No, a siker meghozza a nézőket – gondolkodik magában a nyugalmasabb munkakörülmények miatt általában csendesebb helyre kuporodó, de most ott is szorongó tollforgató ember, amikor körbetekint a zsúfolásig telt gyarmati sportcsarnokban. Hiába, a fiúk kettőből kettőt nyertek, így aztán bővül a publikum.
Antré: köszöntés. Az ünnepelt Lombos István, aki nem tudja, mi vár rá, meglepődik, amikor a kézilabda meccseket egyébként nem igazán látogató felesége is feltűnik. Hát még akkor, mikor őt szólítja a pálya közepére Nemcsik Balázs, a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára. Negyvenöt év a balassagyarmati kézilabdában. Nem semmi!! Ezért jár az Aranygyűrű kitüntetés!
Felvezetés: egy hete, a Ferencváros otthonában bő negyedóra kellett, hogy „felébredjen” a kábeles társaság. Most ehhez röpke öt perc elegendő, mert innentől kezdve beindulnak a fiúk. Ihász – most ő az első számú hálóőr – ziccert véd, hetest hárít, előtte a társak kőkemények. Barnyák mint a motolla jár fel-alá, Kajdy sem szorítja teste mellé a könyökét, ha a beállót ki kell zárni, Jakubeczről meg lassan másfél évtizede tudjuk, hogy a védekezés a „szakterülete”. Labdaszerzések, robogás. A gyorsaságba belefér pár hiba, de a 6-2-es részeredmény is bizonyítja, a hibaszám az elviselhetőség határán bőven belül maradt. Negyedóra elteltével még mindig csak három gólnál jár a balmazújvárosi társaság, meg is zavarodtak rendesen, ejtik ki a labdát, elvétett hosszú indítások, miegymás. A másik oldalon még a csereként beállt Gubó is ugrik, lő és talál. Kovács „Kokó” meg Babicz „Coli” pedig február ide-oda, már nyáron érzi magát, amikor „strandos” megoldással bővítik a kábeles repertoárt.
A hajrában már azon szurkolnak a nézőtéren a „kisdobosok” meg a köréjük gyűlt „dudások”, hogy szünet előtt kialakuljon a tízes különbség. Nem lesz belőle, csak nyolc, illetve majdnem kilenc, ha „Taki” belövi az utolsó ziccert. De sebaj!
Szünetben veszem észre, megjött Szandra is. Mármint Zácsik. „Kokó” válogatott klasszis kedvese ebédidőben játszott Fradi-bajnokit Pesten, így ha késve is, de ideért, hogy megnézze szerelmét. Betti, „Coli” párja szorít neki helyet a lelátón.
Katarzis: indul a második menet. Kettős emberelőnyben a Kábel, naná, hogy nem hagyják kihasználatlanul. Barta, aki a meccs korábbi szakaszában kissé idegenül mozgott irányítóként, most a „kettes poszton” tör be. Nemsokára pedig egy Kovács-Barnyák „kettő-kettő” összjáték után 17-7-nél teljesül a szurkolói kívánság. De nincs vége.
Ihász Álmoshoz közelebb jött a mama, épp mellém ül le, közvetlen közelről látom-hallom az anya-gyermek kapcsolat kézilabdás szilárdságát és hevét. A fiú megint hetest véd, majd ziccert rúg ki, oda is fut a családhoz, meg a kistesóhoz egy pacsira. Elöl Barta nem hibázza el a büntetőt, Babicz meg egymás után háromszor emelkedik a csarnok légterébe, és háromszor egymás után talál utat labdája a balmazújvárosi kapuba. 22-9! Itt kiütés lesz! Nosza rajta, mintha észbe kapnának a vendégek, legfőképpen a balkezes Csébi meg a rutinos Tréki, szűkítik a hátrányt, ne érje már őket akkora szégyen. De tíznél közelebb nem jönnek. Ellenkezőleg: a nap legnagyobb különbségét elérve egy újabb Barta hetessel már tizennégy (!) a fór: 27-13.
Finálé: vastaps és vastaps! A nézőtér örömódát zeng, tombol, énekel, dudál-dobol, ki-ki saját vérmérséklete szerint. A pályán Barta és Kovács összekacsint, a fiatal mezőkövesdi „belöbböli” a játékszert a hatos fölé, rutinos társa érkezik erre, egy „kínai” góllal megvan a huszonnyolcadik házigazda-találat. A végén néhány kiállítás, hogy ebben az estében az Ágnecz-Sipos bírópárosnak is jusson némi epizódszerep. Az utolsó másodpercben pedig jön még egy szépségtapasz: Balogh, a „balmazi” szélső beállítja a 28-18-as végeredményt.
Rangadónak indult, izgatott várakozásban, aztán kisvárosi kézilabda fieszta lett a tavaszi Kábel-trilógia harmadik felvonása. Valamit nagyon tud Kedves mester…
GY.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése