Tavaszi idény nyitánya. Nem vagyunk annyian a balassagyarmati sportcsarnokban, mint vártam. Gyorsan körbesandítok, úgy szűk kétszázan lehetünk, a lényeg, a dobosok-dudások ott, középen a kosárpalánk alatt rendesen „csinálják” a hangulatot.
Odamegyek Mészáros Péterhez, a csömöriek kapusához egy „ki-kicsodára”, mert a vendég fiatalokat bizony nem ismerem, de szemlátomást hiányzik Kanurics, Vujasin és Penszki is. Gondolom magamban, ez nem lesz nehéz meccs a Kábelnek.
Forgács átlövésével „nyit” a hazai csapat, ráadásul már a következő támadásból hetest lőhetnek. Kovács Péter áll oda, ám kihagyja. „Biztos van egy kis lámpaláza, hiszen ez az éles bemutatkozása” – dünnyögöm oda a szomszédban ülő Lombos Istvánnak a csapat korábbi edző-elnökének. A következő büntetőhöz Babicz veselkedik neki, ő sem talál be. „Mi lesz itt” – riadna fel a szurkoló, de aztán megnyugtatja őket a hazai legénység. Védekezésben Jakubecz mintha élete meccsét játszaná, kilép, ütközik, visszalép, kegyetlen tempóban dolgozik, de társai is serénykednek, így aztán sok a labdaszerzés, ráadásul Ihász fog rendesen. Gyors lerohanások, fut-robog a Kábel, s máris 7-1 az eredményjelzőn. Mészáros kapus felsandít a nagyórára és csak csóválja a fejét. Egyedül talán Kendének megy náluk, a jól megtermett beállós betalál, aztán büntetőt harcol ki, így zárkóznak, de négynél közelebb nem jutnak.
Hazai oldalon csak Takács, a jobbszélső haloványabb, három ziccert ront el, meg is jegyzi mellettem Lombos István, „hát igen, hiányoznak az edzések…”. Ettől azonban nem omlik össze a ház, szinte már én is szurkolok Takinak, jöjjön össze minél előbb az első gól – később sikerül, igaz csak a második félidőben, egy „cunderszerű” megoldással. Kovács Peti lassan levetkőzi a lámpalázát, bár láthatóan fájlalja a kezét, így inkább a szervezésből veszi ki a részét, helyet csinál, felkészít, az ágyékát fájlaló Babiczon viszont nem látszik mindez, tölt és lő és talál. Zsinórban négyszer.
Tihanyi pedig… A „Sajt” becenévre hallgató, tősgyökeres gyarmati srác teljesen kikapcsolja a játékból Giglert. Borsodi, a játékos-edző tömné labdákkal, de Robi barátunk mindig odaér, nincs már helye „Giginek” a lövésre, ha meg van, akkor ott áll előtte Ihász, zárja a sarkot.
A félidő 13-8 – mutatja hűen az eredmény a gyarmati védekezés hatékonyságát.
Szünet után Ihász mama átjön a mi felünkre, innen ösztönzi gyermekét, fontos, kiemelten lényeges az ő kapcsolatuk, meghatározó a kapusteljesítményt illetően. A „csemete” hálója aztán tizenkét percen keresztül marad érintetlen. De hát örök szabály a kézilabdában, ha jó a védekezés, könnyebb a hálóőr dolga. A védekezés pedig óraműszerű. Most éppen Barnyák a vezér, jön-megy, kap persze kétperces büntetést is, hozzátartozója ez a sportágnak.
A kérdés most az, mikor lépi át a tízes küszöböt a Kábel, mikor lesz kétszámjegyű a különbség, illetve mikor lesz kétszámjegyű a vendégek góljainak száma? A második kérdés válasza hamarosan megszületik, a negyvennyolcadik percig kell várni rá. Babicz pedig gondoskodik az első feleletéről, 23-13-ra alakítja az eredményt.
A végén még feljön a Csömör, Gigler sem hibázik annyit, ennek az az eredménye, hogy a lefújáskor nincs „közte tíz”, 25-19 a végeredmény.
Láttam egy meccset: egyelőre nem szemcsés a kábeles képernyő, akad elég ok a bizakodásra, s él a remény, hogy ezt a teljesítményt hosszú távra is megőrzik a gyarmati kézilabdázók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése