Ez a fickó valamit nagyon érez. Ennek a fiatalembernek valahol, mélyen, a zsigereiben lakozik a pillanat megragadásának szenvedélye, a kíváncsiság szent ügybuzgalma, a szemrevételezés és érdeklődés pedig puritán rácsodálkozás formájában keresi nála a kibontakozás lehetőségeit. Szugyiczki Zsolt világa, fotóinak bája, mind-mind ezt sugallja kifelé és megállj parancsol a lábnak, tág pupillanyitogatást a szemnek, ha a kiállítás kiakasztott képei előtt araszolgat.
Erdélyi csavargások. Ez az album címe, amit a gyarmati művészetpártoló, s a kultúra eme modern vívmányai iránt érdeklődni nem restellő emberfia láthat mostanság, ha a Madách Imre Városi Könyvtár Galériájában jár. Mintha távolról éreznénk a havasok leheletét, mintha minden egyes virág hatalmas lendülettel tolakodna, hadd érezze orrunk mindenfajta csiklandós bimbója a megannyi csodás illatot. Mintha a sok-sok munkában megöregedett, ráncos arcú öreg székely széles mosollyal minket invitálna terített asztalához, és nekünk mesélne ízes nyelven történeteket a rét pázsitjára heveredve. Mintha minket fürkészne ijedt tekintetével a karám kerítése mögül kikukucskáló kislány, s mintha nekünk akarná megmutatni az erdő valamennyi fáját a fejszéjét hetykén vállára vető férfiú.
És a következő pillanatban becsukjuk a szemünk, gondolatunk elkalandozik a messzi Transszilvánia bércei közé, meredek völgykatlanokba, hűs vizű csörgedező patakok partjára, s látjuk szarvasok nemes agancsos csatáját, halljuk medvék brummogását…
Ez a fickó valamit nagyon érez. Szugyiczki Zsolt Balassagyarmatra pottyantotta nekünk Erdélyt – szőröstül-bőröstül…
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése