És eljött a döntő ideje! Számolgatom vissza a perceket, már csak húsz, már csak tizenöt, már csak tíz… és végre a számítógép képernyőjén ott melegítenek a lányok. Közben a facebook-on is élesedik a hangulat, Hege barátunk, minden gyarmati kézilabda szurkolók leglelkesebbje direkt megkér, mivel neki akadozik a mobilnet, hát tájékoztassam folyamatosan a fejleményekről. Vajon nehéz meccs lesz az oroszok ellen?
Nosza rajta, Eszter ugrik a labdáért, el is hozza, miénk az első támadás joga, s máris egy kiállítással megspékelt büntetőt kapunk, amit persze Gróz Kitti, ahogy szokta a Vác felnőttben már, kegyetlenül be is varrja. Ráadásul, íme, Esztricse az, aki bemutat egy mintaszerű vetődős sáncot, de Kittinek egy újabb próbálkozását csak egypontosra adják az ukrán „cigánykerekes” bírók. Jön egy ellenakció, a balszélső szépít. Sőt, ha Fanny kapusunk nem védene ragyogóan, még a vezetést is átvennék.
Nehéz, nagyon nehéz egyszerre két dologra figyelni, meccset is jegyzetelni, meg Hegét is tájékoztatni, de egyelőre megy. Ahogy lányainknak is, mire felocsúdunk, jön Fekete Bozsi meg Kretz Fruzsi, és 7-2 ide. A ruszkik kezén erősen dadog a labda, mit sem tudnak kezdeni vele, ráadásul Sánta Dóri sem akar lemaradni a mi lányunk mögött, ő is blokkol kettőt. Jééé! Már 14-4-re vezetünk, „asszem” ez a szett kipipálható, de nem árt még odafigyelni.
Izgalomra azonban semmi ok, legfeljebb nyolcra tudnak zárkózni az oroszok. Ellenben jön Tóth Emese, meg persze Kitti, a végén ők ketten hozzák össze újra azt a horvátok ellen annyira megcsodált „kínait”. Ez a slusszpoén! Hát valóban csodásan indult a finálé: 26-16!
De nincs még vége! Emlékezzünk, az elődöntőben a horvátok is a második játszma elején szívták fel magukat, igaz nem sokáig. Ezt tenné a mostani ellenfél is, ha Szentendre büszkesége, Szebellédy Fanny útjukat nem állná. Sőt, megint Esztricse blokkol, de jó lenne viszont megtörni a kétperces gólcsendet. Erről Bozsi gondoskodik, kisvártatva jön Kitti is, 4-0 ide. De éledeznek a ruszkik, egy szépítés, Emese meg kihagyja a nagy helyzetet, mire érkezik az egyenlítő találat. Ez mégsem lesz annyira sima! Aztán 8-8 után még inkább csapkodom az asztalt magam előtt, mert Bozsi megmozdulásaira megtalálja a megfelelő ütemet a kapus, de szerencsére Fannyban újra bízhatunk, nem lesz orosz előny. Emese gólja 10-8, amire még érkezik felelet.
Így vágtatunk a hajrába. Kitti nem hibáz, 12-10 ide, indulna a kontra, de ott áll Fanny és megint Fanny, még a gólvonalról is kikotorja a labdát. Hiába, jó kapusnak szerencséje is van. Most már el kell dönteni a meccset. Szinte önkívületi állapotban kiabálom a szoba magányában – hiszen egymagam nézem -, amikor Fekete Bozsána megkapja a labdát középen, hogy „jóóóó az egyessss!!”, s mintha ezt meghallaná a 14-es számú magyar játékos, így is cselekszik. Ezzel eldőlt!!
Vége! Nincs tovább!!! „Magyarország, Magyarország” kiabálja szemközt a szurkolótábor, felfedezem az egész fiú válogatottat, meg ott Bálint Zolit is, Esztricse keresztapját! És érzem, elérzékenyülök a képernyő előtt, s csak azért nem hullnak most a könnyeim, mert sírni csak a győztesnek a szabad, a győztesek pedig ott ugrándoznak egymás nyakába a homokban!
Hallod Balassagyarmat: a te kis városodnak, Civitas Fortissimának, szeretett Ipoly-parti otthonunknak van egy Európa-bajnok kézilabdázója: Garamvölgyi Eszter!
Éljen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése