Úgy látszik, honi úszósportunkat is utolérte az a „fekély” – vagy csak mostanában fertőződött el túlzott mértékben (?) -, amely más sportágakban már igencsak keményen tapasztalható, egyre erősebben mutatja az utat, s irányít a szétesés, a „nívótlanodás” felé.
Magyarul arról beszélek, csak az érvényesülhet, csak az bízhat magában, aki a legmesszebbmenőkig „nyal”, aki szorgalmas nyelvcsapásokon keresztül igyekszik érvényesülni. Ide már nem elég a tehetség, számító, bűnös akarat is kell. És persze alázatos hajbókolás, térdhajlítás, mi több, buzgó térdepelés, fohász a Mindenhatóhoz, akit jelen esetben Kiss Lászlónak, Turi Györgynek, vagy éppen Gyárfás Tamásnak hívnak. Ha ugyanis szembeszállsz a szövetségi korifeusok, a nagyhatalmú emberek akaratával, akkor menthetetlenül elindulsz a süllyesztő felé… Ha nem azt a koncepciót, nem azt az irányelvet vallod, mint ők, ha reformálni, újítani akarsz, ha más edzésmódszerekkel kívánsz jobb eredményeket elérni, mint amit ők „szentenciaként” kifundáltak, bizony menthetetlenül mégy a „levesbe”. Hozzáteszem, hogy ha vidéken vagy, ha ott dolgozol, kis műhelyben – és ez más sportágakban is fennáll – akkor kettőzött erővel kell a fentebb említett, megalázkodó hadműveleteket végrehajtanod, mert ha nem teszed, úgy jársz, mint szegény Kis Gergő.
Mert Kis Gergővel alaposan kibabrált a Turi-Verrasztó klán. Ez a fővárosi lobby, ami nem lát a saját fejénél, Budapest közigazgatási határainál – sőt, a Komjádi-Margitsziget-Kőér utca vonzáskörzetén – távolabbra, szépen, „kedvesen-csendesen” elintézte, hogy a szememben Cseh Lászlónál is nagyobb talentummal rendelkező ajkai úszó lassan lemondjon a vegyesúszásról, amit annyira szeretett. Mert kellett a hely a Sanghajban igencsak lebőgő „fiúcskának”, mert hát Pest meg Ajka között van jó pár kilométer, és vagy felköltözöl a klán közelébe, vagy lemondhatsz az álmokról. Még szerencse, hogy Gergő nem ezt tette, hanem eszesen cselekedve a két megoldás közül az okosabbat választotta: nem hagyta abba, hanem szívósan ráállt a hosszabb gyorsúszó távokra, s most nyolcszázon és ezerötszázon vitézkedik, előbbiin ugye hét másodpercet javítva az országos rekordon, miközben a „körüldongott” Lacika még az egyéni csúcsa közelébe sem jutott kétszáz vegyesen – bár harmadik lett -, hogy a pillangókról ne beszéljek.
És így jár Risztov Éva is, aki kevésbé dacos típus, mint Gergő és számára hasonlóképpen az lehet a hátrány, hogy a vidéki műhelyeket csak addig veszi komolyan a pesti lobby, amíg nekik „termeli a vasat”, azaz amíg a tehetséget fel nem csábítják a fővárosba, s aki ragaszkodik a vidéki bázisához, az sok jót nem várhat a központtól. Mert például Risztov mellé kellett volna egy hozzá közel álló edző, aki segíti, biztatja, Kínában nagyon magányos volt, s amikor a hosszútávúszó kudarca – tudják, az „ausztrálos-verekedős” történet – megtörtént, már jött a mentális „apadás”, s a nyolcszázas „éppenhogy” kipottyanása sem lehet érzelmileg felemelő a számára. De én bízom benne, hogy Londonig helyreáll az egyensúly.
Itt áll tehát a magyar úszósport, merő kontrasztban Budapest és Vidék, és bizony a média sem áll utóbbi pártjára, mert derék firkász kollégáim szépen „körberezgik” Cseh Lászlót – Gyurtával is ezt tennék, de ő már kevésbé hagyja -, minden kívánságát, minden szavát lesik, ott sertepertélnek körülötte, a szerény, becsületes, szintén vb-bronzzal büszkélkedő, de a sajtó szemében „csak ajkai” Kis Gergő már nem ennyire népszerű.
És feltételezem, hogy a sajtó effajta viselkedésében – mert más sportágakban sincs másképp a szövetség-újságírói „basa-kiszolgáló” viszony – is a nagyhatalmú Gyárfás MÚSZ-főnök áll a háttérben.
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése