Teljesen egyetértek Horváth Istvánnal, a Ferencváros férfi kézilabda csapatának szakosztályvezetőjével, hogy visszaléptetik a fiúkat a Magyar Kupa negyeddöntőjéből és vállalják a ki nem állásért járó pénzbírságot. Igen, az asztalra kell csapni, mert elég volt a Veszprém és a Szeged autonóm uralkodásából. Elég volt abból, hogy a Magyar Kézilabda Szövetség mélyen tisztelt nagyurai kivételeznek ezzel a két csapattal. A versenybizottság vezetője meg unalmas szólamokat hangoztat, hivatkozik a versenykiírásra.
Arra a versenykiírásra, amely már eleve kivételez ezzel a két mammutklubbal. De ha már egyszer a szegediek vesztettek menet közben, akkor tessék szíves lenni az ő jogukon lehetőséget biztosítani a zöld-fehéreknek, ha már egyszer igazi bravúrt arattak, annak gyümölcsét a legnagyobb mértékben learathassák.
De nem, a szövetségben a Csongrád megyeieket legyőző népligeti alakulatot szépen összesorsolták a Mocsai –legénységgel, hadd ne örüljenek sokáig a legnépszerűbb honi klubért rajongó kézilabdabarátok.
Mindezek után egyértelmű lett számomra, az MKSZ vezetőinek nem érdeke immár a sportág népszerűsítése, nem érdeke, hogy izgalmasabb legyen a magyar bajnokság és a kupaküzdelem, nem érdeke, hogy a sportág honi palettáján új üstökösek tűnnek fel, és ne délszláv légiók öntsék el a csapatokat.
Csak egy vezérli őket: alázatosan hajlongani a két nagy egyesület mindenható vezetői előtt.
Csak azt felejtik el, hogy ők a sportág szolgái…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése