Elmaradt a nagy roham. Egész héten azt csicseregték a madarak, hogy a Törökszentmiklóst egész komoly szurkolósereg kíséri majd Balassagyarmatra, akik állítólag több helyen is botrányt okoztak, így aztán a házigazda klub gondoskodott a biztonsági személyzet megerősítéséről. Erre, amikor a szorgos újságíró megérkezik az Ipoly-parti sportcsarnokhoz, nem fogadja rendőrkordon, nem hemzsegnek a sárga ruhás „szekuritis” emberek, távolban a műfüvesen kedélyesen labdázgatnak a Babcsán-meccs résztvevői és szemem csupán egyvalakin akad meg, Zácsik Szandrán, aki a szomszédos parkolóban fel s alá járkálva éppen bőszen telefonál. Magyarul, itten biza’ nem lészen ma balhé.
A csarnok bejáratánál rögtön a szokásos kérdéssel „bombázom” Kedves Lászlót: ki marad ki? A válasz: majd öt perc múlva megtudom, gondolom, bő másfél órával a kezdés előtt a fejében már kialakult a keret, de igaza van: ne tudja meg előbb a firkász a döntést, mint maga a kézilabdázó.
Benn persze a mester faggatása nélkül is hamar kiderül az igazság: éppen Cseri Péterrel folytatott tereferém közben megy kifelé nagy táskával a kezében a „három esz”, azaz Szabó András, Széles Zoltán és Szlaukó Ferenc, tehát ma ők lettek a szűkítés áldozatai.
A Húsvét hatásának tudom be, hogy kevesebben vagyunk, mint szoktunk, két törökszentmiklósi vezető mellé telepedek le, állandó helyemre, a vendégszektorba, s az egyik úr roppant készséges módon röpke névmustrát tart nekem a vendégcsapatról.
A meccs egyből magas sebességi fokozaton indul. Negyven másodperc után már zörög is a Szolnok megyeiek hálója, Barta Dani belövi a hetest. (Apropó Barta: két nap alatt már a harmadik összecsapás jut neki osztályrészül, most is a Mezőkövesd ifimeccséről futott be a kezdésre, Gubó Alex társaságában.) Majd Kokó alkarosa villan, persze nem bokszról van szó, Peti fiunk egy alsó átlövéssel növeli az előnyt. Jön Coli is, ugrik és lő, ez a harmadik hazai találat – igaz volt közte kettő szentmiklósi is. Majd Bán „Dév” mutat be egy szélső variációt. Tíz perc után 5-5, ha így alakul a továbbiakban, ez a csata nem a védekezésről fog szólni.
Kettős emberelőnyt kap a Kábel – illene kihasználni. Jön is Babicz megint, meg „Dév” labdát csen, kettő ide, kár, hogy Barta Danin látszik a fáradtság, kapufára ejti a hetest. De a fórral nem tud egyelőre élni a Gyarmat. Stéhli, aki nem is olyan régen még otthonának érezhette ezt a játékteret, indul, majd egy idegesítő baki után ugyanezt teszi a szerb Vujasin is: 7-7!
Nincs veszve semmi: Kokó és Coli érzik egymást, strandkézis bejátszás beállóba – láttunk elég sok hasonlót már tavasszal – eredménye büntető, Kovács nem hibázza el. Viszont fordul a kocka, Bán kiejti a labdát, Forgács sem találja az összhangot Takival, bezzeg Csató, a vendégek balszélsője robog: 9-10! Kedves mester időt kér, míg nem szalad el a szekér…
A tanácsok főként Ihász Álmosnak használnak, ő mutat be pár bravúrt, szemafor-robinzonáddal repül ki a kapuból, e trükk miatt a beállós fölé ejti a ziccert, és Stéhli hetesén is kifog. Hat perccel a félidő lefújása előtt újabb hatalmas esély: két ember is pihenhet százhúsz másodpercet az alföldiek kispadján. De nem megy továbbra sem a támadás. A húszéves Farkas pedig mindenfajta pelyhedző állú mivoltát meghazudtolva balkezes átlövéssel kergeti őrületbe a kábeles védelmet – kettős emberhátrányban egyenlít ki. Erre Babicz passzából rögvest felel is a kubai Moreno, s mint utóbb kiderül, ezzel a góllal vezet utoljára ma a Kábel.
Mert a hajrá egyértelműen a vendégeké. A hórihorgas Losonc átlövésével, majd Farkas újabb balkezes bombájával 13-15 oda a szünetben.
A tíz percet kihasználva Kovács Józsi felé veszem az irányt, mindig mond pár szakmai szót: most csak egymondatos a részértékelése: „rosszul játszunk”. Sajnos, igaza van.
Fordulás után több mint hat percig egy őszi meccs szelleme kísért az Ipoly-parton: a Nyíregyháza ellen tapasztalt a közönség hasonló hosszú gólcsendet, mint most. Igaz, akkor ezt a gyarmati megingást nem tudta kihasználni az ellenfél, de a mostani Törökszentmiklós jóval jobb társaság az akkori nyírségi alakulatnál. Az eredményjelzőn hét perc után 13-19. Vajon jön-e a már sokszor látott talpra állás, vajon így, Nagyszombaton a Városi Sportcsarnokban is lesz-e sajátos kézilabdás feltámadási körmenet? Mindenesetre Gubó lelkes, ügyesen méri fel az utat, betörésből szépít, egyelőre ez sovány vigasz, mert Stéhli mozzanatai következnek, nemsokára 15-22 az állás. De még húsz perc hátra van!
Sziszegve, foggal-körömmel küzdve, kitartó szívóssággal kezd araszolni a Kábel. Még csak araszolni, mert korántsem akkora lendület ez, mint ama Ózd elleni „lobogás”. Kovács Robi – ő második félidei torpedó-elhárítási felelős – véd egyet, véd kettőt, Kokó cselez, átemel, Alex betör, Demus Dani zár és leválik, 21-24-re zárkózik a hazai gárda. De mi történik? Hová tűnt az irányító? Kokó biceg, cserét kér, a büntetőt se vállalja, Gubó jön, és nem hibáz. De Farkas is impulzusokat kap a túloldalon, most ő, meg az első játékrészben oly szoros őrizetet kapott Takács Péter viszi a „prímet”, még mindig öt a szentmiklósi előny: 22-27. Már csak azért is, mert előbb Moreno, majd Jakubecz ront el egy elronthatatlant.
Nem tudni honnan veszi elő a tartalék erő-utánpótlást, a pótelemet – vagy hogyan is nevezzem ezt a hajtóenergiát – a Kábel, de a fiúk nyitnak egy kegyetlen hajrát. Jakubecz Jani mintha most kezdené a hatvan percet, kilép, ütközik, motolla-módra pörög keze-lába, Barnyák „Bornyi” se tétlen, ő sem akar lemaradni a védőtárs mellett. Kovács Robi meg tartja továbbra is a szintet. Yoel, ez a kávébarna fiú, lázban égő szemekkel veszi át a góltermelő szerepkört. Robi hajszálpontosan indít, ő elkapja a lasztit, ugrik, betalál: 25-28! Következő támadás, hosszú passz a balszélre, Yoel ugrik, betalál: 26-28! Kisvártatva újabb remek védekezés, újabb indulás, Yoel ugrik, betalál: 27-28! Visszajött az esély!
A Törökszentmiklós fáradt, kivan, mint a kutya, csak csámborognak a pályán a játékosok. Ott és úgy csalják az időt, ahol és amilyen módon tudják. Már-már összevillan a két játékvezető szeme, már-már emelnék fel mindketten a kezüket „passzívra”, amikor Takács váratlanul átlő, de Robi barátunk lába kinyúlik az alsó sarok irányába, a kísérlet hárítva, mi több, oldalra pattan ki a labda, Robi nyargal utána, de túl messze ülök ahhoz, hogy lássam, hol hagyta el a játékteret. Csak azt látom, hogy Havassy Kálmán klubmenedzser hevesen reklamál, vitatkozik, gesztikulál, persze a zajban hogy hallatszana el ide, miket mond. A játékvezető azonban hajthatatlan, mutató és középső ujját felemelve jelzi, büntetést érdemel ezért a gyarmati kispad. A nagyórán 28’37, azaz „egy-huszonhárom” van hátra: oda a „passzív”, kap elég időt az ellenfél, hogy újra támadást szervezzen. Stéhli szervez is, felkészít, Takács pedig most pontosabban irányítja a játékszert – egyenesen a gyarmati hálóba: 28-28 esélye helyett 27-29!
De nem olyan fából faragták a kábeles srácokat, hogy feladják. Gyors ellenakció, kiállítással vegyített hétméteres, Kedves László pedig kikéri maradék idejét. Kupaktanács, mint tegyünk a hátralévő negyvenhárom másodpercbe? Persze, csak ha bemegy a büntető. Ki lője? Kokó nincs a pályán, Gubó kapja a „parancsot” az ítélet-végrehajtásra. Sípszó, egy lóbálás, két lóbálás, Rézsó kapus ettől viszont nem ijed meg, kivédi! Elment a hajó? Moreno, már csak azért is, mert szigetországi vére van, még ledobja a horgonyt, azaz labdát szerez, a szentmiklósi kapu üres, hát azonnal célba veszi: 28-29!
Még tizenhat szekundum. De már nincs szufla, kifogyott a tartalék-aggregátor, Stéhlit le sem lehet birkózni, felteszi az „i-re” a pontot: 28-30 a vége!
Kegyetlenül kemény feladat ilyenkor szóra bírni előbb a kapust, Kovács Robit, akin igazán nem múlt a vereség, meg a mestert, aki nehezen találja a szavakat, keresi a helyes artikulációt…
A firkász-blogger sem írhat ezek után sok okosságot, objektív értékelést meg pláne! Legfeljebb Shakespeare művére utalhat: sok hűhó semmiért, azaz sziszifuszi harc volt ez a felzárkózás minusz hétről. Meg esetleg annyit: fel a fejjel fiúk!
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése