A szombat délelőtt bősz időjárás-megfigyeléssel telik. Rákattintok az origó előrejelzésére, vajon meddig tart a csapadékzóna Balassagyarmat felett, mikortól oszlanak el a sötét fellegek? Szomorúan szembesülök a ténnyel, a Nagyligetben egész délután esni fog. No, már nem kövér cseppekben, csak úgy szemeregve, de az is nagy átok. Kifelé hajtva az autóval magamban kezdem irigyelni az operatőr kollégát, aki a fedett „magaslati” kabinban forgatja majd kilencven percen át a kamerát.
Kiérkezve nem csak csepegő eső, de még kínos hideg is fogad, áldom sorsom, hogy a nagykabátot vettem fel, különben hamar megfagynék itt a nyugati városszélen. Még büfé sincs a közelben, egy kis forralt borral, a vendégszurkolók is csak sörrel vigasztalódnak.
Indul a kilencven perc, és egyből fülembe csengenek Mohácsi Laci múlt vasárnapi mondatai a Focus Rádióban. A BSE játékos-edzője azt mondta, ezzel a gyengébb társasággal főleg azokat az ellenfeleket kellene legyőzni, akik velük egy súlycsoportban vannak. Márpedig e szempontból a Felsőtárkány ideális vetélytárs. Lenne, ha a támadójáték oly acélosan működne gyarmati oldalon. Néhány frappáns akció jelzi az Ipoly-parti együttes góléhségét, kár, hogy az utolsó pillanatokban mindig jön egy rossz megoldás, vagy egy becsúszó védő lába…
Tény és való, az első húsz percben csupán kontrákra futja a hevesi rivális erejéből, igaz, néhány közülük kifejezetten veszélyes, szemmel láthatóan a BSE "jobbekkjének", Mezei Gabinak nem is ízlik a felsőtárkányi szélső izgő-mozgó támadó-modora, egyszer a sárga is villan egy megmozdulás nyomán. Az is tökéletesen látszik a házigazda alakulaton, hogy edzőség ide-oda, „Moha” pályán való szerepeltetése elengedhetetlen, rutinja, tudása mérföldkő a nagyligeti aranylábúak tavaszi produkciója során. Igyekszik is szervezni, ebben társ Weigerding Zsolt, meg Simon Gergő, és azzá válna Zolnyánszki Norbi is, aki viszont egy fránya vádlisérülés miatt már bő fél óra után cserét kér.
Szünetben még null-null, kis beszélgetés Gaál Endrével. Az egykori városi sportreferens szavaiból tisztán érződik, mintha visszakívánkozna régi íróasztala mögé, hiszen Balassagyarmat sportélete tovább halódik, mióta nyugállományba vonult. Ezt nem ő mondja, ezt mindenki tudja. Még „Sukival” is sikerül parolázni, Schuchmann Attila, az új megyei labdarúgó-igazgató még gratulál is nekem, hogy kiugrasztottam a nyulat a bokorból, mármint közbenjártam egy kicsit, hogy a Nógrád Volán ne vonja meg a BSE-től az utaztatási támogatást.
A második félidőre már vissza is térek Laci barátom mellé, aki a határon túli Csábról ruccant át ide meccset nézni, s egyike a magyar nyelv hű ápolóinak odaát. Beszélgetünk mindenről, szóba kerül Vizek, Panenka, meg a neki szomszédos Apátújfaluból származó Geregai Jani, a BSE kapusa, aki megint véd egy nagyszerűt. Nyugodtan diskurálhatunk, mert az eső továbbra is szüntelenül csöpög a nyakunkban, a zöld gyepen meg továbbra is szenved a huszonkét labdarúgó. Közben lassacskán elfogy a hazaiak ereje. A rutinos felsőtárkányi védők csak ímmel-ámmal eresztik át falukon a gyarmati fiúkat, egyszer Doman Gergő a jobb oldalon megiramodna, de a tizenhatoson belülre jutva lelassít, így oda a nagy lehetőség, a kapus kezében landol a labda. Az utolsó tíz percre fordulva félő, még ezt az egy pontot sem szerzi meg a vendéglátó társaság. Félelemre azonban nincs sok, "eget rengető" helyzetbe nem kerülnek a Bükkaljáról érkezett legények. Marad a null-null, és a kényszerű számvetés, megint csak nem sikerült gólt lőnie a BSE-nek.
Lassan itt lesz az ideje, hogy Gaál Dénes valami jutalmat ajánljon fel az első tavaszi gyarmati gólszerzőnek…
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése