Az éhség nagy úr. Már ha a derék kézilabda rajongó hosszú időn keresztül kénytelen böjtölni. A három hét pedig nagy idő, még akkor is, ha közben némi tévés élvezetek azért akadnak ama éhség enyhítésére. Nem csoda hát, ha a Városi Sportcsarnokban többen vagyunk, mint legutóbb.
Igaz, a publikum növekedésében tevékenyen közrejátszhat az a cseppet sem elhanyagolható tény, hogy a kábeles srácok tavasszal veretlenek még, három meccsből hat pontot gyűjtöttek. A rangadóra menet Gergő operatőr kollégának próbálom ecsetelni az esélyeket. Mondom, kicsit tartok attól, hogy míg a gyarmatiaknál három hét kimaradt tétmeccs nélkül, addig a vendég Cegléd izzasztó összecsapásokat játszott, mi több, a második Dabas felett aratott diadaluk felettébb megemelheti az önbizalmukat, ezért fontos lesz, mennyire tudja majd átvészelni a Kedves-legénység a nehéznek tűnő első perceket.
A csarnokba érve az első, akit megpillantok, az ébenfekete fiú, Yoel Moreno, a kubai srác a gondnoki „sutban” labdát fújat, de észre sem vesz. Bemelegítés közben a ceglédi szurkolók segítségével feltérképezem az ellenfelet. A húzóemberek közül senki sem hiányzik, tehát roppant komolyan veszik ezt az idegenbeli fellépést.
Indul a derby! Yoel barátunk a kezdőben, hozzánk közelebb, itt a balszélen. Rögvest jön is neki a labda, vakmerően beugrik, de mellé megy a próbálkozása. Az első találat Bíró Balázsé, az ex-kecskeméti NB I-es irányító lövésére azonban két gyors gyarmati válasz következik. De utána kimarad egy hetes (Babicz), egy szélső próbálkozás (Takács), így ahelyett, hogy növekedne az előny, a vendég tartja magát. Hirtelen eszembe jutnak az autóban idefelé mondott fejtegetéseim… De egyelőre még áll a zászló, mi több, villan Kovács Peti csuklója, aztán a névrokon, Robi véd egy óriásit, és már kettővel „mennek” a hazaiak. Az alföldi gárda viszont szívósan közeleg, a bírópáros elvesz egy labdát a Kábeltől, gyors lerohanás után egyenlítenek. A félidő vége pedig maga a hidegzuhany: zsinórban négy ceglédi gól, Bíró pedig már kilencedik (!) találatánál jár. Tarthatatlan.
Nem tudom mi zajlott a szünetben a gyarmati öltözőben, de biztos nem olyan tanácsokat adott Kedves mester a fiúknak, mint amit az első percekben mutatnak. Tiszta csőd a játék, súlypontáthelyezésekkel, keresztmozgásokkal operál az ellenfél, miközben kinyitja védekezését. Hiba-hiba hátán gyarmati oldalon, „horribile dictu (!) a Kovács Petin emberfogással álló fiatal Benedek meglódul és már 11-17 nekik.
Oda is mondom a balomon ülő Bécsi Misinek, az ex-kábeles ifinek, hogy nosza, most mutatkozik meg egy csapat ereje. És láss csodát, indul a „feltámadási körmenet”. Ihász bravúrosan fog – mert már ő a kapus – jönnek az ellenakciók, „Kokó”, Bán „Dév”, és újfent „Kokó” csökkenti a hátrányt, miközben teljesen tanácstalanná válik a vendégek gépezete. Itt a lehetőség az egyenlítésre, Álmos megint véd, menjünk gyorsa kapura, adva ki a jelszó, Jakubecz Jani menne is bátran, de kitámasztják a kezét, messze repül a labda a kapu fölé. Semmi!!?? Hát miért nem sípolnak urak? Bécsi Misi szinte extázisban, Kugyela játékvezető a célpontja, de a bíró egyelőre ügyet sem vet rá. Megint itt a lehetőség, Szlaukó ugrik, kapufa. Aztán egy elvétett kísérlet, amiből Benke robog és a fiatal ceglédi 18-18 helyett 17-19-et „csinál”. Sőt, jön Tóth Norbert, utat talál, újabb gól, Ihász meg, ahogy kirepül, lábával eltalálja a bevetődő ellenfelet. Kugyela János, a kies alföldről érkezett esti „Mindenható” pedig felmutatja neki a piros lapot. Lehetetlen! Hiszen épp egyvonalban volt velünk! Nem történt semmi különös. Húsz esetből húszszor vétlen ilyenkor a kapus, de ez az ember, akinek ma az ítélethozatal a feladata nem úgy látja. Álmos helye a hátralévő nyolc percben a lelátón lesz.
Megrendítő ütésként ér fel a jó formába lendült hálóőr kiesése, de még közel sem KO. Még talpra lehet állni, sőt, talpra kell állni. De a játékvezetők, mintha megmámorosodnának szerepüktől, megint nem a gyarmatiak szája íze szerint ítélkeznek: Dengi és Barnyák gyömöszöli egymást, mindketten kiállnak, mindketten végleg, ez a harmadik két percük. Misi továbbra is szórja átkait Kugyelára, aki most már mérgesen kitekint rá, összevillannak a szemek. Bezzeg mikor kollégája, Száva Flórián – mintha ismerősen csengene ez a név, nem igazán „jó körőkből”, persze csak puszta névazonosságról lehet szó – érkezik erre az oldalra! Misi megint reklamál balomon, erre nemes egyszerűséggel kineveti őt a sípmester. Miféle cinikusság ez! Aztán Száva mester Ihásszal meg Barnyákkal perlekedik, holott velük már nem lenne szabad. Ha nem tetszik, amit kiabálnak, hívjon rendezőt és vonultassa öltözőbe a két már kiállított legényt. Ellenben a másik oldalon, a törülközőjét „feszt” maga fölött lóbáló ceglédi gyúró még apró figyelmeztetésben sem részesül, igaz, az alföldi ember igencsak megbecsüli a hatalmas pusztáról való „földijét”.
Ezekben az utolsó percekben már a firkász is indulatos lesz, főként hogy megint ilyen gúnyos játékvezetői viselkedést lát. De ez már egy másik jegyzet témája kell legyen, a lényeg, a Kábel SE már nem bír talpra állni, kikap 22-27-re, oda a tavaszi makulátlanság. De nem érheti szó a ház elejét, a fiúk küzdöttek becsülettel, talán nem kellett volna ez a három hetes szünet, ami miskolci visszalépés ide vagy oda, a szövetség felelőssége, mert ugyan minek kell bajnoki csendet elrendelni a másodosztályban a válogatott hét végéjén, mikor egy szem kézilabdázó nem akad az NB I/B-ben, akinek esélye lenne a címeres mezre.
H.H,.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése