Balassagyarmat legnagyobb múltú középiskolájának általános iskolás tagozata évek óta valósággal bojkottálja a különböző sportágakban szervezett diákolimpiai küzdelmek városi –körzeti döntőit. Évek óta nem látni olyan tíz-tizenöt éves gyerekeket, akik Balassi feliratú (sárga) mezben rendszeresen futnának, távolt – és magasat ugranának, súlyt löknének, vagy kislabdát hajítanának a Nagyligeti Sporttelepen rendezett viadalokon, avagy az Ipoly-gáton a mezei futáson próbálkoznának. Vajon miért?
Talán azért, mert a különböző felhívások nem jutnának el a Szent Imre és Deák utcák sarkán lévő épület falai közé? Nos, ezt kizártnak tartom, mert a városi általános iskolai diáksport bizottság vezetője minden intézménybe kézbesít versenyprogramot, azaz a testnevelők és illetékes vezetők ilyen formában biztosan tudomást szerezhetnek az eseményekről.
Inkább arra gondolok, hogy a Balassi Bálint Gimnázium elitképzést meghirdető programjában ma már nincs helye a „Mens sana in corpore sano”, vagyis az „Ép testben ép lélek” alapelvnek. Úgy is tekintjük tehát, mintha az oktatásban nem létezne csak tanórai testnevelés, és a gyerekek effajta versenyeztetése nem érdekli az intézményt. Hogy ez megmarad szigorú vezetői szinten, tehát az igazgatói szobából érkezett ukázra nem viszik csoportosan a testnevelők sportolni a fiatalokat, avagy csupán testnevelő tanári kényelmességről van szó, nem tudni, hiszen én magam nem látok bele mikroszkóppal az intézmény minden egyes percébe, de a végeredmény szempontjából édesmindegy is a „miért” kérdése, a lényeg az, hogy nincs ott a Balassi. De akkor a más tantárgyakban lebonyolított tanulmányi versenyekre miért küldözgetik oly hűen és elhivatottan a nebulókat? Ki kell mondani tehát a „frankót”, a Balassiban teljesen alárendelt szerepkörbe került a testnevelés a sportoltatás. Akkor viszont ne papoljon ott senki egyenjogúságról!
Az már pedig csak hab a tortán, hogy affajta „más valamijével verjük a csalánt” értékrend él ebben az intézményben. A legkirívóbb példa a közelmúltból ered: Fenyvesi Péter, a gimnázium tanulója részt vett a szingapúri Ifjúsági Olimpián. Az iskola mindezt a teljesítményt úgy ünnepelte meg, mintha az ő műhelyükből került volna ki a hegyikerékpáros fiú, mintha ők oly sokat tettek volna annak érdekében, hogy a fiatal sportoló ilyen magasságokba eljusson. Holott a BBG-nek az égvilágon SEMMI KÖZE sincs Fenyvesi Péter eredményeihez.
De mondhatnék egy régebbi példát, még 2004-ből. Nagy Alexandra a Kiss Árpád Iskola nyolcadikos tanulójaként és a Kék Delfin Sportegyesület versenyzőjeként a korosztályos magyar amatőr (azaz nem igazolt sportolók számára meghirdetett) úszóbajnokságon megnyerte a száz méteres mellúszó számot. A BBG igazgatónője szép levelet körmölt a kislánynak, leírva, mennyire büszke az intézmény, hogy az úszótehetség az ő iskolájukba jelentkezett. A laikus azt gondolná, a gimnázium ezek után felkarolta Nagy Alexandrát és segítette sportolói karrierjét. Nos, nem, egész egyszerűen a feledés homályába került, s ma már nem is foglalkozik az illető fiatal hölgy aktív sportolással.
Arról nem is beszélve, hogy számos esetet említhetnék még, a BBG hogyan és miként akadályozza a náluk tanuló fiatalok versenyszerű sportolását, hiszen csak a gyarmati leány kézilabda csapatból fel tudok sorolni jó pár ex-játékost, aki a megnövekedett tanulmányi követelmények miatt hagyta abba a játékot – más iskolából erre nem volt példa.
Egyszóval a Balassit nem érdekli a sport. Így vesznek el tehetségek, mert a negyedikes szülők körében végzett aktív elcsábító „munka” során a sportoltatás, a testedzés is hangsúlyt kap, az ügyes kisgyerek pedig ötödikben a BBG-ben folytatja, fél év múlva pedig már nem is hallani a nevét.
Az Arany János Program „karanténelvű” rendszerébe kerülők ugyanúgy pórul járnak. Mint az a Tóth Richárd, aki mikor a felvételin elrebegte, hogy ő a Kábel SE serdülő csapatának igazolt játékosa, a felvételiztető tanár kerek-perec tudomására hozta, ezt felejtse is el, mert az Arany János Program csak a rendszeren belül űzött sportokat – az amúgy nem sok értékkel bíró „házi” röplabda bajnokságot – kultiválja.
Ezek után valóban érdemes elgondolkodni: mit ér manapság a Balassi – a sportolás területén is…
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése