Garamvölgyi Eszter és Ivanics Dóra strandkézilabda Európa-bajnoki élményei - „Olyanok voltunk, mint egy nagy család”

Garamvölgyi Eszter és Ivanics Dóra strandkézilabda Európa-bajnoki élményei
„Olyanok voltunk, mint egy nagy család”

Egy feltörekvő, és ebből a szempontból a közvélemény által talán még kevésbé ismert sportágban, a strandkézilabdában szerzett ifjúsági Európa-bajnokság két, megyénkben élő leány. A balassagyarmati Garamvölgyi Eszterrel, és a Vácott játszó, rétsági Ivanics Dórával beszélgettünk a válogatottba kerülésükről, és a horvátországi Eb élményeiről.

*Hogyan, milyen körülmények között ismerkedtetek meg a strandkézilabdázással?
Garamvölgyi Eszter: Tízévesen kezdtem el kézilabdázni a Dózsa György Általános Iskolában Tillmann Rezső irányításával, a strandkézilabdáról pedig 2008 nyarán hallottam először, amikor Hegedűs Henrik - aki a teremben is edzőm volt – csapatot szervezett. Megtanította nekünk a szabályokat, részt vettük két tornán, de igazából egy keszthelyi nyári táborban szerettem meg a strandkézilabdát, ahol megtanultam a két pontot érő pörgős dobást is.
Ivanics Dóra: A strandkézilabdára Gróz János hívta fel a figyelmemet. A váci egyesületbeli csapattársaim közül már néhányan ismerték ezt a sportot, és sok jót hallottam róla, ezért úgy gondoltam, én is kipróbálom. Már régóta kézilabdázom, és bár nem ugyanaz a két sportág, nagyon sok dologban hasonlítanak
*Hogyan kerültetek a válogatottba?
G. E.: 2009-ben már a Szabó András és Jakab István vezette Specko Time Girls csapatának tagja voltam, tornákra jártunk. Egy Dunaharasztiban megrendezett versenyen, az egyik meccsünk után Gróz János, a magyar ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya odajött hozzám és megkérdezte, hogy a következő évben szeretnék-e edzőtáborozni a válogatottal. Természetesen igent mondtam, így 2010-ben, másfél hónapig edzőtáboroztunk, viszont kiderült, hogy az Európa-bajnokság, amit Bulgáriában rendeztek volna, elmarad. A következő szezonban, mivel nem volt női csapat Gyarmaton, a Szent-Györgyi Gimnáziumban Kertész Gábornál edzettem, illetve lejártam a Kábel SE ifjúsági csapatának edzéseire, Demus Dánielhez, hogy az újabb másfél hónapos edzőtábor és az Európa-bajnokság alatt a legjobb formámat tudjam hozni.
I.D.:. Az edzők, Rovnyai Mariann és Gróz János már láttak teremben kézilabdázni, és úgy gondolták, alkalmas leszek a homokon is, ezért kipróbáltak és elégedettek voltak a teljesítményemmel. Már tavaly is velük edzettem, idén újra meghívtak, és sikerült az Európa-bajnoki keretbe is bekerülnöm.
*Miért éppen a védekezésben - ami szemlátomást nagyon jó ötlet - számít rátok elsősorban a szövetségi kapitány?
G.E.: Mivel a válogatott egy erős támadósorral rendelkezett, akik már több éve erre készülnek, elsősorban a védekezéshez keresett embereket Gróz János. A lányok között elég magasnak számítok, ezért kipróbáltuk, milyen lennék védekezésben, és bevált. Tavaly óta tudatosan a középső védő posztra készítettek fel, valamint arra, hogyan irányítsam hatékonyan a védekezést. Persze a támadó taktikát és technikát is fontos volt megtanulnom.
I.D.: Ahogy Eszter is említette, az edzők a már régebben együtt játszó támadók mellé keresett inkább védőket, és engem is főleg e posztra szemelt ki. Dolgozom azon, hogy támadásban is minél hatékonyabb legyek, és a jövő évi Európa-bajnokságon – mivel én 1994-es születésű vagyok, azaz 2012-ben is ifjúsági korú maradok - már támadásban is segíthessem a csapatomat.
*Mik voltak a legnagyobb élményeitek Umagban - természetesen az aranyérem megszerzésén kívül?
- Már önmagában az is borzasztó nagy élmény volt, hogy részt vehettem egy világversenyen Magyarország színeiben és viselhettem a címeres mezt. Ahogy együtt volt ott a csapat, egyforma ruhákban, énekelve, fegyelmezetten…, olyan volt, mint egy nagy család. Rettenetesen élveztem az összes meccset, a szurkolást, a győzelem utáni öröm pedig leírhatatlan érzés. Amikor lefújták a döntőt, hirtelen fel sem fogtam, azt sem tudtam, sírjak vagy nevessek, örüljek vagy megkönnyebbüljek, kihez szaladjak először… Hihetetlen érzés volt. Ahogyan az is, amikor a banketten kiosztott nyolc különdíjból ötöt a magyar válogatott hozhatott el. A Fair Play-díjra különösen büszke vagyok, hiszen ez a díj a védekezést dicséri. Az ifi EB után a felnőttön is kint maradhattunk, szurkolhattunk nekik, nézhettük a meccseiket és fürödhettünk a tengerben. Persze a helyszín is csodálatos, az ellátás elsőrangú, nem is beszélve a horvátok vendégszeretetéről és a többi ország játékosaival kötött barátságokról.
I.D.: Utunk során rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Óriási dolog az aranyérem, úgy gondolom, egy ilyen dolog nem minden nap történik az emberrel, de tudjuk, hogy megérdemeltük, ugyanis rengeteg munka, felkészülés, edzőtábor van mögöttünk. Nagyon sok új barátot is szereztünk, a csapat, mint egy második családként üzemelt, és nagyon remélem, hogy jövőre is hasonló eredménnyel zárjuk a megmérettetést!