Vasárnap este hallgattam a Radio Focus „Sípszó után” című műsorában Molnár Ferenc eszmefuttatását az új terveikről. A Salgótarjáni Építők NB II-es férfi kézilabdázóinak szakmai igazgatója (hogy manapság a kisebb kluboknál is milyen beosztásokat kreálnak!) éppen azt ecsetelte, hogy a súlyos anyagi zűrbe jutott miskolci NB I/B-s csapat játékjogát vennék át, persze csak akkor, ha az önkormányzat teljes vállszélességgel kiáll mellettük és pár millió forintot hozzáilleszt a költségvetésükhöz.
Nosza rajta, másnap megnéztem a borsodi internetes hírportált, vajon ők hogyan állítják be a témát? A hír igaz, ugyan a DKC-Miskolc vezetői nem nyilatkozták le kerek-perec, hogy a tarjániak a „kérők”, de egyértelműen utalást tettek egy nagyreményű jelentkezőre, ami szerintük azért is lenne jó, mert így biztosítva lenne az „acélváros” tehetséges ifjúsági játékosainak további szerepeltetése.
Ez eddig mind szép és jó, ha a salgótarjániaknak nem lenne „múltjuk” hasonló témában. A nógrádi kézilabda szurkolók bizonyára még emlékeznek még a 2002-es évre, amikor szinte kizárólag hazai nevelésű emberekre alapozva az „Építők” megnyerte az NB II. Észak csoportját, feljutva az NB I/B-be. Csakhogy akkor, érdekes módon egyből jött a „messzetekintés” a vezetők részéről, azaz szakítva minden korábbi trenddel, az első évben nem a biztos bennmaradást tűzték ki célul, továbbfejlesztve az addigi munkát, hanem teljesen új csapatot alkottak, a bajnoki cím kiharcolói közül pedig így nagyon sokan „parkolópályára” kerültek, továbbálltak más együttesekhez, esetleg befejezték pályafutásukat.
Ha hosszú távon megfelelően biztos szponzori partnerre lelt volna az akkori klubvezetés, alighanem még ma is másodosztályú férfi kézilabdáról beszélhetnénk Salgótarjánban. Csakhogy az évek során az egyik „sztárjátékos” váltotta a másikat, szépen lassan elfogyott a pénz, mi több, a névadó szponzor pénzintézet irányításában történt földrengésszerű változást követően megszakadt a kézilabda támogatása, aztán az SKC ki is esett a második vonalból.
Most tehát, megint NB I/B-s álmokat dédelgetnek Salgótarjánban, de óva intem őket, hogy a régi receptet alkalmazzák, mert a közismert viccet egy kicsit áfogalmazva: Kohn bácsinak is azt ajánlják, ha fel akarja fejleszteni a kuplerájt, de nincs sok pénze rá, akkor érdemesebb az örömlányokat profibbá tanítania, mint lecserélni az egész állományt.
GY.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése