Schuchmann gesztusa

Mégis vannak rendes emberek a magyar labdarúgásban!

Ugyebár e fórumon, illetve több internetes bejegyzésben panaszkodtam arról nemrégiben, milyen kurta-furcsa körülmények között nem engedtek be engem a Balassagyarmati VSE labdarúgó mérkőzésére dolgozni, mint a Gyarmati TV szerkesztőjét, miként bánt velem a jegyszedő „bácsi”, és hogyan próbált megalázni egy ötszáz forintos bankó lobogtatásával a megyei közgyűlés alelnöke. Aztán kiderült, és számomra egyértelművé vált, kizárólag rám vonatkozik a sajtóigazolványos beléptető-rendszer, minden más kolléga akadálytalanul bemehet a meccsre – hiszen szerintem itt Nógrád megyében csak egy-két sajtós rendelkezik „hivatalos” igazolvánnyal.

Miután ezzel szembesültem, nem restelltem, és panaszt tettem a Magyar Labdarúgó Szövetség sajtóosztályán, illetve az MLSZ Nógrád Megyei Igazgatóságán – személyesen Schuchmann Attila igazgatónál.

A válasz nem késett, a szövetségi sajtós kollégák biztattak, hogy menjek csak nyugodtan az igazolvánnyal, bátran írjak, kendőzetlenül, ha a kritikám megalapozott, cseppet se rejtsem a véka alá.

A hét végi Zelenka István Emlékversenyen aztán Schuchmann Attilával is találkoztam – futó lányát kísérte el. Meglepett a gesztusa: azt mondta, nemsokára kapok egy olyan bérletet, amellyel a megyei szövetségi tisztségviselők mehetnek be a meccsekre, ha jelentkezem, majd személyesen átvehetem. Nem is tudtam, hirtelen mit szóljak. „Suki” – hisz így becézi mindenki – gyermekkorom óta jó ismerősöm, egy időben egymás ellen is fociztunk, mikor még két serdülő csapat működött Gyarmaton, és ezúttal sem okozott nekem csalódást. Mindig tudtam, jó ember, és ő sem kívánja, hogy ez a helyzet, az újságíró viszonya a sportklubbal, itt, helyi szinten, még jobban elmérgesedjen, mert ennek a sportág látná kárát. Az a baj inkább, hogy vannak olyan emberek ebben a mai sportéletben, akik szemellenzős módon csakis a saját érdeküket tekintik, és nem látnak „tágabban”.

Mindenesetre most megállapíthattam: vannak még rendes emberek a magyar labdarúgásban!