Mostanában sokan támadnak...

Mostanában sokan támadnak azért, mert kívülálló akarok lenni.

Mostanában sokan támadnak azért, mert őszintén megvallom, mit gondolok egy olyan sportág ügyeiről, amitől annak idején sokat kaptam, de amelyiknek többszörösen vissza is adtam mindezt.

Mostanában sokan támadnak azért, mert tisztábban látok dolgokat immár innen, kintről, az oldalvonalon túlról, mint azok, akik a belterjes közegben mozogva, ködpárás szemmel tekintenek körbe.

Mostanában sokan támadnak azért, mert nem akarok beállni a sorba, nem akarok a kézilabda kiszolgáló személyzete lenni, nem akarok örökké hajbókolni, meg „csicskáztatni” magam a semmiért.

Mostanában sokan támadnak azért, mert az igazságot keresem egy olyan közegben, amely minden apró kis szúrást tőrdöfésnek érez, amelyben csak lekötelezett barátoknak jut kenyér, ahol, ha valaki kritikus szavakat kiejt a száján, már közellenséggé válik.

Mostanában sokan támadnak azért, mert a dolgomat végzem. Én nem egy sportcsoportot képviselek az újság hasábjain, hanem a lapot képviselem a sportcsarnokok lelátóján, a mérkőzéseken, tehát nem azt írom, amit mondanak nekem, hanem azt, amit látok, tapasztalok. Ha a játékvezető visszaszól a nézőnek durván, túllépve hatáskörét, leírom, mert ezt neki nem szabad megtennie. Ha egy szurkolót az öltözőfolyosóról leöntenek, akkor azt leírom, mert nem való sportpályára az effajta viselkedés. Ha egy kapus, merő alulkoncentráltságból, figyelem-tompulásból potyagólt kap, leírom, mindannak érzékeltetése végett, milyen jelek is utalnak arra, ha egy csapat leszállóágba került.

És ha kritizálok, nem azért teszem, mert ezt vagy azt utálom, mert akkor személyeskedhetnék is, akkor sokkal durvább dolgokat is lekörmölhetnék, de nem teszem, mert nem vagyok aljas, gonosz ember. De a kritika azért kritika, hogy az ember mrghallgassa, elolvassa, de természetesen nem kell egyetérteni vele.

Mostanában sokan támadnak azért, mert írok, és írni is fogok, bátran, büszkén, véleményemet hangoztatva, de azt a bizonyos határt, ami az olcsó személyeskedés mezsgyéje, sosem fogom átlépni.

Tisztelem a kézilabdázókat, de nem vagyok és nem is leszek már sosem a lekötelezett szolgájuk.

H.H.