Délután nem vagyok számítógép közelben. Remélem, Döme azért szól, mert ő közvetlenebb kapcsolatban van Kálmánnal, hogyan alakultak a kora esti középdöntős meccsek. Aztán inkább úgy döntök, én hívom: a lányok szétlövésben verték a törököket, a fiúk megverték a norvégokat, azaz a negyeddöntőben az lesz, amit vártunk, vagyis magyar-svájci lány, orosz-magyar fiú.
De vajon adja-e a net? A korábbi tapasztalatokból kiindulva e téren igen szkeptikus vagyok, gondolván arra, hogy eleve a horvátok a saját meccseiket részesítik előnyben, azaz a házigazda fiú és lány negyeddöntő mindenképpen elsőbbséget élvez, és talán a harmadik 2-es pályás – azaz internetes közvetítéses – meccs netán a magyaroké lehet.
Aztán a buszon hazafelé csörög a mobil: Döme szól, háromnegyed nyolctól magyar-svájci lány-mérkőzés a képernyőn. Nosza rajta, beizzítom a vonalakat, laptop híján telón hívom Benedek Rékust, tegye közzé gyorsan az infót a neten, hogy láthatóak újra a magyar csajok.
Mire hazaérek, már indul is a meccs. Sok meglepetésben nincs részem, pörög a szekér, futnak a lovak, pontosabban a „nyúl”, meg a társai. Végre Ivanics Dórit is látom, a rétsági kislányt, ő ugrik a labdáért. Nincs mese, robognak lányaink, szebbnél-szebb gólok, gyors játék. Már tíz van közte, már tizenöt… Ez eldőlt. Hiába, Milkaország lányai még csak tanulják a strandkézilabdát. Fanny remek, Kitti szórja a pörgőket, Kretz Fruzsi elől kapja a labdát és már forog is... Esztricse pedig, még 25-5-nél is bevet egy nagy ugrást, és úgy blokkol, mintha iksz lenne három másodperccel a vége előtt. Janó mester meg még ilyen különbségnél is magyaráz, talán fejben ő is készül a nehezebb feladatokra?
Nincs apelláta, nyertünk simán. Most már, azt hiszem, készülhetünk arra, amit én adtam ötletként Dömének: valahogy szervezzünk meg holnap estére egy közös meccsnézést azoknak a haveroknak, barátoknak, ismerősöknek, akik Balassagyarmaton szeretik a kézilabdát, és szurkolnak a magyaroknak, meg naná, Esztricsének is! A döntőben drukkoljunk a lányoknak!
Az ellenfélre, mármint az elődöntős riválisra azért kíváncsi vagyok. A horvát-ukránon dől el, mindkettőt ismerjük, mindkettőt legyőztük, azért a horvát gárda, otthoni lét ellenére is, ízesebb falat lenne. S mit ad a sors, ezek a lányok a szétlövésben odateszik magukat és az 5-8. helyért való csatározásokra száműzik az ukránokat.
Tehát holnap, hogy déli fél egykor, vagy negyed kettőkor, még nem tudom, következnek újra a horvátok – immár a döntőért!
A fiúkról majd később…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése