Régen – de talán néhány helyen még ma is – büszkén díszelgett a falusi porták homlokzatán a felirat: „tiszta udvar rendes ház”. Az ott élő emberek bizony féltő gonddal vigyáztak a környezetükre, rendesen nyírták a füvet, söpörték az udvart, nagymamám őrhalmi szomszédja is eme elismerő mondatot birtokló ház tulajdonosának mondhatta magát.
Nos, ha Balassagyarmat közterületein járunk, akár hétköznapokon, akár ünnepek táján, effajta hízelgő vélemények aligha hagyhatják el sem a házigazdák, sem az Ipoly-parti városba érkezett vendégek ajkát. Bizony poros, piszkos a Rákóczi út, a Kossuth utca, a Bajcsy út és még sorolhatnám.
Valaki most, furcsa módon, látványos plakáttal, de remélhetőleg nem hatástalan módon felemelte szavát a mocsok ellen. Egy igazi lokálpatrióta, akit mindenki ismer, akinek alakja régóta egybeívódott Balassagyarmattal, aki nem rejti véka alá a véleményét, s aki most rímekbe foglalva igyekszik felnyitni az „illetékes urak” szemét a csúfságokra.
Siket Norbert ő, a mozi elmaradhatatlan figurája, aki biztos nem haragszik meg a „plakátfiú” jelzőre, hiszen így (is) nevezik ezt a negyvenesztendős fiatalembert ismerősök és ismeretlenek egyaránt. Ő függesztette ki, ragasztotta oszlopokra azt a papírost, amely „Erózió” című versét viseli, s amelynek minden szava színtiszta igazság. Kár, hogy idáig kellett eljutnia annak a tárja a világ elé, aki nap mint nap, jártában-keltében szembesül azzal, hogy nincs, aki „karban tartsa” a várost, aki szomorúan tapasztalja, hogy eltűntek az utcaseprők a közterekről, nincsenek sárga csíkos ruhában olykor serényen dolgozó, olykor viszont csak a szerszámra támaszkodó közmunkások, akiktől ha nem is „patyolat-formátumúvá”, de sokkal rendesebbé válna az utca. De nincsenek, s most Norbi barátunk nyíltan azt hangoztatja, nincs igazi gazdája Balassagyarmatnak.
Nem kívánom itt, ezen fórumon szó szerint idézni a verset, aki akarja, elolvashatja, de biztos, hogy tíz járókelőből tízen egyetértenek a benne foglaltakkal. Jajkiáltás ez a hagyományaira annyira büszke, de a régi nívójából igen sokat vesztett, inkább csak álmokat hajszoló, mint a jelen vetésein buzgólkodó Palóc Fővárosból, ahonnan sok mindent hallani, városházi körökből is ezt-azt, hogy milyen gyönyörűen megújul majd a központ, lesz sétálóutca, meg a Köztársaságból Civitas Fortissimára átkeresztelt tér is modern arcot kap. De ez a mindennapok emberét aligha érdekli, miként Siket Norbertet sem, aki fél, hogy kiürül ez a szép település, ahol született, ahol él, és még sokáig élni is szeretne.
Jó lenne, ha erre a versbe öntött jajkiáltásra hamarosan gyakorlati válasz születne, például egy kiadós utcatisztítás alakjában.
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése