Még tavaly nyár végén jelent meg egy írásom az NPORT internetes oldalon, amiben a sportújságírás válságjelenségeire irányítottam rá a figyelmet, mondván, hogy egyre inkább kivesznek erről a területről azok a „régivágású” firkászok, akiket mindig is a téma érdekelt, és fittyet hányva arra, hogy kinek tetszik, avagy nem tetszik a mondanivaló, vállalták a felelősséget, végezték a munkájukat, és „necces” ügyekről is bátran publikáltak. Azt is ecseteltem, hogy rendkívüli módon „ellaposodott” a szakma, elkényelmesedtek az emberek, vagy maximálisan alárendelik magukat a szponzori-tulajdonosi óhajoknak.
Ebben a cikkben egy másik „fonalat” is szövögettem, íme ennek a szó szerinti változata: „Ja és ott van még az újságíró-tudósító polémia! Mert manapság bizony nagyon sok az a tudósító, aki mást nem tesz, mint szűkebb pátriája, szeretett sportági közege nagyszabású, avagy kevésbé komoly eseményeiről csak beszámol, olykor értékénél nagyobb terjedelemben, és újságírónak nevezi magát, holott még egyetlen jegyzetet, kommentárt, glosszát nem körmölt le, magyarul nagyobb szaktudást igénylő műfajban nem szerzett jártasságot – és félő nem is akar. Nos, ő nem újságíró, ő a tudósító, és maradjon is meg annak.”
Ez jutott eszembe tegnap akkor, amikor Kéri István kolléga – nagy-nagy jóindulattal nevezem csak kollégának – újabb kerékpáros tudósítását olvastam. Az amatőr országúti kerékpáros bajnokság idei versenysorozatáról szólva az első bekezdésben lényegében privát ömlengéseit fogalmazza meg arról, milyen nagyszerű is ez a kezdeményezés, milyen ragyogó ötlet is az amatőr bajnokság életre hívása. Ezt bizonyos berkekben a „nyalás” címszóval társítják, tehát valamilyen érdekcsoportot, vagy érdekcsoportokat szolgál ki ezzel. Magyarul szereptévesztésben van, azaz gondolataiból nem az tűnik ki, hogy az adott sajtóorgánumot akarja képviselni a sporteseményen, hanem a sportesemény szervezőinek fogadott prókátora lett a lap hasábjain. De ugyanez vetítődött le a szlovákgyarmati hegykerékpáros versenyről írott tudósításában is, amikor több mondaton keresztül dicsérte és idézte a helybéli polgármester asszonyt, mert otthont adott e nívós viadalnak.
Ez a baj sajnos, kérem szépen. A kerékpáros sportág eme állhatatos képviselője, aki egyébként biztos remek szervező, a tudósítói tevékenységében is hűen képviseli elkötelezettségét a sportág iránt, gátlástalanul, értékénél jóval nagyobb terjedelemben ír a kerékpározásról, csak azért, mert ő szereti ezt a sportágat.
Ha Kéri István oly bőven, oly részletesen kíván megemlékezni egy bringás viadalról, tegye azt meg a blogjában, az egyesülete honlapján, a szakszövetség internetes oldalán, de ne a megyei napilapban, ott egy tudósító tényeket közöljön, ha meg dicsérni akar, tegye meg jegyzet formában, hiszen ez a műfaj való arra, és a lapot képviselje a versenyen, ne a hegyikerékpározást az újságban.
Ez az újságíró feladata, de hát ő így, még tudósítónak is alig minősíthető…
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése