Vajon külön sportág-e a strandkézilabda, vagy a teremkézilabda „kistestvére”, nyári kiegészítő, hobbyszerű foglalatossága? A magyar kézilabda életben sokan, sokféleképpen látják a fenti kérdésekre adandó választ. Aki közel ül a tűzhöz, biztosan azt válaszolja, persze, külön sportág, hiszen válogatottak működnek, EB-t, VB-t rendeznek, komoly seregszemléik, nemzetközi versenyeik (European Beachhandball Tour) vannak, semmi kétség efelől.
Mások, akiknek a teremkézilabda jóval fontosabb, úgy vélekednek, maradjon csak meg a bölcsőben ez a „szakág”, játszzák azt annyian, és ahányan tudják, egyfajta nyári szórakozásból, valahogy úgy, mint ahogy a „fáradtgőzkiengedős” Velence Kupát tartják az éved végén.
Nos, ha jobban belegondolunk a témába, és az első kérdést boncolgatjuk, néhány alapvetésre mindenképpen rábukkanunk. Például arra, hogy a strandkézilabda bekerült a nem olimpiai sportágak Világjátékok nevet viselő rendezvényére, például a sárkányhajózás mellé. Ha szigorúan vesszük ezt a szempontot, akkor azt kell mondani, külön sportágról van szó. De ha külön sportág, akkor külön apparátus is kell a kiszolgálására. De nincs. Éppenséggel a Magyar Kézilabda Szövetségben van egy Strandkézilabda Bizottság, Firnicz József vezetésével, ide futnak össze a szálak, innen irányítják a honi strandkézilabdát. Itt van tehát a bökkenő. Ha tehát külön sportágként kezelendő, akkor a strandkézilabdának mindenképpen önállósodnia kellene, elszakadni az MKSZ „köldökétől”, teljesen különálló szövetséget létrehozni, külön apparátussal, elnökkel, elnökséggel, megyei szintig lenyúló versenyszervezettel, satöbbi. És persze külön pénzügyi finanszírozással, esetleg állami dotációval. Ha pedig külön versenyrendszer van, akkor külön igazolás kell, teszemazt ha Kovácsovics László, vagy Babicz Balázs strandkézilabdázik a teremkézilabda mellett, akkor külön sportolói igazolása legyen, külön sportorvosi pecséttel, külön nyilvántartással. A bajnoki rendszer, az adottságokat, időjárási, infrastrukturális összetevőket tekintve mondjuk májustól szeptemberig nyúló küzdelemsorozat lenne, ami nem tornarendszerben bonyolódna, mint most, hanem az egyes csapatok ellátogatnának a másik vendégségébe, a házigazda kifizetné a strandpálya bérletét a megadott időre, lejátszanák a meccset, kifizetnék a játékvezetőket, és hétről-hétre rendeznének fordulókat, mint más csapatsportágakban, a bajnokság végén pedig bajnokot avatnának, díjazással. Nem tudom, hogy jelenleg vannak-e erre nézve tervek, de az tény, sportági berkekben nagyfokú bizonytalanság uralkodik a strandkézilabdázás megítélésében, és jövőbeli szerepét illetően. Autentikus példa erre egy beszélgetés, ami Kántor Anikó volt sokszoros válogatott kézilabdázó és köztem zajlott. Anikó szerint a Magyar Kézilabda Szövetségen belül néhány munkatárs túlmisztifikálja, rangjánál sokkal magasabban kezeli a strandkézilabdázást, és lassan már ott tartanak, hogy a nyári „kistestvér” versenyeztetése fontosabb lesz a teremben űzött „idősebb testvérnél”. Ennek nyomait itt, alacsony szinten én magam is tapasztaltam edzőként, szakvezetőként, amikor azok a játékosok, akik nyáron strandkézilabdáznak is, áprilistól már szinte „tűkön ülnek”, hogy mikor mehetnek már a strandra. Igaz, ott nagyobb esélyük van a magasabb szintű szereplésre, mint bizonyította ezt a Specko Time Girls csapata, de ez csupán azért lehet, mert az NB I-es edzők többsége ugyebár eltiltják játékosaikat a strandkézilabdától, Németh András például többször udvariasan, de mondanivalóját tekintve fanyalogva, már-már lesajnálva beszélt erről a szakágról. Ahol pedig pályákat létesítenek, mint a tarjáni vagy gyarmati strandokon, az itt létrejövő társaságok jóval előnyösebb helyzetbe kerülnek azoknál, ahol a strandokon nem épült még meg a homokos felület. Egy ébredező sportágban, vagy szakágban pedig kiemelten fontos, kinek milyen lehetősége van a rendszeres edzésre, akár több osztálynyi különbség is „eltüntethető” ezáltal.
Nos tehát, jó lenne végre eldönteni, a lehető legmagasabb döntéshozó szinteken, merre tovább magyar strandkézilabda? Ha az önállóság útja a követendő, akkor nyomban el kellene kezdeni az általam fentebb vázolt különállóság részleteinek kidolgozását, ha viszont maradna csak a kézilabdázás egyik szakágának, akkor viszont rangban, értékben, szponzorációban sohasem állhat a strandi játék a teremben űzött felett.
Személy szerint kíváncsian várom, hogy a Firnicz József által irányított illetékesek melyik utat választják…
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése