Bevallom őszintén, szurkolok Jóna Andrásnak. A balassagyarmati önkormányzat új „sportért felelős városi államtitkárának” elsősorban azért drukkolok, hogy sikerüljön keresztülvinnie akaratát a végrehajtókon, azaz igazságosabb és arányosabb sportfinanszírozást csikarjon ki 2012-re.
Nehéz dolga lesz. Első lépésként talán azt kell megmutatnia, mennyire „tökös” legény a talpán. Mit értek ezen? Ugye a városi sportegyesületi vezetőkkel folytatott – és hozzám is eljutott – e-mail levelezésének egyik vezérfonala az volt, hogy az ő nézete szerint is mindenfajta szakmaiságot nélkülöz a gyarmati sportpénz-elosztás jelenlegi rendje, ráadásul sajnálkozását fejezte ki, hogy politikai alapon született döntés a BSE külön kalapba való helyezéséről, ebbe se neki, sem az ügydöntő bizottságnak nem volt beleszólása. Itt van tehát az első komoly feladat. Kiharcolni, hogy a BSE és a Palóc Farkasok külön kimert nagy tányérnyi levese ismét visszakerüljön a fazékba, azaz immáron ugyanazon kasszából kapják a labdarúgók a forintokat, mint a többi sportegyesület. S hogy miért utalok a „tökös” legény mivoltra? Mert lehet, hogy a cél érdekében az asztalra kell csapni, szembemenni politikai körökkel, keményen harcolni kell a szorgalmasan kilincselő lobbycsoportokkal, már-már „bismarcki méretű” diplomáciai tevékenységet kell űzni ahhoz, hogy új rend teremtődjön, amelyben a futball elnyeri azt a rangot, amilyen polcra voltaképpen helyi értéke – hangsúlyozom, helyi értéke és nem országos, illetve nemzetközi népszerűsége – alapján tartoznia illene.
Ha netalántán ez sikerülne is Jóna Andrásnak – amiben felettébb kevésbé bízom, nem igazán az ő lelkesedését bírálva, hanem ismerve a gyarmati politikai viszonyokat és összefonódásokat -, akkor következhet az újabb szakasz, a pénzügy által a 2012-re megállapított keretösszeg igazságos –vagy ahhoz rendkívüli mértékben közelítő – elosztása. Tisztán szakmai ismérvek alapján, nem annak mintáján, hogy ki mit és mennyit szeretne. Mert lehet, hogy néhány hónap múlva például Dósa Eszter már igen közel kerül az olimpiához, és Kovács Dusán után tizenhat esztendővel újra lehet ötkarikás résztvevőnk, akkor bizony neki is félre kell tenni komoly összeget a felkészülésre. De említhetnék még sok-sok példát, mondjuk Fábri Gábor kedvét is vissza lehetne hozni az atlétika-oktatásban, ha ő is megfelelően lenne méltányolva, vagy a Kiss Árpád VDSE, amely a triatlonisták nevelésében jár élen.
Ha ez is sikerül a „városi sport-államtitkárnak”, akkor igazán, szívből, meleg kézfogásokkal köszönthetjük majd őt a 2012-es esztendő tavaszán, és akkor majd nem arról zengedeznék itt, e blogfórumon, hogy milyen cudar világ ez, ahol ilyen torzult felfogások alakultak ki a sportfinanszírozás terén, hanem dicshimnuszokkal árasztanám el azokat a döntéshozókat is, akiket annyira szapulok – szerintem jogosan – mostanság.
A jelenlegi viszonyokat ismerve ez aligha következhet be, bár ne legyen igazam!
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése