Amikor rákattintottam a strandkézilabda ifjúsági Európa-bajnokság honlapjára, s ott a magyar leány válogatott névsorát böngésztem, bizony igencsak elöntötte a melegség a szívemet, amikor azt olvastam: „Garamvölgyi Eszter – Balassagyarmat”. Igen, egy női szinten nem igazán jegyzett bázisról, egy kisváros kis csapatából is el lehet jutni a válogatott szintig, ha nagyon akarja az ember, ha küzd-hajt a célért, töretlenül-lelkesen, és olyan nagynevű klubok között szerepelhet szeretett városunk neve, mint az FTC, a Vasas, a Dunaújváros, a Debrecen és a Vác. És az is borzongatóan gyönyörűséges érzés, hogy e sorok írójának is lehetett némi kis köze e sikerhez.
Emlékszem, amikor 2006 novemberében Albertirsán játszottunk, és a győztes ifimeccs után szóltam az akkor tizenhárom esztendős Eszternek, hogy ne öltözzön fel, hanem vegye át a felnőtt szerelést, hiszen számítok rá a „nagyok” között, mennyire tiltakozott, hogy ő nem akar még a felnőttben játszani. Ott, akkor csak néhány perces játéklehetőséget kapott, de aztán hamar elindult a lépcsőfokokon felfelé. Tudom, hogy mennyire kedvelten emlegeti azt a 2008. május elsejét, amikor Dabason, saját otthonukban győztük le Pest megyei ifjúsági bajnoki meccsen a házigazdákat, és „Esztricse” – mert mi csak így hívjuk őt gyarmati kézis berkekben -, tizenkét góllal járult hozzá a szép diadalhoz. Ugyancsak vezéregyéniség volt, amikor 2009 januárjában, OSB-találkozón egy találattal megvertük a nagyhírű váci utánpótlást, három nappal később pedig hivatalos meccsen először sikerült nyernünk a nagy rivális, salgótarjáni Beszterce iskola ellen.
És persze a strandkézilabda. A Specko-csapat ellenlábasaként szerveztem meg a Nógrádi Banyákat 2008-ban, elmentünk Tiszavasváriba, aztán itthon, a gyarmati strandon is játszhattunk, s voltaképpen Eszternek ez volt az első komolyabb ismerkedése azzal a sportággal/szakággal, amiben most a válogatott mezt öltheti magára. Jó, persze, 2009-ben már a Specko-lányok tagjaként ment az országos versenyekre, s ott figyelt fel rá Gróz Janó, de hát valahonnan el kellett indulni, s engem nagy-nagy büszkeséggel tölt el, hogy ebben is közreműködhettem.
A balassagyarmati női utánpótlás erejét, azt a fáradtságos, nehéz, gyötrelmes újrakezdésekkel és fájdalmas búcsúkkal egyaránt tarkított, de jó pár kellemes élményt, csodás diadalt is hozó munkát mindenképpen dicséri, és érzékletesen mutatja Garamvölgyi Eszter mostani válogatottsága ugyanúgy, mint a szintén tőlünk indult Benedek Réka Egerben elért NB II-es bajnoki címe és NB I/B-s remek teljesítménye. Mert mi kis bázis vagyunk (voltunk és talán leszünk még?), minket nem becsülnek úgy a városban sem talán, meg az egész kézilabdás szakmában is, minket sohasem vetett fel a pénz, de a lányok, akik itt nevelkedtek, mindannyian szerettek és szeretnek kézilabdázni.
Szurkoljunk tehát, mint ahogy én is kiváltképp drukkolok Esztricsének, hogy nyerjék meg az Európa-bajnokságot, ő pedig remek játékkal vegye ki a részét a nagyszerű eredményből.
Hajrá magyarok!
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése