Kicsit késve indulunk az Ipoly TV stábjával Dabasra, így amint a hármas út bevezető szakaszára térünk, heves imádkozásba kezdek az égiekhez, csak ne legyen nagy forgalom a Hungária Körúton. Szerencsére ez a vasárnap délután sem tér el az átlagostól, azaz viszonylag könnyedén átevickélünk a fővároson, megkönnyebbülésem közben pedig széles mosollyal köszöntöm – szigorúan az autó ablaküvegén keresztül – az ötös út kivezető része mellett lebzselő-didergő, kuncsaftra váró örömlányokat.
Tíz perccel öt óra után be is futunk a Dabasi Sportcsarnok főkapujához, így bő ötven percünk marad, hogy minden „klappoljon”. Jómagam az egész délelőttöt arra áldoztam, hogy a lehető legtökéletesebben felkészüljek a dabasi fiúkból, s közvetítés közben némi pikantériákról is szót ejthessek – igaz, cipőméret, vagy orrvérzési hajlamosság nem szerepelt a statisztikáimban. Prohászka Csaba, a DS „paralimpikon” igazgatója segítségével megtörténik a mezszám-egyeztetés, igaz, legalább a hetven százalékát ismerem a hazaiaknak, de hja, a fiatalok...
Indul a kétszer harminc perc. A Dabas szokásos formáját hozza, azaz sokmozgásos, keresztjátékokra épülő támadási variációkat alkalmaz, ennek végén szerzi a mérkőzés első találatát a strandon korábban válogatottságig és világverseny-éremig is menetelt Hímer Zoltán. Nem kell azonban soká várni a válaszra, a labda valahogy odajut Báthori Peti beállós-kezéig, és máris 1-1. Sőt, Szabó Andris iramodik meg a bal szélen, nem hibáz, itt az előny. Aztán Savón mester villant, átemelős cselét rendesen „megeszi” Horvát. Ha meg ez nem történik meg, a kubai klasszis legalább egy hetest kiharcol. Azt meg „Kokó” belövi.
Tizenegy perc után jó ránézni az eredményjelzőre: 4-8 áll rajta, vagyis remek rajtot vett a Kábel. „Ideje is váltani” - gondolja magában Szilágyi Zoltán, a házigazdák trénere, Horvátot jelöli ki arra a feladatra, hogy a védelem közepén zavaró tevékenységet végezzen, ami láthatóan meg is zavarja a nógrádi legénységet, mert akadozik a gépezet. Ebből aztán felzárkózási lehetőség teremtődik, Kiss inal, már 6-8. De jön Gubó Alex, akinek biztosan jót tett, hogy szombaton este a Mezőkövesd színeiben megszerezte első NB I-es bajnoki gólját, mert most roppant nagy önbizalommal játszik. Kétszer egymás után ő villan, ettől aztán nem jut közelebb a még mindig sokat bakizó Dabas.
Az a fránya zavaró viszont jól működik, elvétett átadás, a Kábel „mumusa”, Szabó Lajos rácsap, meg sem áll Ihász kapujáig. Aztán Gigler következik, ő egykor Gyarmaton is nagy kedvenc volt, a magánéletben felettébb szerény fiú most nem tétovázik, és 10-11-nél vészes közelségbe hozza fel csapatát. Kedves László nem is tehet mást, azt a zöld kartonlapot, amelyen egy nagy „T” betű díszeleg, máris leteszi a zsűri asztalára.
Mintha ez kevés lenne. Szabó Lajos – utolsó értékelhető megmozdulásaként, hiszen kisvártatva fájdalmas arccal lesántikál, s már vissza sem tér – kiegyenlít, ráadásul Burik egy szép beállós-elmozgás végén a vezetést is megszerzi a Dabasnak! Fordult a kocka?
Na azért még nem eszik ilyen forrón a kását! A kifejezetten elementáris formába lendült Szabó András szélről egalizál, majd Gubó két lövése jóvoltából a szünetben két gól ide, Álmos meg tintát játszik, azaz fog rendesen.
A rövid pihenő alatt kortyintok egyet-kettőt a szörpömből, elvégre nem illik a hajrára rekedtes kiszáradt torokkal egy kommentátornak „beégni”. László Sándor Kábel-elnökkel futok össze a nézőtéri folyosón, arcán elégedettség, „jól játszunk” mondja, erre gyorsan replikázom: „idegenben eddig a legjobban”. De már lehet is visszaülni a riporteri székbe, fülhallgatót a fejre illeszteni, kezdődik a második felvonás.
Aminek „antréját” Szabó András adja, s ott folytatódik a meccs, ahol tartott az első félidő közepén. Megy a gyarmati lendület, lázban az egész csapat. Álmos a kapuban bravúrokat mutat be, kézzel-lábbal egyaránt kinyilvánítja, hálóőr ő a talpán. A Dabas az eladott labdák után már vissza se fut, Savón kényelmesen fejez be egy indulást, Báthori emberhátrányos helyzetben tör át a védőfalon, Szabó András pedig már hat gólnál jár – érdemes lenne utánajárni, lőtt-e ő ennyit valaha az NB I/B-ben (lehet, hogy csak NB II-ben?). Eme szép sorozat végén Kovács Peti beállós posztról „cunderezik” egyet, így 27-23 már a Kábel előnye.
Az ember azt gondolná, hogy innen már „sima az út Tipperary-ig”, akár hátra is lehetne dőlni, de a szakértő szem, a kézilabdás ész azt diktálja, nincs itt még vége. Lám, éppen egyfajta dabasi feltámadás jeleit tapasztaljuk, s a „körmenetben” Talapka „viszi a keresztet”. Azaz ő a vezér most, indul és lohol, fut és lő, két és fél perc alatt egymaga hármat „vállal”, ezzel pedig ki is egyenlítenek a hazaiak. Miközben ott középen, a kábeles támadótengelyben semmi sem sikerül. Szabó András azért gondoskodik (még) róla, hogy megfogja az ellenfél lendületét.
Így érünk be, 27-28-as állásnál az utolsó tíz percbe. Amikor a játékvezetőkre közelít a kamera, meg is jegyzem, eddig nem játszottak főszerepet, megmaradtak a háttérben, s remélhetőleg a hátralévő időben sem akarnak ők a végzet emberei lenni. Erre mit látunk, Kovács Pétert kispadra küldik két percre, nem sokkal később Bécsi Misi is erre a sorsra jut, kettős emberelőnyben a vendéglátók. Ha most nem fordítanak, akkor soha. De nem tudnak, mert nem sikerül nekik. Ellenben Savón a jobb szélről, kiszorított helyzetből akkora kapufás gólt „akaszt”, hogy annak csattanását talán még a szomszédos Lajosmizsén ugyanebben az időben mérkőző Salgótarjáni Strandépítők is meghallják: 29-29!
Bodorovics siet, kihasználja még az emberelőnyt, de Savón is tartalék energiákat mozgósít, átemelős csele után nyílik az út, és nem téveszti el. Alex a következő támadásnál meg ugrik, s hiába védett korábban jól Duleba, ezt a löketet nem képes kitornászni a felső sarokból: 30-31!
A másik oldalon Elek Gábor, a Fradi-csajok KEK-győztes – meg enyhe sörpocakos – trénere, aki rutinban és életkorban is versenyre kelhet Savónnal (sörhasban nem, mert ez a gyarmati játékmesternél hiányzik), bal kezének csuklóját igyekszik megfelelő irányba állítani, s hogy ezt jól teszi, jelzi a nagytábla is: 31-31! A Kábel támadójátéka azonban mind jobban döcög, sőt jóformán áll. Középen akarnak a fiúk mindent megoldani, aztán egy labda rossz ütemben jön, Talapka, mint egy karvaly „ráröppen”, elfut és 32-31! A hátralévő idő pedig egy perc harminc másodperc! Nosza rajta, ki más vállalkozna gyarmati részről, ha már „Kokó” meg Savón a végletekig elfáradtak: Szabó András kanyarodik fel a szélről, innen felülről nézve mintha „faultolnák”, azaz szabálytalanság, így a labda csak jóval kisebb sebességgel ér el Duleba ujjaiig, ami könnyű zsákmány egy ilyen tapasztalt kapusnak. Ellenakció, Himer botladozik, szó szerint megbicsaklik a lába, a játékszer is dadog a kezében, ennek ellenére utolsó erejével még felugrik, valahogyan lő is, de harsan a síp! Belülvédekezés, Báthori meg ütött – a játékvezetők szerint - , kétperces kiállítás. „Na ne” - mondom én a kommentátor állásban, ez nem volt hetes kedves sporttársak, még jóindulattal sem kiállítás, sőt, ez már inkább merő rosszindulat a Bóna-Miskei páros részéről. Ami tovább tobzódik, mert Ihász Álmos, aki felettébb hangosan és morcosan reklamál, ugyancsak kisbüntetést kap a padon.
A pályán nagy-nagy káosz, a dabasi ifisták előttem tapsviharban törnek ki, de nem a saját kedvenceiket éltetik, hanem azt a két emberkét, aki momentán ilyetén módon beleavatkozott a meccs sodrába. A heteshez aztán Elek Gábor áll oda, és belövi.
Ezzel eldőlt. Kovács Peti még úgy gondolja, elszór egyet csuklóból – mindhiába – amiből kontra, Gigler pedig beállítja a 34-31-es végeredményt.
A kézilabda sportághoz végképp méltatlan módon, hathatós sípmesteri segédlettel veszítette el a végjátékot a Kábel SE, noha azért meg kell jegyezni, a játékosok előtt sok-sok lehetőség támadt, főleg a második félidőben a még nagyobb előny megszerzésére, és a rohanásban bizony a kulcsemberek nagyon elkészültek az erejükkel. Erre utal lefújás utáni nyilatkozatában maga Kedves László is, aztán az interjú után leül egy székbe, és hosszan maga elé tekintve mereng az elmúlt másfél óra történésein.
Békés ellen, szombaton lehet javítani!
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése