Megkezdődött. Messzi Umagban visz a képzeletbeli utam, az Adria csodás partjára, a horvátok eme gyöngyszemébe, s ahogy elnézem a repülőről készített látképet, bizony rögvest irigykedni is kezdek azokra, akik most ott lehetnek a helyszínen.
Hisz strandkézilabda ifjúsági Európa-bajnokság van, oda vetjük buzgón szemeinket. Az ATP-tornákra épült teniszstadion szomszédságában, a csodás öböl(ke) partján vívja az Eb leány nyitómérkőzését kis hazánk büszke csapata a házigazdák legjobbjai ellen.
Mikor bekapcsolom az internetet, már megy a meccs. Elnéztem volna az órát? Hiszen Tóth Emese, a mi 8-as számú játékosunk éppen büntetőt lőhet. Aztán rájövök, hisz ez az első támadás még csak, s máris szabálytalanság volt. De Emese kihagyja! Sebaj, ilyenkor mindenki izgul… Nosza, keresem Esztricsét, azaz Garamvölgyi Esztert, a mi szemünk fényét, Balassagyarmat kiválóságát, aki az Ipoly-parti várost, bennünket (is) képvisel Umagban. Meg is lelem, nini, ott védekezik középen! De most (még) nem róla szól a fáma, hiszen Szebellédy Fanny véd egy óriásit, a másik oldalon pedig Gróz Kitti, a „nyúl” dönt úgy, hogy ideje befejezni egy támadást, eredményesen persze, s 2-0 ide. A papa egyelőre nem tapsol, korai még ez, születésnap ide-oda, a szövetségi kapitány, Gróz Janó nem az a típus, aki csak úgy, könnyedén megelégszik a részsikerrel.
Egyelőre szoros a meccs. 7-5 után 7-7, aztán végre 10-7 ide, ami már biztosabb előny, szemközt a horvát „kollega” időt is kér, rendezni kell a sorokat. A hajrához érve kiderül, mindhiába, mert Fanny véd megint egy nagyot, a kipattanóra meg Esztricse vetődik rá, labda nálunk. Sőt, egy újabb jobb oldali horvát támadás után a gyarmati lány megérzi az ütemet, valahonnan „Kóvárról” érkezve repül, blokk, és ez is kivédekezve. A számítógép előtt ülő terem-mester – mármint jómagam – pedig az asztalt csapkodja büszkeségében.
Az első szett a miénk 13-8-ra, túlestünk a debütáláson, az első „para” kivégezve, ennél könnyebb feladat jön. Így is lesz, a második játszma már menetelés, egymás után futnak a szebbnél-szebb támadások, ezúttal Kitti a balszélső és Emese a „nyúl”, kettejük összjátékából – Kitti ugrik, lövőcsel, visszapassz, Emese érkezik, bombáz és gól – születik a meccs legszebb találata. Védekezésben a felettébb ducinak tűnő horvát beállós teljesen elveszik a magyar lányok gyűrűjében, Sánta Dóri is odateszi magát, blokkolásban verseng a piros pontokért Esztricsével.
A végére belefér még pár baki, aminek Janó, meg Mariann a kispadon biztos bosszankodik, de már nem oszt, nem szoroz, 14-2 a második szett, 2-0-ra miénk a meccs.
Sima volt, így utólag azt kell mondani. Szakszemmel tekintve, de szerintem laikusként nézve is egyértelmű volt, a magyar válogatott minden tekintetben, kapusteljesítményben, védekező-tudományban és támadás-hatékonyságban is jobb volt Horvátországnál.
Az első állomás kipipálva, nemsokára jönnek a svájciak, hiszen két kemény meccs ma még hátra van a lányoknak…
Bravó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése