, és Velky P., utolsó percben elkövetett súlyos szabálytalanságért).

Az eredmény alakulása: 9. perc: 5-1, 14. perc: 6-5, 19. perc: 10-7, 35. perc: 15-13, 44. perc: 16-19, 50. perc: 20-21, 58. perc: 26-25.

A junior csapat remek győzelmét követően komoly tömeg kíváncsiskodott a gyarmatiak hazai bemutatkozásán, és természetesen nem maradhatott el a nézőtérről a két „nagydobos” sem.

Kajdy labdaszerzéséből Savón indulásból elért góljával kezdődött a találkozó – kevesen gondolták volna, hogy hosszú ideig ez lesz a kubai klasszis egyetlen maradandó mozzanata. Erre gyorsan válaszoltak a szegediek egy kiváltképp tetszetős találattal – jobb szélről belőtt passz után a beállós Hegedűs egyenlített. Gyors kézilabdát játszott mindkét társaság, ebből eleinte a hazaiak „jöttek ki” jobban. Varga János három remek átlövésére, és Szabó András szerencsés próbálkozására – Tóth kapus lábai között „surrant” a hálóba a játékszer – nem érkezett felelet a túloldalon, amiről tehetett a kiváló formában védő Varga Ádám is. Nem csoda, ha Velky mester már a nyolcadik percben kikérte első „idejét”.

A folytatásban kiegyenlítettebbé vált a mérkőzés, miközben hol az egyik, hol a másik együttes játszott létszámfölényben, de például Széles kiállítása alatt Szabó és Varga hátrányból talált be, mi több az újonc Pintér Zoltán is megszerezte első Ipoly-parti gólját. A Pick tartalékgárdája viszont közben éledezni kezdett, a jobbszélső Gidai révén 8-7-re felzárkóztak, ekkor Kedves László döntött úgy, ideje egy perc erejéig tanácsokat adni a fiúknak. A pihenő azonban csak ideig-óráig hozott lendületet, mert a hajrá a „délvidékieké” lett: miközben a kábelesek számos ziccert elpuskáztak, Gidai és Hegedűs vezérletével pontosan céloztak a vendégek, így a szünetre fordítottak.

A második játékrész elején újra a gyarmatiaknak „állt a zászló” – igaz, bő négy percig folyamatosan emberelőnyben támadhattak. A szintén friss igazolás Kottán betörésből és indítás után volt eredményes, Pintér pedig szépen fejezett be egy akciót a szélen, illetve egy újabb Kottán-mozdulattal már 15-13-at mutatott az eredményjelző – Varga Ádám is őrizte magabiztos „tartását” a háló előtt.

Ám újabb fordulat következett. A szegediek legrutinosabb játékosa, dr. Czina kezdte termelni a gólokat a vendégek részéről, és mivel a védők késve léptek ki, különösebb akadály nélkül lőhette át a falat. Persze ehhez az is kellett, hogy a nógrádi legénység a másik oldalon hibák garmadáját kövesse el: Székely óriási helyzetben mellé „trafált”, majd Pintér ziccerét fogta Tóth, illetve Szélest és Piroskát is megbabonázta a magasra nőtt „cerberus”. A Pick Szeged II. ekkor már háromgólos előnyhöz jutott (16-19).

Kedves László megint egy időkéréssel igyekezett felrázni a fiait, ami aztán fokozatosan sikerült is. A bő negyedórán keresztül „téli álmot” alvó Varga János újra lendületbe jött, majd Piroska beállósból szerzett góljával 23-23-nál ismét utolérte ellenfelét a Kábel.

A hajrá rendkívül izgalmasan alakult. Varga felugrott, „kicsipkézte” a felső sarkot, de dr. Czina erre pillanatokon belül felelt – ő az alsó sarkot választotta. Megint Varga próbálkozott pontosan, de megint jött egy dr. Czina-féle átlövés. Az utolsó percbe érve 27-26-ra vezettek a gyarmatiak, és már-már kezükben érezték a mérkőzést. Ekkor, tizennégy másodperccel a lefújás után egy vendég-szabaddobásnál Kajdy nem ment időben hátra három méterre, ezért kiállították a játékvezetők – dr. Czina pedig nem hibázott. Gyors középkezdést végeztek volna a házigazdák, de Bécsit a kezdőkörben az iménti gólszerző taktikusan fellökte – azonnal piros lapot mutattak fel neki a bírók. Kedves mester időt kért – hat másodperc volt hátra – elterveztek egy villám-támadást. Így is lett: Varga János átadásából Székely került helyzetbe, Velky Péter jött, és valósággal letarolta. Újabb piros lap, Dohány sporttárs a büntetővonalra mutatott, és ebben a pillanatban megszólalt a duda.

Az időn túli hétmétereshez Savón állt oda – és fölé bombázott. Ezzel maradt a döntetlen.

Összességében egy idegborzoló, és vérnyomás-emelő összecsapáson két, sokat hibázó, és remek kapusteljesítményeket felmutató csapat találkozóján néhány megingás miatt a Kábel SE nem tudta megszerezni első szezonbeli győzelmét.

Kedves László: Mindent összevetve igazságos a döntetlen, bármelyik csapat nyerhetett volna a végjátékban.

Velky Mihály: Fiatalok a játékosaink, jót tett nekik ez a magas hőfokú mérkőzés Szereztünk egy fontos pontot, úgy érzem, sok csapat fog még Balassagyarmaton elvérezni.

Junior: 25-19.

Keleti kézis végeken – A 2. forduló elé

Gondolom már az érintettek alaposan kiünnepelték magukat, avagy megemésztették az első fordulóban elszenvedett vereségeket. Itt a nyakunkon a következő forduló, nézzük a párosítást és az esélyeket.

Balassagyarmati Kábel SE – Pick-Szeged II.

A házigazda gyarmatiak nem túl szerencsésen nyitottak, még egy korai kupabúcsú miatt is bosszankodhatnak. Azt azonban mindenki tudja Keleten, hogy az egyik leglelkesebb közönség épp az Ipoly-parti sportcsarnokban buzdítja a kedvenceket, egyfajta nyolcadik ember a publikum. Az is kérdéses továbbá, mennyire marad „mumus” a hazaiaknak Tóth Mihály, aki alaposan kifogott rajtuk áprilisban a Magyar Kupa elődöntőjében. Izgalmas csatára van kilátás, és ha Savón mellé eredményességben felnőnek a társak, mindenfajta gyorsaság, NB I-es képzettség ellenére a Kábel SE otthon tarthatja a két pontot.

Balmazújváros – Ózd

Erre mondják: országos egyes. Feltehetően így is lesz. A balmaziakat ugyan megszorongatta a Törökszentmiklós, ám a végére teljesen felőrölték a vendéglátókat. Az ózdiak nagy harcra késztették az Egert, most is így lesz, de csak úgy harminc-harmincöt percig, aztán ellépnek szépen a hajdúságiak és magabiztosan nyernek.

Mizse KC – Gödöllő

Mindkét csapat számára rosszul indult a bajnokság, de a lajosmizseiek nagyobb pofonba szaladtak bele. A Gödöllő a papíron nála jobb Nyíregyháza ellen sokáig tartotta a frontot, ez a szívósság akár a mizsei sportcsarnokban is meghozhatja a gyümölcsét.

FTC – Kecskemét

Nagy csata várható mindenképp, a mérleg nyelve csak parányit billen a hazaiak javára. A Kecskemét számára felettébb bosszantó lehet, hogy nagy előnyből kaptak ki egy találattal a Hajdúnánástól, biztosan fogadkoznak is a javításra, ám aligha a Népligetben szerzik meg első pontjaikat az NB I/B-ben.

Hajdúnánás – PLER Budapest II.

Meglepetést szimatolok. Azaz a fiatal, lendületes fővárosiak a hosszú utazás után győztesen hagyják el a pályát a keleti végeken. A balassagyarmatiakkal szemben oroszlánkörmöket mutogattak, és valószínűleg megint több játékost kér el az NB I-es keretből Hutvágner mester. A hazaiak váratlan, idegenbeli diadallal kezdtek, de az az érzésem, megszakad most a menetelésük.

Nyíregyháza – Törökszentmiklós

Rangadó rangadó hátán éri most a „törököket”. Kis Gergely büszke volt tanítványaira, mert komoly ütközetre késztették a Balmazújvárost, ez a harcosság sokat érhet a Nyírségben is. A vendéglátók Gödöllőn rengeteg ziccert elpuskáztak, ha pontosabbak lesznek, biztosan nyernek.

Eger – Békés

Számomra ez a meccs a forduló rangadója. Saját bevallásuk szerint az egriek önmagukhoz képest csalódást keltő teljesítményt nyújtottak Ózdon, és Csík Jánost ismerve egy tekintélyes fejmosást követően most nagyobb koncentrációra ösztökéli tanítványait. A Békés sem játszott jól, ennek ellenére nyert a Fradi ellen. A hős városban hős összecsapás várható, és hazai sikert sejtek.

Schuchmann gesztusa

Mégis vannak rendes emberek a magyar labdarúgásban!

Ugyebár e fórumon, illetve több internetes bejegyzésben panaszkodtam arról nemrégiben, milyen kurta-furcsa körülmények között nem engedtek be engem a Balassagyarmati VSE labdarúgó mérkőzésére dolgozni, mint a Gyarmati TV szerkesztőjét, miként bánt velem a jegyszedő „bácsi”, és hogyan próbált megalázni egy ötszáz forintos bankó lobogtatásával a megyei közgyűlés alelnöke. Aztán kiderült, és számomra egyértelművé vált, kizárólag rám vonatkozik a sajtóigazolványos beléptető-rendszer, minden más kolléga akadálytalanul bemehet a meccsre – hiszen szerintem itt Nógrád megyében csak egy-két sajtós rendelkezik „hivatalos” igazolvánnyal.

Miután ezzel szembesültem, nem restelltem, és panaszt tettem a Magyar Labdarúgó Szövetség sajtóosztályán, illetve az MLSZ Nógrád Megyei Igazgatóságán – személyesen Schuchmann Attila igazgatónál.

A válasz nem késett, a szövetségi sajtós kollégák biztattak, hogy menjek csak nyugodtan az igazolvánnyal, bátran írjak, kendőzetlenül, ha a kritikám megalapozott, cseppet se rejtsem a véka alá.

A hét végi Zelenka István Emlékversenyen aztán Schuchmann Attilával is találkoztam – futó lányát kísérte el. Meglepett a gesztusa: azt mondta, nemsokára kapok egy olyan bérletet, amellyel a megyei szövetségi tisztségviselők mehetnek be a meccsekre, ha jelentkezem, majd személyesen átvehetem. Nem is tudtam, hirtelen mit szóljak. „Suki” – hisz így becézi mindenki – gyermekkorom óta jó ismerősöm, egy időben egymás ellen is fociztunk, mikor még két serdülő csapat működött Gyarmaton, és ezúttal sem okozott nekem csalódást. Mindig tudtam, jó ember, és ő sem kívánja, hogy ez a helyzet, az újságíró viszonya a sportklubbal, itt, helyi szinten, még jobban elmérgesedjen, mert ennek a sportág látná kárát. Az a baj inkább, hogy vannak olyan emberek ebben a mai sportéletben, akik szemellenzős módon csakis a saját érdeküket tekintik, és nem látnak „tágabban”.

Mindenesetre most megállapíthattam: vannak még rendes emberek a magyar labdarúgásban!

Tresóról szólva

Napok óta azon gondolkodom, mit is lehetne írni Tresó Gáborról? Hiszen annyi mindent olvashattunk róla a saját honlapján, a facebook-on, egyéb híradásokban.

Milyen gondolatokat lehetne megfogalmazni e tett után, amire még a laikus, naiv, a sportolás összefüggéseiből mit sem értő átlagember is csak csettinthet, elismeréssel beszélhet? Egyáltalán mit írhatnék én, a gyerekkori jó pajtás, aki az elmúlt években hol közelről, hol tisztes távolból követtem „Trashow mester” pályafutását, akár a labdakergetésről volt szó, akár ezekről a hosszútávú őrületekről? Milyen jelzőkkel lehet még illetni ezt a teljesítményt, a hétszáz-egynéhány kilométer lekocogását? Mit lehetne mondani még arról, hogy a sérüléssel, az ezer bajjal-kínnal, a sajgó bokával, a begörcsölt combbal mit sem törődve rótta tovább az utat, mert megígérte, hogy befejezi, és az ígéret szép szó, nem lehet, nem szabad megszegni, főleg neki nem? És mit lehetne szólni azokról a megható pillanatokról, aminek én magam is szemtanúja voltam, a beérkezés perceiről, az ölelésről, a szülők csillogó szeméről, a lelkes kézfogásokról, a vállveregetésekről, a rögvest-élménybeszámolóról?

Nos, semmi többet. Hiszen aki ott volt az út során, aki segítette őt, az a néhány tucat sporttárs, aki kísérte, akár csak pár száz méteren keresztül is, aki fogadta őt az egyes településeken, helyi polgármester, jó barát, vagy éppen tök ismeretlen figura, aki csak hallott arról, hogy Gábor mit teljesít éppen, nos, ők pontosan tudják mit jelent ez.

Így aztán én magam sem mondhatok mást: szuper volt Gabi, és férfiasan bevallom, mikor mögötted kerekezve elértük Patvarc felől a Balassagyarmat táblát, én magam is meghatódtam kicsit, teljesen beleéltem magam azokba az érzésekbe, amelyek benned munkáltak-feszültek azokon a bizonyos utolsó kilométereken.

Szöul emlékei

Ma huszonöt éve kezdődtek meg a versenyek a szöuli nyári olimpián. Nekem ez volt első igazi ötkarikás élményem. Már korábban is követtem a versenyeket, négy évvel korábban éppen a nyaralás alatt a balatonfüredi kábelgyári üdülőben néztük a „szocialista” egyórás összefoglalókat a „mételyes” Los Angeles-i olimpiáról.

Szöul azonban, 1988-ban már egészen mást jelentett, akkorra alaposan megfertőződtem az „ötkarika” szellemiségével. Emlékszem, a magyar idő szerinti reggeli megnyitó ünnepség után már indultunk is Salgótarjánban, valami városok közötti általános iskolás sportversenyre, ahova, mint másodikos középiskolást, néhai Urbán Árpád kért meg, segítsem ki az olimpiatörténeti „tudásommal” a csapatot – Balassagyarmat meg is nyerte a versenyt.

No de az élmények. A megnyitó, ahol Szon Ki Csung elégtételt kap, a ’36-os maratoni bajnok (még japán színekben nyerte, mert akkor Korea japán megszállás alatt volt) futhat be a lánggal a stadionba. A felreppenő galambok. Ro Te Vu államelnök megnyitója: két sort kívülről megtanultam, és évekkel később, mikor Balassagyarmatra jött egy koreai folklórcsoport, fogtam magam, és a vágott szemű lányoknál „bevágódtam” ezzel a mondattal: „Szöul, olimpik tévérál, ketyéé hangazol, szonon hamnidá”. Vastapsot kaptam.

És a versenyek! Mivel nyolc óra volt az időeltolódás, a legfontosabb események jobbára hajnalra, vagy a délelőtti órákra tevődtek. De hát iskolaidőben jártunk. Azért nem voltak annyira szőrös szívűek a tanárok, hogy valami egyveleget ne kapjunk. Darnyi első sikerére felkeltem, aztán mikor Martinek Janika befutott az öttusában, azt is élőben láttam. Sikéről már a testnevelő tanáraim értesítettek. Szabó József kétszáz melles diadala alkalmával mindenki a „régi Szántó Gimnázium”, azaz a mai Törvényszék legfelső emeletén lévő stúdióba sietett, ott volt az épületben az egyetlen tévé. Eközben pedig bekapcsolták a hangszóróba Török László rádiós közvetítését. Egy szem magam maradtam az osztályteremben, ott izgultam végig az úszást.

Az egyik nap – csütörtökön – épp hazaértem a tanórák után és bekapcsoltam a tévét. Egy eredményhirdetés zajlott, pontosabban már véget ért, és az érmesek haladtak a kamerával szemben, egymás mögött. Elöl egy hatalmas NDK-s „Brünhilda” – ő volt a bajnok, Kristin Otto. Mögötte egy hasonló kaliberű honfitárs, Cornelia Sirch. De ki a harmadik? Mikor a medence végénél balra fordultak, akkor esett le a tantusz. A két deli germán csaj között Egerszegi Krisztina lépdelt. Akkor még csak második lett – vasárnap már nem volt „nemulass”. A pici lány otthagyta a vetélytársakat, mint Szent Pál a délkeleti szomszédainkat.

A második hét magyarnándori almaszedéssel telt – középiskolás társadalmi munkában. Természetesen az eseményekről nem lehetett lemaradni. Miközben a gyümölcsöt gyűjtöttük, a kisrádióból szólt az éppen aktuális közvetítés. Aztán ha valami izgalmasabb jött, állt a munka. Mint 29-én, csütörtökön, a férfi kardcsapat fináléjának idején. Magyarország – Szovjetunió. 8-4 oda, akkor legyintés. Aztán 8-6, 8-7. Az utolsó asszónál az összes férfi tanár meg jó pár diák a rádió körül. Gedővári vívott Alsannal. 5-5 után egyetlen találat döntött. A kedvezmény Alsannál – Radnóti László, a riporter hol hörgött, hol suttogott. Aztán a végén kiabált örömében. Alsan jött, megállt, de Gedővári közbevágott. A rádiót hallgató jónép bősz kurjantását pedig visszazengték a környező dombok.

Persze nem csak a magyar győzelmek maradtak meg bennem. Figyeltem, ahogy a „favoritra megy a kamera” a férfi 100 méteres síkfutás döntőjében: Ben Johnson elképesztőt rohant, világcsúcsig lépdelt, aztán két napig örülhetett – lebukott a doppinggal. Florence Griffith-Joyner pedig mosolygott futás közben. Máig itt élnek Gyulai István szavai: „új dimenzió a sportban. Eddig a vicsorogtunk, a fogunkat csikorgattuk, és lám, így is lehet.” Láttam Paul Ereng fantasztikus utolsó háromszázát a nyolcszáz méteres síkfutásban. A semmiből tört elő. Láttam a „fogpaszta-reklám” texasi háziasszonyt, a tök ismeretlen Louise Rittert, amint fityiszt mutat a nagy Kosztadinovának magasugrásban. Láttam a labdarúgó döntőt, ahogy a ruszkik elporolják a brazilokat – „Romárióstól”.

Szóval sok-sok kellemes élmény köt Szöulhoz. Máig 1988 a legkedvesebb olimpiám, és úgy gondolom, örökké az is marad.

Sóhaj a Pető Intézetért

Személyes érintettség okán is szólnom kell a témában. Derék magyar országgyűlésünk rendkívül „gerinces” többsége ugyanis nem szavazta meg a Pető Intézet megmentéséről szóló 500 millió forintos támogatást.

Jómagam hat éves koromban kerültem a Pető Intézet elődjébe, a Villányi útra. Szüleim addig nem is hallottak arról, hogy a mozgássérült emberek rehabilitációjára létezik egyáltalán hazánkban ilyen remek intézet. Akkoriban, a hetvenes évek végén nem létezett internet, hogy egyetlen kattintással tájékozódjon az ember a lehetőségeiről, így én is csak későn kerültem a féltő-óvó konduktor-kezek közé.

Emlékszem, amikor először mentem oda, alaposan meglepődtem, meghökkentem. Addig azt hittem, az én „enyhe” testi hibám, a jobb oldali mozgató idegrendszerem sérüléséből fakadó végtag-deformitások, a görcsös feszülések (szakszóval hemiplegia spastica), valami hatalmas baj. Rá kellett jönnöm, ez a fogyatékosság elenyésző azokhoz képest, amelyekkel az ott ápolt gyermekeket kezelték. A konduktor-nénik, a gyógymasszőrök elképesztő türelemmel dolgoztak, hatalmas megértés munkált bennük, hogy akár egy parányi javulást elérjenek, egy icike-picike mosolyt az apróságok arcára csaljanak. Világhírű, egyedülálló módszerrel dolgoztak, és valóban, mosolyogtak a hozzám hasonló korú gyerekek.

Ha akkor nincs az a látvány, ha akkor nincs az a tudat, hogy az én sérültségem törpe baj csupán, akkor sohasem kezdek el focizni, sohasem leszek kézilabdázó, edző, egyáltalán a társadalomba tökéletesen beilleszkedő és nem súlyos depressziókkal életét a négy fal között élő ember. Ott, akkor sokat tapasztaltam és sokat tanultam. Büszke vagyok nagyon, hogy a Pető Intézetben kezeltek.

Most pedig hallom, végveszély fenyegeti. Mi lesz akkor a gyerekekkel? Mi lesz azokkal a mozgássérült kis emberekkel, akiknek ez ad éltető erőt, hogy ott jól bánnak velük, hogy ott törődnek velük, hogy ott mosolyt csalnak az arcukra? Elgondolkodhat igazán az a pár száz férfiú és hölgyemény abban az Országháznak nevezett palotában, a süppedő fotelekben. Vagy ők nem is gondolkodnak már?

Egy biztos, a Pető Intézetnek működnie kell, mindaddig, míg egyetlen mozgássérült kisgyermek is él az országban!

Verseny helyett motoros nap Balassagyarmaton

A balassagyarmati városrekonstrukciós munkálatok miatt idén elmarad a hagyományos, nagy tömegeket megmozgató motorverseny a belvárosban. Helyette egy motoros napot szervez a helyi Titan Angels Egyesület.

 Miután megkezdődtek a felújítási munkálatok, a versenyt szervező fővárosi MAMI iskola képviselői, valamint a gyarmati „kollégák” bejárást végeztek a városban, hogy az eredeti útvonal – Bajcsy út–Civitas Fortissima tér–Rákóczi út–Kóvári út-Hétvezér utca-Ady út – kiesését követően, hol lehetne esetleg mégis lebonyolítani a viadalt. Az egyetlen számba jöhető megoldás a Hunyadi-Baltik-Thököly-Rákóczi utak által határolt „négyszög” lehetett volna, de mivel a Hunyadi úti kereszteződésben a körforgalom kiépítése egy talajvíz-probléma miatt heteket csúszott, így itt sem rendezhetik meg a futamokat.

A Titan Angels Motorsport és Szabadidős Szervező Egyesület tagsága ekkor gondolt arra, hogy a verseny helyett egy szakmai napot tartanak, sok-sok programmal. Szeptember 21-én, szombaton tíz órától várják az érdeklődőket az egykori határátkelőhely szomszédságában található kamionparkolóban. Lesz többek között főtengely-dobó verseny, különböző ügyességi feladatok, „nagymotoros” oktatás, motoros-játékok, és egy kétkerekű Trabanton is utazhatnak az érdeklődők, illetve egy BMW-driftelés is vonzó mulatság lehet. A leglátványosabb rész délután 13 óra 20 perckor kezdődik, ekkor indul a motoros felvonulás, amely érinti Balassagyarmat fontosabb pontjait, és a résztvevők a Régimalom utca-Kóvári út torkolatánál felállított emlék-kopjafát is megkoszorúzzák. Ezek után tovább folytatódnak az események a kamionparkolóban, többek között közlekedés-biztonsági vetélkedőkkel, egészen este hét óráig.

Vidám Zelenka Emlékverseny

Igazi vénasszonyok nyarát idéző, pompás időben rendezték meg a hét végén az idei Zelenka István Atlétikai Emlékversenyt Balassagyarmaton.

A szervező BADISZ VSE csapata a Május 1. úton egy kilométeres pályát jelölt ki a próbálkozók számára. Több korcsoportban rajtoltatták a versenyzőket, a legtöbben az egyszerre induló öt – és tíz kilométeres számra neveztek. A vidám hangulatú viadalon a legkiemelkedőbb teljesítmény is itt született: a szlovák utánpótlás-válogatott besztercebányai Michal Talán remek teljesítménnyel ért elsőként célba öt kilométeren. Remekeltek a balassagyarmati fiatalok is, többek között Schuchmann Eszter és Laczkó Levente fölényesen győzött kategóriájában.

Eredmények.

1 km, lányok: 1. Rith Napsugár 4:10 perc; 2. Csernyik Dorka 4:40; 3. Pásztor Aliz 5:05. Fiúk: 1. Fekete Bence 4:13; 2. Mindszenti Máté 4:36.

2 km, lányok: 1. Schuchmann Eszter (Bgy. Dózsa György tagiskola) 7:25; 2. Bagaméri Réka Zoé (Hatvani AC) 7:46; 3. Lénárt Lili (Salgótarjáni AC) 7:49. Fiúk: 1. Borkó Bence (Bgy. Szabó Lőrinc tagiskola) 8:03; 2. Muhari Bálint (Bgy. Szabó L.) 8:54.

3 km, lányok: 1. László Leila (SAC) 12:04; 2. Szvetlik Anna 12:54. Fiúk: 1. Laczkó Levente 10:07; 2. Hajósi Ferenc 10:36; 3. Pernyész Bendegúz (Hatvan) 10:45.

5 km, nők: 1. Fodor Zsuzsanna 22:15; 2. Rith Szilvia 24:45; 3. Magos Nóra és Karvay Enikő 24:50-24:50. Férfiak: 1. Michal Talán 15:18; 2. Ján Dubasák 15:33; 3. Roman Buckulcík 15:34 (mindhárman AK Banska Bystrica).

10 km, nők: 1. Vágvölgyi Ildikó (SAC) 42:45; 2. Fehér Katalin 43:50. Férfiak: 1. Cserven Tamás (Hatvan) 33:36; 2. Schulcz György 36:58; 3. Zolnyánszki Norbert 40:23.

A nem jelölt sportolók valamennyien a BADISZ VSE versenyzői)

Keleti kézilabdás végeken 1.

Elindult hát a szezon. Az első forduló többségében papírforma eredményeket hozott. Nézzük azonban a részleteket.

Törökszentmiklós – Balmazújváros 22-25 (13-12)

Igazi, vérbeli rangadót ígért a tavalyi szezon két élcsapatának összecsapása. Aki a helyszínen látta a meccset, bizonyára nem is csalódott. A házigazdák honlapjának tudósítása szerint a már-már NB I-be illő játékoskerettel érkező vendégekkel szemben villámrajtot vett a TKE és az elején 6-2-re elhúztak. Ezután kezdett egyre jobban kapaszkodni – főleg a Tatabányáról igazolt Salamon Ádám révén – a Balmazújváros, és 7-7-re ki is egyenlítettek. Fordítani azonban nem tudtak – mert Erdélyi kapus nagyszerűen védett a hazaiaknál, és a szünetig maradt is a szentmiklósi előny.

A második félidőre azonban a nagy tempótól egyre inkább elfáradt a TKE, és a „hosszabb kispaddal” rendelkező hajdúsági alakulat fordított. Végül három góllal nyertek. Kis Gergely, a vendéglátók szakvezetője úgy vélekedett, közel álltak a bravúrhoz, és nem is játszottak rosszul, szemlátomást büszke volt a fiúk teljesítményére. A vendégek oldaláról Füzesi Ferenc csupán annyit mondott, összességében egy jó csapatot sikerült legyőzniük a második félidőben nyújtott koncentráltabb teljesítménnyel.

Békés – FTC 34-31 (18-17)

Időrendben a második befejeződött mérkőzés a fővárosi zöld-fehérek viharsarki fellépése volt. A békésiek honlapjának beszámolója szerint nagyon kemény, pörgős meccset láthattak a nézők, küzdésben nem volt hiány. A hazaiak az első félidő vége felé jutottak komolyabb (három-négy gólos) előnyhöz, de még innen szépített a Fradi. A második játékrészben mind jobban elhúzott Gávai mester alakulata, már hét góllal is vezettek, a szívós fővárosiak felzárkóztak még egyszer, de a békési sikert már nem tudták megakadályozni. Az utolsó percben egy békési játékos egy durva szabálytalanságért azonnali piros lapot kapott és fel is jelentették a játékvezetők (azt nem tudni ki volt, mert az FTC honlapja nem közölt nevet, a békésiek pedig ezt az esetet szépen „elhallgatták” a saját fórumukon, a „kézilabdaeredmények” honlapon pedig még nincs fenn a jegyzőkönyv). A házigazdáknál Kovács 8, Kardos és Gazsó 6-6 találatig jutott, míg az FTC részéről a 9 gólos Márkus, valamint a 6-6 gólt jegyző Deli és Szovszki volt a legeredményesebb.

Gávai Ferenc, a Békés mestere úgy vélekedett, tipikus első bajnoki meccs volt, nem játszottak jól, a kézilabdázók túlságosan izgultak a pályán, ráadásul ismeretlen volt számukra az ellenfél. De nyertek, és fontos két pontot szereztek. A túloldali kispadról Adorján Gábortól nem érkezett hasonló értékelés, a Fradi-honlap szerint a mutatott produkció miatt egyik félnek sem lehet oka a panaszra, hatalmasat küzdöttek a fiúk és senki sem mehet ellenük biztosra a későbbi rangadókon.

Kecskemét – Hajdúnánás 25-26 (14-10)

Felettébb érdekes és hullámzó lehetett a játék ezen a mérkőzésen. Főként annak tudatában, hogy az elején nagyon bekezdett a Kecskemét, és már 10-3-ra is vezettek. Ebből aztán leadtak a félidő végére, de a szünetben is négygólos előnyt birtokoltak. A második félidőre azonban alaposan megtorpantak a hazaiak, és a félidő dereka táján 18-18-ra kiegyenlített a Hajdúnánás. A „hírös városi” edző, Kopornyik Zsolt ekkor időt kért, ami jót tett volna, ha nem teszik naggyá a srácok az ellenfél kapusát, Felföldit. A megingásokat természetesen kihasználták a vendégek és a hajrában folyamatosan két-három góllal vezettek, amit már nem tudott behozni a KTE.

Kopornyik Zsolt elsősorban a négy kihagyott hetest és a sok elrontott ziccert rótta fel a vereség okaként, és igazából saját magukat verték meg. A fiatalok számára nagyobb rutin megszerzése a cél a jövőben, míg az idősebbek ne válasszanak meggondolatlan megoldásokat.

A nánási edző, Hadas Sándor nem nyilatkozott a saját honlapjukon.

Pick-Szeged II. – Mizse KC 30-16 (17-5)

A vasárnapi, időrendben első mérkőzésről nagyon szűkszavú hírek érkeztek. A szegediek honlapján csupán Velky Mihály edző értékelése szerepel, amelyben azt mondja, már az első félidőben eldöntötték a meccset, Tóth Mihály a kapuban extrát teljesített - figyelem, Kábel SE, az áprilisi kupaelődöntőben is kifogott rajtatok a „déli egyes”! Könnyű gólokat szereztek, és a második félidőben már mindenki játéklehetőséget kapott. Egy sajnálatos eset is történt: a szegedi Koligyer súlyos térdsérülést szenvedett.

A szegedieknél Tóth mellett Hegedűs (6 gól), Molnár B. (4), Gidai (4) és Czina (3) játszott jól.

Gödöllő – Nyíregyháza 24-26 (14-18)

Erről a találkozóról a szabolcsi online újság adott – szintén rövid – beszámolót. A Nyíregyháza végig vezetve, biztosan nyerte meg a meccset. Dicsérik a hazaiakat, mert azt kapták, amit vártak, brusztolós, hajtós társaság. Hozzáteszi a tudósító, a végeredmény nem tükrözi a két gárda közötti tényleges különbséget, mert ha kevesebb ziccer marad ki, a vendégek biztosabb győzelmet aratnak. A nyírségieknél Nagy ötször, Tarnavölgyi, Varga és Szűcs négyszer-négyszer, míg Kaplonyi háromszor talált az ellenfél kapujába. A gödöllőieknél Orbán és Stranigg egyaránt öt-öt gólig jutott.

Ózd – Eger 19-21 (9-11)

A végére maradt az északi rangadó (a PLER-Balassagyarmat tudósítást részletesebben megtalálják a blog egy külön írásában), amely bizonyos tekintetben meglepő eredményt hozott, mivel az egriek egyértelműen a bajnoki címre törnek, és a nyáron ennek fényében erősítettek. Nos, az ózdiak keményebb falatja sokáig meg is akadt a torkukon. Marosréti Ervin (Ózd) tudósítása szerint bár az egriek végig egy-két góllal vezettek, azért akadt olyan szakasz, amikor a házigazdák bebiztosíthatták volna a sikerüket. Például a második félidőben, amikor Papp Gábor góljával átvették a vezetést (16-15), de ezután két hétméterest is elhibáztak, az Eger kiegyenlített, majd a hajrában fordított és nyert. Az ózdi honlap szerint erre az akaratra és elszántságra építeni lehet.

Szakál György, a hazaiak szakvezetője „mérhetetlenül csalódottnak” érezte magát, mert úgy vélte, ezt a rangadót meg kellett volna nyerniük.  Kiemelte, hogy nagyszerűen küzdött a társaság, de a négy kimaradt büntető egy ilyen hőfokú mérkőzésen nem fér bele. Kollégája, Csík János elismerően beszélt az ÓKC-ról, mondván nagyon megnehezítették a dolgukat, és reméli, több közvetlen riválisuk pontokat fog hullajtani az ózdi sportcsarnokban.

Az Egernél kiemelkedett a szlovák válogatott Szabó Péter 11 góljával, míg a hazaiaknál jobban eloszlottak a találatok: Nyikes 5, Barta és Harkó 4-4 gólt szerzett. A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy az első alkalommal átadott és az előző szezon legeredményesebb ózdi kézilabdázójának járó Marosi István Vándordíjat Barta Dániel kapta meg – a névadó, egykori sokszoros válogatott klasszis személyesen adta át a kupát. Gratulálunk a fiatalembernek!

Győzelem az új színekben

Etalon KK Adács II. – Balassagyarmati Kábel SE 25-31 (11-16)

Jászberény, 50 néző, v.: Urbán, Szabó Zsolt.

Kábel SE: Szabó Zsófia – Markó 2, Balázs 2, KRISZTIN-NÉMET 5, SZIKSZAI 4, GARAMVÖLGYI 11/4, Petrovszki. Cs.: MOLNÁRKA 3, Veres 2, Hutyánszki 2, Pásztor. Edző: Demus Dániel.

Az Adács legjobb dobói: Molnár 9/2, Bús 6/1.

Hétméteresek: 4/3, ill. 6/4. Kiállítások: 12, ill. 2 perc.

Az eredmény alakulása: 7.p.: 4-3, 14.p.: 5-10, 24.p.: 10-13, 42.p.: 15-22, 44.p.: 19-22, 56.p.: 24-28.

A Kiss Árpád VDSE NB II-ből búcsúzó női kézilabda csapatát átvevő Kábel SE győzelemmel nyitotta az új korszakot a Heves megyei bajnokságban. Demus Dániel tanítványai a harmadosztályú Adács tartalékcsapatával mérkőztek, és Garamvölgyi, illetve Krisztin-Német vezérletével, valamint a kiváló védekezéssel az első félidőben több góllal elhúztak. A különbséget a szünet után is növelni tudták a gyarmati lányok, s bár akadt egy kis hullámvölgyük, magabiztos győzelmet arattak.

Demus Dániel: Le a kalappal a lányok előtt! A hozzáállással, az akarattal rendkívül elégedett vagyok. Jó úton haladunk.

Kiesett a Kábel SE

Csömör KSK – Balassagyarmati Kábel SE 24-24 (9-10)

Csömör, 100 néző, v.: dr. Kozák, Wenzel.

Kábel SE: Varga Á. – Bécsi, Savón 6/3, Kottán 2, Széles 3, Varga J. 6, Szabó 5. Cs.: Síró (kapus), Kajdy, Pintér, Piroska 1, PETROVSZKI 1, Tihanyi. Vezetőedző: Kedves László.

A Csömör KSK legjobb dobói: Turák 6/1, Újvári 4, Bagyánszki 4.

Hétméteresek: 3/1, ill. 4/3. Kiállítások: 6, ill. 12 perc.

Az eredmény alakulása: 9.p.: 4-1, 15.p.: 6-6, 21.p.: 8-7, 37.p.: 13-11, 45.p.: 15-14, 54.p.: 20-22, 59.p.: 24-22.

A tavasszal négyes döntőbe jutott Kábel SE az új kiírásban már idejekorán búcsúzott a Magyar Kupa küzdelmeitől. Az NB II-es csömöriek otthonában az első félidő rendkívül hullámzó játékot hozott, a vendégek csupán a hajrában nyújtottak elfogadható teljesítményt.

A második félidő elején a házigazdák ismét kétgólos előnyt birtokoltak, ám a gyarmatiak fordítottak, és a játékrész közepe táján úgy tűnt, sikerül is őrizni a különbséget. De megint jöttek a figyelmetlenségből eredő hibák, a bosszantóan kimaradt helyzetek, míg a lelkes csömöriek jóval koncentráltabban küzdöttek. Újra változott a kép és a lefújás előtt Varga Jánosnak csupán egyenlítő találatot sikerült megszereznie. Ezzel viszont az alacsonyabb osztályú csapat, a Csömör KSK alakulata jutott a második fordulóba.

Kedves László: Óriási pofont kaptunk, de a bajnokság szempontjából remélem, idejekorán, és a játékosok megérzik, ennél jóval összeszedettebben kell kézilabdázniuk a jövőben.

Savón 15 gólja is kevés volt

PLER Budapest II. – Balassagyarmati Kábel SE 29-27 (16-10)

Pestszentlőrinc, 100 néző, v.: Hargitai I., Markó.

PLER II.: VÁCZI – TÓTH Á. 5/1, Leimeter, Nagy B. 3, SCHEURING 9/5, Bohács 2, Varga L. 1. Cs.: Kránitz (kapus), Tóth P., Uzonyi 1, Rédai, Kaló 1, BUJDOS 3, Koncz 1, Szakács, Zsiga 3. Vezetőedző: Hutvágner István.

Kábel SE: Varga Á. – Bécsi 1, SAVÓN 15/5, Székely 3, Széles 2, Varga J. 2, Szabó. Cs.: Síró (kapus), Kottán 3, Kajdy, Bán 1, Piroska, Pintér, Tihanyi. Vezetőedző: Kedves László.

Hétméteresek: 7/6, ill. 6/5. Kiállítások: 14, ill. 12 perc.

A bajnoki rajtra a PLER Budapest NB I-es keretéből több fiatal játékost is a tartalékok közé rendelt a hazaiak mestere, így a szezon nyitányán egy igen erős alakulat fogadta a balassagyarmatiakat.

Az első gólt Savón szerezte, amire Scheuring büntetőből válaszolt. Innentől kezdve a kubai légiós szinte egymaga fejezte be a gyarmati támadásokat, és sokáig fej-fej melletti küzdelem zajlott a pályán. A félidő közepén azonban a PLER nagyobb sebességi fokozatra kapcsolt, és egy 5-0-s „rohammal” biztosabb előnyt kovácsolt magának. Ebben az időszakban szinte semmi sem sikerült a nógrádiaknak, elsősorban a szélsők hibáztak, míg Váczi kapus is remekül teljesített a házigazdák hálója előtt. Kedves László egy időkéréssel igyekezett felrázni tanítványait, de ez csak percekre sikerült: Savón valamennyi góljára feleltek a fővárosiak, így a szünetre már hatgólos előnyt szereztek.

A második játékrész elején jóval összeszedettebben kézilabdáztak a vendégek, felzárkóztak, de Bujdos két indításból szerzett találatával megint nagyobb lett a különbség. Ennek ellenére újra esély kínálkozott, mert Savón vezérletével három gólra felzárkóztak. Sőt, még közelebb kerülhettek volna az Ipoly-partiak, de a karibi klasszis fontos pillanatban büntetőt hibázott, és a társaknak sem sikerült a helyzetek kihasználása. A végén a pestszentlőrinci fiatalok már tartották az eredményt, míg a Kábelnek nem maradt ereje egy újabb lendületre.

Összességében a meccs első szakaszában „bealudt”, és védekezésben, illetve támadásban sokat hibázó Kábel SE hiába próbált a hajrában nagyobb szívvel küzdeni, nem sikerült még egy pontot sem szereznie.

Hutvágner István: Jól kezdtünk, és az első félidő végére megnyugtató előnyt sikerült kialakítanunk. A második játékrészben sokáig megmaradt ez a különbség, de a végére felzárkózott az ellenfél, leginkább a mi hibáinkból. Örülök a győzelemnek, mert a jó kezdés megadhatja a lökést a sikeres folytatáshoz.

Kedves László: Az a csapat nyert, amelyik többször volt eredményes indításokból. A jövőben szélsőinknek nagyon fel kell javulniuk, és akkor eredményesebbek lehetünk.

Junior: 37-26.

Keleti kézilabdás végeken

Ezen a hét végén elindul az NB I/B-s férfi kézilabda bajnokság idei szezonja. Három mérkőzést már szombaton megrendeztek a Keleti csoportban, míg további négy találkozót ma, azaz vasárnap játszanak.

Mivel a legtöbb egyesület – a tizennégyből tizenegy csapat – rendelkezik önálló saját honlappal, amely a legtöbb esetben naprakész, így a Balassagyarmati Kábel SE ellenfeleinek adott heti mérkőzéséről (értékelések, edzői nyilatkozat) elég gyorsan hírt lehet kapni. Arra gondoltam, hogy e honlapok, illetve a megyei napilapi online-ok információi alapján „Keleti kézilabdás végeken” felcímmel minden héten – általában kedden – e blogban értékelőt adok majd a kedves érdeklődőknek, szurkolóknak, kézilabda barátoknak, mintegy visszatekintve az előző hét vége történéseire.

A sorozat első „példányát” reményeim szerint már kedden olvashatják/olvashatjátok a Keleti csoport nyitó fordulójáról, amelynek a következő volt a párosítása:

Törökszentmiklós – Balmazújváros 22-25

Kecskemét – Hajdúnánás 25-26

Békés – FTC 34-31

Pick Szeged II. – Mizse KC

PLER Budapest II. – Balassagyarmati Kábel SE

Ózd – Eger

Gödöllő - Nyíregyháza

Kofavizit helyett kakivizit

Volt valami többnapos hepaj a múlt hét végén, Balassagyarmaton. Mivel ugye a főtér alaposan feltúrva, ott most a munkások az urak, így hát nincs alkalmasabb helyszín a színpad felállítására, mint a Kiss Árpád Általános Iskola Bajcsy úti udvara. Ugye, innen szép kilátás nyílik a ligetre, a letört kerítés terebélyes résén át bárki, bármikor betévedhet abból az irányból is, nosza rajta, a szervezők ide telepítették a programokat.

A szombati napon elég nagy ricsaj volt itt este. A mulatós zene hazai nagyágyúi szórakoztatták a „plebs” széles tömegeit, jöttek is az emberek tömött sorokban, teljesen megtelt az udvar és környéke. Aztán szépen, ahogy az Ipoly folyik lentebb csendesen a medrében, el is ült a „nagy szenzáció”, hétfőre csendes lett a környék.

Meg szagos. Az iskola pedagógusai közül többen megdöbbentek a csodálkozástól, szinte leesett az álluk a látványtól. A kerítésen túl, és mellett, illetve a kavicságyban egymást érték a fekáliák. Nem ám állati ürülék, emberi volt az bizony. De nem is elvétve, hanem tucatjával bűzölögtek. Az hogy a helyszínre telepítettek több „toi-toi budit”, a derék „plebs” eme kulturálatlan, higiéniát még hírből sem ismerő tagjait egyáltalán nem zavarta, mint a vásárból anno hazafelé tartó falusi kofa az út szélén, letolták a gatyát, vagy „mittudoménmit”, és alapos módon odapiszkítottak. De kérem szépen: ez nem az út menti árok volt, vagy a cserje alja, ez Balassagyarmat kellős közepe, legzöldebb területe, a mi drága-büszke Palóc ligetünk. Szégyelljék magukat e polgártársnak sem mondható férfiak és nők.

Az már csak hab a tortán, hogy állítólag az iskola gondnoka szedte össze a fekáliákat. Nem tudom kik voltak a szervezők, és hogy szóltak-e egyáltalán nekik, de az ő kötelességük lett volna a bűzhalmok eltávolítása! Azt pedig már én harsogom hozzá: a mélyen tisztelt szervező urak pedig ezután ne azt lessék, milyen szépen telik a zsebük az effajta rendezvények által, hanem azt nézzék: mennyit romlik Balassagyarmat nívója, a Palóc Főváros megítélése szerte az országban, ha effajta (kényszerű) írásoknak kell születniük, holmi közterületen hagyott emberi ürülék kapcsán. A tömegigény kielégítése nem minden!

Mert biz’ ez nem kofavizit volt Balassagyarmaton, hanem szagos kakivizit!