Ilyen gyönyörű napsütésben, mint ez a szombat délutáni, igazán érdemes sétálni. Én is így közelítem meg a Városi Sportcsarnokot, s miközben egy kiadós facipelés utáni felszabadultságban fütyülve rovom a főutca flaszterét, azon töprengem, vajon melyik arcát mutatja majd felénk a kábeles társaság ezen az északi rangadón. Mert bizony az Ózd kemény diónak ígérkezik, telis-teli, ezen a másodosztályú szinten kiemelkedő képzettségű-adottságú emberekkel: György, Ponyi, Lovas… hogy csak a három, Miskolcról „frissen” érkezett játékosra utaljak.
Mire a gondolatmenet végére érek, már meg is érkezem az Ipoly-partra, s belépve a csarnokba egyből Miller Béla, az ózdi „mindenes” szólít meg. Régi ismerős ő, anno még nálunk is besegített, mikor Bencze Tomiék itt játszottak. Gyorsan megkérdezem tőle, kik lépnek ma pályára náluk, kisvártatva pedig a hazai mester is közli, ezúttal Feri, Andris és Dani marad ki, azaz a Szlaukó-Szabó-Demus trió. Miközben kicsit belenézek az épp még zajló ifimeccsbe, „Coli” magasodik mellém, s nem kis büszkeséggel hallom tőle, a csapat szorgalmasan olvassa a blogjaimat. Szlaukó Feri is odajön, ő azt ecseteli, bár meggyógyult már, de legutóbb kiment a válla, kár hogy nem lehet ott a társak között. Aztán megjön „Rékus”, volt tanítványom, meg barátnője, egyben egri csapattársa, Szabina is, ők ma nem egy csapatnak szurkolnak: elvégre Szabina bátyja 15-ös számmal a vendégeket erősíti: Ponyi Zoltán.
Elfoglalom szokott helyem, kis mustrát végzek az ózdi fiúkon, társítom a mezszámokat a fiúk neve mellé. Még pár szót váltok „Dokyval”, volt kapusommal, aki éppen a visszatérésén gondolkodik. Hja… ha lenne még Gyarmaton női csapat…
Indul a meccs. Az első tíz perc a beállók szorgos foglalkoztatásával telik. A tőlem távolabbi – a bejárathoz közelebbi – kapunál Ponyi és Lovas csak úgy teszi be a labdákat Papp Gábornak. Az ózdi „pivot” van vagy százhúsz kiló, no őt tartsa meg „egy-az egyben” Kajdy Norbi. Nem is megy neki. Velem éppen szemben pedig Barnyák „Bornyi” Ádám gyürkőzik az elemekkel, de minő csoda, egy vízilabdás is megirigyelhetné, ahogy a tornyok között egy kézzel kinyúl, átveszi a lasztit és már dől is befelé. Tíz perc után 4-4 az állás.
De már régen itt lehetne az előny, ha nem lenne az a sok kimaradt helyzet. Jakubecz Jani például robog sebesen, csak közben rosszul perdül a labda, épp összeszedi a hatos előtt, így már nincs elég idő a precíz végrehajtásra…. Lombos „Öcsi bá” mellettem csóválja fejét. Bezzeg a vendégek kevesebbet bakiznak. Bidlek talpról lövésre szánja el magát – bemegy. Lovas, a magas, balkezes „jócsávó” – ahogy a szurkoló lányok mondták a bemelegítés alatt – átemel, forog, lő – bemegy. Ponyi ugrik, bombáz – bemegy. Ponyi büntetőt lő, flegmán – bemegy. Miközben Takács és Forgács is ront, „Kokó” meg hiába akar, látszik rajta a hét közbeni lázas betegség. Babicz Balázs pedig csak osztogat, nem vállalkozik. Kedves mester menet közben mintha hiába kérne időt, hat perccel a szünet előtt 11-15 oda.
Ekkor a talonból jön egy „ütős” lap. Ugyan nincs fekete színű kártya, aminek Yoel Moreno megfelelne, de a kubai srác kapja a feladatot, zavarjon. Ő pedig, gyors lábával, mint egy párduc fut a két átlövő között. Szemmel láthatóan sikeresen, mert elbizonytalanodik az ellenfél. Bidlek mellé, Ponyi mellé, Papp Gabi kizárva a játékból, labdaszerzések. Sőt, Gubó Alex ugrik és végre átlövésgól hazai oldalon. Majd Barta belövi a hetest, a végén „Taki” szélről ugrik, 15-16-al vonulunk pihenőre. Megkezdődött a feltámadás?
Szünetben Kovács Józsi panaszkodik, sajnos nincs hatékony átlövőjáték, és a védelem sem áll a feladata magaslatán. Igazat kell neki adni, ez a produkció kevés a sikerhez.
Második félidő. Rögvest egy váratlan megoldás, Yoel felkanyarodik – és egyenlít. Aztán Ihász Álmos véd egy nagyot, majd még egyet, „Kokó” hetest értékesít, már hazai oldalon az előny. De meddig? Elhúzni egyelőre nem sikerül. Szemközt Havassy Kálmán klubmenedzser űzi-hajtja a fiúkat, pöröl a bírókkal, kicsit hevesebben a kelleténél, egy megtorlatlan lépéshibánál annyira, hogy feleslegesen kap két percet. Szerencsére a fiúk, benn a pályán nyugodtabbak, nem kapkodnak. Bár Lovas révén még ott a „fór”, Gubó duplán válaszol rá. Eljött a fordulópont. A borsodi alakulat kezd elkészülni az erejével, Barta Dani, aki viszont a kohászvárosi neveldéből kikerülve ma az Ipoly-partiakat erősíti, bezzeg most pörög igazán. Betör, előkészít, helyzetbe hoz, vagy éppen ő fejezi be a támadást. Álmos után Kovács Robi is hozza magát, véd egy nagyot, Jakubecz Jani meg csúszik-mászik a földön, úgy kaparintja meg a játékszert. Igen, innentől nincs mese, fölényben a Kábel. Yoel befut, „Kokó” meglátja, passz, gól! Indítás, „Taki” fut, gól! „Kokó” láthatatlanul labdát csen, senki sem éri utol, gól! „Hege” a vezérdobos Ulrich-ot megszégyenítve kezeli az ütőt, egy komplett Metallica-repertoárt „lenyom” két gyarmati találat között.
Az eredményjelzőn 30-23! Tizenegy perc alatt kilenc-nullás (!) rohanásban a fiúk. „Kali” is jóval nyugodtabb, két kezét magasba emeli. Megvan? Lombos mester mellettem még óvatosságra int: Harkó, a másik ózdi balkezes friss erő, bombája utat talál a fölső sarokba. Lezákot hagyják a szélen lőni, ő is eredményes. Sőt, egy újabb Bidlek-büntetővel már csak négy van közte. De nincs baj, Alex pelyhedző állú ifjoncságát meghazudtolva hozza kihagyhatatlan helyzetbe „Takit” és helyreáll a világ rendje.
A vége örömjáték, dudaszó, dobpergés, akinél meg nincs kéznél effajta eszköz, vastapsba kezd. Barta „papa” - aki nem „Barbapapa” -, is beszáll az ünneplésbe, hiába ő a borsodiak ifiedzője, a felnőtt meccsen a fiának szurkol. Most nagyon büszke lehet rá! Igaz, Dani már könnyedén veszi az időn túli hetest, de ez már belefér: 33-27-re nyert a Kábel SE!
Befejeződött a feltámadás!
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése