Előre szeretném hangsúlyozni, nem voltam ott a helyszínen, nem láttam személyesen az alább részletezendő eseményeket, de mivel több forrásból megközelítően ugyanazon információkat kaptam, ezeknek hitelt kell adnom. Szeretném továbbá hangsúlyozni, hogy mivel a történet egyik főszereplőjével kapcsolatban nekem komoly ellenérzéseim vannak, ebből kifolyólag egyértelmű, hogy az eset megítélésében én magam kinek a pártján állok.
Történt ugyanis, hogy a nemzeti amatőr strandkézilabda bajnokság – hadd ne írjam itt le a hivatalos nevét, aki akarja, utánajár – egyik kvalifikációs versenyét rendezték július 9-10-én Győrben, méghozzá az ETO-parkban. Ez a viadal eltért ugye a hagyományos strandkézis összejövetelektől, hiszen nem vízparti területre, fürdőbe szervezték, hanem a győri sportközpontban létesítettek egy „műplázst”, magyarul felszórtak bő homokréteggel egy területet, meg voltak ideiglenes medencék, zuhanyzók, miegymás. Maga az ötlet remek, hiszen minél több településre jut el a sportág, annál jobb, ám az is biztos, itt egészen más a hangulat, mint egy igazi vízparton, olyan, mintha nem lenne „bukéja” a finom bornak.
De nem is ez a fontos. A küzdelmek már a fináléhoz érkeztek, amikor – több szemtanú elmondása szerint – érdekes dolgok történtek. A Laza Ladik csapata – az egyik legképzettebb társaság a honi „amatőr” mezőnyben – éppen a hazai illetőségű, azaz győri Beach Soldiers elleni nagydöntőre készült, ahol eldőlt, ki jut a kettő közül az orosházi országos fináléba. A Laza Ladik egyik csapatfelelőse, Teski Norbert a zsűriasztal körül tett-vett, jegyzőkönyvet intézett, amikor a közelből furcsa beszélgetésre lett figyelmes. A magyar strandkézilabda élet vezéralakja, Firnicz József – egyben a győri viadal főszervezője – a döntőre kijelölt játékvezetőkkel, az egész nap „szpíkerével”, illetve még egy-két emberrel kedélyesen csevegett, s e közben azt mondta: „milyen szimpatikus ez a győri csapat, meg lány kapusuk van… tudjátok mit, jussanak tovább ők… csináljuk így, egyetértetek?” Nos, ha ez a mondat valóban elhangzott, kétféleképpen értelmezhető. Az egyik: nyílt felkérés a mérkőzés befolyásolására, ami nem csak sportszerűtlen lépés egy felelős országos vezető részéről, hanem egyenesen felháborító tett, és még fegyelmi kivizsgálás tárgya is lehet. A másik: mindezt csak vicces poénkodásnak tartotta Firnicz úr, ám akkor a későbbi események menetében mutatott viselkedése értelmezhetetlen.
Mert mi is történt később? Teski sporttárs szépen közölte a társaival, mit hallott, akik ugyancsak elszörnyülködtek ezen. Mi több, egy másik játékos, Piroska Krisztián közvetlenül a döntő kezdete előtt odaszólt a játékvezetőknek, hogy „tudjuk mit mondott a Firnicz”, amire nem az a válasz jött tőlük, hogy „mi nem tudunk semmiről”, hanem a bíró meglepődésében így felelt: „…és mit tudtok”. Ez is érdekes körülmény az eset boncolgatásában.
A döntő aztán lezajlott, kicsit paprikásabb hangulatban, mint ahogy kellett volna, de a körülmények ismeretében ez érhető is. A „ladikosok” elismerték és elismerik ma is, a Beach Soldiers jobb volt náluk, megérdemelték a sikert, miután a szétlövés után 2-1-re diadalmaskodtak, ők nem is a győri fiúk ellen „ágálnak”, hanem Firnicz József hozzáállása miatt bosszankodtak.
De még nincs vége! Elérkezett az eredményhirdetés, amikor a női mezőny negyedik helyén végzett Gumimacik díját – miután a hölgyek nem voltak a helyszínen – a jó barát, Teski Norbert vette át. De Firnicz Józseffel nem volt hajlandó kezet fogni! Azt mondta neki: „ilyen sportszerűtlen emberrel nem fogok kezet”. A magyar strandkézilabdázás feje azonnal a mikrofon után nyúlt, és a helyszínen lévők előtt nyilvánosan kijelentette, mondja el Teski sporttárs, hogy mi a baja. Erre a Laza Ladik kiválósága szépen elmesélte, mit hallott a döntő előtt. Firnicz úr egy kicsit megdöbbent, majd egyből támadóba váltott. „Ez nem igaz!” – jelentette ki, s mindenkit biztosított arról, ilyen mondat még csak el sem hangzott. Ráadásul odahívta a játékvezetőket is, erősítsék meg az állítását. Erre Teski Norert csak annyit felelt, hiába hívja oda őket, úgyis a szervezőnek fognak igazat adni. És mérgében otthagyta a díjátadó helyet.
Firnicz József viszont folytatta: a tanúk elmondása szerint mentegetőzésbe kezdett, ami sokak számára roppant gyanússá vált, mondván minek mentegetőzik, ha ilyet nem mondott. És itt jutunk el a fentebb már leírtakhoz: ha valóban beszélt arról, hogy milyen szimpatikus neki a győri gárda és tovább kellene juttatni őket – ez felettébb valószínű, ugyanis miért „szopta volna az ujjából” ezt Teski Norbert -, és valóban, csak olcsó poénkodásnak szánta az egészet, akkor ugyanúgy, kedélyesen elmesélhette volna a nagyközönség előtt: „igen, viccelődtünk ezen-azon, mert jókedvünk volt, de egyáltalán nem gondoltam komolyan, hogy így befolyásoljuk a végeredményt”. Ez lett volna a tisztességes(ebb) eljárás, és akkor biztosan nem fajulnak tovább az események.
Mert tovább fajultak. Eljött a fiúk éremosztója és következett a Laza Ladik ezüstmedáljainak átadása. Nos, a második helyezett csapatból senki sem parolázott Firnicz úrral- vagy ő velük! De a strandkézilabda-vezető tovább ment: amikor eljött a különdíjak ideje, és a legjobb játékosnak járó jutalomért felszólították Piroska Krisztiánt, Firnicz József azt mondta a mikrofonba: ő maga javasolta a „Piri” becenévre hallgató játékost, s bár a csapat-éremosztásnál elzárkózott a kézfogástól, most szívesen gratulálna. No, ez már sok(k) volt a Laza Ladikos vezérembernek. Piroska Krisztián nem fogott kezet Firnicz-cel ezúttal sem, és minősíthetetlennek nevezte a „strandfőnök” magatartását.
A „ladikosok” elmondása szerint az eset után nagyon sokan odamentek hozzájuk gratulálni, hogy igazuk van, és jól tették, hogy kiálltak magukért, mert biztosan nem ők találták ki, mit mondott Firnicz József a játékvezetőknek, és természetesen elhangzott ilyesmi, máskülönben nem magyarázkodott volna nyilvánosan annyit.
A történet ennyi. Mivel valóban több forrásból származnak az ismereteim, majdnem száz százalékos biztonsággal ki merem mondani, hogy így is történt. Saját személyes ellenszenvem ide vagy oda, egyértelmű, az effajta hasonló helyi „csetepaték” egyáltalán nem vetnek jó fényt az egész magyarországi strandkézilabda társadalomra, nem növelik a versenyrendezésért felelős, szövetség(ek)ben dolgozó vezetők tekintélyét. Ráadásul úgy, hogy lényegében csak tőlem, az általam leírtakból értesülhet a közvélemény az esetről, és a szövetségi honlap szépen eltitkolja, hogy Győrben valóban botrány volt a strandkézilabdán, még a népszerűsége sem fog növekedni ennek a valóban szép, látványos sportágnak.
De inkább az olvasóra bízom az eset megítélését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése