Ungvári Attila cselgáncsozó doppingesete kapcsán egy régi történet jutott eszembe. Úgy jó tíz évvel ezelőtt, a balassagyarmati főutcán rendezett Ipoly Gyalogló Gála alkalmával, a reggeli frissítő kávé elfogyasztása után arról beszélgettünk néhány szervező és versenybíró kollégával, ha itt és most nekünk doppingvizsgálatra kellene mennünk, mi biztosan megbuknánk és két évig semmiféle atlétika verseny közelébe nem mehetnénk. Mert az elfogyasztott reggeliben, a hozzá felhörpintett itókában, „neadjisten” az éppen felszürcsölt kávéban egyértelműen akadna olyan adalékszer, ami doppinglistán van.
Ott, akkor nagyot nevettünk mindannyian ezen a feltevésen, utána viszont belegondoltam, ha mi, laikus hobbysportolók vagy sportvezetők így járnánk, feltehetően az a további pár százezer magyar amatőr, de versenyszerűen sportoló honfitársunk, aki megyei, NB II-es, vagy netán NB I/B-s szinten „űzi” az ipart, szintén megbukna egy hasonló tetten. Ha kiterjesztenék rájuk az ellenőrzéseket, nem maradna épkézláb ember, akinek vidéki focipályákon, kisvárosi sportcsarnokokban, alkalmi terepfutásokon szurkolni lehetne.
Az pedig felettébb nevetséges, mi több kacagtatóan banális dolog, hogy kiváló dzsúdósunk egy olyan szert vett volna be, ami testtömeg-növelő. Egy olyan sportágban, amely éppen a fogyasztásról szól, mi több a villámgyors, váratlanul végrehajtott mozdulatokat részesíti előnyben, eleve kizárt a sztanozolol tudatos használata.
Vagyis ezzel újabb adalék szolgáltatik a nagyságos WADA számára. Érkezzünk már el a doppingellenes harc újabb szakaszához, amikor – természetesen a „nulla tolerancia” elvének tökéletes betartása mellett – sportágra bontva neveznék meg, mi használható és mi nem. Mert a CSI helyszínelők-sorozatokon felnőtt nemzedék számára már teljesen világos, hogy egy modernül felszerelt laboratóriumban kétséget kizáróan megállapítható, mi az az anyag, ami az adott sportágban tényleges teljesítménynövelést idéz elő, s mi az, aminek beszedésétől, vagy a szer szervezetbe kerülésétől csak hátrányba kerülhetne az illető. Magyarul, ha én reggel éber szeretnék maradni a munkához, akkor kávét fogyasztok, és nem egy szem Xanax-ot veszek be…
Ezen az elven haladva, erről az alapról kiindulva és persze nemzetközileg elismerve és jóváhagyva ma már nem beszélnénk Kiss Balázs-ügyről, nem lenne téma Ungvári szteroidja, satöbbi…
Csak remélni tudom, hogy a WADA a sportolók pártját fogja, és nem ellenükre akar cselekedni…
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése