Negyedszázados Kinopuskin

A nyolcvanas évek végének „erjedése” nem csupán politikai frontokon, hanem a művészetekben, azon belül pedig leginkább a rockzenében nyilvánult meg. E hatást hűen példázza Balassagyarmaton a Kinopuskin együttes megalakulása, amely máig őrzi töretlen népszerűségét, nem csupán a városban, hanem az ország alternatív muzsikát kedvelő „örökifjai” körében is. A zenekar nemrégiben ünnepelte fennállásának negyedszázados jubileumát.

 Amikor a Balassi Bálint Gimnázium gólyabálján 1987. november 27-én először lépett fel a Kinopuskin, az akkori középiskolás fiatalemberek aligha gondolták volna, hogy „röpke” huszonöt esztendővel később is együtt (öröm)zenélnek majd. A két frontember, a Csach testvérpár, Gyula és Gábor ma is az együttest erősíti, az idők folyamán pedig közel harminc zenésztárs fordult meg mellettük.

Már maga a névválasztás is többrétű: egyrészt utal a Tasman-sziget ősrágcsálója, a Kinopu bőrére (angolul skin), amiből heretartót készítettek az őslakosok, illetve a fővárosi Puskin mozira is, ahol a tagok először látták az angol abszurd humor legjobb filmalkotását, a Gyalog galoppot.

Első sikereiket még a rendszerváltás korában megalakult, Rigó Zoltán által fémjelzett – és még ma is működő – Rocktáncházban aratták, de nem kellett sok víznek lefolynia az Ipolyon, hogy szélesebb ismertségre tegyenek szert. Ám hiába vitte el őket a „muzsika szele” szerte a világban, mindig megmaradtak balassagyarmatinak, és a tagok is kivétel nélkül az Ipoly-parti városból származnak, vagy rengeteg szállal kötődnek a településhez. Jó példa erre a hovatartozásra, egyszersmind a város népszerűsítésére, egyfajta városmarketingre, hogy a Sziget Fesztiválon 1994 és 2002 között valamennyi fellépésük alkalmával úgy konferálták be őket: „következnek észak pravoszláv angyalai, az egész világ Balassagyarmat”, a szakma pedig csak „kisvárosi érzésként” vagy „Ipoly-funk” címen tartja számon a Kinopuskint.

Azokban az években, amikor ritka fennen ívelt a pályájuk, évi hatvan-hetven koncertet is adtak, ma már ez – talán a tagok más irányú „civil” elfoglaltságai miatt is – lecsökkent hat-hét színpadra lépésre. Ha pedig arról kérdezik a Csach-fivéreket, hogy mit jelent ma a Kinopuskin, szinte azonnal jön a válasz: a barátság – és a „rakenroll” nosztalgiája. Mert ma már inkább barátoknak zenélnek, mint hatalmas rajongótábornak, családias légkörben, ahol nem harsogva rikkantják, hanem csendesen dúdolják az ismert refréneket, és a koncerteken megjelenő emberek zöme inkább a fiatalságukat veszni semmiképpen sem hagyó apukák és anyukák gyülekezete, de mindenképpen kedves, szeretetteljes közeg.

Legutóbb, december elején a rádióban lehetett hallani az együttest. A jubileum alkalmából az MR 2 Akusztik című műsorában adtak másfél órás stúdiókoncertet, amely januártól az adó honlapjáról is letölthető. A jövőről szólva pedig az alapító tag Csach Gábor akként vélekedik: tavasszal feltétlenül elfogadják a szintén balassagyarmati zenész-barát, ifj. Ember Péter meghívását, aki stúdiófelvételre invitálja a Kinopuskint. Bár hivatalosan, a Rocktáncházban már megtartották „első búcsúkoncertjüket”, de biztos, hogy nem hagyják abba, mert, ahogy azt a mondás tartja: a rock örök és elpusztíthatatlan.