Tizennégy évvel ezelőtt, 1997 tavaszán két emberölés is lázba hozta Balassagyarmatot. Az egyik esetnél a közismert guberáló, „Mókus” halott csecsemőt talált egy Hunyadi utcai kukában, míg a másik ügynél az Áchim utcai házban a pszichiátriai kezelésről hazatérő asszony gyilkolta meg férjét egy húsvágó bárddal.
Ez utóbbi történet során, a városi kapitányságról szinte azonnal a hír kézhezvételét követően már informálták a korabeli Gyarmati Újság szerkesztőségét, így mivel csak kétutcányira laktam a cselekmény helyszínétől, mint újságíró, rögvest odamentem. Alighogy leállítottam egy félreeső helyen a kerékpárt, és befutott Szilágyi Norbert kollégám is, megérkeztek a megyei kapitányság bűnügyi nyomozói Salgótarjánból. Vezetőjük, Ponyi Béla egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy mi már ott voltunk, barátságosan kezet fogott velünk és pár perc türelmet kért tőlünk a tájékozódásra. Talán tíz perc sem telt bele, kijött újra a ház kapujába, és röviden elmondta mi történt. Aztán egy meghökkentő kérdést tett fel: „Akarjátok látni a halottat?” Bólintottunk, hogy „igen”, aztán szépen bekísért a konyhaajtóig és az üvegen keresztül saját szememmel láthattam, ahogy a férfi ott fekszik görnyedt testtartásban a konyha kövén – máig előttem van a kép, s ha jól emlékszem a Gyarmati Újságban még fotó is megjelent a holttestről.
Azóta eltelt másfél évtized és a helyzet alaposan megváltozott. Ha ma történne ez az Áchim utcai eset, a ház közelébe sem jutnánk, nemhogy a konyhaajtóba, talán órákat kellene várakoznunk, míg „befut” Tarjánból a sajtószóvivő hölgy, aki elébünk állna és röviden közölné: „a helyszíni szemle alapján X.Y. személyt emberölés megalapozott gyanúja miatt őrizetbe vette a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság”. Mi pedig már sarkon is fordulhatunk.
Tizenöt éve terjedelmes, szellemes, érdekes riportban számoltunk be erről az esetről, nem alkalmaztunk semmiféle szenzációhajhász körítést, az volt a fő célja az újságírónak, hogy az olvasó vizuálisan maga elé képzelje a helyszínt, lelki szemei előtt minden körülmény megvillanjon. Ellenben ma, száraz tudósításban közölné minden sajtóorgánum, itt és itt gyilkosság történt.
Elmerengek tehát, azért a pár mondatért, azért a röpke hírért mi szükség van sajtószóvivő alkalmazására? Ugyanezt elmondhatja a nyomozást vezető őrnagy vagy alezredes, a tájékoztatást talán szakszerűbben is előadhatná az az ember, aki jóval behatóbban ismeri az esetet, mint a szóvivő. Más kérdés, hogy előfordul, amikor a Salgótarjánban székelő sajtós egyszerűen derogálva érzi magát, hogy lejöjjön Nyugat-Nógrádba. Jellemző példa rá a szügyi postakocsi-rablás nem is olyan régen, amikor a Gyarmati Televízió forgatócsoportja felkerekedett, elment a szomszédos községbe, ahol a bűncselekmény helyszínén azt közölték velük, majd a sajtószóvivő nyilatkozik. A kollégák felhívták a tarjáni főkapitányságot, ahol az illető hölgy azt mondta: „nincs úgy öltözve, ő most nem indul el Szügybe, ha akarnak, menjenek fel a tévések Tarjánba.” No, így várjon el az ember korrekt és kiszámítható rendőrségi hírközlést.
De sajnos, újságírói szinten is létezik egyfajta elkényelmesedés, éppen eme sajtószóvivői gyakorlat bevezetése óta. Néhány éve történt, hogy Romhányban egy szerelmi háromszög gyilkossággal ért véget. A megyei napilap szerkesztőségébe éppen a reggeli „eligazító” értekezlet alatt érkezett meg ennek a híre. A szerkesztő közölte munkatársaival mi történt, mire a rutinos fotós azonnal jelentkezett: „gyerünk, kocsiba vágjuk magunkat, ripsz-ropsz lenn vagyunk Romhányba, ki jön velem?” Erre a rendőrséggel kapcsolatot tartó újságíró azt közölte, ő marad, majd a sajtós tájékoztatja őt a fejleményekről. A másnapi újságot olvasva én is tapasztalhattam, szerény kis száraz cikk kerekedett az egészből, az érdekes-izgalmas helyszíni riport helyett.
Én magam, tehát erősen visszasírom azokat a régi szép időket, amikor ott sürgölődhettünk a bűncselekmények helyszínén, amikor Fürjes Béla gyarmati bűnügyi osztályvezető korában hetente fogadott irodájában, hogy a legfrissebb esetekről beszámoljon, és én egyetlen egyszer sem írtam le azt a sablonos hivatali megfogalmazást, amiért - csakis ezért – ma a rendőrségi sajtószóvivőt alkalmazzák: „a személy ellen emberölés megalapozott gyanúja miatt folytatunk eljárást”.
Vissza a régi rendet, beszéljenek újra az esetről a bűnügyisek, szemléletesen, szépen, ahogy szakmájuktól telik!!! Ugye Ön is olvassa ezt rendőrminiszter úr???!!!
Hegedű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése