Na, ezt már végképp nem értem! Nézem a magyar-ukrán női meccset a felnőtt Eb-n, de mintha a nemrégiben befejeződött ifjúsági kontinensviadalt látnám. Ugyanis a magyarok támadó alakzatának négy embere közül egyes egyedül a „nyúl” felnőtt korú, azaz Sidó Krisztina, mindenki más, Gróz Kitti, Kretz Fruzsi, meg Fekete Bozsana és Tóth Emese – illetve a most nem védő kapus Szebellédy Fanny - az Európa-bajnok ificsapat tagja. Mi több, ők a meghatározó alakok, Bozsi a jobb szélen szórja a gólokat, rá megy ki minden figura, meg Kitti és Fruzsi is villan. Bezzeg Sidó Kriszti – aki viszont a többi lánynak (kora alapján) akár az anyja is lehetne – nem igazán mutat maradandót – már elnézést érte. A védekezésben persze vannak felnőttek, elvégre ott számít már jobban az erősebb testalkat – mint az ifikorból épp kiöregedett (!) Hajdú Ágnes -, és persze ott van még a csapatban a váci Baross Zsuzsa, meg a lányok másod-mestere, Rovnyai Mariann, de az ifiken múlik egyértelműen, hogy siker lesz, avagy sem.
Akkor viszont miért Farkas József a szövetségi kapitány? Miért őt bízták meg? Miért nem engedték, hogy a felnőttek első számú irányítója is az a Gróz János legyen, aki női vonalon a legtöbbet tudja a szakágból… Mert ő „csak” egy NB I/B-s edző a teremben? Netán Farkasnak, mint egykori kiváló játékosnak, és első osztályban (is) működött szakembernek ekkora a befolyása Firnicz Józsefre és csapatára? Nos, ezt csak gyanítani tudom.
Nem vagyok ott az Európa-bajnokságon, nem aszalódok a tűző napon az ATP-stadion nézőterén, tehát nem tudom közvetlen közelről megtapasztalni, hogy vajon ki az érdemi irányítója ennek a női válogatottnak. Ám felettébb az a sejtésem, hogy a mozgatórugó Gróz Janó, ő adja az igazi tanácsokat a háttérben, de azokra a kétszer tíz percekre, meg az esetleges szétlövésekre – mint most az ukránok ellen – szépen, előzékenyen és udvariasan átadja a marsallbotot Farkas Józsefnek, mondván dolgozzon a kollega is, ő már megtette a magáét egy héttel ezelőtt.
Ráadásul egyáltalán nem győztek meg engem a felnőtt korú játékosok. Az egy dolog, hogy védekezésben előnyösebb az erősebb testalkat, de szerintem azt a szintet Sánta Dóra és Garamvölgyi Eszter is tudja, amit a tőlük idősebb társak. Azaz nyugodtan ki merem jelenteni így előre is, bármi lesz az eredmény, bármilyen helyen is végez – egyelőre nagyon jól áll – a társaság, ezt a teljesítményt az ifjúsági válogatott önmagában is elérte volna, ha nem jobban, tökéletesebben oldotta volna meg a feladatot.
Ez viszont roppant elszomorító, és az ifi jegyzetekben emlegetett jó barátom kijelentéseit is igazolja, hogy látva a női szakág elszomorító állapotait, magyarul azt, hogy tizenhét-tizennyolc esztendős játékosok meghatározóak a „nagyok” között, vagyis lényegében nincs magas szintű felnőtt női strandkézilabda kis hazánkban, nincs nagy jövője sem ennek a sportágnak Magyarországon – persze ha a tendencia így folytatódik.
Akkor viszont valóban nem értem, mit keres ott a kispadon a buzgón káromkodó, a lányokhoz nem illően „csúnya szájú” Farkas József!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése