Lassan felesleges első osztályú magyar bajnokságot kiírni kézilabdában. Hiszen előre oda lehetne adni az aranyérmet a Győrnek és Veszprémnek – bocs Fradi, Loki, Szeged, de sajnos, ez az igazság. Mert a „pénz beszél, kutya ugat” alapelve már olyan mértékben torzult, hogy a gyengébb hanghatást kiváltó ebeket szépen lassan a nagyobb torkú négylábúak egész egyszerűen kiszorítják a kutyatérről.
Persze akadt, aki szorgosan zárkózni akart a mesterekhez. Itt van a Vác példája: középkori, harsonás királyi felvonulás mi sem volt ahhoz képest, ahogy beharangozták a Németh András-égisze alatt megvalósuló Dunakanyar-fellegvárat. A központhoz szép szervesen kapcsolódnak majd a környékbeli nevelő bázisok, lesz sportcsarnok Nagymaroson, ott vannak a gödöllőiek, gödiek, dunakesziek, rétságiak. Csak az volt ezzel a baj, hogy túl hamar és túl nagyot akart az a bizonyos szarka. Hiába jött dús léként a forinteső bizonyos (SYMA) szponzori csoport zsebeiből és kasszájából, hiába csábítottak a kék folyó partjára hírneves játékosokat, előbb utóbb a vakolat omladozni kezdett, most meg már akkora a baj, hogy közel a ház összedőlése. De hát ki tud kifizetni manapság Tóth Tímeának egy közép-magyarországi, gazdasági erő tekintetében nem éppen élen járó kisvárosban havi egymillió forintot – állítólag ennyit kapott -, és biztos, hogy Tápai Szabina sem Németh András két szép szeméért tette át székhelyét a kies Vácra, hogy Kirsnerről már ne is beszéljek. A „sokat akar a szarka” szólásmondás így változott át „addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér”, formára, Timi ugye már nincs ott, és pár játékos biztos, hogy követni fogja a példáját a nyáron, így aztán a Dunakanyar-fellegvár szép csendesen a középcsapat szintjére süllyed, és maximum majd a hatodik-hetedik helyért küzdhet.
De nem rózsásabb a helyzet máshol sem, lásd a dunaújvárosi, vagy a kiskunhalasi példát. Ráadásul még hátborzongatóbb tényként közölte az egyik hírportál (origo), hogy még NB I-es középszinten is félmilliót kapnak havonta a játékosok. Kérdem én, mire? Elszállt a világ, eliramlott bizony az élet eme klubok feje felett, azt hiszik, azáltal lesznek nívósabbak és elismertebbek, ha minél nagyobb sztárocskákat hoznak. Mert biz’ a gyengébbik Amorim-tetsvér nem egy világmegváltó képességű, és effajta példát lehetne még hozni az 5-8. helyért csatázó női alakulatokból.
Ahelyett teszik ezt, hogy főként az utánpótlás-nevelésre koncentráljanak. Kizárt dolognak tartom, hogy egy kisvárosban ténykedő, megbecsült, ugyanakkor tudásával, képességeivel, vagy szponzori baráti körével egyáltalán nem kérkedő, szerényen munkáját végző szakember annyival kevesebbet tudna a kézilabdából, mint Mocsai vagy Skaliczki. De ezt az embert inkább a lokális világ érdekli, nem égeti a talpát a pénz, nem kuncsorog ropogós forintok után, nem válik pénzhajhász élvhajhásszá. De míg az ő munkája beérik, míg a vidéki közegben szép lassan felfelé indul az a kis garnitúra, az az összetartó társaság, bizony sok víz lefolyik a patakokon, a gyümölcs nem érik be oly hamar. Az eredménynek viszont hamar kell jönnie. Ahhoz pedig pénz kell, sok-sok pénz. Éppen ezért lesz néhol oly satnya bizony az utánpótlás, mert a felnőtt gárda pillanatnyi érdekei mindig „űberelni” fogják a hosszútávú célkitűzéseket.
A zsíros bankókötegek viszont nem jutnak tovább az Audi gyárnál, vagy a Veszprém Arénánál. Vajon ez a jövő? Nem, ne legyen! Serkentsük új bázisok alakulását, legyen sok-sok kis kézilabdás az országban, fiú és lány, és igen, a kezdetekben vállalják ingyen a munkát az edző bácsik és nénik, másodállásban, nyugdíj mellett vagy akárhogyan. Spóroljunk, és egyben neveljünk is, de ne úgy, hogy a tehetségek különböző „összelopkodásával” – amit a Váci NKSE negatív példáján már korábban számtalanszor hangoztattam – épp a kis kaptárok szorgos méhecskéit tapossák agyon, vagy veszik el a kedvüket a nektárgyűjtögetéstől, e helyett inkább támogatnák bőszen az ott zajló munkát.
Ebben kellene az országos szövetség hatékonyabb fellépése is, mert egyelőre nem látni nagyon mást, mint a pénzeszsákok előtti bősz hajlongást. Attól meg a vidéki kis műhelyekben nem lesz több labda és nem lesz több labdázó gyermek…
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése