Éles fülekkel hallgattam Molnár Ferenc salgótarjáni kézilabda kesergőjét a Focus Rádió vasárnap esti, Sípszó után című műsorában. Az NB II-ben szereplő férfi csapat szakmai igazgatója kemény szavakkal utalt arra, miért nyertek hiába Dabason, és ezzel miért nem jutottak be a Keleti csoport felsőházi rájátszásába. Gondoltam, megvárom a Nógrád Megyei Hírlap keddi lapszámát, a mérkőzés „hivatalos” jelentésével, aztán foglalkozom komolyabban ezzel a témával.
Nos, Molnár kolléga kerek-perec arra utalt, a Heves Megyei Kézilabda Szövetség, pontosabban annak versenybizottsági elnöke lépett közbe, hogy a Gyöngyös II. – Füzesabony mérkőzés a két hevesi gárda szája íze szerint alakuljon. Ugyanis, ha a mátraalji gárda nyer, akkor a Savonnal megerősödött nógrádiaknak szemernyi esélye sem marad a feljebblépésre. A tarjáni szakvezető elmondta, látványos jelei akadtak azon a bizonyos megyei rangadón a gyöngyösi-füzesabonyi „összejátszásnak”, kirívó példaként említette a korábban náluk szerepelt, most füzesabonyi színekben játszó Hangos Dávid ritka pontatlanságát, szokatlan eredménytelenségét. Illetve, riporteri kérdésre egyértelműen közölte, több forrásból is értesült erről, megerősített tehát az információja a hevesiek „összebeszéléséről”.
Érdekes módon, keddre vagy lehiggadt a tréner, és erőteljesebben mérlegelte szavait, vagy megváltoztatta a véleményét, mert a Nógrád Megyei Hírlapban tett edzői nyilatkozatában egyetlen utalást sem tett erre a „susmusra”, mi több, a tudósító is csak annyit jegyzett meg, hogy a gyöngyösiek óriási formajavulással gyűjtötték be a két pontot a Füzesabony ellen.
Ismerve a sportág honi viszonyait és az alacsony szinten zajló kézilabda-történeteket, tapasztalataimból ítélve, lehet sok alapja Molnár Ferenc felvetésének. Ugyanis manapság teljesen megváltozott a megyei szövetségek értékrendje. Míg korábban az lehetett a fő cél, hogy a kézilabdázás társadalmi bázisának növelésével ösztönözzék különböző csapatok megalakulását, és nevezését az általuk működtetett területen zajló bajnokságba, addig napjainkban a legmagasabban jegyzett, vagy éppen a megyeszékhelyen működő klub „agyonajnározása” zajlik, annak érdekében, hogy az illető megye amúgy erősen „lepusztult” nívója fennmaradjon, hogy egyáltalán annak a régiónak a kézilabdája elismert maradjon az országban. Ennek érdekében pedig el tudom képzelni, hogy effajta, már-már bundát sejtető lépésekre is elszánják magukat.
Kérdés az, vajon ebben mennyire partner az országos szövetség, vajon van-e ráhatása a megyei szövetségek aktív működésére, vagy az Egerben, Salgótarjánban, Miskolcon vagy a többi megyeszékhelyen ténykedő urak csak arra jók nekik, hogy a közgyűlésen megszavaztassák az alapszabályt, a koncepciót, meg az esetleges új vezetést.
A salgótarjániak most ebbe a csapdába kerültek, Molnár Ferenc pedig lehet, hogy visszakozik már, de a rádió éterén keresztül rajtam kívül jónéhányan hallották – szerintem igaz – állításait.
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése